Alsó-Ausztria (németül: Niederösterreich, alemann nyelvjárás szerint: Nideröschtriich) Ausztria egyik szövetségi tartománya, mely elsősorban híres történelmi városairól, valamint a Duna menti borvidékeiről ismert, a történelmi Osztrák Hercegség keleti részét képezte. 19 177,78 km2-es területével szomszédunk legnagyobb tartománya, Ausztria teljes területének mintegy 22,86%-át adja. Illetve közel 1,698 millió fős lakosságával a második legnépesebb tartomány, ezzel szomszédunk népességének 18.54%-ával rendelkezik, népsűrűsége az országos átlag alatt van.
Nyugatról Felső-Ausztria, északról Csehország, keletről Szlovákia és Burgenland, délről pedig Stájerország határolja. Székhelye 1986 óta a híres ipari és történelmi város, Sankt Pölten (egészen addig Bécs töltötte be ezt a szerepet). De nevezetesebb települései közé tartozik a festői barokk apátságáról nevezetes Melk, Bécsújhely, a fontos ipari és gazdasági központ, a középkori gyönyörű óvárosáról és a waidhofeni várról ismert Waidhofen an der Ybbs, illetve Baden bei Wien fürdőváros, amely mind történelmileg, mind kulturálisan jelentős.
Fő folyója a Duna, amely keresztülszeli a tartományt. Domborzata változatos: az északi területeken a Cseh-masszívum, délen az Alpok vonulatai találhatók. Fontos tájegységei a Bécsi-erdő, a Wachau és a Weinviertel borvidék. A tartomány éghajlata mérsékelt kontinentális, enyhe telekkel és meleg nyarakkal. Alsó-Ausztria gazdaságában a mezőgazdaság, a borászat és az ipar is jelentős szerepet játszik.
Történelme szorosan kapcsolódik Ausztria kialakulásához. A terület már az ókorban is lakott volt, a rómaiak Noricum provincia részeként uralták. A középkorban a Babenberg-dinasztia irányította, majd 1156-ban az Osztrák őrgrófság hercegséggé vált. A Habsburgok 1278-ban átvették a hatalmat, és Alsó-Ausztria az Osztrák Hercegség központjává vált. A 16-17. században a reformáció és a török háborúk sújtották a régiót. A 19. században a Habsburg Birodalom egyik legfontosabb tartománya lett, majd az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után az első Osztrák Köztársaság része maradt. A második világháború után a szovjet megszállási övezethez tartozott, míg 1955-ben Ausztria visszanyerte függetlenségét. bélyegkép|269x269px|Alsó-Ausztria domborzati térképe
Nevének eredete Elnevezése a tartomány földrajzi fekvéséből ered. A "Niederösterreich" szó jelentése "Alsó-Ausztria", amely az ország északkeleti, alacsonyabban fekvő területeire utal, szemben a délnyugati, magasabban fekvő Felső-Ausztriával. Ez a megkülönböztetés a Duna folyásirányához kapcsolódik, ahol az "alsó" jelző a folyó alsóbb szakaszán elhelyezkedő területeket jelöli. Az "Österreich" elnevezés maga az ófelnémet "Ostarrîchi" szóból származik, amely "keleti birodalmat" vagy "keleti országot" jelent.
Címere középre|170x170px Alsó-Ausztria címere „egy kék pajzsból áll, amely három látható bástyafoggal ellátott arany falkoronát visel, és amelyben öt arany sas található, közülük kettő-kettő egymással szembefordulva, egy pedig balra fordulva”.Verfassungsgesetz über die Verfassung des Bundeslandes Niederösterreich, NÖ Landesverfassung 1979 – NÖ LV 1979, vom 7. Dezember 1978 Artikel 7, Landessymbole A címerben látható falkorona republikánus szimbólum
Története A címer feltehetően legkorábbi bizonyítéka a Klosterneuburgi apátság kerengőjének egy üvegablakán található, amelyet 1330–1335 körülre datálnak.
A címerállatok száma és színezése kezdetben változó volt. A szám csak fokozatosan állapodott meg a ma ismert öt madárnál, és ez valószínűleg annak az esztétikai elrendezésnek köszönhető, amely a rendelkezésre álló helyen a legjobban mutatott.
A 14. század folyamán a címer jelentése megváltozott. Ekkor Ausztria címere kicserélődött: az eredeti osztrák címer a „régi” Ausztriánál maradt, vagyis a mai Alsó-Ausztria területén, míg az eredetileg a Babenberg-ház családi címere, a Bindenschild (vörös–fehér–vörös pólyás pajzs), az „új” Ausztria címere lett, amely a mai Alsó-Ausztria és Felső-Ausztria területét foglalta magában. A Bindenschild így az egész Ausztria címere lett, míg a sasos címer regionális jelképpé vált. Az azonban nem tisztázott egyértelműen, hogy pontosan mikor és miért történt ez a jelentésváltozás.
