A lakótorony főleg középkori európai városi környezetben épült, védelmi és lakáscélokat egyaránt szolgáló építmény, amely alkalmas volt nagyurak családjának és népes kíséretének elhelyezésére és szükség esetén megvédelmezésére, illetve esetleg más városi hatalmi központok elleni támadó műveletek kiindulópontjának is.

A lakótornyok alkalmazásának szép példái figyelhetők meg sok olasz városban, így San Gimignanóban vagy Tivoliban is, ahol százas nagyságrendben épültek ilyenek a 11-13. századokban. Földszinti bejáratuk nem is volt, csak egy magasabban elhelyezkedő nyíláson keresztül lehetett megközelíteni őket, az épületbe bevonható létrákon keresztül. A torony tetején fedett tetőterasz volt, itt tárolták az esetleges ostrom idejére a tartós élelmiszert. Tivoli városában máig fennmaradt mintegy száz ilyen épület, és bár ma már általában összeépültek más házakkal, várfalakkal, némelyikük jól megfigyelhető.

A középkori európai lakótornyokhoz nagyon hasonló formájú és rendeletetésű, azaz raktárként, lakóházként és védelmi erődítményként is funkcionáló épületeket emeltek a 12-13. században Grúzia egyik történelmi régiója, Szvanéti falvaiban is. Különösen híresek a 2200 méter magasan fekvő Usguli falu, valamint Chazhashi lakótornyai. Az utóbbi településen több mint 200 ilyen torony maradt fenn.InterCity: Grúziai kalandozás: Gyöngyszem a Kaukázus mélyén. InterCity magazin, (2018. január) 52. o.

Főként hegyvidéki vagy nehezen megközelíthető területeken épültek, hogy kevesebb erővel is lehessen stratégiai pontokat ellenőrizni és védeni.Sidney Toy (1985) Castles: Their Construction and History, Courier Dover Publications. Ugyanakkor arisztokrata rezidenciaként is használták őket, amelyek körül az évek során gyakran kialakult egy város.

Európa

Miután az érett középkorban először megjelentek Írországban, Skóciában, a fríz területeken, Észak-Spanyolországban és Angliában, Nyugat-Európa más részein is elkezdtek lakótornyokat építeni, különösen Franciaország és Olaszország egyes részein. A középkori olasz községekben a helyi, egymással versengő patrícius családok egyre gyakrabban építettek nagyon magas tornyokkal ellátott városi palotákat, amelyek a belső viszályok idején hatalmi központként szolgáltak. A középkor végére Észak-Olaszország legtöbb városában számos ilyen torony állt, de ma már csak kevés maradt fenn: két torony Bolognában, húsz Pavában és tizennégy a toszkánai San Gimignano kisvárosában, amelyek ma a legjobban megmaradt lakótornyok közé tartoznak.

Skóciában számos szép példa található középkori lakótornyokra, például: Drum-kastély, Craigievar-kastély, Fraser-kastély. Az angol és a skót királyság között húzódó skót határvidéken a peel-torony típusa volt a gazdagok lakóhelye, néhány tornyot az adott állam parancsára építettek fel. A 17. századi Skóciában ezek a kastélyok az felsőbb osztályok üdülőhelyeivé váltak. Bár katonai jellegük megmaradt, új szempontként megjelent a kényelem és a társasági életre való alkalmasság.A. Mackechnie, "'For friendship and conversation': Martial Scotland's Domestic Castles". Architectural Heritage XXVI (2015), 14, 21 oldal.

Nagy számban találhatók lakótornyok Észak-Spanyolországban, különösen Navarrában és a Baszkföldön, néhányuk a 8. századból származik. Főként nemesi lakóhelyként használták őket, és menedéket nyújtottak az ellenségtől, elsőként a muszlim hódítók, majd később Aragónia és Kasztília seregei ellen. A bonyolult jogi okiratok miatt kevés ilyen torony körül alakult ki város, ezért általában nem magaslatokon, hanem stratégiai helyeken, például kereszteződésekben állnak. A baszk nemesek közötti kis háborúk során 1379 és 1456 között a legtöbb lakótorony felső emeleteit (amelyek védelmi funkcióval rendelkeztek) lerombolták. Kevés maradt sértetlenül a mai napig. Azóta csak a hagyományos nemesi családok lakóhelyeként használják őket (Loyolai Szent Ignác egy ilyen toronyházban született, amely a mai napig áll), vagy parasztházakká alakították át őket.

