Sidney Harold Harmsworth (Dublin, 1868. április 26. – Bermuda, 1940. november 26.) RothermereRothermere kiejtése Rákosi Jenő szerint – aki magától a lordtól hallotta a bemutatkozása alkalmával – Razzmír vagy Radmír volt. első vikomtja, brit sajtómágnás és politikus, az Associated Newpapers Limited tulajdonosa.
A magyar közvéleményben mint a magyar revíziós törekvések támogatója vált ismertté, ugyanis a Daily Mailben 1927-ben írott Magyarország helye a Nap alatt címmel napvilágot látott cikkében a magyarlakta határ menti zónák visszacsatolását javasolta.A Pest-Buda című portálon a Lord Rothermere emlékének szentelt Magyar Igazság Kútja 90 évvel ezelőtti fölavatásáról történő megemlékezés
Pályakezdés, első világháború Lord Rothermere 11 gyermekes családban nőtt fel, ugyanis a húsz év alatt megszületett 14 gyermekből három csecsemőkorban meghalt. Szülei, Alfred Harmsworth és Geraldine Maffetet, a jómódú dublini ingatlanügynök leánya Londonba költöztek, ahol a férfi ügyvédi praxisba kezdett. Csekély sikerrel. Alfred az állandó pénzzavar elől az alkoholizmusba menekült, ami Harold fiánál később absztinencia formájában csapódott le.
Bátyjával, Alfred Harmsworthtel, a későbbi Lord Northcliffe-fel alapították meg a Daily Mail (1896) és a Daily Mirror (1903) folyóiratokat, melyekkel a népszerű újságírás angliai úttörőinek számítottak. Alfred koncepciója volt, hogy új közönséget kell keresni a nagy példányszámhoz, azokhoz kell szólni, akik nem túl műveltek, de ugyanakkor olvasni szeretnek. 1888-ban alapították meg az Answers to Correspondents lapot pár ezer fontos kölcsönből. Módszereikre jellemzően a hírlap a harmadik számmal indult, a címlapon érdekes tudnivalókat ígért. Az újság eleinte családi vállalkozás volt. Harold az állami nyugdíjjal járó közhivatalát adta fel, hogy testvérének segíthessen, leginkább a pénzügyeket igazgatta.
Négy évvel az Answers első számának megjelenése után a cég a világ legnagyobb lapkiadójává vált. 1894-ben a londoni Evening News napilapot is megvásárolták, és az unalmas lapból érdekes újságot csináltak. A Daily Mail lapot 1896-ban adták ki először. Sorban következtek a Weekly Dispuch, a Daily Mirror, az Observer, 1908-ban a Timesban is többséget szereztek.
Testvére, Alfred Harmsworth 1906-tól baronet, 1910-től peer, 1919-től Rothermere viscountja.
Az első világháborúban a Daily Mirror a nyugati front legnépszerűbb újságjává vált. Alfred támogatta az angol kormány politikáját a háborúban és 1917-ben Lloyd George légügyi miniszternek nevezte ki. Viszont amikor nem delegálta a béketárgyalásokra, azzal támadta őt, hogy a vesztesekkel túl kesztyűs kézzel bánik. Rothermere lapjai minden cikkre kiadók voltak, amelyet Masaryk, Beneš, vagy követőik írtak, elkötelezett híve volt Csehszlovákia létrehozásának. Harold túlzóan, de némi igazsággal mondta: bátyja nélkül Csehszlovákia nem jött volna létre.
A 20-as évek politikai indíttatásai Az 1920-as években Lord Rothermere lapjainak példányszáma folyamatosan emelkedett. 1926-ban a Daily Mail példányszáma már elérte a kétmilliót. 25 millió fontos vagyonával becslések szerint Anglia harmadik leggazdagabb emberének számított. jobbra|bélyegkép|300px|Dr. Kogutowicz Károly: Magyarország néprajzi térképe, 1927. Az első makroregionális etnikai térkép a Kárpát-medencéről bélyegkép|300px|jobbra|Lord Rothermere által visszacsatolásra javasolt területek 1927-ben tette meg első magyarországi útját, amelytől kezdve a magyar revízió egyik fő támogatójává vált. 1927. június 20-ai beharangozó szerint a másnapi lapban viscount Rothermere tollából szókimondó cikk elemzi majd a közép-európai helyzetet. június 21-én jelent meg történelmi nevezetességű cikke, Magyarország helye a Nap alattTeljes szövegét lásd: A Magyarország helye a Nap alatt szövege címmel az általa alapított Daily Mailben. Ezzel az írással indult el a Magyarország trianoni békeszerződés utáni helyzetére való nemzetközi figyelemfelkeltés.
