jobbra|bélyegkép|265px|Benczúr Gyula: Olvasó nő az erdőben (1875)
Az irodalom, régiesen literatúra az emberiség szellemi munkásságának az a területe, amely maradandó nyelvi alkotások (rendszerint írásba foglalt nyelvi termékek) létrehozásában jelenik meg, illetve ilyen nyelvi alkotások bizonyos egésze is. Szűkebb értelemben minden leírt alkotás, amely nem magánhasználatra készült, hanem a nyilvánosság számára, még szűkebb értelemben a költői célból létrejött alkotások (szépirodalom). A nagy példányszámban kiadott, szélesebb néprétegeknek szánt, gyakran ugyancsak költött történetek összességét ponyvairodalomnak nevezik.
Fogalma, részei A legtágabb értelemben valamennyi ember által lejegyzett szöveg, azonban ezt célszerűségi okokból ketté bontják:Ld. hozzá: Prónai Antal – Bartha József: Retorika, Szent István Társulat, Budapest, 1913; Riedl Frigyes – Pintér Jenő: Retorika, Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda, Budapest, 1933 magáncélra készült alkotások közhasználatra készült alkotások, amelyek két csoportja: alkalmi jellegű művek (akták, ügyiratok, törvények, rendeletek, levelek) → területükkel az oklevéltan (lat. diplomatika) foglalkozik, olykor ide tartozónak lehet tekinteni a hírlapirodalmat nem alkalmi jellegű művek, a szorosabb értelemben vett irodalmi művek, melyek ismét csoportokra bonthatóak: ismeretterjesztő irodalom (tudományos művek, népszerű ismeretterjesztő művek) → velük a prózai írásművek elmélete foglalkozik akaratfelhívó irodalom (szónoklatok, beszédek) → velük a prózai írásművek elmélete foglalkozik vallásos irodalom költői célú irodalom, azaz a tulajdonképpeni szépirodalom, melynek két csoportja: a nem kanonizált szépirodalom, azaz a nagyközönség számára készült ponyvairodalom, szórakoztató irodalom, kommersz irodalom a kanonizált szépirodalom, a legszűkebb értelemben vett irodalom, amelynek az irodalomtudósok művészi értéket tulajdonítanak
Az irodalomtudósok, irodalomkritikusok által kanonizált szépirodalom tulajdonképpen valamennyi irodalmi alkotás meglehetősen kis része, és természetesen ez is csoportokra bontható: egyetemes irodalom, világirodalom és nemzeti irodalom: az egész emberiségnek, vagy csak egy-egy nemzetnek irodalmi munkássága egy kor- vagy egy nemzedék irodalma: egy-egy kornak, vagy egy-egy nemzedéknek, írói csoportnak irodalmi munkássága formai és tárgyi csoportok szerint lehet beszélni egy-egy kérdés irodalmáról stb.Pallas, i. m., Irodalom
Szemléletesebben az egyes részeket a következő ábra mutatja be:
Az irodalom körébe tartozik ugyanakkor az íratlan irodalom is, azaz egy-egy nép ősköltészete, a későbbi korok népköltészete, amely a zenéhez, énekszóhoz kötötte a maga szövegének állandóságát. Hasonló volt az ősköltészet, amely az írás feltalálása előtt virágzott, amennyiben hivatásos énekmondók, rapszódok nemzedékről-nemzedékre fenntartották és gyarapították a nemzeti költészet kincstárát, de ez az irodalom csak költői irodalom volt és kevés műformára szorítkozott.
Az irodalom, különösen a prózairodalom kifejlődésének igazi alapját az írás feltalálása jelentette (Kr. e. 3000 körül), majd a könyvnyomtatás tette különösen széles körűvé. Az irodalom jelentősége abban áll, hogy egy-egy nép, illetőleg az egész emberiség szellemi közössége testesül meg benne. Az irodalom olyan eszköz, amellyel az ember az eszméit, érzelmeit és törekvéseit, ismereteit és eseményeit egyrészt kortársaik között általánosíthatja, másrészt az utókorra hagyományozhatja. Így az irodalom az emberiség szellemi munkásságában a folyamatosságot, állandóságot, következetességet képviseli és biztosítja. Egy nemzet irodalma pedig az adott nép hagyományait, törekvéseit foglalja össze, művelődését szolgálja, gyakran nemzeti egységének fennmaradását biztosítja. Egy nemzet összes irodalmi termelése, általánosan véve, annak a nemzetnek az egyetemes irodalmát képezi, beleértve idegen nyelvű szellemi termékeit is. Azaz míg a korai magyar irodalom nagyobb része latin nyelvű, ugyanúgy a magyar elmék művei és a magyar irodalomhoz tartoznak, mint a későbbi, szorosabban vett a magyar nyelvű irodalom. Régebbi kézikönyvek még tovább szűkítették a fogalmat, és tulajdonképpeni nemzeti irodalomnak azoknak az irodalmi ágaknak az összességét nevezték, amelyeknek történelmében a nemzeti felfogás és érzés nyilatkozott, így első sorban a költői, azután a szónoki, filozófiai, történelmi irodalmat.
