Az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa

Az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa (rövidítve BT) az ENSZ egyik főszerve. A Biztonsági Tanács az ENSZ egyetlen szervezete, amelynek határozatai a tagállamok számára jogilag kötelező érvényűek.

Története A BT az ENSZ Alapokmánya 23. cikkelye alapján jött létre. Első ülését 1946. január 17-én tartotta a londoni Church House-ban.

A Tanács folyamatosan ülésezik, az ülések helyszíne változó: az említett londoni helyszín mellett tartott már ülést Párizsban és Addisz-Abebában is. A legtöbb ülés azonban az ENSZ New York-i székhelyén volt.

1971-ben az ENSZ Közgyűlés 2758. számú határozata a Tajvanon székelő Kínai Köztársaságot megfosztotta tagságától, helyette a Kínai Népköztársaságot ismerte el, és ez az állam kapott vétójoggal rendelkező helyet a BT-ben is.

1991-ben az Oroszországi Föderáció zökkenőmentesen lépett a Szovjetunió helyébe, bár az ENSZ Charta 23. cikkelyét, amely kimondja, hogy a BT tagságának módosításához magának a BT-nek a határozata is kell, nem követték (sem 1971-ben, sem 1991-ben), ugyanis a változásokat csak a Közgyűlés határozata alapján ejtették meg.

Összetétele

Kezdetben 5 állandó, és 6 választott tagja volt. A választott tagok vonatkozásában 1946-ban – a körvonalazódó kétpólusú világrendszerre is tekintettel – egy gentlemen's agreement jött létre a nagyhatalmak között Londonban: a 6 helyből 2 Latin-Amerika, egy Nyugat-Európa, egy Kelet-Európa, egy a Brit Nemzetközösség, egy pedig a Közel-Kelet részére volt fenntartva. Amikor azonban Ukrajna mandátuma lejárt 1949-ben, az USA azt állította, hogy ez a megállapodás csak ez első választásra vonatkozott, és Görögországot, majd Törökországot választották a kelet-európai helyre, majd már nem is európai államot, hanem 1955-től a Fülöp-szigeteket, majd Japánt, hiszen a Közgyűlésben ekkor az USA szövetségeseinek volt többsége. Az USA képviselője a gyakorlatot azzal indokolta, hogy a kelet-európai kormányok nem szolgálják a békét és biztonságot.

A hatvanas évektől, új ENSZ-tagok felvétele miatt a Közgyűlésben az erőviszonyok megváltoztak. Ekkor a „kelet-európai” hely vonatkozásában volt, hogy a huszadik szavazás is eredménytelen maradt. Gyakran kompromisszum született: a 2 évi mandátum helyett 1-1 évre választották meg egyrészt a Szovjetunió kelet-európai jelöltjét, másrészt az USA jelöltjét, így Románia a Fülöp-szigetekkel, Csehszlovákia pedig Malajziával osztozott a helyen. Nem csak a „kelet-európai” helyen fordult elő a mandátum megosztása egyetértés hiányában: például Kuba, mint az el nem kötelezett országok jelöltje, és az ellenjelölt, Bolívia 1-1 évre lett megválasztva.

1966-tól tízre növelték a választott tagok számát, és a Közgyűlés meghatározta a földrajzi összetételt is: a 10 választott tag közül 5 Ázsia vagy Afrika, 1 Kelet-Európa, 2 Latin-Amerika, 2 pedig Nyugat-Európa, vagy más, fel nem sorolt régió (pl. Ausztrália, Új-Zéland, Kanada) képviselője. A tagokat a közgyűlés 2 évre választja, minden évben 5 új tagot választ. A lelépő tag nem választható azonnal újra.

A Biztonsági Tanácsot úgy kell megszervezni, hogy bármikor összehívható legyen, ezért tagjai állandó képviseletet tartanak fenn New Yorkban. A Biztonsági Tanács meghívhatja az ügyben érintett államot az ülésére, de amennyiben ez nem tagja a BT-nek, nincs szavazati joga. Ha az ügy nemzetközi viszály, a közvetlenül érdekelt államokat, tanácskozási joggal akkor is meg kell hívni, ha az ENSZ-nek sem tagjai. A gyakorlat az, hogy az érdekeltségét bejelentő államot meghívják a BT ülésére.

Az összetétel reformja régóta vita tárgya – különösen a változó világpolitikai helyzet folytán: egyes államok (Németország, India, Brazília, Japán állandó tagok kívánnak lenni. Németország és Japán a második és harmadik legnagyobb finanszírozói a szervezetnek, és – szemben az alapításkori helyzettel, amikor vesztes államként nyilván nem merülhetett ez fel – ez indokolttá tenné BT-tagságukat. Felmerült, hogy egyes államok állandó tagok legyenek, de vétójog nélkül.

