Felső-Fehér vármegye Erdély egyik vármegyéje volt, melyet a 18. században hoztak létre Fehér vármegye két részre osztásával, és az 1876-os megyerendezés során szűnt meg. Területe számtalan, a Királyföldön és a Székelyföldön szétszórt darabból állt, melyeket Háromszék, Szeben, Fogaras és Nagy-Küküllő vármegyék között osztottak fel. Székhelye 1800 és 1849 között Martonfalva, később Erzsébetváros volt. bélyegkép|jobbra|250px|Csánki Dezső–Kogutowicz Manó: Magyarország Mátyás király halálakor Fehér vármegye az I. katonai felmérés térképén (1769-73)|bélyegkép|250px jobbra|250px|thumb|Alsó- és Felső-Fehér vármegyék egy 1862-es térképen Alsó-Fehér vármegye az 1876-os megyerendezés után|bélyegkép|250px
Közigazgatása A 18. század végén a vármegyének öt járása volt: bolyai járás Szeben-, Medgyes- és Újegyházszék között, 13 faluval bürkösi járás Medgyes-, Segesvár-, Nagysink- és Újegyházszék között, 13 faluval pálosi járás Udvarhely- és Kőhalomszék határán, 16 faluval peselneki járás Sepsi-, Kézdi és Miklósvárszék határán és a Barcaságban szétszórva, 14 faluval réteni járás elszórva Kőhalom-, Nagysink- és Segesvárszékben, 14 faluval
Települései A hajdani Felső-Fehér vármegyéhez tartozó 72 település felsorolása, a mai közigazgatási hovatartozás feltüntetésével:
Népessége Keleti Károly számításai szerint 1870-ben lakói közül 31 273 (53,9%) volt román, 19 635 (33,8%) magyar és 7166 (12,3%) német anyanyelvű; 27 076 (46,6%) ortodox, 9267 (16,0%) református, 7704 (13,3%) görögkatolikus, 6021 (10,4%) evangélikus, 4815 (8,3%) római katolikus, 2795 (4,8%) unitárius és 394 (0,7%) zsidó vallású.
Források
Kapcsolódó szócikkek Alsó-Fehér vármegye
Kategória:A Magyar Királyság 1918 előtt megszűnt vármegyéi