Az egyes irodalmak minden korban hatottak egymásra, különösen a fejlettebb irodalmak a kevésbé fejlett vagy kezdetleges irodalmakra, mint például a görög irodalom a rómaira, vagy az egész antik irodalom a reneszánsztól az európai népek irodalmára. Az egyes irodalmak keletkezését, alakulását vizsgálja és magyarázza, az irodalmi jelenségek okait és összefüggését kutatja az irodalomtörténet tudománya. Ezt teheti: leíró módon, amennyiben mintegy csak külső képét adja az irodalom életének, előadva különböző változásait, ismertetve az írókat és a műveket; tudományosabb és értékesebb azonban ennél az az irodalomtörténet, amely az irodalom életének törvényeit, föltételeit kutatja. bélyegkép|A kalocsai Érseki könyvtár egy polca
Mindezek mellett elmondható, hogy művészi formájuk miatt több irodalomtudós szépirodalom körébe sorozza a tulajdonképpen költői célú alkotásokon kívül – elsősorban a 19. század előtt – a vallási, politikai és tudományos irodalom jelentős részét, a történetírást és önéletírást, valamint az esszéirodalmat is.
Ennek fordítottjaként szépirodalmi művek gyakran születnek az ismeretközlő irodalomra jellemző műfajokban (például értekezés, levél vagy napló), illetve a szóbeli kommunikáció egyes narratív műfajaiban is, lejegyzés után (népdal, népmese, szónoki beszéd, prédikáció). A szépirodalom mellett az újságkészítés esetében publicisztikáról (a szépirodalommal gyakran átfedésben), a különböző tudományok és szakmák esetében pedig szakirodalomról, tankönyvirodalomról és ismeretterjesztő irodalomról lehet beszélni. A lejegyzett zenei művek összességét zeneirodalomnak nevezzük.
Az irodalomtudomány A szépirodalom vizsgálatát az irodalomtudomány végzi. Ezen belül: az irodalmi művek, stílusok és mozgalmak történetével, az egykori szerzők személyével és értékelésével a fent említett irodalomtörténet, az alkotások egyetemes törvényszerűségeivel az irodalomelmélet és az összehasonlító irodalomtudomány, a kortárs szépirodalom értékelésével pedig az irodalomkritika foglalkozik. Egy adott nyelv irodalmát és nyelvészeti kérdéseit együttesen a filológia vizsgálja.
Az irodalomtudomány fő társtudományai az esztétika, a művészettörténet és a nyelvészet. A szépirodalommal rokon művészeti ágak a színházművészet, a filmművészet és a zeneművészet.
Létrehozói Bár irodalmi művet elméletileg bárki létrehozhat, a komolyabb szépirodalmi alkotások szerzőit hagyományosan írónak (prózai formájú alkotás esetén) és a költőknek (verses formájú alkotás esetén) nevezik.
Irodalmi műfajok
Az irodalmi alkotásokat formájuk szerint: prózai formájú vagy verses formájú műnek nevezik.
Ez alapján lehet beszélni prózai irodalomról vagy költészetről. (De kiemelendő, hogy mind a prózai, mind a verses formájú alkotások egyaránt költői célú művek.) Mindkét területnek megvannak a maga sajátos nyelvi és stilisztikai eszközei: az írói eszközök, illetve a költői eszközök, ezen belül a versformák.
A szépirodalmat irodalmat az ókorban Arisztotelész osztotta fel úgynevezett műnemekre Poétika című művében. Ő a költészetet tragikus, komikus és epikus válfajokra osztotta. Később az első kettőt drámává összevonták, és kiegészítették a műnemek körét a harmadik fő csoporttal, a lírával. Így alakult ki a klasszikus hármas felosztás: epika, líra, és dráma. Ez a kategorizálás sokáig csak a verses formájú művekre vonatkozott. Később, ahogy az elbeszélő (narratív) műveknél mindinkább elterjedt a prózai forma, az ilyen alkotásokat az elbeszélő irodalom külön csoportjába sorolták, napjainkban pedig az epika körébe.
