Az 1980-as Formula–1-es szezon volt a 31. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1980. január 13-ától október 5-éig tartott, tizennégy versenyen keresztül, valamint egy futam, a spanyol nagydíj került még megrendezésre úgy, hogy nem számított bele a bajnoki küzdelmekbe.
A Ferrari nem tudta megismételni egy évvel korábbi sikereit, csak nyolc pontot szerzett az 1979-es 113-hoz képest, amellyel a valaha volt legrosszabb szezonját produkálta. Az idényt a Williams uralta, az egyéni világbajnoki címet Alan Jones nyerte az utolsó előtti, kanadai futamon vele ütköző és a versenyt feladó Nelson Piquet előtt. Ezzel Jack Brabham után újra ausztrál világbajnoka lett a sportágnak. Ebben az évben mutatkozott be két későbbi világbajnok: Alain Prost és Nigel Mansell. Az év közben a spanyol nagydíjon zajlott le a sportág történetének első nagy sportpolitikai csatája: a FOCA és a FISA vitája miatt a Ferrari, az Alfa Romeo és a Renault pilótái nem vettek részt a versenyen. A futamot utólag világbajnokságon kívüli versenynek nyilvánították. Az amerikai nagydíjon elszenvedett balesete után Clay Regazzoni tolószékbe kényszerült, pályafutása véget ért. A német nagydíj bemelegítésén Patrick Depailler életét vesztette. A Williams csapat első világbajnoki címét ünnepelhette ebben az évben.
Csapatok és pilóták CsapatKonstruktőrKasztniMotorGumik#PilótákFutamok SEFAC FerrariFerrari312T5Ferrari 015 3L F12 boxer1 Jody ScheckterAll2 Gilles VilleneuveAll126CFerrari 021 1,5 V6 turbó12 Candy Tyrrell TeamTyrrell-Ford0093 Jean-Pierre Jarier1–24 Derek Daly1–20103 Jean-Pierre Jarier3–144 Derek Daly3–1443 Mike Thackwell13–14 Parmalat RacingBrabham-FordBT495 Nelson PiquetAll6 Ricardo Zunino1–7 Héctor Rebaque8–14McLaren-FordM29B7 John Watson1–38 Alain Prost1–3M29C7 John Watson4–148 Stephen South4 Alain Prost5–10M3011–14 Team ATSATS-FordD39 Marc Surer1–210 Jan Lammers1–3D49 Marc Surer3, 7–14 Jan Lammers4–610 Harald Ertl9 Team Essex LotusLotus-Ford81 81B11 Mario AndrettiAll12 Elio de AngelisAll43 Nigel Mansell10–12 Unipart Racing TeamEnsign-FordN18014 Clay Regazzoni1–4 Tiff Needell5–6 Jan Lammers7–1441 Geoff Lees11–12 Équipe Renault ElfRenaultRE20151–1316 René ArnouxAll Shadow Cars Theodore ShadowShadow-FordDN11 DN1217 Stefan Johansson1–2 Geoff Lees3–718 David Kennedy1–7 Skol Fittipaldi TeamFittipaldi-FordF7 F820 Emerson FittipaldiAll21 Keke RosbergAll Marlboro Team Alfa RomeoAlfa Romeo179Alfa Romeo 1260 3L V12 szívó22 Patrick Depailler1–8 Vittorio Brambilla11–12 Andrea de Cesaris13–1423 Bruno GiacomelliAll Équipe Ligier GitanesLigier-FordJS11/1525 Didier PironiAll26 Jacques LaffiteAll Albilad Williams Racing TeamWilliams-FordFW0727 Alan Jones1FW07B2-1428 Carlos ReutemannAll Warsteiner Arrows Racing Team Warsteiner Arrows Racing with Penthouse Rizla+.Arrows-FordA329 Riccardo PatreseAll30 Jochen Mass1–10, 13–14 Mike Thackwell11 Manfred Winkelhock12 Osella Racing TeamOsella-FordFA1 FA1B31 Eddie CheeverAll Brands Hatch RacingWilliams-FordFW0743 Desiré Wilson8 RAM – Penthouse Rizla+. Racing RAM – Rainbow Jeans/Theodore Racing
RAM – Williams Grand Prix EngineeringWilliams-FordFW0750 Rupert Keegan8–1451 Kevin Cogan13 Geoff Lees14
Szezon előtti változások
Arturo Merzario és Héctor Rebaque, akik az 1979-es idényben még saját autójukkal, önmagukként benevezve vettek részt a küzdelmekben, mindketten távoztak. Az európai Formula–2-ben Eddie Cheeverrel remekül szereplő Osella csapat, némi szponzori támogatás megszerzése után, megjelent a Formula–ben is. A Williams leigazolta Carlos Reutemannt, aki 1975-ben és 1978-ban is bajnoki harmadik lett, az 1979-es idény azonban nem sikerült számára a legjobban. Clay Regazzoni újra az Ensign pilótája lett. Az ATS csapat leigazolta Marc Surert valamint Jan Lammerst az összedőlőben lévő Shadow csapattól, amelynek másik versenyzője, Elio de Angelis a Lotusnál kötött ki, Reutemann helyén. A Shadow pilótái David Kennedy és a fiatal tehetség Stefan Johansson lettek. Az 1979-es idény végeztével Jacky Ickx visszavonult a helyét a Ligiernél Didier Pironi vette át. A McLaren csapat színeiben debütált az 1979-es európai Formula–3-as bajnok Alain Prost, aki a Can-Am-be távozó Patrick Tambay helyére került. A Fittipaldi, amely felvásárolta a Wolf csapat maradványait, leigazolta Keke Rosberget. A még mindig előző évi sárkányrepülő-balesetéből lábadozó Patrick Depailler az Alfa Romeo versenyzője lett, Vittorio Brambilla helyén.
