A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szakmailag független, önálló gazdálkodású kormányzati főhivatal, a statisztikai szolgálat centruma. Tevékenységét törvényi felhatalmazás útján látja el és függetlenségét is törvény biztosítja (2016. évi CLV. törvény a statisztikáról). A hivatal szakmai munkája összhangban van a közös európai normákkal, sztenderdekkel, valamint a statisztika nemzetközi szabályaival. Tevékenységének célja, hogy a hivatalos statisztikai információk hitelesen, objektíven és módszertanilag megalapozottan álljanak a felhasználók rendelkezésére, valamint tegyék lehetővé az időbeli és térbeli összehasonlítást is. Ennek ellenére 2025-ben adathamisítási botrányba keveredett.
Története
A Központi Statisztikai Hivatal felállításának igénye 1848-ban merül fel, működését azonban a szabadságharc leverése megakadályozta. 1867-től Keleti Károly elnökletével kezdte meg hatékony működését a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi minisztérium szakosztályaként. 1870-ben sikeres népszámlálást hajtottak végre. 1889–ben Kereskedelemügyi Minisztérium felügyelete alatt működött tovább, majd 1929 után a miniszterelnök alá tartozott. Az első és második világháború megnehezítette működését, majd a tervgazdaság nagy befolyást gyakorolt a hivatalra, a gazdaságstatisztika túlsúlyát okozva. Az 1970-es évektől költségvetési nehézségek merültek fel, valamint a szervezeti hierarchia is nehezítette a hatékonyságot. Az 1990-es évek elején a legnagyobb kihívás az új gazdasági struktúrához igazodó statisztikai adatgyűjtés és tájékoztatás kialakítása volt. 1992. májusában a KSH és az Eurostat közös nyilatkozatot ír alá az együttműködésről. Az 1990-es évektől meghatározó tendencia lett az EU irányelvekhez való közeledés és azoknak való megfelelés, valamint a módszertani fejlődés.
Történetének kezdetei
1848. május 5-én Szemere Bertalan belügyminiszter tervezetet terjesztett a nádor elé az Országos Statisztikai Hivatal felállítására, Fényes Eleket ajánlva annak igazgatójául. A tervezet szerint a hivatal feladata ’’a tervezendő törvényjavaslatok életalapjait kimutatni s megismertetni magunkat magunkkal”. Fényes Elek tervbe vette az egész ország minden lakosára kiterjedő népszámlálás végrehajtását, amely azonban az intézmény szerény létszáma és az ország életében bekövetkezett viharos fejlemények miatt nem valósult meg. A hivatal a szabadságharc leveréséig működött a belügyminisztériumon belül.
Az 1829-ben létesített Osztrák Statisztikai Hivatal kiterjesztette működését Magyarországra, ennek eredményeként a Bach-korszakban két népszámlálásra került sor 1850–51-ben és 1857. 1860. május 7-én létrehozták a Magyar Tudományos Akadémia statisztikai bizottságát, amely 1863-ban a helytartótanácshoz beadványt intézett, és szorgalmazta egy „kormányi tekintéllyel intézkedő” statisztikai hivatal felállítását. E törekvés azonban eredménytelen maradt.
Fordulatot az osztrák-magyar kiegyezés hozott. Röviddel az Andrássy-kormány hivatalba lépése után, 1867 márciusában Keleti Károlyt felkérték, hogy tegyen előterjesztést az önálló magyar statisztikai szolgálat életre hívására. 1867. május 25-én Keletit Gorove István Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi miniszter osztálytanácsosként kinevezte a Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium statisztikai ügyosztályának (III. osztály, 5. szakosztály) élére. Ezt az eseményt tekintik a hivatalos statisztikai szolgálat megszületésének. Keleti Károly az első magyar népszámlálás sikeres megszervezése után elérte, hogy az ügyosztályból önálló hivatal legyen. Az 1869-es év a népszámlálás előkészítésével telik, majd 1870-ben megvalósult a sikeres végrehajtás.
1869 decemberében Kőrösy Józsefet választották a létesítendő Fővárosi Statisztikai Hivatal igazgatójává, majd 1871. április 18-án a király jóváhagyta „Az Országos Magyar Királyi Statisztikai Hivatal ügyköre és ügyviteli szabályzata” című előterjesztést. Első igazgatója Keleti Károly lett. A Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium keretein belül öt fővel statisztikai ügyosztályt alakítottak. Ezzel egyidejűleg megalakult az Országos Magyar Statisztikai Tanács is.