A Szervezet 15 tagból áll, ebből 5 állandó és vonatkozik rá a nagyhatalmi egyhangúság elve, tíz pedig változó (a Közgyűlés által választott, és nem vonatkozik rá az egyhangúság elve sem).

Magyarország 1968–69-ben, majd 1992–93-ban BT-tag volt.

Állandó tagok

(1971-ig a ) mint a jogutódja

Ideiglenes tagok +TerminusAfrikaÁzsia és a Csendes-óceáni térségKelet-EurópaLatin Amerika és a Karibi-térségNyugat-Európa és mások2024 Algéria Sierra Leone Mozambik Koreai Köztársaság Japán Szlovénia Guyana Ecuador Málta Svájc2025 Szomália Pakisztán Panama Dánia Görögország2026 Libéria Kongói Dem. Közt. Bahrein Lettország Kolumbia2027 Zimbabwe Kirgizisztán Trinidad és Tobago Ausztria Portugália2028 A nem eljárásrendi kérdésekben az 5 állandó tag egybevágó szavazatával ("nagyhatalmi egyhangúság v. állandó tagok egyetértésének elve") dönt a Tanács. Ez NEM vétójog - a médiumok pontatlan szóhasználatát ugyan átvette a köztudat - de valójában a döntés meg sem születhet az egyetértés nélkül! (VÉTÓJOG: egyes államokban (pl. USA) az a jog, hogy a törvényhozás (parlament) által már meghozott határozat vagy törvény hatálybalépését az államfő megakadályozhatja.) Eljárásrendi kérdésekben pedig a Tanács bármely tagjának (az állandó és nem állandó tagok közül) összesen 9 igenlő szavazatával születhet meg a Tanácsban a döntés.

A BT a gyors és hathatós cselekvés letéteményese, határozatai az ENSZ tagállamok részére kötelező érvényűek. Mivel a BT nem rendelkezik konkrét katonai (ill. egyéb rendvédelmi) erő felett, így érdekérvényesítő képessége meglehetősen korlátozott. Főként ennek tudható be, hogy némely állandó tag katonai műveleteit nem képes azonnal – csak fáziskéséssel a diplomácia útján – megállítani (pl. az amerikai-brit vezetésű iraki háború). Rendszerint a NATO az a katonai szervezet (ill. egyes tagországai), amely képes az ENSZ BT érdekeit megfelelő mértékben képviselni (szerződése értelmében), valamint az EU érdekeltségi körén belül maga a 2007. január 1-jétől működő „összeurópai” haderő (European Rapid Reaction Force, ERRF).

Feladata és hatásköre

Hatásköre négy csoportra osztható: a béke és biztonság fenntartása, „kötelező jellegű általános hatáskör” közreműködés az államok közti viszályok rendezésében, szervezési feladatok.

A béke és biztonság fenntartása

A béke és biztonság fenntartásával kapcsolatos hatáskör az Alapokmány 24. cikkéből következik, mely szerint az ENSZ tagjai a béke és biztonság fenntartásával kapcsolatos felelősséget a gyors és hatékony cselekvés érdekében a BT-re ruházzák, és elismerik, hogy a BT a nevükben jár el. Tehát a BT az összes tagállam nevében jár el. Hans Kelsen kritikája szerint – mivel a BT-nek nem tagja minden tagállam, és a BT-ben is lehetnek ellenszavazatok, a BT nem a tagok, hanem a szervezet nevében jár el. A BT tehát a nemzetközi közhatalom letéteményese, de köti az Alapokmány 24. cikk 2. pontja, mely szerint az ENSZ céljaival és elveivel összhangban kell eljárnia. Tevékenységéről évente beszámol a Közgyűlésnek, és a Közgyűlés egyébként is ellenőrzi.

Az Alapokmány VII. fejezete szabályozza az e hatáskörhöz tartozó eljárást. Az eljárásnak akkor van helye, ha a béke veszélyben van. Az alapokmány előkészítésekor felmerült, hogy ezt a BT a Közgyűléssel egyetértésben állapíthassa meg, de a nagyhatalmak ezzel a javaslattal nem értettek egyet, ezért az Alapokmány 39. cikke úgy rendelkezik, hogy a BT egymaga jogosult arról is dönteni, hogy veszélyben van-e a nemzetközi béke, és arról is, hogy milyen szankciót kell alkalmazni. (Korábban, a Nemzetek Szövetsége gyakorlatában minden állam önállóan döntötte el, hogy egy másik állam megszegte-e az Egyezségokmányt.) Az Alapokmány 25. cikke szerint a tagok megegyeznek, hogy a BT határozatait elfogadják és végrehajtják. Ennek tényleges biztosítéka az állandó tagok katonai ereje.

A béke és biztonság megsértése esetén a biztonsági Tanács: nem kötelező ajánlásokat tehet az Alapokmány 39. cikke szerint, ideiglenes szabályokat foganatosíthat a 40. cikk szerint, mielőtt döntést hozna, nem fegyveres szankciókat rendelhet el a 41. cikk értelmében, végső esetben katonai akciókat foganatosíthat a 42. cikk értelmében, légi, tengeri és szárazföldi erők felhasználásával.

