A magyar–török háborúk I. Lajos uralkodása idején indultak a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom között. A történelemkönyvek Lajost tartják az első európai uralkodónak, aki az oszmánokkal megütközött. A Bulgáriában, 1377-ben aratott győzelmet jelentősnek ítélik a magyar történészek, mert további nagyobb hadmozdulatok 1389-ig nem történtek a területen. Még a század végén sor került a két ország közötti nyílt háborúra, I. (Luxemburgi) Zsigmond uralkodása kezdetén. A háborúk szünetében a törökök rendszeresen portyáztak az ország déli végein, sőt néha mélyen behatoltak az országba, 1421-ben például Vasvárt is elérték.M. Kozár Mária: Felsőszölnök meghódolása a töröknek 1640-ben, 123. old. Az állandó török támadásokat leginkább a délvidéki területek szenvedték meg.
Magyar-oszmán összecsapások Első magyar-török háború
Nagy Lajos 1365-ben a belviszályok gyötörtre Bulgária északi felére támadt, amit Bodonyi bánság néven tartománnyá, később hűbérállammá szervezett. Az ország déli felét és a szerb területeket a törökök rendszeresen megtámadták, ezért előbb, vagy utóbb elkerülhetetlenné vált az összecsapás a magyarokkal. 1366-ban VI. Orbán pápa keresztes-hadjáratot hirdett. Magyarország összefogva Savoyával vezetett támadást. Míg Lajos serege szárazföldön aratott győzelmet, a savoyaiak elfoglalták Gallipolit.
Velencei–magyar háború (1372–78)
1372-ben Pádua kapcsán Lajos sokadjára keveredett Velencével háborúba. A velenceiek ekkor segítségül hívták a törököket és Treviso mellett vereséget mértek a magyarokra és páduai szövetségeseikre, ami miatt a város velencei fennhatóság alá került, de Dalmácia megmaradt a magyar király kezén.
Második magyar-török háború
I. Lajost a trevisói eset arra késztette, hogy hadat vezessen a török ellen. Serege bevonult Havasalföldre, de a művelet nem indult kedvezően, ugyanis a románok nem Lajost, hanem a pogányokat támogatták a magyarok ellen. Ennek ellenére az Erdélybe betört török martalócokkal szemben eredményesen harcolt. Lajos serege 1377-ben bolgár területen csatát nyert egy másik török sereggel szemben. A vereség után több mint egy évtizeddel a törökök nagy hadjáratot vezettek Szerbia ellen, amely próbált koalícióba tömörülni (a magyar király nélkül) a többi szomszédos országgal, de végzetes vereséget szenvedett Rigómezőnél.
Harmadik magyar-török háború
A törökök 1391-ben elfoglalták Galambócot. 1395 szeptemberében Bajazid szultán újból előrerendelt egy kisebb ereg csoportot Temesvár felé, egy nagyobb hadoszlopot pedig a Havasalföldre. Az előbbin Marczali Miklós Csakovánál győzelmet aratott, ellenben az erdélyi határt védő Losonczi István vereséget szenvedett és életét vesztette, vele együtt elveszett Havasalföld, vagyis Oláhország(Wallachia), es az Al-Duna egész vidéke is.Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme. Budapest, Grill kiadó, 1928-1942
https://vmek.oszk.hu/mobil/konyvoldal.phtml?id=9477#_cedula
https://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0009/658.html A további benyomulások és Bulgária lerohanása miatt Zsigmond király 1396-ban egy nagy törökellenes hadjáratra indult hadaival, amelynek egy részét tették csak magyarok; a többiek Európa különböző helyeiről toborzott csapatok voltak, többek közt spanyolok, csehek, olaszok, franciák stb. A nikápolyi csatában súlyos vereséget szenvedett nyílt csatában a szultáni főseregtől. A vereség hasznos tanulságul szolgált Zsigmondnak, aki ezután védelemre rendezkedett be.Magyarország képes története, 53. old. Erre idő bőven kínálkozott, mert a törökök 1402-es veresége után a birodalom szétesett egy időre.