Rothermere azonban valószínűleg nem politikai meggyőződésből állt a magyar revízió mellett (legalábbis eleinte, de később is inkább szimpátia alapon), hiszen akkor már 1920-ban felszólalhatott volna. 1923-tól 1927-ig nagy nemzetközi gazdaságpolitikai botrány húzódott el, amely a magyar kormány kezdeményezésére Románia ellen indított törvényességi vizsgálatból fakadt. A trianoni békeszerződés deklarált, de soha be nem tartott szabályozása szerint a nemzeti kisebbségek hátrányos megkülönböztetése tilos volt, továbbá tilos lett volna a kényszerből állampolgárságot váltó lakosság vagyonbizonytalanságát előidézni. Ezzel szemben minden utódállam – elsősorban a magyar parasztság földjeiből – nagyszabású földreformokat hajtott végre, melynek során a magyar és német parasztság semmit sem kapott. Gyakori volt a teljes vagyonelkobzás. A trianoni békeszerződés expressis verbis kimondja, hogy az optánsok a földbirtokukat megtarthatják. (Az optálás itt két lehetséges állampolgárság közti szabad választást jelent.) Ezt a szabályt egyetlen kisantantállam sem tartotta be.
A legsérelmesebb módon Románia járt el, ahol törvény rögzítette, hogy amelyik földbirtokos akár csak egy napra is elhagyta az országot 1918. december 1. és 1921. március 23-a között, annak minden földbirtoka kisajátítandó, még akkor is, ha egyébként a román állampolgárságot választotta.
A nyugat – és elsősorban Anglia – a tulajdonjoghoz fűződő elképzeléseik, valamint a szerződés betartása és betarttatása miatt erősen figyelt a magyar–román incidensre, azonban amikor a Népszövetségben 1927-ben újra elhalasztották a döntéshozatalt, már világraszóló botránnyal járt. Lord Rothermere ekkor járt először Magyarországon, tájékozódott a helyzetről, s így írta meg híres cikkét, amelyben Magyarországot természetes szövetségesünk néven említi. balra|bélyegkép|250px|Az Ujság címlapja 1927-ben A Pesti Hírlap 1930-ban az alábbi nyilatkozatát idézi: „Két fiam esett el a háborúban. Nemes ideálokért áldozták életüket, nem azért, hogy egy dicső nemzettel igaztalanul bánjanak.”
Rothermere cikke1927. június 21. „Magyarország helye a nap alatt” – Lord Rothermere cikke a revízióról, rubicon.hu azonban nem bírt nagy jelentőséggel a nagyhatalmi külpolitikában (rövid távon), hiszen mind a francia, mind a brit külügyminisztérium sietett közölni a kisantant államokkal, hogy politikájuk velük szemben semmit sem változott. A Petite Parisienne július 30-ai számában egyértelműen le is írták, hogy Magyarország egyelőre semmilyen irányváltásra nem számíthat. A cikket Csehszlovákiában vették a legkomolyabban, ahol Edvard Beneš egyenesen háborús uszításnak nevezte. Rothermere így válaszolt a csehszlovák külügyminiszteren keresztül: „Egyik hírügynökség útján érkezett táviratból értesülök arról, hogy Excellenciád a csehszlovák szenátus külügyi bizottságában egy interpellációra válaszolva úgy nyilatkozott, hogy az én »Magyarország helye a nap alatt« című cikkemnek láthatóan az a célja, hogy háborút készítsen elő a jövőben az utódállamok között. Ez teljesen ellenkezik szándékommal. Ami engem illet, a legbarátságosabb érzelmekkel viseltetem az Ön országa iránt, és ahelyett, hogy háborút provokálnék, célom előmozdítani a békét. Sokkal nagyobb véleménnyel vagyok Excellenciád államférfiúi jártasságáról és képességéről, semhogy egy pillanatig is föltételezném, hogy Ön a békét biztosítottnak véli olyan vidékeknek és földterületeknek az utódállamokban való visszatartása mellett, amely területeknek túlnyomó többségű magyar lakossága van. Ön éppoly jól tudja, mint én, hogy a trianoni béke anélkül jött létre, hogy a nagyhatalmak képviselőinek elegendő adat állott volna rendelkezésükre, amely őket megfelelően irányíthatta a végleges rendezéssel kapcsolatos bonyolult területi kérdésekben. Ma Prágában, az Ön parlamentjében oly vidékeket képviselő magyarok vannak, amely vidékeket sohasem lett volna szabad Magyarországtól elidegeníteni, s amelyek lakosai előbb vagy utóbb törekednek majd, hogy hazájukhoz