Ideiglenes szabályok előfordulhatnak, például elrendelheti a hadműveletek felfüggesztését, csapatok visszavonását. Kötelező jellegük nincs, szankciójuk a 40. cikk szerint az, hogy a BT a be nem tartásukat „számon tartja”.

Nem fegyveres szankciók lehetnek: a gazdasági kapcsolatok, a vasúti, tengeri, légi, postai összeköttetés megszakítása, egyéb forgalom felfüggesztése, diplomáciai képviselet megszakítása. Az így elszigetelt ország nem sokáig tudna fennmaradni, de az intézkedésnek számos humanitárius korlátja van, és gyakorlati problémák is felmerülnek, és nem csak a szankcionált államok számára lehetnek hátrányosak, hanem más államok számára is. Például a Jugoszlávia elleni embargó Magyarország számára kb. 2 milliárd dollárnyi kárt okozott. Az érintett tagállam ilyenkor kárenyhítés céljából a BT-vel tanácskozásokat folytathat. Gyakorlati probléma, hogy a tilalom miatt jelentős hasznot hozó illegális kereskedelem felpörög. Például Jugoszláviában a világpiaci ár tízszereséért lehetett a csempészett benzint eladni. Probléma, hogy gyakran a lakosságot jobban sújtják a szankciók, mint a hadsereget, ahogy ez történt az 1991-es, Irak elleni szankciók során.

A katonai akciók nem feltétlenül fegyveres harcokat jelentenek. Ide tartozhat a tengeri, légi és vízi haderő tüntető felvonulása, vagy a blokád, zárlat, bojkott is. Az ENSZ-nek saját fegyveres ereje nincs, elsősorban a BT tagjai bocsátják a szervezet rendelkezésére a haderőt, illetve elvileg a BT felhívására más államok is kötelesek lennének erre, de a gyakorlatban kétoldalú megállapodásokat köt a BT a nem BT-tag tagállamokkal, amelyek saját alkotmányos szabályaik szerint ezt meg is erősítik. Így csak olyan állam vesz részt a katonai akciókban, amely erre önként vállalkozik. A haderőt az Alapokmány 46. és 47. cikke szerinti, a BT mellett működő Vezérkari Bizottság felügyeli. Ez a segédszerv az 5 nagyhatalom vezérkari főnökének helyetteséből, vagy vezérkarának képviselőjéből áll. A Vezérkari Bizottság jogosult az alapokmány értelmében a haditerv elkészítésére, és a csapatok vezérlésére, de erre a gyakorlatban – a két, már megvalósult szankciós katonai akció ellenére – még nem került sor.

A megtámadott államok nem kötelesek megvárni a BT akcióit, mert az egyéni, vagy kollektív jogos védelem joga megilleti őket, de csak addig, amíg a BT nem határoz.

A BT nem tagállammal szemben is elrendelhet kényszerítő intézkedést a 2. cikk 6. bekezdése szerint, mert nem csak az ENSZ-tagok közötti békét, hanem a világbékét kell megóvnia.

Az ENSZ katonai akciói

Míg 1948 és 1988 között összesen 15 katonai akciója volt az ENSZ-nek, addig 1989 és 1996 között már 28. Ezek 1994-ben 3,6 milliárd, 1995-ben 3,2 milliárd, 1996-ban 1,4 milliárd amerikai dollár-t emésztettek fel. A békefenntartó akciók nem mindig voltak sikeresek: kudarcnak tekinthető a szomáliai és a jugoszláviai akció is. Ezért a békeszervezet óvatosabb lett, és 1994 után gyakran megfigyelő missziókat hozott létre.

Csupán két katonai akció volt, amelyet a Biztonsági Tanács a béke és biztonság fenntartásával kapcsolatos hatáskörében, szankciós jelleggel alkalmazott. Az Alapokmány nem rögzíti, hogy a béke és biztonság fenntartása érdekében rendfenntartás, megfigyelés érdekében is igénybe vehető katonai erő, de nem is zárja ki, így ez jogszerűnek tekinthető. Előfordult azonban az Alapokmánnyal nem teljesen összhangban álló akció is: például ugyan a BT felhatalmazása alapján, de a Főtitkár állította fel a fegyveres erőt 1965-ben az ENSZ India–Pakisztáni Megfigyelő Missziója esetében, és olyan is volt, hogy a haderőt a Közgyűlés létesítette (UNEF I., 1956-ban). A Vezérkari Bizottság közreműködésére pedig egyetlenegy esetben sem került sor. Ezeket mégsem tarthatjuk a nemzetközi jog megsértésének, hiszen az Alapokmányban foglalt cél érdekében történtek.