Negyedik magyar-török háború
I. Bajezid fiai között harc folyt a trónért (Oszmán interregnum) így Magyarország egy kis időt nyert. A legidősebb testvér, Musa az európai, Mehmed pedig az ázsiai birtokok felett uralkodott. Ö Mircea moldvai és Lazarevics István szerb vajdát is – hatalma alá hajtotta. A szerb despota támogatására Cillei Borbála királynő 1413 tavaszán Garay Jánost, Maróthi János és Csupor Pált, Zsigmond pedig a nála levő Hranics Szandaljt, Bosznia déli részének, a későbbi Hercegovinának urát, küldte le Szerbiába. Hrvoja [vagy Hervoja] bosnyák-szerb nagyúr, Spalató hercege, eközben rátört ennek védtelenül maradt birtokaira s annak több várát elfoglalta, amihez Musával támogatását is igénybe vette. A Szerbiában levő Garay János és Csupor Pál, Maróthit egyedül otthagyva, májusban Szlavoniába tértek vissza s ott Hervojának összes birtokait, várait együtt fegyveres erővel elfoglalták, Zsigmond Hervoját a spalatói hercegségtől is megfosztotta és a sárkányrend vitézeinek sorából kitöröltette. Mehmed még 1413-ban Kisázsiából sereggel atkelt Európába, és a hozzá átpártolt István szerb vajda segítségével Musát a Camulru melletti csataban megverte. Ezek után I Mohamed az újra egyesített Ottomán birodalom szultánjává vált [ez a folyamat 1422-ig eltartott]. 1415-ben szövetségben Hervojával támadást intézett Magyarország és Horvátország ellen. Maróthy János macsói bán, Garay János és Monoszlai Csupor Pál kaptak megbízást arra, hogy hadat vezessenek a Boszna völgyébe, Duboj környékére. A Hervojával egyesült török július 28. és augusztus 5. között mindenekelőtt Ozorát és Tesanjt foglalta el, aztán a Dobojnál álló magyar sereg megtámadására indult. 1415 augusztus 6-án került itt sor a csatára.https://www.balkanhistory.org/doboj-1415.html A török-délszláv sereg csellel sikeresen megnyerte a csatát. A három magyar hadvezér fogságba esett, a magyar sereg megsemmisült. A doboji csata után egyes török portyázó különítmények átkeltek a Száván és végig pusztították a magyar határterületeket. Ennek eredményeként Bosznia egy részét uralmuk alá hajtva a törökök szandzsákot szerveztek belőle. Zsigmond azonnal hazaküldte Ozorai Pipot a határok védelmére és nyomban felszólították Ulászló lengyel királyt és unokatestvérét, Vytautas litván fejedelmet, hogy haladéktalanul küldjenek segítséget Magyarországnak a törökök ellen, azonban ennek alig volt eredménye. Az Ottománok Velencével kezdtek háborút, de a török flottát Gallipolinál megsemmisítették. Mehmed szultán 1416 július 9-én igy Velencével békét kötött, majd Havasalföld felé akart terjeszkedni. Mircea cel Batrint Zsigmond király, ennek unokaöccsét, Dánt pedig I. Mehmed szultán segítette. Mehmed maga ment Havasalföldre, mert Mircea már 3 éve nem fizette meg neki az adót. Zsigmond Losonczy Istvánt küldte Mircea segítségére. Losonczy meghalt a csatában, a serege elmenekült. A legyőzött Mirca újra meghódolt a szultánnak, akinek a hátralékos 3 évi adót nyomban kifizette. Mehmed már két másik hadsereget küldött még Boszniából; az egyiket Ahmed bég vezetése alatt a Száván és Dráván át Stájerországba, mely Radkersburgot vette ostrom alá. A Stájerország felé tartó török hadoszlopot Frangepán Miklós nyomon követte s miután stájer földön a Radkersburg felmentésére siető Ehrenfels karinthiai kapitány és Ernö osztrák hercegek hadaival egyesült, a 12.000 főnyi sereg az említett vár alatt fényes győzelmet aratott a 20.000 főnyi ostromló had fölött.Caesar, Staats- und Kirchengeschichte des Herzogtums Steiermak, Aschbachnál. – Hammer-Purgstall, Geschichte des Osmanischen Reiches I. 291. [Az osztrák történészek régóta kétségbe vonják ennek a csatának a létezését, szerintük magyar zsoldosseregek fosztogattak Ausztriában,csak később ezt a törököknek tulajdonították.]https://de.m.wikipedia.org/wiki/Schlacht_bei_Radkersburg A másik hadsereg Ikács (Ikah, Ishak) boszniai bég alatt indult a Temesköz fosztogatására. Itt Makedóniai Péterfy Miklós megölte Ikács béget, és a török sereg visszavonult. Zsigmond 1419 Magyarországra jött a törökök ellen. A Nagyváradon egybegyült sereget a Vaskapun október 