Az első évtizedek Az első években meg kellett küzdeni az adatszolgáltatók közönyével, a statisztikai érzék hiányával. Az 1874. évi XXV. törvény a statisztika ügyének szervezéséről Archiválva 2007. november 10-i dátummal a Wayback Machine-ben megadta a lehetőséget a kötelező statisztikai adatszolgáltatás elmaradásának szankcionálására. Az 1880. évi népszámlálást már egyéni laprendszer alapján bonyolították le. Ugyanebben az időben kezdődött az áruforgalmi statisztika kialakítása. Keleti Károly bő két évtizedes igazgatósága alatt megvetette a hazai hivatalos statisztika alapjait, és kialakította a hivatal nemzetközi kapcsolatait.
1892. május 30-án meghalt Keleti Károly, helyette Jekelfalussy József addigi aligazgatót bízták meg a statisztikai hivatal vezetésével. Jekelfalussy nevéhez fűződik a népszámlálási kiadványok, helységnévtárak, évkönyvek összeállítása, szerkesztése, illetve a későbbiekben a magyar statisztikát megreformáló második statisztikai törvény létrehozása. 1896-ban törvénycikk gondoskodott a hivatal végleges elhelyezéséről, amely az 1898-as építkezést követően a Keleti Károly u. 5-7. szám alatt található épületben működött a továbbiakban. 1928-ban felépült a mai Keleti Károly u. 18/a ill. 18/b épület, a költözés következtében a hivatali alkalmazottak munkakörülményei nagymértékben javultak.
A hivatal 19. századi történetét 30 évvel a minisztériumi ügyosztály létrehozása után, a Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatalról szóló 1897. évi XXXV. törvénycikk Archiválva 2013. június 3-i dátummal a Wayback Machine-ben megalkotása zárta le.
Keletit igazgatóvá nevezték ki, szakteendőire független, de fegyelmi tekintetben a minisztériumnak alárendelten működhetett. A hivatal működése 6 alkalmazott segítségével, Keleti lakásán indult meg (pontos cím: Aldunasor 20.).
A rendszeressé váló adatszolgáltatás, valamint az európai statisztikai életben való részvétel következtében szükségessé vált az önálló hivatallá tétel. Az európai hivatalokhoz képest nagyobb feladat volt a hazai statisztikai adatszolgáltatás intézményes működtetése, mert hazánkban nem állt rendelkezésre megbízható, feldolgozott anyag, hanem 151 törvényhatóság eredeti anyagát kellett feldolgozni.
Szervezeti felépítés A hatáskör kitágulásával megnőttek a teendők is, ezért ideiglenes osztályok létrehozására volt szükség. A hivatal 1869-ben még hat fővel működött, 1884-ben pedig már 155-tel, ez alatt az idő alatt a kiadások mértéke is nominál értéken megtízszereződött. Az első világháború után 1917/18-ban ugrásszerűen nőtt a dolgozók száma, ekkor 470 fő volt az állományi létszám, a második világháború idejére pedig ismét majdnem megkétszereződött. A szervezeti felépítés sokszor átalakult a felügyeleti szerv, a hatáskörök, a vezetés változásával összefüggően, osztályok, majd ügykörök szerint működött a hivatal. Fontos kiemelni, hogy pl. 1937-ben az összes dolgozó száma 565 fő volt és ebből 240 a mezőgazdasági osztályon dolgozott, tehát a hivatal működésének figyelme eltolódott erre a területre.
A Hivatal működése a második világháború alatt A második világháború idején a hivatali alkalmazottak egy részét katonai szolgálatra hívták, a feladatok átalakultak, ennek következtében ideiglenesen összevont osztályok alakultak és a statisztikai adatgyűjtések is akadoztak. Az akkori elnök, Dobrovits Sándor az óvóhelyről két felmérés megindítását is kezdeményezte. A háború alatt KSH két épülete súlyos károkat szenved, az épületekben és berendezésekben keletkezett veszteségeket 40 százalékosra becsülik. A harci cselekmények lezárulását követően már tavasszal megindul a statisztikai munka, júniusban béke-előkészítő csoportot szerveznek, amely a június 30-ai állapot szerint községenkénti gyorsfelvételt végez a lélekszámról, a közérdekű károkról.
