José Mário dos Santos Mourinho Félix, vagy egyszerűen José Mourinho (Setúbal, 1963. január 26. –) portugál labdarúgóedző. Jelenleg a Real Madrid vezetőedzője. A világ legismertebb és legsikeresebb edzőinek egyike. Négy csapata nyert egymás után bajnoki címet – kettőt a Portóval és kettőt a Chelsea-vel, továbbá a Portóval (2004-ben) és az Internazionaléval (2010-ben) Bajnokok Ligája és UEFA-kupa győztes is. Háromszor (2004-ben, 2005-ben és 2010-ben) választotta meg az IFFHS a világ legjobb edzőjének.
Pályafutása Kezdetek Mourinho fiatal korában labdarúgó szeretett volna lenni, de nem volt kiemelkedő tehetség, helyette 18 éves korában már az apjának segédkezett a meccsek elemzésénél. Ezek után Sir Bobby Robson másodedzője lett a Benficánál, és az angol tréner magával vitte a Barcelonához is. Robson távozása után Mourinho maradt a Barcánál, mint Louis van Gaal segítője, és ez nagyon pozitívan hatott a munkájára, mivel két teljesen más, de kiváló edzőtől tanulhatott. Hazaérkezve nem akart egyből egy nagy klubhoz szerződni, de a SL Benfica ajánlatának nem tudott nemet mondani. A csapattal vezették is a bajnokságot, de a tulajdonosváltást követően Mourinho mégis lemondott vezetőedzői pozíciójáról. A 2001-02-es szezonra a UD Leiria menedzsereként bravúrt hajtott végre, a korábban kiesőjelölt csapattal januárban már 3. helyen állt. Erre a teljesítményre felfigyelt az FC Porto vezetősége és szerződtette szezon közben a trénert.
Porto (2002–2004) Mourinho a szezon közben vette át a Portót, amely mindössze az ötödik helyen szerénykedett a bajnokságban, a hazai kupából és a BL-ből pedig már kiesett. A tréner végül a harmadik helyig vezette a portói gárdát, amelynél egy nagyon erős gerincet alakított ki – ebbe a magba tartozott Vítor Baía, Ricardo Carvalho, Costinha, Deco, Dmitri Alenichev, Hélder Postiga, illetve a kölcsönből visszatérő Jorge Costa. Korábbi játékosai közül Nuno Valente és Derlei csatlakoztak hozzá, valamint érkezett még többek között Paulo Ferreira és Maniche.
2002–2003
Az előszezon során Mourinho részletes tájékozódást adott az érdeklődőknek a klub hivatalos honlapján a csapat edzéseiről. A Porto egész éves játékát a magas letámadás jellemezte, melynek köszönhetően 27 győzelmet, 5 döntetlent és mindössze 2 vereséget produkált a gárda a bajnokságban. A 86 megszerzett pont toronymagas elsőséget eredményezett, hiszen a második Benfica 11 egységgel kevesebbet gyűjtött. A Porto mindemellett a hazai kupát és a Celtic ellenében az UEFA-kupát is megszerezte, mindkettőt 2003 májusában.
2003–2004
A következő szezon további sikereket hozott. A Porto megnyerte a Portugál Szuperkupát, igaz, az Európai Szuperkupában a Milan bizonyult jobbnak. A bajnokságban hazai pályán mindvégig veretlen maradt a Porto és már öt meccsel a vége előtt bebiztosította a bajnoki címet. A hazai kupadöntőben a Benfica legyőzte a Portót, de két hét múlva Mourinhóék feledtették a kudarcot, hiszen a BL döntőben 3-0-ra verték a Monacót. A döntőig vezető úton a portugál csapat kiejtette a Manchester United, a Lyon és a Deportivo de La Coruna gárdáját is. A tréner nem sokkal később elfogadta Roman Abramovics hívó szavát és a Chelsea menedzsere lett.
Chelsea (2004–2007) Mourinho 2004 júniusában érkezett az angol Chelsea-hez, ahol évi 4,2 millió fontos fizetésével (ami 2005-re 5,2 millióra emelkedett) az egyik legjobban fizetett menedzser lett. Érkezése után egy sajtókonferencián azt nyilatkozta: "Kérem ne nevezzenek arrogánsnak, de Bajnokok Ligáját nyertem, és úgy gondolom, én különleges vagyok." Így kapta a "The Special One", vagyis "A különleges" becenevet.
