A Panzerhaubitze 2000 (magyarul páncélos tarack), röviden PzH 2000, német önjáró tarackágyú.A löveg csőhossza, felépítése és feladatköre miatt minősül tarackágyúnak. A Krauss-Maffei Wegmann (KMW) konzorcium gyártja és fejleszti tovább a járműveket. Számos korszerű berendezésének és magas fokú automatizáltságának köszönhetően figyelemre méltóak tűzgyorsasági, csőhosszának köszönhetően pedig pontossági paraméterei, emellett öndiagnosztizálásából fakadóan alacsony a karbantartási igénye is. Napjaink egyik leghatékonyabb tüzérségi eszköze, amelynek jeles bizonyítéka, hogy a kezdetben a német fegyveres erők számára kifejlesztett önjáró löveget mára több ország is alkalmazza. Olaszország, Hollandia és Görögország is rendszeresítette, illetve Ausztrália és Magyarország is rendszeresíteni fogja. A jármű megfelelő váltótípusa az idős, elhasználódott M109 típusú tarackoknak. Kategóriájában hasonló paraméterekkel csak a francia GCT, a brit AS–90, az orosz 2SZ19 Mszta–SZ és az izraeli SLAMMER rendelkezik.
Fejlesztésének története bélyegkép|jobbra|250px|Német PzH 2000 az alváz tetejére rögzített csővel, menetben.
Az 1970-es évek második felében a NATO egyes európai tagállamai fegyverzet-egységesítési programokat írtak ki és kezdtek megvalósítani. Ezen programok között szerepelt egy új típusú önjáró löveg kifejlesztése is, melynek az SP–70 nevet adták. A program az 1980-as évek elején indult el. Az Olaszország, Egyesült Királyság és NSZK által közösen indított fejlesztések azonban a nem kellően átgondolt programstruktúra miatt növekvő költségek és a folyamatos darabszám-visszamondások következtében az addig együttesen fejlesztett PzH 155–1 önjáró tarackágyú fejlesztési munkáit leállították. Sok probléma merült fel az abban alkalmazott FH 155–1 tarackágyúkkal kapcsolatban is, lényegesen gyengébb paramétereket mutatott, mint az USA-ban bevezetett GC–45 típusú tarack. A programot 1986 júniusában leállították, viszont nyugatnémet részről az erre fenntartott teljes összeget (186 millió német márkát) a kormány két újonnan megalakult konzorciumnak ítélte oda, amik egy új -es önjáró löveg prototípusának létrehozására és későbbi gyártására kaptak megbízást. Ezt a két konzorciumot a Krauss-Maffei, a KUKA és a Rheinmetall, valamint a Wegmann és a MaK System cégek alkották. Mindkét konzorcium 1-1 mintadarabot épített, ezek ellenőrző vizsgálatait a Bundeswehr végezte el 1990-re. A javaslatok közül a Wegmann–MaK konzorcium - melyhez később a Rheinmetall is társult - terve nyerte a tendert. A Wegmann lett felelős a teljes rendszerért, a toronyért és az automatikus töltőberendezésért, a MaK az alvázat, a Rheinmetall pedig a löveget szállítja. A széles körű haditechnikai ellenőrző vizsgálatok során tesztelték a járműveket a kanadai Manitoba tartományban található Shilo támaszponton, az arizonai Yumában, valamint a Bundeswehr tüzériskolájában egyaránt. 1995 végéig -t tett meg a típus komoly technikai problémák nélkül.
bélyegkép|jobbra|250px|A Bundeswehr egyik kiképző PzH 2000-e A Wegmann–MaK–Rheinmetall konzorcium végül 1996-ban megnyerte a tendert és megrendelést kapott 185 db löveg leszállítására a német gyorsreagálású erők számára, majd még 410 darabra a többi egységnek. A Wegmann 1998-ban egyesült a Krauss-Maffei céggel, és nevük Krauss-Maffei Wegmann (KMW) lett.
Több hadsereg is tesztelte, a tárgyalások során a -es lőtávolság komoly érv volt az eladók kezében. A toronynak haditengerészeti változata is készült, amelyet egy német fregatton próbáltak ki (MONARC: Modular Naval Artillery Concept, azaz Moduláris Tengerészeti Tüzérségi Koncepció). Eredetileg a 2007–2008-ban hadrendbe álló F125 osztályú fregattokhoz készítették, azonban a haditengerészet végül az olasz Oto Melara által fejlesztett -es löveget választotta.
A brit haderő magát a Rheinmetall-löveget választotta AS–90 típusú önjáró tarackjaihoz. Később azonban mégis egy másik lövegtípust rendszeresítettek a Braveheart altípushoz.
Az USA hadserege is fontolóra vette a PzH 2000 rendszeresítését a Crusader rendszerben, azonban a Crusaderrel szemben olyan követelményeket támasztottak, amit a német jármű nem tudott teljesíteni. A Crusader rendszerben ugyanis a löveg és a kezelőszemélyzet el van szeparálva egymástól, így a legénység egy egész üteget tud egy helyről irányítani.
Szerkezeti felépítés bélyegkép|jobbra|250px|Holland PzH 2000 menetben bélyegkép|jobbra|250px|PzH 2000 alvázánál rögzítve egy C–17 Globemaster III-ban
Alváz, futómű és páncélzat A MaK cég tervezte az alvázat, amelynek több része a Leopard 2 harckocsi alvázával és alkatrészeivel megegyezik, hegesztett acéllemezekből áll. Biztonsági szempontok miatt a jármű elejében helyezték el a motort és segédberendezéseit a meghajtó kerekekkel együtt, a tornyot pedig az alváz hátsó részébe. Ez a megoldás már bizonyított több fegyveres konfliktusban, különféle önjáró lövegeknél, lövészpáncélosoknál és harckocsiknál is alkalmazzák ezt az elrendezést. A kocsitest hátsó részében található ajtókon keresztül történik a lőszerek málházása, illetve életveszély esetén a jármű gyors elhagyását is segíti.
A futómű torziós felfüggesztésű. A lengéscsillapítók, a hidraulikus ütközők (amortizátorok) és a 2x7 db futógörgő szintén a Leopard-családból lett átvéve. Mindezek kiváló menetteljesítményt biztosítanak a nagy tömegű járműnek terepen és kemény útburkolaton egyaránt. A hajtáslánc megegyezik a Leopard 2-n alkalmazottal.
A páncélzat szintén hagyományos hegesztett acélpáncél, viszont modulrendszerben tervezett, bevetéstől függően rugalmasan bővíthető. Az általános elrendezés is védelmet nyújt a -es géppuskalövedékek ellen és 800 m-nél távolabbról kilőtt -es páncéltörő lövedékek ellen is, de reaktív páncélzat is szerelhető fel rá. A normál páncélzat továbbá védelmet nyújt 10 méteres körzeten túl becsapódó tüzérségi lövedékek ellen ( űrméretig), valamint megakadályozza a neutronsugárzás áthatolását is. A harcjármű teljes atom-biológiai-vegyi (ABV) védelemmel van ellátva.
Torony A négyszögletű tornyot a Wegmann cég tervezte, ami - a motor elrendezése miatt - a test hátsó részében lett elhelyezve. A torony tetején 2 db búvónyílás lett kialakítva: a bal oldali elöl, a jobb oldali hátul. Előbbire szerelhető fel a -es géppuska, amely légi- és földi célok ellen egyaránt alkalmazható. Elhelyeztek még oldalanként 4-4 db ködgránátvetőt is. A toronyba egy fázisvezérelt radart is építettek, amellyel a kilőtt lövedék nyomon követhető és az oldalszél mérésére is alkalmas.
Meghajtórendszer A járművet egy négyütemű, 8 hengeres MTU 881 Ka–500, később Ka–501 típusú dízelmotor hajtja, ami a test bal első részében került elhelyezésre. Teljesítménye (), fajlagos teljesítménye . A motorhoz egy négysebességes Renk HSWL 284 C típusú sebességváltó van kapcsolva. Noha a jármű meglehetősen nehéz, a hajtáslánc mégis nagy mozgékonyságot biztosít neki. Országúton , terepen a csúcssebessége. Hatótávolsága eléri a -t, üzemanyagfogyasztása /. Az üzemanyag 3 db tartályban van tárolva.
Teljes körű diagnosztikai rendszer segíti a karbantartás legegyszerűbbé és legolcsóbbá tételét és a hibák leggyorsabb javítását. A rendszer felügyeli mind a mechanikus, mind az elektronikus berendezéseket.
Fegyverzet Elsődleges fegyverzet bélyegkép|jobbra|250px|Holland PzH 2000 tálib célokat támad Afganisztán a Csorai járásban. Jól megfigyelhető a cső torony felőli részén elhelyezett füstgázelszívó henger.
A jármű elsődleges fegyverzete egy huzagolt csövű, belül keménykrómozott űrméretű, 52-es űrmérethosszú (L/52) tarackágyú, amit a Rheinmetall gyárt (csőhossz 8,06 m). A cső belsejét a kisebb súrlódási ellenállás és csőkopás, valamint a hosszabb élettartam elérése miatt krómozzák. Élettartama ezen kialakítások miatt 2000 lövés. A cső torony felőli részére egy füstgázelszívó hengert, a cső szájára pedig egy kombinált, nagy hatásfokú csőszájféket szerkesztettek. A cső bajonettzárral rögzül a csőfarhoz, ez a megoldás a csőcserét hivatott gyorsítani. A csőfart hagyományos, függőlegesen mozgó ékzár reteszeli, az ékzárban található az ütőszeg is. A töltényűr térfogata 23 liter. A cső menethelyzetben a kocsialváz orrának tetejére rögzíthető.