Szezonközi változások
Marc Surer a dél-afrikai nagydíj időmérő edzésén csúnya balesetet szenvedett, amiben megsérült mindkét lába. Az ATS csapat ezután egy ideig csak Jan Lammers-szel, egy autóval vett részt a küzdelmekben, és ez így maradt azután is, hogy Surer felépült. Clay Regazzoni deréktól lefelé lebénult egy balesetben, amely Long Beach-en történt: elszálltak a fékei, ő pedig a betonfalnak csapódott. A helyén az Ensign több versenyzőt is kipróbált: Tiff Needell, Jan Lammers és Geoff Lees is versenyeztek. Az idény közepén a Shadow csapatot felvásárolta a Theodore Racing. A RAM Racing a brit nagydíjon csatlakozott a bajnoki küzdelmekhez. Egy előző évi specifikációjú Williams FW07-tel versenyzeztek, amit Rupert Keegan, Kevin Cogan és Geoff Lees is vezethettek. A brit nagydíjtól kezdve Ricardo Zuninót Héctor Rebaque váltotta a Brabham csapatánál. Miközben Hockenheimben tesztelt az Alfa Romeóval, Patrick Depailler hatalmasat bukott és szörnyethalt. Két verseny erejéig Vittorio Brambilla pótolta őt, majd ezt követően Andrea de Cesaris debütált a csapattal. Colin Chapman, a Lotus csapat tulajdonosa bizalmat szavazott a tesztpilóta Nigel Mansellnek, aki már ebben az évben, ha csak három verseny erejéig is, a csapat állandó versenyzője lett. A fiatal Mike Thackwell, aki még csak az előző évben nyerte meg az első Formula–3-as versenyét, szintén megkapta a bizalmat Ken Tyrrelltől. A holland nagydíjhétévégén még csak tesztelt a csapattal, Kanadában azonban már a versenyzőjük volt, ezzel ő lett akkor minden idők legfiatalabb versenyzője. Ezt a rekordot azonban nem teszi egyértelművé a tény, hogy a futamot piros zászlóval megszakították, és az autót át kellett adnia az újraindításnál Jean-Pierre Jariernek.
Nagydíjak # Verseny Dátum Pálya Győztes pilóta Győztes csapat Összefoglaló 329 argentin nagydíj Január 13. Oscar Gálvez Alan Jones Williams-Ford Összefoglaló 330 brazil nagydíj Január 27. Interlagos 22px René Arnoux 22px Renault Összefoglaló 331 dél-afrikai nagydíj Március 1. Kyalami 22px René Arnoux 22px Renault Összefoglaló 332 nyugat-amerikai nagydíj Március 30. Long Beach Nelson Piquet Brabham-Ford Összefoglaló 333 belga nagydíj Május 4. Zolder 22px Didier Pironi 22px Ligier-Ford Összefoglaló 334 monacói nagydíj Május 18. Monaco Carlos Reutemann Williams-Ford Összefoglaló 335 22px francia nagydíj Június 29. Paul Ricard Alan Jones Williams-Ford Összefoglaló 336 brit nagydíj Július 13. Brands Hatch Alan Jones Williams-Ford Összefoglaló 337 német nagydíj Augusztus 10. Hockenheimring 22px Jacques Laffite 22px Ligier-Ford Összefoglaló 338 osztrák nagydíj Augusztus 17. Österreichring 22px Jean-Pierre Jabouille 22px Renault Összefoglaló 339 holland nagydíj Augusztus 31. Zandvoort Nelson Piquet Brabham-Ford Összefoglaló 340 22px olasz nagydíj Szeptember 14. Imola Nelson Piquet Brabham-Ford Összefoglaló 341 kanadai nagydíj Szeptember 28. Circuit Gilles Villeneuve Alan Jones Williams-Ford Összefoglaló 342 kelet-amerikai nagydíj Október 5. Watkins Glen Alan Jones Williams-Ford Összefoglaló
A brazil nagydíjat eredetileg Jacarepaguában tartották volna. A pálya egyes részei, miután az egész egy mocsárra épült, elkezdtek megsüllyedni, ezért versenyzésre alkalmatlanná vált, a mezőny pedig 1980-ban is maradt Interlagosban. A spanyol nagydíjat június 1-jén rendezték volna meg, azonban a FISA–FOCA háború miatt, amely akkor éppen az autók aerodinamikája miatt dúlt, a Ferrari, a Renault és az Alfa Romeo is bojkottálták a versenyt. A pénteki szabadedzés előtt jelentették be, hogy a versenyt nem a FISA szabályainak megfelelően bonyolítják le, ezért az nem számít bele a bajnoki küzdelmekbe. A versenyt Alan Jones