Mourinho a Portóból szervezte át a szakmai stábját a klubnál, a segédedző Baltemar Brito, a fitneszedző Rui Faria, a játékosmegfigyelő André Villas-Boas és a kapusedző Silvino Louro lett. Steve Clarke, az egykori Chelsea-játékos is a klubnál maradt, aki segédedzőként dolgozott már korábbi edzőknél a csapatnál. Mourinho tovább folytatta költekezés terén azt, amit előde, Claudio Ranieri abbahagyott. Több mint 70 millió fontot költött új igazolásokra; olyan játékosok érkeztek, mint Tiago Mendes (10 millió fontért) a Benficától, Michael Essien 24,4 millió fontért a Lyon-tól, Didier Drogba (24 millió fontért) az Olympique de Marseille-től, Mateja Kežman (5,4 millió fontért) a PSV Eindhoventől, és a Porto-páros, Ricardo Carvalho (19,8 millió fontért) és Paulo Ferreira (13,3 millió fontért).
2004–2005
Első szezonjában december elején a Chelsea a tabella első helyét foglalta el, és bekerültek a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjébe. Első trófeáját, a Ligakupát 2005 februárjában szerezte, mikor a csapata Cardiffban hosszabbítás után 3–2-re győzött a Liverpool ellen. A Chelsea tovább bővítette trófeáinak számát, mikor rekordok sorozatát felállítva 50 év után megszerezték újabb élvonalbeli bajnoki címüket,95 pontot gyűjtve és mindössze 15 gólt kapva. A Bajnokok Ligájában azonban elbukták a döntőbe jutást, miután a későbbi győztes Liverpool győzte le őket az elődöntőben egy vitatható góllal.
2005–2006
Az új szezon jól indult a csapat számára. A Szuperkupában 2–1-re győzték le az Arsenalt. Miután szinte az egész idényben a tabella első helyén álltak, a Manchester United elleni 3–0-s győzelemmel bebiztosították újabb bajnoki címüket. Ez volt Mourinho negyedik trófeája a klubnál. Miután a sikeredző megkapta a győzteseknek járó medálját, bedobta azt a nézők közé. Nem sokkal ezután újabb medált kapott, de az is a szurkolóké lett.
2006–2007
A 2006–07-es szezon kezdetekor felvetődött, hogy Mourinho elhagyja a klubot, mivel megromlott a viszonya a tulajdonossal, Roman Abramoviccsal, azonban tisztázta a félreértéseket, és azt nyilatkozta, hogy két esetben távozna: ha nem ajánlanának neki 2010 júniusáig új szerződést, vagy ha elbocsátanák. Majd kijelentette, a szezonban mind a négy trófea megszerzése lesz a cél, hogy a Chelsea legyen az első Angliában, akiknek ez sikerül.
A törésvonalak akkor kezdtek el a leginkább látszódni, mikor a klub leszerződtette Andrij Mikolajovics Sevcsenkot és Michael Ballackot. Utóbbi maximálisan bevált, azonban az ukrán már nagyon úgy tűnt, hogy túl van a csúcson (miközben Drogba élete formáját futotta); ennek köszönhetően Mourinho a szezon végén már egyáltalán nem is számolt vele.
A Mourinho körüli spekulációk ellenére a csapat ismét megnyerte a Ligakupát, ezúttal az Arsenalt győzték le 2–1-re a döntőben a Millennium Stadionban. Ennek ellenére a négy trófea megszerzése meghiúsult, mikor 2007. május 1-jén a Liverpool –két éven belül másodszor– kiütötte őket a Bajnokok Ligájából tizenegyesekkel az Anfielden, miután a két csapat összesítésben 1–1-re állt. Napokkal később a bajnoki címet is elbukták a Manchester Uniteddel szemben, mivel csak 1–1-es döntetlent értek el az Arsenal ellen az Emirates Stadionban 2007. május 6-án. A Chelsea az FA-kupában állhatott bosszút a Uniteden, mikor 1–0-ra győztek a döntőben Didier Drogba góljával. Ez volt a Chelsea negyedik, és Mourinho első FA-kupája, és az első döntő, amit az új Wembley Stadionban rendeztek. Mourinho ezzel az összes lehetséges kupát megnyerte a csapattal a Premier League-ben.
2007–2008
A következő szezon első mérkőzésén a Chelsea máris felállított egy új angol rekordot veretlen hazai mérkőzések tekintetében. A csapat 64 mérkőzéses rekordja a Liverpool rekordját múlta felül, akik 1978 és 1981 között voltak sorozatban veretlenek hazai pályán. Ennek ellenére a Chelsea szezonkezdése nem a vártnak megfelelően alakult. Kikaptak az Aston Villától, majd gól nélküli döntetlent játszottak hazai pályán a Blackburn Roversszel. Első Bajnokok Ligája mérkőzésükön is csak egy 1–1-es döntetlent értek el a norvég Rosenborg ellen.
Mourinho ezután 2007. szeptember 20-án váratlanul elhagyta a csapatot. Hat trófeát nyert három év alatt, valamint minden hazai bajnokin veretlen maradt a csapat. Mourinho 185 meccsen irányította a Chelsea-t, ebből 124-et megnyert, 40-szer kellett megelégednie döntetlennel és mindössze 21 alkalommal kapott ki.