A Rheinmetall dolgozik a löveg L/60-as változatának kifejlesztésén, így a jövőben egy átfogóbb korszerűsítés keretében a löveg is lecserélhető. Az L/60-as lövegnek töltényűr mérete 29 liter és a próbák során -t meghaladó lőtávolságokat is elértek.
A löveg a lövegtoronyban -2,5° és +65° szögtartományok között mozgatható helyszög (altitud) szerint és 360°-ban oldalszög (azimut) szerint. Maximális irányzási szögsebesség 11,25°/másodperc.
A pneumatikus rendszerű, önműködő (automata) tárat (Flick Ramming) a csőfar mögött helyezték el. A tűzhelyzetnek megfelelő lövedék és töltet kiválasztását számítógépek vezérlik a töltőkezelők utasításaira, a töltés automatizált a cső bármely oldal- és magasságszöge esetén. A töltőszalag elektromos meghajtású, amely kizárja a kezelőszemélyzet sérülését éghető folyadékok (hidraulikaolaj) hiányából adódóan. Rendszerhiba esetén megoldott a kézi töltés is.
A rendszer tűzgyorsasága önműködő töltés esetén 3 lövés/10 másodperc, illetve 8-9 lövés/60 másodperc, 20 lövés/2,5 perc, 60 lövés/20 perc, 120 lövés/óra. Kevesebb, mint 2 perc kell ahhoz, hogy egy menetben levő jármű a megkapott tűzfeladathoz kiválassza a megfelelő lövedéket, rövid megállásból végrehajtsa az irányzást, leadja a 8-9 lövésből álló tűzcsapást, majd tovább folytassa a menetet.
A löveg hatásos lőtávolsága hagyományos lövedékkel , rakétapóthajtású lövedékkel . Közvetlen irányzással páncélozott célokat 1200 méterig képes leküzdeni.
A Németország, Franciaország, Olaszország, Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok között létrejött ballisztikai egyezményNATO JBMOU (Joint Ballistics Memorandum of Understanding) értelmében a löveghez az összes szabványosított űrméretű NATO-lövedéket és töltetet alkalmazni lehet. A löveg javadalmazása 60 db lövedék (48 db készenléti a toronyban, 12 db tartalék a járműben) és 288 db lőpor-préstest (MTLS - Modulares Treibladungssystem, magyarul moduláris hajítócsomag rendszer), vagy ezzel egyenértékű zsákos töltet. Tömegük kb. 3,5 tonna. A rendszer újramálházása két fővel kevesebb, mint 11 perc alatt elvégezhető (~10 perc 50 másodperc). A lőszerek be- és kimálházása a jármű hátsó részén elhelyezett ajtókon történik automatikusan, vagy kézi úton.
Töltet és lövedéktípusok bélyegkép|jobbra|250px|Modern lőszerkészlet PzH 2000 tarackágyúhoz. Jól megfigyelhetőek a lőszer részei: a lövedék, hajítótöltet, gyújtó
Hatféle szabványosított lőpor-préstest (hajítótöltet) használható a lövedékekhez. Ezek kombinációjával érhető el eltérő lőtávolságokon a megfelelő meghajtóerő optimális csőkopás mellett.
A préstestek (MTLS): DM 72: alapmodul, az L/39-es csövekbe is alkalmazható. DM 652 DM 662 DM 82: alapmodul, az L/39-es csövekbe is alkalmazható. DM 92: ez a töltet is teljesíti a NATO JBMOU előírásait. A töltet alkalmazásával további -kal nő a belső töltőűri hőmérséklet, ezáltal a lőtávolság is. Csak L/52-es csövekben alkalmazható.
A lövedékek időzíthető gyújtóit a fedélzeti tűzvezető rendszer által meghatározott paraméterek alapján a töltőberendezésbe épített gyújtóállító készülék végzi indukciós elven. A löveghez mechanikus időzített gyújtójú lövedékeket is alkalmazhatnak.
A Rheinmetall által gyártott lövedékek: L15 A2 HE (HE - High Explosive, magyarul nagy rombolóerejű) lövedék: az FH 155–1 programban Nagy-Britanniával közösen kifejlesztett lövedék. HE Rh 30 lövedék HE Rh 40 lövedék: legelőször a görög hadsereg állította hadrendbe 2005-ben ( HE Rh 40 BB). DM 20 gyakorló lövedék DM 21 gyakorló lövedék DM 58 gyakorló lövedék DM 106 világító lövedék: az FH 155–1 programban lett kifejlesztve. 1,8 millió cd fényerejű lövedék sebességgel süllyed, alkalmazott magassága 600-800 méter. DM 125 multispektrális füstgránát: 8 db vörösfoszfort (RP) tartalmazó patronnal van szerelve, égésideje , működési hőmérséklete és + között, élettartama 10 év, tömege