A Szász Hercegség felosztásakor 1296-ban az egyik létrejött nagy hercegi uradalom az Elba két partján elhelyezkedő, töredezett hercegség, a Szász–Lauenburgi Hercegség volt, mely meg tudta őrizni függetlenségét a holsteini és schwerini uralkodók hatalmi törekvéseivel szemben. 1303-ban az országot három vonal mentén osztották fel II. János, III. Albert és I. Erik között. A három ország 100 éven át ellenségesen állt szemben egymással. A harcok gyengítették az uralkodó erejét, így a nemesség erősíthette hatalmi pozícióit. 1404-ben erős nemesi szövetségek alakultak. A hercegi hatalmat tovább gyengítette, hogy uradalmaik nyersanyagokban szegények voltak, és az elsősorban földművelésből élő lakosság nem tudott nagy mértékű adókat biztosítani. Ezzel szemben a hercegség Hanza-városok közelében lévő uradalmai komoly nyersanyagforrásokkal rendelkeztek, melyek között elsősorban a hajóépítésben fontos szerepet játszó fakitermelésnek jutott döntő szerep.
A Hercegség a 14. században megépülő Stecknitz-csatorna befejezése után Lübeck Hanza-város befolyása alá került. Utóbbi 1359-ben meg is vette a Szász–Lauenburgi Hercegségtől Mölln városát és környékét, majd 1370-ben Bergedorfot. A hercegség a 15. században megpróbálta a lübecki nyomást feloldani, de a lübecki és hamburgi részről érkező katonai nyomás, melyet az 1420-as perlebergi béke zárt le, véget vetett ez irányú törekvéseinek. Azt azonban sikerült kiharcolniuk, hogy Bergedorf közös fennhatóság alá kerüljön.
Az 1314-es kettős német királyválasztáson Szász-Lauenburg szövetségben állt a brandenburgi és kölni választóval, az 1329-es királyválasztásból azonban külső nyomásra kimaradt. Az Aszkániai-ház wittenbergi ágának 1422-es kihalásakor a szász–lauenburgi herceg megpróbálta okirathamisítással megszerezni a dinasztia uradalmait. Ehhez a pápa és a Bázeli Tanács segítségét is felkérte, azonban törekvéseik eredmény nélkül maradtak.
A szász–lauenburgi hercegek hatalmukat kis mértékben ki tudták terjeszteni az brémai, hildesheimi, lübecki, mindeni és verdeni püspökségek megszállásával, de befolyásuknak továbbra is ellenállt Holstein és a Welf-család.
Uralkodók 1705 – 1876
György I. Lajos, 1705–1727 György II., 1727–1760 György III., 1760–1803 francia megszállás, 1803–1805 a Porosz Királyság része, 1805–1806 francia megszállás, 1806–1810 a Vesztfáliai Királyság része, 1810 az Első Francia Császárság része, 1810–1814 I. Frigyes, 1814–1839 I. Keresztély, 1839–1848 II. Frigyes, 1848–1863 II. Keresztély, 1863–1864 Heinrich Philipp Rudolph Levin von Wintzingerode birodalmi kormányzó (Reichskommissar) az első schleswig–holsteini háború alatt I. Vilmos, 1865–1876
Források genealogie-mittelalter.de
Kategória:Németország történelme Kategória:A Német Császárság tagállamai