Az abaújvári református templom a 14. században, gótikus stílusban épült az apró Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei településen, Abaújváron. A falu a korábbi vármegye és a mostani megye névadó települése is egyben.
Leírása A templomot a Zsujta felé vezető út mellett álló dombra építették. Hajója téglalap alakú, mely a nyolcszög három oldalával záródó, kelet felé tájolt szentéllyel záródik. bélyegkép|250px|A jelenleg renoválás alatt álló templom belseje, a bejárattól nézve Mivel pontos adatok nincsenek a templom építésére vonatkozóan, csak a jellegzetes művészettörténeti korok jegyeiből tudnak erre következtetni: a szentély keresztboltozata, valamint a csillagdíszes zárókövei és a szentély egy teljes épségben megmaradt csúcsíves, mérműves ablaka alapján építését a gótika idejére teszik. A gótika jegyében épültek a templom délkeleti oldalán található csúcsíves, és az északi oldalon található félköríves fülkék, ez utóbbi valószínűsíthetően szentségtartó volt. A hajóba vezető kapu is eredeti gótikus, pálcatagozatos.
A déli oldalon három nagyobb, félköríves és a karzatnál egy román jellegű kisebb ablak található. A szentélyben négy ablak található, egy a már említett teljes épségben fennmaradt gótikus ablak, valamint három másik, amiknél fellelhetőek a gótika vonásai. A templom mai formájában a 15. században épült, akkor nyerte el mai formáját.
A templomhoz eredetileg sekrestye is tartozott, de az 1735-ös felmérés szerint, nem sokkal azelőtt lebontották. Elfalazott bejárata a mai napig látható.
A templomot kívülről támpillérek veszik körül, amelyeket állagmegóvás céljából építettek az évszázadok során. Azóta kiderült, hogy ezek a támpillérek nem javítanak a templom állagán, hanem éppen hogy rontanak, mivel áztatják a templom falait. A támpillérekből kilenc a 14. században, öt az 1617-es felújítás során és egy 1886-ban készült. A jelenlegi restaurálási munkálatok során a déli fal egyik támpillérjét elbontották.
A templomot a községen átvezető egyetlen országos közút, a 3709-es út viszonylag messze elkerüli, de arról három helyen letérve is könnyen elérhető. A legdélebbi, Zsujtához legközelebb eső leágazásnál fényképes tábla is utal a falu fő vonzerejére, jelezve egyben az ideális letérés helyét is.
Története 200px|A templom szentélye kívülről|bélyegkép A templomban folytatott kutatások során előkerült leletek alapján feltételezik, hogy a templomdobon már az Árpád-korban is állhatott egy templom, melyet temető vett körül. Ennek a legkorábbi templomnak nyomát még nem találták meg, a temető meglétére a jelenlegi templomhajó északkeleti sarkában talált csontváz utal, amelynek lábfejét a későbbi templom diadalív falának építése során pusztították el. Ennek a későbbi XIII. század végén, XIV. század elején épült négyzetes szentélyzáródású templomnak visszabontott alapfalait a 2008. október 17. és november 18. között végzett ásatás során tárták fel. Feltehetően miután Perényi Péter 1394-ben Zsigmondtól adományba kapta a települést ezt a templomot lebontatta, és belső terét 1 méterrel megnövelve újat építtetett gótikus szentéllyel és ablakokkal.Régészeti Kutatások Magyarországon, 2008
Az abaújváriak hamar áttértek az új, református vallásra, köszönhető ez annak, hogy a falut a református Perényi család birtokolta sok más településsel együtt. Erre enged következtetni az az információ is, miszerint az abaújvári lakók már 1549-ben nem fizettek dézsmát az egri püspökségnek. Annak a lehetőségét, hogy a dézsmát elengedték volna, a kutatók elvetik. 1608-ban már az abaújvári eklézsiához tartozik a mellette fekvő település, Pányok is, ez az állapot napjainkig fennáll.
A falu szegényedése ellenére a templom csinosítására mindig gondot fordított. Az 1617-ben végzett felújítás során készült el a templom fakazettás mennyezete (az új mennyezet valószínűleg az előtte lévő boltíves kialakítást válthatta fel), mely stilizált növényi motívumokat ábrázolt, készítője Szepsi Asztalos Mátyás. Nem sokkal ezután, 1652-ben a templomba Száraz Kata jóvoltából faragott kőszószék került. A 17. századi építésekben feltehetőleg nagy szerepe volt a Perényi családnak, erre utal a templom belsejében megtalált négy sír, ebből az egyik annak a Perényi Mihálynak a sírja, aki 1557-ben megszerezte a falut (az ő sírja az 1835-ös földrengéskor került elő).