A második világháborútól az ezredfordulóig 1949-ben ujjászervezték a hivatalt, öt ágazati főosztály jött létre: ipari, mezőgazdasági, forgalomstatisztikai, népesedésstatisztikai, valamint szociális és kultúrstatisztikai. A pártdiktatúra és a közigazgatás szovjet típusú átszervezése a statisztikai hivatal működését is befolyásolta, a hivatal célja átalakult: a politikai és gazdasági vezetés információellátása, az Országos Tervhivatal kiszolgálása került előtérbe. Ennek következményeként a gazdasági jellegű kutatásokra helyeződött a hangsúly. Péter György elnökségének köszönhetően a hivatal meg tudta őrizni viszonylagos stabilitását szervezeti és személyi szempontokból is.
1952-ben megalakulnak a KSH területi szervezeti egységei: a budapesti és a szegedi városi igazgatóságok, továbbá 19 megyei igazgatóság, 161 járási és városi statisztikai felügyelőség. A budapesti és a megyei igazgatóságokat a KSH központjában alakult Szervezési és ellenőrzési főosztály irányítja, míg a városi és a járási felügyelőségeket a területileg illetékes megyei igazgatóságok.
Az 1960-as években a gazdasági irány háttérbe szorulása figyelhető meg a társadalomkutatások javára, megnőtt az igény az elemzések készítésére, illetve a valós adatokra épülő információ szolgáltatására. 1963-ban végrehajtották az első kis népszámlálást, azaz mikrocenzust, amely a népesség és a lakásállomány 2%-os lakossági mintájára terjedt ki.
Az 1970-es években teret nyert az informatika, illetve a digitális nyilvántartás. 1975-76-ban létrehozták a ma is használatos Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszerét, a településstatisztikai adatbázisrendszert és az Egységes Lakossági Adatfelvételi Rendszert. A hivatal működését azonban megnehezítették az 1970-es évek végén lezajló költségvetési megvonások.
Az 1990-es évektől a FEOR, TEÁOR, SZJ rendszerek megújítása folyt. 1992-ben együttműködő megállapodást ír alá az EUROSTAT-tal. 1993. április 27-én elfogadják a statisztikai törvényt, amely kimondja, hogy a hivatal működése a kormány felügyelete alá tartozik és szakmailag önálló. 1998-ban megalakul a KSH ECOSTAT Gazdaságelemző és Informatikai Intézete. 1990-ben megalakult a Magyar Statisztikai Társaság.
A 2000-es években A KSH az Európai Statisztikai Rendszer részeként együttműködik az Európai Unió statisztikai hivatalával, az EUROSTAT-tal. A KSH-ban folyó adatelőállítási folyamatok megfelelnek az Európai Unió normáinak, kielégítik az európai minőségi követelményeket. Az új évezredben a módszertani és informatikai fejlődés felgyorsult, az adatszolgáltatók közvetlen megkeresésével működő adatgyűjtések előbb elektronikussá váltak, melyeket a hivatal mind nagyobb arányban vált ki adminisztratív adatforrás felhasználásával. A 2008-ban megnyílt kutatószoba kutatási célú hozzáférést biztosít anonimizált mikroadatokhoz, illetve elérhetővé vált a módszertant bemutató metaadatbázis. 2011-ben a KSH kiépítette az elektronikus adatgyűjtési rendszert (ELEKTRA). 2017. január 1-jén lépett életbe a KSH függetlenségét és a KSH elnökének jogosítványait is megerősítő 2016. évi CLV. törvény a hivatalos statisztikáról. Az új statisztikai törvény az adminisztratív adatok statisztikai célú felhasználásáról és a KSH statisztikai koordinációs feladatairól is rendelkezilk.
A 2016. évi Statisztikai törvény megerősítette a KSH koordinációs szerepkörét a Hivatalos Statisztikai Szolgálatban. A törvény alapján a KSH elnöke felhatalmazást kapott arra, hogy akkreditációs eljárás keretében döntsön arról, mely szervezet folytathat a HSSz tagjaként hivatalos statisztikai tevékenységet. Ez azért lényeges, mert a hivatalos statisztikák szigorú minőségi standardoknak kell, hogy megfeleljenek, a felhasználó számára a hivatalos statisztika más típusú garanciákat hordoz magában, mint az ezen a körön kívüli adatok.