28-án Bulgáriába, más verziók szerint a törökök által fenyegetett Mircea havasalföldi vajda támogatására a Havasalföldre vezette [itt bizonytalanok a források, hogy Nis vagy Nikápoly felé ment-e, valoszinüleg a közepebbi Nis-hez] és ott támadta meg az egyik török sereget. Itt győzelmet aratott [osztrák történészek ezt is kétlik].Annak a Hammer-Purgstall (Geschichte des Osmanischen Reiches I., 291.) által is említett adatnak a hitelességét, hogy Zsigmond 1419 október 4-én Nissa (Nis) és Nikápoly között a törökök 80.000 főnyi seregét szétverte volna, Huber Geschichte Oesterreichs II., 259. alaposan megcáfolta. (Bánlaki) Miután visszatért felépitette Görény várát [1420 -ban egyéb várakat is 1420-: az Al-Duna mentén új várakat: Drankó, Librasd, Pét, Szinice, Sztanilóc, Pozsezsin, Szentlászlóvár építtetett]http://lexikon.katolikus.hu/S/Sz%C3%B6r%C3%A9nyi%20b%C3%A1ns%C3%A1g.html Magyarországhoz visszacsatolt Szörényi bánság védelmére. Tvratko Szurát újból sikerült Bosznia északi részében királyul elismertetni. Mehmed közben elfoglalta volna Szörény várát, de végül 1419-ben a felek itt békét kötöttek. [itt nem világos, hogy melyik fél küldött először követeket a másikhoz].Bánlaki https://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0009/684.html
Al-dunai háború
Főleg az Al-Duna mentén végrehajtott sikeres török-elleni akciókat nevezi a történelem al-dunai háborúnak. 1420-ban, mihelyst a török megvetette a lábát Havasalföldön, rögvest megtámadta Erdélyt a Vulkán szoroson át, és a készületlen Csáki Miklós vajda hadát Hátszegnél legyőzték, Szászvárost elfoglalták és elpusztították. I. Mehmed szultán 1421-ben meghalt, utóda és fia II. Murád nyomban jókora sereget küldött Dán ellen, akit bár a szultán tett vajdává, elűzve Mirceát, de ö Zsigmondnak is meghódolt. Miután végeztek Havasalföldön, a Tömösi szoroson át Erdélybe nyomultak. Bevették Brassó városát(de a várat nem!)és felégették a Barcaságot A trónra jutó II. Murád szultán a Balkán teljes bekebelezésére törekedett, de a helyi csapatok főleg Gyurgyevóból támadták Erdélyt. 1423-ban Ozorai Pipó olasz származású hadvezér, Zsigmond király szolgálatában mélyen benyomult Havasalföldre, az Al-Duna térségébe, ott legyőzött egy 15 000 fös sereget, és ezt követte két másik sikeres hadjárata. Időközben 2 évre békét kötöttek, mivel Murad testvére fellázadt Ázsiában. 1425-ben a szultán Dán helyett Radult, a testvérét tett a trónra, aki Zsigmondhoz menekült így új háború kezdődött. 1425 nyarán Ozorai Pipo a Duna mentén és ugyanakkor Csáki Miklós erdélyi vajda az erdélyi nemességgel az erdélyi havasokon át nyomult be Havasalföldre. Egy harmadik tartalékcsoport augusztus 16-án Orsovánál szállt táborba. A hadjárat végül nem hozott nagyobb összecsapásokat. Zsigmond megszerezte Lazarovics vajdától Nándorfehérvár, Macsó, Galambócz, Szokol, Szomszédvár, Brodar, Halap várait cserébe magyarországi birtokokért Brankovics György részére. Ozorai Pipo a Duna mentén előnyomulva, Galambócnál jelentős Ottomán haderőt győzött le, de1426 december 27-én meghalt. 1427-ben még sikerült annyit elérni, hogy a magyarbarát II. Dan kerüljön a román fejedelemség székébe. Tavasszal Zsigmond Havasalföldre vonult a seregével, de ütközetet nem vállalt. Közben Lazarevics vajda is meghalt, de Galambócót a szerb várkapitány eladta a töröknek, a többi várat sikerült beintegrálni a rendszerbe. 1428-ban Zsigmond megpróbálta elfoglalni Galambócot, de a Murád vezetteGörög és török források szerint Murád szultán ekkor Konstantinápoly ostromát vezette s így a galambóczi felmentő seregnek alighanem csak egyik alvezére volt a parancsnoka. (Kupelwieser Die Kämpfe Ungarns mit den Osmanen bis zur Schlacht bei Mohács, 1526., 42.) felmentő sereg elől menekülnie kellett és békét kért.
Ötödik magyar–török háború
A kisebb portyázásokat követően 1432-ben nagy török támadás zúdult Erdélyre. Zsigmond csak 2000 katonát küldött a szorosok őrzésére, de a védelmet a törökök áttörték és feldúlták a barcasági, hunyadi és kézdiszéki területeket, ahonnét több ezer fogollyal tértek vissza a Balkánra.
Hatodik magyar-török háború