Lehetséges, hogy a templomot kerítő első kőkerítés is a 17. században épült, hiszen ekkoriban lett népszerű ez az eljárás. A ma is álló kerítőfal 1795-ben készült és jóval nagyobb területet kerített körbe, mint elődje, feltehetően a temető bővülése miatt. bélyegkép|300px|Az 1912-ben készített mennyezet 1754-ben újabb nagyszabású felújításra került sor. A helyreállításban jelentős szerepet vállalt a Dessewffy család (Dessewffy Ferenc). Ekkor újították meg a fakazettás mennyezetet és a kőszószéket.
1806-1807-ben készült el a szószék koronája.
1835-ben a templom súlyos károkat szenvedett egy földrengés miatt, északi fala úgy kihajlott, hogy leomlással fenyegetett, de sikerült kijavítani. Ez a földrengés vezetett a templomban lévő sír megtalálásához is, a kőtáblán a következő állt: „Anno Domini/ Septa/ Michael Prinyi/ fuit Filius venic./ Michael Prinyi/ Multa fecit” .
1866-ban az elhasználódott harangláb helyett a templom nyugati végéhez nyolcszögletű, 25 méter magas tornyot építettek neogótikus stílusban. Az építési munkálatokat végző kassai építész, Molnár János javaslatára a magas tetőt is alacsonyabbra vették, költségkímélés végett.
Újabb renoválásra 1912-ben került sor, amikor az eredeti zsindelyfedést palára cserélték, megerősítették a támpilléreket, kicserélték az ablakokat, lebontották a fakazettás mennyezetet, és a padlózat javítására használták, ennek köszönhető, hogy néhány részlete ismert az eredeti mennyezetnek. Ekkor javították a repedéseket, illetve ekkor meszelték ki a templomot, de a munka során előkerültek a freskómaradványok. A megtalált falfestményekre felhívták a Műemlékek Országos Bizottsága figyelmét, ám még mielőtt a helyszínre érkeztek volna a felmérők, a falu legényei (talán protestáns indíttatású képrombolás szándékával) komoly károkat tettek a freskókban. A felújított templomot 1912. november 10-én adták át a híveknek. Az ünnepségen mintegy 1000 fő vett részt, A felavató imádságot Révész Kálmán mondta, segítségére volt Görgey János zsujtai, Bíró János helyi és Lengyel József abaújszinai lelkész, valamint Kovács Lajos tornyosnémeti helyettes lelkész.Sárospataki Református Lapok, 8. évfolyam, 47. szám, 1912. november 24, 442. oldal Ezután újra csak 1975–76-ban történt felújítás, amelynek során homlokzat- és toronyjavításokat végeztek.
bélyegkép|bal|Légi fotó A templom felújítása 1998 óta tart. Ezek közben anyagi források szűkében rövid feltáró kutatásokat végeztek. A helyreállítási munkálatok kezdetén Csengel Péter és Gere László végezte el a templomot övező területek feltárását, ekkor került sor a falképek rövid vizsgálatára, 1998-ban kezdték meg a régészeti feltárást, majd 2002-ben a homlokzat vizsgálatára került sor.
A renoválás során sikerült kicserélni a tetőzetet, amelyet meg is magasítottak, az eredeti fakazettás mennyezet helyreállítása miatt azonban a mennyezeten addig látható festés (amely egy kinyitott Bibliát ábrázolt, benne egy Malakiás könyvéből található idézettel) odalett.
2008 novemberében végzett feltárások során feltehetően a települést szerző és a jelenlegi templomot építtető Perényi Péter országbíró sírkövét találták meg, mely az 1806-1807-es felújítás során kerülhetett a padlóburkolat elemei közé.Páratlan régészeti lelet Abaújváron, 2008. november 25.