1804-től, az Osztrák Császárság idején az öt sasos címer lett az Enns alatti főhercegség (a mai Alsó-Ausztria) hivatalos címere, és formáját rendeletben rögzítették. A madarak mind jobbra néztek, a címert pedig a főhercegi kalap koronázta meg.
Egészen 1934-ig, az Alsó-Ausztria rendi tartományi alkotmányának 9. cikk (1) bekezdéséig, az ötödik sas irányának leírására a blazontípusú heraldikai forma, azaz „jobbra fordulva” kifejezést használták. Ezzel szemben a jelenleg érvényes alsó-ausztriai tartományi alkotmány, 7. cikk (1) bekezdés, az szokatlanabb, népies megfogalmazást alkalmazza: „balra fordulva”. Döntő jelentőségű azonban a felső négy sas egymással szembeforduló elrendezésének változása volt. bélyegkép|A tartomány történelmi címere
Elhelyezkedése Az Ausztria északkeleti részében található tartományt északról Csehország, nyugatról Felső-Ausztria tartomány, délről Stájerország, délkeletről Burgenland tartomány, északkeletről pedig Szlovákia határolja.
A legnagyobb osztrák tartományba enklávészerűen ékelődik Bécs városa.
Földrajza
210px|jobbra|thumb|Desiro a Schneebergbahn vonalánNagy folyója a Duna.
A legnagyobb városok: Bécsújhely (Wiener Neustadt) Krems an der Donau Sankt Pölten Waidhofen an der Ybbs
A tartományt hagyományosan négy részre osztják: Erdőnegyed (Waldviertel), Bornegyed (Weinviertel), Iparnegyed (Industrieviertel), Mustnegyed (Mostviertel).
Ezek a néprajzi-gazdálkodási alapokon nyugvó tájnevek a 19. század végén terjedtek el német nyelvterületen.
bélyegkép|középre|500px|Krems
Népesség Az itt megadott népességi adatok a mai tartományterületre vonatkoznak. Nem tartalmazzák Bécs lakosságát (1910-ben: 2,1 millió fő), annak ellenére, hogy a város 1920-ig Alsó-Ausztria része volt. Szintén nem tartalmazzák Észak-Burgenland lakosságát, amely 1939-ben a Reichsgau Niederdonau része lett, továbbá a Dél-Morvaország területét sem, amelyet szintén ehhez a birodalmi tartományhoz csatoltak.
Az 1700-ig megadott számokat hivatalosan kerekítették. 1754 és 1857, valamint 1869 és 1923 között a jelenlévő polgári lakosságot számolták össze. 1934 és 1981 között a lakónépességet vették alapul. Az 1991 utáni adatok a központi lakcímnyilvántartásból származnak (forrás: Statistik Austria). A 2007 utáni számok szintén a Statistik Austria adataira épülnek, és az adott év első negyedévének népességét mutatják.
A népesség folyamatosan növekszik, elsősorban a Bécsből, valamint Alsó-Ausztria periférikus területeiről érkező betelepülés miatt, főként Bécs környékén. Amióta Sankt Pölten városát 1986. július 10-én Alsó-Ausztria tartományi fővárosává nyilvánították, ott is növekvő bevándorlás figyelhető meg. A tájképileg érzékeny területeket, például a Bécsi-erdő vidékét, a tartomány területrendezési programjai igyekeznek megvédeni a túlzott beépítéstől.
A külföldiek aránya 2019 elején 10,1% volt.
Vallás 2001-ben a vallási megoszlás a következő volt: a lakosság 79,3%-a római katolikus, 3,3%-a protestáns, 3,2%-a muszlim, míg 10,8% vallási felekezethez nem tartozott.
A katolikus egyház Alsó-Ausztria területén két egyházmegyébe szerveződik: a Sankt Pölten-i egyházmegye és a Bécsi főegyházmegye alá. Utóbbi három vikáriátusra oszlik, amelyek közül kettő Alsó-Ausztriában található. Ezek mindegyike esperesi kerületekre tagolódik, amelyek az egyes plébániákból állnak.
Történelem
Önkormányzat és közigazgatás bélyegkép|264x264px|A tartományi parlament épülete Sankt Pöltenben 1920 és 1934 között Alsó-Ausztria kezdetben négy választókerületre volt felosztva, a tartományi parlament, vagyis a tartományi gyűlés 60 képviselőből állt. 1932-ben tartották az utolsó demokratikus választásokat a náci korszak előtt: ekkor nyolc választókerületet hoztak létre, és a képviselők számát 56-ra csökkentették. Ennek célja az volt, hogy a nagy pártok politikai erejét növeljék a kisebb pártok rovására, és így gyengítsék az Ausztriában egyre erősödő NSDAP-t.
