Az óriásalka (Pinguinus impennis, vagy korábbi nevén Alca impennis) kihalt madár, a Pinguinus nem egyetlen ismert faja. Nagytestű, röpképtelen faj az alkafélék (Alcidae) családjában.
A 14. századig költött az Atlanti-óceán északi medencéjében, a Kanada, Grönland, Izland, Írország és Skócia partjai közelében lévő kis szigeteken és sziklazátonyokon.
Megjelenése A legnagyobb alkafaj volt, magassága mintegy 75 cm, tömege 5 kg körül lehetett. Tollazata és csőre fekete-fehér, lábai fekete színűek voltak.
Életmódja
Kiválóan úszott, a víz alatt szárnyaival evezett, főként tengeri halakkal táplálkozott. A szárazföldön nehézkesen mozgott. Évente egyetlen, nagyméretű (110–140 x 70–84 mm) tojást rakott, ezt a kopár földön költötte ki, a fiókák júniusban keltek.
Kihalása Skandináviában és Északkelet-Amerikában a késői kőkorszakban már vadászták (Greenway 1967), Labradorban az i. e. 5. századtól (Jordan & Olson 1982) vannak erre utaló nyomok. A húsáért, tojásaiért és a pehelytollaiért zajló intenzív vadászata a 8. századtól kimutatható. Mikor végül a kihalás közelébe sodródott, már a madárgyűjtemények megbecsült és értékes ritkaságaként is vadászták. A Brit-szigeteken a skóciai Saint Kilda-szigetcsoport szirtjein ölték meg az utolsó példányt 1840-ben, állítólag azért, mert boszorkánynak nézték.
Az utolsó populáció Izland partjai mellett, a madárról izlandi nyelven elnevezett Geirfuglasker nevű vulkanikus szirten költött, amely az ember számára megközelíthetetlen volt. Azonban 1830-ban a szirt egy vulkánkitöréssel kapcsolatban a tengerbe süllyedt. Ekkor a madarak a közeli Eldey szigetre költöztek, de itt az emberek néhány év alatt kiirtották őket. Az utolsó költőpárt 1844. július 3-án látták, de kóborló példányok állítólag még 1852-ben is előfordultak (BirdLife International 2004).
A világ múzeumai ma kb. 75 tojást, 24 teljes csontvázat, és 81 kitömött példányt őriznek a fajból.
Rendszertan A „pingvin” szó számos nyugat-európai (pl. a baszk) nyelvben eredetileg erre a madárra vonatkozott. Az óriásalka a mai értelemben vett pingvinekkel azonban nem áll közelebbi rokonságban. A röpképesség elvesztése, a szárnnyal evezés, és a viszonylag felegyenesedett testtartás párhuzamosan, egymástól függetlenül – konvergens evolúció révén – kialakult hasonlóság köztük.
Galéria
Irodalom
Brodkorb P 1960. Great Auk and Common Murre from a Florida Midden. Auk, 77, 342-343. Fuller E 1999. The Great Auk. Abrams, New York. Greenway JC 1967. Great Auk. In: Extinct and Vanishing Birds of the World, 2nd edition: 271-291. Dover, New York. Haswell-Smith H 1996. The Scottish Islands Jordan RH, Storrs LO 1982. First Record of the Great Auk (Pinguinus impennis) from Labrador. Auk, 99, 167-168. Livezey BC 1988. Morphometrics of flightlessness in the Alcidae. Auk, 105, 681–698. Luther D 1996. Riesenalk. In: Die ausgestorbenen Vögel der Welt 4th edition (Die neue Brehm-Bücherei 424, 78-84. Westarp-Wissenschaften, Magdeburg; Spektrum, Heidelberg. Morris RFO 1864. A History of British Birds 6. Groombridge and Sons, Paternoster Way, London. Truls M, Ulfur A, Einar A 2002. Mitochondrial DNA Sequence Evolution and Phylogeny of the Atlantic Alcidae, Including the Extinct Great Auk (Pinguinus impennis). Molecular Biology and Evolution, 19, 1434–1439. [https://web.archive.org/web/20080229130611/http://elibrary.unm.edu/sora/Auk/v096n04/p0790-p0792.pdf Storrs LO, Swift CC, Mokhiber C 1979. An Attempt to Determine the Prey of the Great Auk (Pinguinus impennis). Auk, 96, 790-792.] Tuck JA 1976. Ancient peoples of Port au Choix: The Excavation of an Archaic Indian Cemetery in Newfoundland. Newfoundland Social and Economic Studies,'' 17,. Weigel HP 1958. Great Auk Remains from a Florida Shell Midden. Auk, 75, 215–216.
További információk A fine example of a Great Auk's egg at Norwich Museum Auk Egg Auction Time (magazin), 1934. november 26. Great Auk: Audubon fact sheet
Kategória:Alkafélék Kategória:Madárfajok Kategória:Az Atlanti-óceán madarai Kategória:Európa állatvilága a pleisztocénben Kategória:Észak-Amerika állatvilága a pleisztocénben Kategória:Monotipikus taxonok