visszatérjenek. Több mint kilencszázezer brit katona és tengerész nem azért áldozta életét a nagy háborúban, hogy Európa bármely részében örökössé tegye az igazságtalanságot. Magyarországnak ma már vannak barátai, akik nem nyugszanak addig, amíg az egész világ a tudatára nem jut Magyarország sérelmeinek. Az utódállamok egyikében a Magyarországtól elszakított területeken a magyarokat kizárták minden közigazgatási és bírói hivatalból. Tilos nekik, hogy gondolataikat a saját nyelvükön adják elő a hatóságok és bíróságok előtt. A magyar nyelvet száműzték iskoláikból, amelyeket fokozatosan zárnak be, egyiket a másik után. A trianoni szerződés 232. szakasza bizonyos számviteli rendszert állít fel a magyar honosok vagyonára nézve, mely birtokokat Csehszlovákiában lefoglaltak és eladtak. Excellenciád – tekintettel az elhangzott állításokra – kétségkívül megengedi, hogy kívánatos volna, ha az Ön kormánya közzétenné teljes jegyzékét a lefoglalt és eladott magyar birtokoknak, azoknak nevével, akiknek e birtokokat eladták, az eladási ár megjelölésével és némi bizonyítékokkal arra nézve, hogy hasonló birtokok abban az időben milyen áron keltek el, közölve végül a módszert, amely szerint a birtokok jövedelmét fölvették. Nyomatékosan kérem Excellenciádat, hogy tegye meg e javasolt lépéseket, mindig szem előtt tartva azt, hogy Anglia és Franciaország jóakarata és barátsága nélkül egyáltalán nem volna Csehszlovákia. A győzelem, amelyért Nagy-Britannia annyi áldozatot hozott, sohasem célozta azt, hogy igazságtalanság köpönyege legyen. Ám ha ezzel így visszaélnek, akkor ha Csehszlovákiára elkövetkezik a veszedelem ideje, az Ön országa azt tapasztalhatja, hogy az angol nemzet érzelmei vele szemben a kiábrándulás és a közöny érzésévé váltak. Bízom Excellenciádban, hogy levelemnek ugyanazt a publicitást fogja adni, amelyet Prágában a szenátus külügyi bizottságában mondott beszéde nyert, s nekem kétségkívül módomban lesz még lapjaimban erre a dologra ismét visszatérni. Excellenciádnak készséges tisztelője, Rothermere lord.” balra|bélyegkép|László Fülöp: Lord Rothermere (1930) Beneš a levélre alig burkolt arroganciával válaszolt, akinek elutasító magatartása már újabb cikk írására sarkallta, amely a Korrekt eljárást Magyarországnak című fejezete egyik bekezdése így szól:
„Amit a magyaroknak kérek, az nem egyéb, mint az elemi igazság. A háború előtti határokhoz való visszatérés gondolata szóba sem jöhet. Magyarországnak meg kell fizetnie a vereség árát. De ez nem ok arra, hogy olyan igazságtalanságokat kényszerítsenek rá, amelyek megszüntetése a háború egyik célja volt. Magyarországnak teljesen jogos és észszerű igénye, hogy visszaszerezze a túlnyomóan magyarok lakta területeket, amelyek a trianoni szerződés következtében kerültek határai túloldalára, és amelyeket elválasztanak tőlük minden eszközzel, amelyet csak rosszindulatú szomszédai kitalálni képesek.”
A meggyőződéses antikommunista Rothermere politikai nézeteiben egyre inkább a nacionalizmus felé mozdult, és 1929-ben Lord Beaverbrookkal megalapították a United Empire Partyt. Újságai ekkor a Harmadik Birodalommal való megbékélést, később pedig szövetséget támogatták. Rothermere volt Nagy-Britannia első fasiszta pártjának (British Union of Fascists) egyik legbefolyásosabb támogatója.
jobbra|bélyegkép|300px|Endresz György és Magyar Sándor és a Justice for Hungary óceánrepülőgép 1931. július 15-én startolt
Ő támogatta ( dollárral) Endresz György, Magyar Sándor óceánrepülését. A Justice for Hungary 1931. július 15-én startolt az új-foundlandi Harbour Grace (a Kegyelem Kikötője) repülőteréről és rekordidő alatt repülte át az Atlanti-óceánt. Lord Rothermere Magyarország helye a nap alatt című cikkének hazai visszhangja
A cikk hatására eufória és remény támadt a magyar közvéleményben. Már maga az, hogy a revízió ügyét az egyik legolvasottabb brit napilapban felvetették, ráadásul a szigetország egyik leggazdagabb embere állt emellé az ügy mellé, olyan fejlemény volt, amiről sokan álmodni sem mertek.