nyerte. A francia nagydíj visszakerült Dijonból a Paul Ricard versenypályára, ahogy a brit nagydíj is Silverstone-ból Brands Hatch-be, a rotációs rendszernek megfelelően. Miután Monzában jelentős átépítések zajlottak, az olasz nagydíjat ebben az évben az imolai Autodromo Dino Ferrari versenypályán rendezték. Április 13-án rendezték volna meg a a mexikói nagydíjat, azonban a pálya renoválása nem készült el időben, ezért kimaradt. Ugyancsak kimaradt a június 14-ére tervezett svéd nagydíj is, sorozatban másodszor. Ezután többé nem is próbálkoztak ennek a versenynek a megrendezésével. Las Vegasban már ebben az évben futamot rendeztek volna, méghozzá november 2-án, de végül lefújták, és csak 1981-ben került rá sor.
A szezon menete Az idény januárban indult Argentínában, de ez nem volt egy szerencsés kezdés. Buenos Airesben a magas hőmérséklet és a szívóhatással működő autók együttes terhelése miatt a pálya aszfaltja elkezdett darabokra szakadni. A versenyzők Emerson Fittipaldi vezetésével tiltakozni kezdtek, amely csak részben vezetett eredményre - a pályát megjavították ugyan, de nem megfelelő mértékben. A verseny napja a rossz minőségű aszfalton és a technikás vonalvezetésen meglepetéseket ígért. Alan Jones, aki kétszer is kicsúszott, egyszer pedig azért kellett kiállnia, hogy kiszedjék a füvet az autója hűtőrácsai közül, megnyerte a versenyt. A szintén többször kicsúszó Piquet lett a második, Rosberg a harmadik. Prost már rögtön a debütáló versenyén szerzett egy pontot. Gilles Villeneuve egy nagy balesete miatt kiesett, melynek feltehetően az volt az oka, hogy az első felfüggesztés az állandó kicsúszások miatti sérülések hatására megadta magát.
Brazíliába se érkezett botrány nélkül a mezőny. Jacarepaguában, ahol eredetileg tervezték, nem versenyezhetett a mezőny, mert a mocsaras vidéken felépült pályán megsüllyedt az aszfalt, ami emiatt versenyzésre alkalmatlan lett. Viszont Interlagos se volt sokkal jobb: az aszfalt minősége borzalmas volt, nem volt elegendő mennyiségű és méretű bukótér, továbbá aggódtak a pilóták amiatt is, hogy több helyen csak szalagkorlát vagy drótháló védték a pályát. A versenyt így is megtartották, a pole-t pedig Jean-Pierre Jabouille szerezte meg a Renault-val, és 25 körön át vezette is a versenyt. A nagy tengerszint feletti magasság kedvezett a turbómotoroknak, ugyanakkor az egység meghibásodása miatt Jabouille kiesett, és végül a csapattársa, Arnoux tudott nyerni. A második helyen de Angelis, a harmadikon Jones végzett.
Márciusban, a legnagyobb nyári melegben folytatódott az idény Dél-Afrikában. Alain Prost összetörte az autóját, megsérült a csuklója, ezért ki kellett hagynia ezt és a következő futamot is. Marc Surer még nála is rosszabbul járt, mert egy másik balesetben eltörte a lábát, és három versenyt kellett kihagynia. A magaslati levegő itt is a turbómotoroknak kedvezett, így a Renault dominált a hétvégén - Jabouille ezúttal is vezette a versenyt, majd kiesett, és ezúttal is Arnoux nyert. A versenyt követően eszkalálódott a FISA és a FOCA szembenállása. A FISA, amely a motorsport-szövetség irányító testülete volt, és amelynek a Ferrari, a Renault és az Alfa Romeo, mint gyári csapatok is a tagjai voltak, Jean-Marie Balestre vezetésével kikeltek a szívóhatás használata ellen. Azt állították, hogy annak alkalmazása már veszélyesen nagy kanyarsebességet biztosít. Velük szemben a FOCA, amelyet a nem gyári támogatású konstruktőrök alkottak, és Max Mosley valamint Bernie Ecclestone képviselte az érdekeiket, azt vallotta, hogy erre igenis szükség van, mert csak így lehetnek versenyképesek a náluk sokkal nagyobb költségvetéssel dolgozó gyári csapatokkal szemben.