1934 és 1938 között a tartományt rendi állami rendszerben kormányozták. 1938 márciusában a német hadsereg bevonult Ausztriába, amit Anschluss-nak neveznek. A Német Birodalom annektálta Ausztriát, és 1938 és 1945 között egy birodalmi helytartó (gauleiter) állt a tartományi közigazgatás és az NSDAP élén.
1945 óta a tartomány politikáját az ÖVP uralja, amely azóta folyamatosan a kormányzót (Landeshauptmann) adja. A párt mindig magas szavazatarányt ért el országos szinten is. A 2019-es osztrák parlamenti választás során például az ÖVP-re leadott szavazatok 24,3%-a Alsó-Ausztriából származott, vagyis az országos ÖVP-szavazatok közel egynegyede innen érkezett.
A települések polgármesterei túlnyomórészt az ÖVP-hez tartoznak. A második legerősebb politikai erő az SPÖ, míg a Zöldek, a NEOS és az FPÖ ebben a tartományban általában gyengébb eredményeket érnek el, mint az országos átlag.
Alsó-Ausztria tartományi gyűlés összetétele (2023–2028)Jelenleg a következő személyek töltik be ezeket a posztokat:
Tartományi kormányzó: Johanna Mikl-Leitner (ÖVP) Tartományi kormányzóhelyettes: Stephan Pernkopf (ÖVP) Tartományi kormányzóhelyettes: Udo Landbauer (FPÖ) Tartományi tanácsos: Sven Hergovich (SPÖ) Tartományi tanácsos: Christoph Luisser (FPÖ) Tartományi tanácsos: Eva Prischl (SPÖ) Tartományi tanácsos: Susanne Rosenkranz (FPÖ) Tartományi tanácsos: Ludwig Schleritzko (ÖVP) Tartományi tanácsos: Christiane Teschl-Hofmeister (ÖVP)
Önkormányzati szinten a polgármestert közvetlenül választják.
Alsó-Ausztria kormányzóinak listája 1945-től bélyegkép|301x301px|Johanna Mikl-Leitner, Alsó-Ausztria kormányzója KormányzóHivatali idő kezdeteHivatali idő végeLeopold Figl1945. május 25.1945. október 15.Josef Reither1945. október 15.1949. május 4.Johann Steinböck1949. május 4.1962. január 14.Leopold Figl1962. január 14.1965. május 9.Eduard Hartmann1965. június 16.1966 október 14.Andreas Maurer1966 november 24.1981. január 22.Siegfried Ludwig1981. január 22.1992. október 20.Erwin Pröll1992. október 20.2017. április 19.Johanna Mikl-Leitner2017. április 19.hivatalban
Járások 2016. december végével megszüntették a Wien-Umgebung járás-t. A 21 település 2017. január 1-jétől a környező járásokhoz került.
A bírósági kerületeknek nincs közigazgatási jelentőségük, mert az igazságszolgáltatás minden szinten el van választva a közigazgatástól. A bírósági kerületek lazán a Osztrák–Magyar Monarchia hivatalos kerületeihez igazodnak. 2017 óta Alsó-Ausztria területén összesen 26 járásbíróság működik. Körzet, ill. körzeti jogú városRendszám kezdőbetűiTerületLakosok száma (VZ 2001)Települések száma összesenebbőlVárosFaluAmstetteni járásAM1.187,72 km²118.40321318Badeni járásBN753,46 km²150.21630525Bruck an der Leitha-i járásBL, SW703,21 km²110.03833528Gänserndorfi járásGF1.271,41 km²109.39244638Gmündi járásGD786,39 km²35.51621516Hollabrunni járásHL1.010,87 km²52.03524618Horni járásHO784,00 km²30.84720416Korneuburgi járásKO661,83 km²94.11320317Kremsvidéki járásKR923,91 km²56.42330426Lilienfeldi járásLF931,67 km²25.13514212Melki járásME1.013,56 km²79.35140436Mistelbachi járásMI1.291,75 km²76.98636432Mödlingi járásMD276,99 km²121.52520119Neunkircheni járásNK1.146,95 km²87.50044341St. Pölten-i járásPL1.287,02 km²134.75545639Scheibbsi járásSB1.023,56 km²41.97618216Tullni járásTU,KG734,48 km²109.76422220Waidhofen an der Thaya-i járásWT669,01 km²25.35015312Bécsújhelyvidéki járásWB969,84 km²81.20335233Zwettli járásZT1.399,87 km²41.52824321
Gazdasága
Vezető iparágai az építőipar és a gépgyártás. Jelentős bevételeket hoz a turizmus.Renata Balogh: Osztrák Köztársaság
Ausztriában 2015-ben 1000 szélerőmű állt, ebből a legtöbb Alsó-Ausztriában, 509 db 963 MW teljesítménnyel.Bedingungen für Wind-Strom "schwierig"
Infrastruktúra és közlekedés
Autópályák