Freskók A templom egész északi falát boríthatták eredetileg a falfestmények. A hajó falán látható képek Szent Mártont és Szent Mihályt ábrázolhatják, ezek elég rossz állapotban vannak. A szentélyben látható képek már sokkal jobban kivehető alakokat ábrázolnak: a 12 éves Jézust, alatta pedig Szent Bertalan vértanúságát (a középső sávban egy palota látható, amelyből 3 alak néz ki, két férfi és egy nő, a palota előtt egy meztelen alak látható, aki a felirat szerintBartoloneum Szent Bertalan, akit általában mártíromságára utalva, megnyúzva ábrázoltak); ebből arra lehet következtetni, hogy eredetileg Szent Bertalan tiszteletére szentelték fel a templomot. A szószék mellett is látható egy alak, amely feltehetően egy királyt ábrázol, Genthon-Szentiványi Gyula feltételezése szerint Szent László. A freskók jó állapotban való fennmaradásának magyarázata az, hogy a falu nem sokkal a templom felépülte után református lett, az új hit jegyében egyszerű fehérre meszelték a falakat. A falfestményeket 1912-es megtalálásukkor szenvedtek el nagyobb károkat, ugyanis nem sokkal a feltárás után levették a képek egyes részeit.
Wolf MáriaWolf Mária: Abaújvár így méltatja a freskókat: „Minthogy Magyarországon igen kevés középkori falfestmény maradt meg, az abaújvári templom freskói felbecsülhetetlen értéket képviselnek. Vizsgálatuk minden bizonnyal közelebb visz bennünket a hazai gótikus építészet és festészet jobb megismeréséhez. … az egész templomra kiterjedő festése kiemeli egyszerű falusi társai sorából.”
A Csíkvári Antal által szerkesztett Abúj-Torna vármegyeAbúj-Torna vármegye, 1939, 146. old. című monográfiában így ír a freskók jelentőségéről: ... „Abaúj-Torna vármegye községeiben nem élnek festőművészek. Falvaink templomai az abaújvári református templom középkori eredetű freskó maradványai és a gönci római katolikus templom 1935-ben készült modern freskóitól eltekintve, művészeti szempontból jelentéktelenek.”
A templom kiegészítői Az eredeti harangokat 1633-ban és 1667-ben öntötték, azonban az első világháború után csak az egyik maradt meg, ennek pótlására 1927-ben az Amerikában élő újváriak támogatásával készítettek újat. Kelyhe aranyozott ezüst, melyet gótikus stílusban készített Váradi János, kassai ötvösművész, 1580-ban Ónkannái 1707-ből és 1727-ből, óntányérja pedig 1721-ből származik Az eredeti anyakönyvek (Abaújvár-Pányok-Alsó-Kéked) a Sárospataki Református Kollégium Levéltárában találhatóak, s mikrofilmen is elérhetőek a Magyar Országos Levéltárban. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Alsózsolcai Fióklevéltárában is kutathatók az anyakönyvek másodpéldányai (1827–1895). Itt találhatóak az állami anyakönyvek másodpéldányai is.
Abaújvár lelkészei 1597 Siderius János 1601 körül a lelkész Sárosi Gáspár 1630 Kálnai D. János
SorszámNévAbaújvári lelkész voltMegjegyzés1.Pataki István1711–1713Mérára távozott.2.Száldoboky József1714–1715Vizsolyba távozott.3.Göböl András1716–1722Szerencsre távozott, és ott halt meg 1723-ban.4.Nógrády Baksay Mátyás1727–1737Zilahi Sámuel mádi lelkész volt (1723–1732), előtte Abaújváron volt lelkész.5.Jenei B. Sámuel1737–1741http://www.panyok.hu/lelkeszek.php6.Nádaskay András1743–1747 Az anyakönyvekben feltüntetik, hogy 1743-ig a lelkész Szentpéteri András. Nádaskay 1747-ben Fonyba távozott.7.Szentmiklósi János1747–1750„A garbóczi és magyarbogdányi ekklézsiából” érkezett, Eszkárosba távozott.8.Kiss György1750–1779Az abaújnádasdi és zsadányi eklézsiából érkezett érkezett, Golopra távozott.9.Csúti (Csáti) Kovács Mihály1779–180110.Gáspár Pál1801–1810 1810. szeptember 3-án halt meg Abaújváron, 58 éves korában, „rothasztó hideglelésben”.11.Sárkány Pál1810–1824 Sárospatakon tanult, ahonnan külföldre ment és 1775. július 11-én a franekeri egyetem hallgatója lett. Innen 1777 tavasza után tért haza, 1778-tól Tolcsván, 1797-től Kovácsvágáson, 1801-től Szepsiben, 1804-től Alsóvadászon, végül 1811-től Abaújváron lelkészkedett. 1791-ben a zempléni egyházmegye jegyzőjeként tagja volt a budai zsinatnak. 1801 áprilisában esperesévé választotta az abaúji egyházmegyehttp://digit.drk.hu/?m=lib&book=3&p=2436.