Baszkföldtől nyugatra, Kantábria és Asztúria tartományokban is találhatóak hasonló lakótornyok. Spanyolország legnyugatibb részén, Galíciában, a középkori toronyházak sok modern kori pazos, nemesi rezidencia és erődítmény elődjei.

Számos lakótorony található Portugáliában, különösen az ország északi részén. A 15. századra ezek elvesztették katonai vagy lakhatási szerepüket, és gyakran vagy nagyobb birtokokká bővítették őket, vagy nemesi vadászkastélyokká alakították át.

Németországra jellemző különlegesség a néhány megmaradt ratisboni lakótorony, amelyek San Gimignano tornyaira emlékeztetnek.

A Balkánon a középkor óta építettek lakótornyokat. A 17. században nagyon elterjedtek lettek, az oszmán hatalom hanyatlásának idején keresztények és muszlimok egyaránt használták.Grube-Mitchell 1978, 204 oldal: „A kula, egy jellegzetes védelmi célokat ellátó lakótorony, a 17. században, az oszmán hatalom hanyatlásának időszakában alakult ki a keresztény és a muszlim közösségek egyaránt használták...” A lakótorony a nagycsalád védelmét szolgálta.Greville Pounds 1994, 335 oldal: "Délkelet-Európában, ahol a nagycsalád rendszere Nyugat-Európában nem látott formában volt jellemző, a házat gyakran védték, ami a kula elnevezésű lakótorony-típus kialakulásához vezetett.”

A balti államokban a Német Lovagrend és más keresztes szervezetek a középkorban erődített lakótornyokat emeltek, amelyeket helyileg „hűbéres-váraknak” neveztek. Ezek a meghódított területek feletti ellenőrzés eszközéül szolgáltak. Ezeket a lakótornyokat általában nem nagy katonai akciókhoz szánták. Erre a célra a keresztesek számos nagyobb várra támaszkodtak. Számos ilyen lakótorony ma is létezik, jól megőrzött példák közé tartoznak az észtországi Purtse, Vao és Kiiu várak.

Kaukázus és Ázsia Az egyik elmélet szerint a magán toronyépületek olyan területeken terjedtek el, ahol a központi hatalom gyenge volt, ami szükségessé tette egy olyan státuszszimbólum létrehozását, amely magában védelmet nyújtott a kisebb támadások ellen. Például Észak-Kaukázusban a korlátozott természeti erőforrásokért folyó heves verseny szinte állandó viszályokhoz vezetett a szomszédok között. Példák kaukázusi lakótornyokra Svaneti, Csecsenföld és Ingusföld területén, ahol a nagycsaládra épülő szerveződés a 20. századig fennmaradt. Számos példa található sván toronyházakra Chazhashi és Ushguli területén (bővebben lásd: Vainakh toronyépítészet).

A jemeni Sibám városában több száz lakótorony található.

Hasonlóképpen, több száz tibeti toronyház tarkítja az úgynevezett törzsi folyosót Nyugat-Szecsuánban, amelyek közül néhány 50 méter magas és akár 13 csillagszerű ponttal rendelkezik, a legkorábbi az elmondások szerint 1200 éves. Úgy tűnik, hogy ezeket a falusi családok presztízs és a védelem érdekében hozták létre.

Kaiping és néhány más dél-kínai városban rengeteg őrtorony, vagy lakótorony található. Bár ezeket elsősorban a banditák támadásai elleni védelemre építették, sok közülük lakóhelyként is szolgált. Néhányat egyetlen család, másokat több család együttesen, vagy egész falusi közösségek használtak és építettek fel.

Észak-Amerika Az Újvilágban talán a legjelentősebb lakótorony-szerű épületek a coloradói Mesa Verde nemzeti parkban található anaszázi romok.Tower house structure at Mesa Verde. Ezen a helyen található egy magas építmény, amelyet „toronyháznak” neveznek, általános jegyeit tekitve ez az épület hasonlít a brit és írországi lakótornyokra. Ez a négyemeletes épület 1350 körül épült vályogtéglából, meglehetősen jól megőrzött romjai egy szikla kiugró részén fekszenek. Más források szerint ez a rom valamivel korábbi. Az őspueblók tornyai mind alapterületükben, mind magasságukban kisebbek, mint az európai lakótornyok, és általában csak lakótelepek részei, nem pedig olyan elszigetelt építmények, mint Európában, amelyek egy-egy családnak és szolgáiknak adtak otthont.

Jegyzetek

Források Supplement to No. 8. of Tivoli Commune - December 2006

Kapcsolódó szócikkek Torre delle Milizie Torre dei Conti

Kategória:Épülettípusok Kategória:Tornyok Kategória:Lakóházak