Inter (2008–2010) Mourinho-t 2008. június 2-án nevezték ki az olasz Internazionale vezetőedzőjének, a csapatnál Roberto Mancini-t váltotta, és hároméves szerződést kötött. Első sajtókonferenciáján, 2008. június 3-án csak olaszul beszélt, amit elmondása szerint három hét alatt tanult meg. Segédedzőjének a korábbi Inter játékost, Giuseppe Baresi-t választotta, Rui Faria fitneszedző, Silvino Louro kapusedző és André Villas Boas megfigyelő lett, aki a Chelsea-nél és a Portonál is dolgozott együtt a portugál edzővel. Első interjújában kijelentette, hogy csak két-három új játékost szeretne igazolni csapatába a nyár folyamán. 2008. július 15-én a brazil Alessandro Faiolhe Amantino, vagyis Mancini lett Mourinho első igazolása, aki 12,5 millió euróért váltott klubot. 2008. július 28-án a ghánai középpályás, Sulley Muntari érkezett 14 millió euróért. 2008. szeptember 1-jén, a nyári átigazolási időszak utolsó napján Mourinho egy harmadik játékost is az Interhez hozott a portugál Ricardo Quaresma személyében 18 millió fontért. Annak ellenére, hogy többször is kijelentette, ismét együtt akar dolgozni Frank Lamparddal, az angol végül a Chelsea FC-nél maradt.
2008–2009
2008. augusztus 24-én Mourinho megnyerte első olasz trófeáját, az olasz szuperkupát, miután az Inter büntetőkkel 6–5-re győzte le az AS Roma csapatát. Ebben a szezonban bajnok lett az Interrel, de a BL-ből búcsúztatta őket a döntőben vereséget szenvedő Manchester United, és a kupából is kiestek. A közvélemény egyáltalán nem volt lenyűgözve José első olaszországi szezonjától, hiszen ezúttal sem történt meg az oly régóta várt nemzetközi áttörés.
Mourinho a szezon során beszólt Spallettinek (Roma), Ancelottinak (Milan) és Ranierinek (Juventus); utóbbi kettőnek felrótta 2009 márciusában, hogy semmit nem fognak nyerni a szezon végén. Emellett pedig intellektuális prostitúcióval vádolta a sajtót, akik szerinte a riválisok oldalán álltak.
Néhány UEFA szabályozás miatt Mourinho rendszeres lehetőséget adott olyan fiatal játékosoknak, mint Mario Balotelli vagy Davide Santon. Az ifjak így már tevékeny részesei voltak a megnyert bajnoki címnek.
2009–2010
Mourinho kérésére az elnök, Massimo Moratti jelentős erősítéseket hozott: érkezett Diego Milito és Thiago Motta a Genovától, Wesley Sneijder a Real Madridtól, Lúció az FC Bayern Münchentől, és az FC Barcelona-tól Samuel Eto’o (illetve több mint 40 millió euró) Zlatan Ibrahimovićért.
Mourinho a szezon előtt már hallatott magáról, mikor összekülönbözött Marcello Lippivel az Inter bajnoki esélyeit illetően, valamint Fabio Cannavaróval azzal kapcsolatban, hogy Santonnak mennyit kellene játszania.
Az Olasz Szuperkupát a Lazio nyerte és a bajnoki nyitány sem sikerült tökéletesen, azonban november végére az Inter már 30 rúgott gólnál tartott; a második fordulóban 4-0-ra gázolták el a városi rivális Milant, később pedig 5 gólt rúgtak a Genoának.
A portugál tréner híresen elégedetlen volt az olasz játékvezetők tevékenykedésével. Mindez a Sampdoria elleni, gólt nem hozó döntetlen során bontakozott ki leginkább, mikor is két Inter játékost is kiállított a játékvezető, valamint egy tizenegyest sem adott meg a milánóiaknak. Mourinho bilincset formált a kezeivel, melynek köszönhetően az Olasz Szövetség három fordulóra eltiltotta.
A Mario Balotellivel zajló folyamatos konfliktusok sem segítettek Mourinhónak, azonban a csapat így is képes volt idegenben kiharcolni a BL negyeddöntőbe jutást a portugál előző csapata, a Chelsea ellenében.
2010 április hatodikán Mourinho lett az első edző, aki három különböző csapatot is BL elődöntőig juttatott, miután az Inter 2-0-s összesítéssel túljutott a CSZKA Moszkván.
Április 28-án Mourinho karrierje során másodszor jutott be a Bajnokok Ligája döntőjébe, miután az Inter 3-2-es összesítéssel felülmúlta a Barcelonát. A milánói csapat 38 évet követően ért el újra a döntőig.
Május 5-én az Inter megnyerte az Olasz Kupa döntőjét, május 16-án pedig a Siena elleni győzelemmel bebiztosították bajnoki címüket.