A műfajok és műnemek fentihez hasonló elkülönítése több szempontból is támadható, ennek ellenére széles körben elfogadott. A szépirodalom egyik műfaja, az esszé azonban nem illik bele ebbe a rendszerbe, ezért manapság egyre többen a negyedik műnemként kezdik emlegetni. A legismertebb lírai műfajok az ókori görögöknél kialakult dal, elégia, epigramma, himnusz és óda, a Bibliából származó zsoltár, a középkori eredetű szonett és a haiku, valamint a rapszódia és a tudatlíra. Az epikus műfajokhoz eredetileg csak az eposz tartozott, ám ez később kibővült valamennyi további elbeszélő műfajjal, amelyek közül a legismertebbek a mese, széphistória, históriás ének, krónika, az elbeszélő költemény, a skandináv eredetű saga (egy kaland vagy hőstett hosszas leírása), az életrajz, az önéletírás, a napló, a humoreszk, a regény, a novella, az egyperces novella, az elbeszélés, és bizonyos fokig az értekezés (esszé). Tágabb értelemben ide tartozik a film és különböző műfaji ágai, valamint az interneten vezetett napló, azaz blog, a legújabb műfaj. Irodalmi megítélése sokszor nehéz az adomának, a példázatnak, a viccnek, valamint a képregénynek, amely különböző irodalmi igényű szövegeket, azonkívül rajzokat tartalmaz. A drámának a görögöknél kialakult két fő műfaja a tragédia és a komédia. Tágabb értelemben ide sorolható a drámai költemény, a modern abszurd dráma, a színmű, a filmdráma, valamint szinte minden színházi műfaj, így az opera, az operett, a musical (az operett sajátosan amerikai változata), a balett, a táncjáték, a bábjáték vagy a pantomim is.
A két műnemhez is besorolható műfajokat az irodalomtudomány átmeneti műfajoknak nevezi. Jellegzetes példája a ballada vagy az episztola.
Áttekinthetőbben az egyes műnemeket és műfajokat a következő táblázat mutatja be:
+ FormaMűnem Epika Líra Dráma Verses eposz, históriás ének, elbeszélő költemény, saga dal, elégia, epigramma, himnusz, óda, zsoltár, szonett, haiku, rapszódia, tudatlíra tragédia, komédia, drámai költemény, abszurd dráma, színmű, filmdráma, opera, operett, musical, balett, táncjáték, bábjáték, pantomim Prózai mese, széphistória, krónika, életrajz, önéletírás, napló, humoreszk, regény, novella, egyperces novella, elbeszélés, értekezés (esszé), adomának, példázat, vicc, képregény
Jellegzetes irodalmi ábrázolásmódok. Jellegzetes hangulatot és hatást kölcsönöz az irodalmi műveknek az abszurd, az allegorikus, a groteszk, a naiv, a parodisztikus és a szatirikus irodalmi ábrázolásmód.
Irodalom korszak, nyelv és régió szerint
Az irodalomtörténet a világirodalmat korszak, nyelv és régió szerint osztja részekre: Európai irodalom
Ókori európai irodalom: ókori görög irodalom, ókori latin irodalom Középkori európai irodalom: középkori latin irodalom, bizánci irodalom, ószláv irodalom, óorosz irodalom, angolszász irodalom, ónémet irodalom, egyes európai népek irodalmának a kezdetei Újkori európai irodalom. A tulajdonképpeni nemzeti irodalmak kibontakozásának kora. Stílusirányzatai: Reneszánsz irodalom, Barokk irodalom, Klasszicista irodalom, Romantikus irodalom, 19. századi irodalom (realista irodalom, szimbolista irodalom, impresszionista irodalom), 20. századi irodalom (modern irodalom, posztmodern irodalom) a) Újlatin népek irodalma: Nyugati újlatin népek irodalma: olasz irodalom, portugál irodalom, baszk irodalom, katalán irodalom, spanyol irodalom, Belgium irodalma, francia irodalom Keleti újlatin népek irodalma: román irodalom b) Kelta népek irodalma: ír irodalom, skót irodalom, walesi irodalom, korni irodalom, breton irodalom c) Germán népek irodalma: Nyugati germán népek irodalma: holland irodalom, Nagy-Britannia irodalma: , angol irodalom, Észak-Írország irodalma, német irodalom, osztrák irodalom, svájci irodalom Északi germán népek irodalma (skandináv irodalmak): óészaki irodalom, dán irodalom, feröeri irodalom, finn irodalom, izlandi irodalom, lapp irodalom, norvég irodalom, svéd irodalom d) Szláv népek irodalma: Nyugati szláv népek irodalma: cseh irodalom, lengyel irodalom, szlovák irodalom, szlovén irodalom