bélyegkép|200px|A város alaprajza
Káhún arab (arabul: كاهون – Kāhūn) óegyiptomi piramisváros, a középbirodalom építészeti emlékeinek fontos lelőhelye.A lelőhely el-Láhún és Illáhún néven is gyakran előfordul, amely a közeli modern falu اللاهون, al-Láhún nevéből származik A település a Fajjúm-oázis bejáratánál fekszik, a XII. dinasztia korából származik. A tervezett városban feltehetően azok a felügyelők, építőmesterek és papok laktak, akik II. Szenuszert (Kr. e. 19. század eleje) fáraó sírjának építésén dolgoztak, majd halotti kultuszát ápolták. A város mellett áll az uralkodó piramisa. A település még a Középbirodalom idején elnéptelenedett, majd belepte a sivatagi homok, ennek köszönhető fennmaradása.
A város alaprajza kb. 350×400 méteres szabálytalan négyszög. Fal vette körül, fő égtájak irányában futó, derékszögekben találkozó utcák hálózata osztotta tömbökre. A keleti városrész volt a papoké, ez foglalja el az egész terület kétharmadát, s a város többi részétől fal választotta el. Valamennyi ház szárított vályogtéglából épült. Az egyszerűbbeknek 2-3 helyisége volt, a rangosabbak házai belső udvarral rendelkeztek, a legelőkelőbb házak több udvar köré rendeződtek. A legnagyobbak akár 60-80 helyiségből is állhattak.
A település jelentős részét Flinders Petrie angol régész tárta fel (1888 és 1890 között, valamint 1914-ben) és nagy mennyiségű papiruszleletet talált itt, melyek mind adminisztratív iratokat, mind vallási szövegeket, mind pedig káhúni királyhimnuszokat tartalmaztak.
Jegyzetek
Források W. M. F. Petrie, Illahun, Kahun and Gurob. London, 1891 Szentkirályi Zoltán - Détshy Mihály: Az építészet rövid története
Külső hivatkozások Illahun a piramisok.hu-n A város virtuális rekonstrukciója és az ásatások története
Kategória:Ókori egyiptomi települések