Egerváry Jenő, Egerváry Jenő Elek (Debrecen, 1891. április 16. – Budapest, 1958. november 30.)Halálesete bejegyezve a Bp. V. ker. állami halotti akv. 574/1958. folyószáma alatt. matematikus, műegyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1943), rendes (1946), majd igazgatósági tagja (1946–1949). 220px|bélyegkép|Sírja a Fiumei úti sírkertben (34/2-2-10) Életútja
Egerváry Béla és Madarassy Ilona fia. Középiskolai tanulmányait a debreceni Állami Főreáliskolában végezte. A budapesti tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett.
1914 és 1917 között az egyetem földrengési obszervatóriumban tanársegéd, 1918-tól a Budapesten a Felső Ipariskola tanára. 1922 és 1927 között a szegedi egyetemen Az analízis és alkalmazása c. tárgykör magántanára.
A Tanácsköztársaság idején tanúsított magatartása (előadásokat tartott az egyetemen) miatt magántanári képesítését visszavonták. 1928-tól a budapesti egyetemen Az analízis és annak matematikai-fizikai alkalmazásai c. tárgykör magántanára.
1940-től a Műegyetem rendes tanára, a II. számú matematika tanszék vezetője. 1952-től 1958 októberéig oktatási igazgató az építőmérnöki (és közlekedési) műszaki egyetemen, a matematika tanszék tanszékvezető egyetemi tanára. 1947-ben megalapította az MTA Alkalmazott Matematika Kutató Intézetét.
Önkezével vetett véget életének (külső vérvesztés, érfelmetszés) politikai okok miatt. Notiziario Dell'Unione Matematica Italiana. Emilio Spedicato (November 2008): "Ricordo di Egerváry". 28. old. Felesége Leidenfrost Ida Mária volt, akivel 1944-ben kötött házasságot Budapesten, a Terézvárosban.
Egyik legjelentősebb eredménye a Kőnig Dénestől származó, utóbb ökonometriában alkalmazást nyert gráfelméleti tétel általánosítása (1931). A Matematikai és Fizikai Lapokban megjelent, a gráfok kombinatorikus tulajdonságairól szóló cikke (amelynek jelentőségét csak húsz évvel később ismerték fel és kezdték alkalmazni az operációkutatásban) lett az alapja a magyar módszer néven ismert algoritmusnak.Turán Pál: Előszó (A Matematikai és Fizikai Lapok reprint kiadásához). Matematikai és Fizikai Lapok L. (1943.); Bolyai János Matematikai Társulat, 1968 (reprint).
Fő kutatási területei a geometria és differenciálegyenletek alkalmazása, főként a differenciálgeometria, a forgórendszerek kritikus szögsebességének megállapítása és a kinetikus gázelmélet alapjai. Élete utolsó éveiben elsősorban a mátrixelmélettel és annak alkalmazásával foglalkozott, eredményei közül különösen jelentősek a függőhidak általános elméletének megalapozására és felépítésére irányuló kutatásai. A Hungaria Acta Mathematica szerkesztője (1946-1949).
A szellemi teljesítmény mellett hegymászóként szintén jelentős eredményeket ért el. (Tátra-csúcs, stb.)
Kitüntetései Kőnig Gyula-díj (1932) Kossuth-díj (1949, 1953)
Jegyzetek
Források Életrajza „A magyar hegymászás és turizmus arcképcsarnoka” című honlapon
További információk
Új Magyar Életrajzi Lexikon, II. kötet, 307-308. o. Dr. Komarnicki Gyula: A Magas-Tátra hegymászókalauza, III. kiadás, Késmárk-Budapest, 1926., Turistaság és Alpinizmus lap-, könyv- és térképkiadó RT kiadása
Kategória:Magyar matematikusok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:MTA-tagok Kategória:Kossuth-díjasok Kategória:Öngyilkos személyek Kategória:Debreceniek Kategória:1891-ben született személyek Kategória:1958-ban elhunyt személyek Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek