IV. Károly vagy Luxemburgi Károly (csehül Karel IV., németül Karl IV), (Prága, 1316. május 14. 111. oldal – Prága, 1378. november 29.) morva őrgróf 1333-tól 1346-ig, német ellenkirály 1346-tól 1347-ig, cseh király 1346-tól, luxemburgi gróf 1346-tól 1353-ig, német király 1347-től, német-római császár 1355-től haláláig.
Cseh királyként I. Károly néven tartják számon. Nevéhez fűződik a Német Aranybulla kiadása és Prága intenzív fejlesztése, melynek nyomai mindmáig láthatóak a városon – nevét őrzi a Károly híd, de Karlovy Vary és Karlštejn vára is. Koronáinak többségét fia, Vencel örökölte, akitől később öccse, Zsigmond szerezte meg őket.
Élete Ifjúsága Károly János cseh király és Přemysl Erzsébet harmadik gyermekként eredetileg a Vencel (Václav) nevet kapta a keresztségben.
Mivel atyja kiváló viszonyt ápolt a Capeting-házzal, és sok időt töltött Franciaországban, Károly is itt töltötte gyermekkora jelentős részét. János sógora, IV. (Szép) Károly udvarában nevelkedett hét éven át, és vendéglátója tiszteletére vette fel bérmálkozásakor a Károly nevet.
Franciaországban Pierre Roger, a teológia ünnepelt doktora, a későbbi VI. Kelemen pápa gondoskodott neveléséről. Károly felnőve igen művelt emberré vált, folyékonyan beszélt a cseh mellett franciául, latinul, németül és olaszul. Harci tapasztalatot először 1331-ben szerzett édesapja oldalán Itáliában.
1333-tól kezdve viselte a trónörökösöknek járó morva őrgróf címet, és ekkortól a francia udvarban előszeretettel időző apja gyakori távollétei során ő igazgatta Csehországot. 1335-ben János társaságában részt vett a visegrádi királytalálkozón.
Német ellenkirállyá választása Károlyt a három egyházi választófejedelem, valamint a szász herceg és édesapja Rhensben (ellen)királlyá választották IV. (Bajor) Lajos császárral szemben.Weiszhár, 112. oldal Ebben fontos tényező volt János és a pápa jó kapcsolata is. Mivel azonban sem Köln, sem Aachen városa nem engedte falai közé, Bonnban koronázták meg. A Rajna menti városok megmaradtak a császár hűségén, így az ellenkirály francia területre szorult vissza. Itt vett részt a crécyi csatában, ahol édesapjával együtt harcolt a franciák mellett. Az ütközetben János elesett, Károly pedig megsebesült. Apja halálával rászállt a cseh trón és a Luxemburgi grófság is. Gyógyulását követően visszatért a birodalomba, majd sikertelen kísérletet tett, hogy elfoglalja Tirolt, amit – házassága révén – Lajos elsőszülött fia birtokolt. A nyílt háborúra a császárral nem került sor, mert Lajos 1347 októberében meghalt.
Egyeduralkodása Prága fejlődése A bajor párt azonban ekkor sem békélt meg: előbb III. Eduárd angol királyt, a crécyi győzőt választotta meg királynak 1348-ban, majd – miután az végül nem fogadta el a koronát – Schwarzburgi Günthert (1349). Günther lemondása és a Lajos brandenburgi őrgróffal és tiroli gróffal való kibékülés szilárdította csak meg Károly hatalmát, akinek uralkodása főleg saját tartománya, Csehország számára volt kiemelkedő jelentőségű Ő alapította meg 1348-ban a Prágai Egyetemet,[Sz. J. I.: Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény.] és ugyancsak ő volt az, aki még 1346-ban a prágai püspökséget érseki rangra emelte, így vonván ki azt Mainz fennhatósága alól. Prága pezsgő kulturális és gazdasági központtá, Európa egyik legnagyobb városává nőtt; a számos építkezést kezdeményező, a művészetet pártoló uralkodó környezetében többek közt Petrarca is megfordult.
Pestisjárvány Az 1348–1349-es nagy pestisjárvány súlyos károkat okozott német földön, és elragadta Károly leányát, Luxemburgi Margitot, I. Lajos magyar király első feleségét is. Mivel a járvány Csehországot csak kevéssé érintette, Károly zavartalanul fejleszthette királyságát.
Első itáliai út bélyegkép|245x245px Károly továbbra is pártolta a pápát, ennek jeleként börtönöztette be 1350-ben a Prágába látogató Cola di Rienzót, majd adta ki őt 1351-ben az egyházfőnek. 1354–1355. évi itáliai útja során Rómában császárrá koronázták.
A német aranybulla Németország feudális széttagoltságát megerősítette: 1356-ban Metzben kiadta azt az Aranybullát, amelyben törvényre emelte a kölni, a mainzi és a trieri érsekek, a cseh király, a szász–wittenbergi herceg, a rajnai palotagróf, valamint a brandenburgi őrgróf királyválasztó jogát. Azzal, hogy e fejedelmeknek saját területükön a császárral megegyező jogokat adott (regálék, helyi igazságszolgáltatás, személyük sérthetetlensége),.Weiszhár, 113. oldal lényegében szövetségi állammá alakította át a birodalmat. Ugyanakkor a választói körből kimaradó egyes fejedelmek, mint pl. a bajor, a szász–lauenburgi és a osztrák hercegek is sérelmezték háttérbe szorításukat. A bajor herceg lecsendesítésére Károlynak be kellett törnie annak tartományába, a osztrák IV. Rudolf pedig jogainak kiterjesztése érdekében okleveleket hamisított, melyekben kiváltságait egészen Julius Caesarig vezette vissza. jobbra|bélyegkép|Luxemburgi Károly 1356-ban az Aranybullájában szentesítette a császárválasztás módját és önállóságot biztosított a tartományuraknak jobbra|bélyegkép|Az 1356-ban szentesített Aranybulla pecsétje
Hódításai, adományai A Luxemburgok családi birtokait a császár sikerrel gyarapította: 1353-ban megszerezte Felső-Pfalzot, majd Lausitzot és a sziléziai Schweidnitz és Jauer hercegségeket (1368) – ez utóbbiakkal egész Szilézia a cseh korona fennhatósága alá került. Hogy a fejedelmeket megtartsa maga mellett, a választókon kívül a kisebb hűbéreseknek is kiváltságokat adományozott. Így 1361-ben a württembergi grófok bíráskodását is kivonta a császári igazságszolgáltatás alól, a nürnbergi várgrófok pedig 1363-ban megkapták a választófejedelmek valamennyi jogát.
Itáliai hadjárat 1365-ös avignoni látogatásakor Károly a kúria Rómába történő visszaköltöztetéséről tárgyalt V. Orbán pápával. Ezen utazása alkalmával Arles-ban Burgundia királyává koronázták meg – ennek a címnek azonban ekkor már nem volt jelentősége.) 1367-ben ismét Avignonba látogatott, majd 1368-ban itáliai hadjáratra indult. A milánói Viscontikkal folytatott összecsapások 1369-ben békével végződtek ugyan, a pápa megtámogatása mégis sikertelen maradt, hiszen 1370-ben vissza kellett térnie Avignonba.
Utolsó évei, háború a városok ellen 1372-ben Károly kisebbik fia, Zsigmond számára eljegyezte a magyar és a lengyel trón örökösnőjét. 1373-ban a fürstenwaldi egyezményben megvásárolta elsőszülött fia számára Brandeburgot a Wittelsbachoktól – Vencelt 1376-ban meg is nevezte utódjáként. A császár unokafivérei ekkor Morvaországot bírták, fivére, Vencel pedig Luxemburgot és Brabantot. A család birtokai ezzel egész Németországot behálózták.
A városokkal való szembenállása uralkodása vége felé kirobbantotta a délnémet városok háborúját (1377–1379), melynek kezdetét az 1376-ban alakult, 14 városból álló Sváb Szövetséggel való harc jelentette. Károly sikertelenül ostromolta Ulm városát, a szövetség pedig 1377-ben a reutlingeni csatában vereséget mért fő ellensége, a württembergi gróf fiának seregére. Ezután Károly már békét kívánt, és elismerte a szövetséget – a háború azonban halála után folytatódott.
A császár 1378-ban Vencel fiával együtt személyesen meglátogatta V. Károly francia királyt. Nem sokkal később, még ebben az évben Prága városában a 62 éves Károlyt elragadta a halál.
Gyermekei Károly 1329-ben Prágában házasodott össze első feleségével, Valois Blankával (1316 – 1348. augusztus 1., Valois Károly leánya), aki 2 gyermeket szült férjének: (Idősebb) Margit (1335. május 24. – 1349. szeptember 7.) – I.(Nagy) Lajos magyar király első felesége, nem születtek gyermekei Katalin (1342. augusztus 19. – 1395. április 26.) – IV. Rudolf osztrák herceg, majd V. Ottó bajor herceg felesége, nem születtek gyermekei
Másodszorra Wittelsbach Annát (1329. szeptember 26. – 1353. február 2., II. Rudolf rajnai palotagróf és választófejedelem leánya) vette el (1349. március 4., Bacharach). Tőle 1 fia született: Vencel (1350–1351) – csecsemőkorban meghalt
Harmadik felesége Świdnicai Anna (1339–1362. július 11.), II. Henrik schweidnitzi herceg és Anjou Katalin leányaként I. Károly magyar király unokája. Vele 1353. május 27-én, Budán kötötte házasságát. 2 gyermekük született: Erzsébet (1358. március 19. – 1373. szeptember 19.) – III. Albert osztrák herceg első felesége, nem születtek gyermekei Vencel (1361. február 26. – 1419. augusztus 16.) – Cseh király IV. Vencel néven, német király I. Vencel néven – első felesége Bajor Johanna, második felesége Bajor Zsófia, egyik házasságából sem születtek gyermekek fiú (élt 1362. július 11-én)
Negyedszerre Pomerániai Erzsébetet (1347 – 1393. április 15.) (V. Boguszláv pomerániai herceg és Piast Erzsébet lengyel királyi hercegnő leányaként III. Kázmér lengyel király unokája) vette feleségül 1363. május 21-én Krakkóban, aki 7 gyermeket szült Károlynak: Anna (1366. május 11. – 1394. június 7.) – II. Richárd angol király első felesége, nem születtek gyermekei Zsigmond (1368. február 14. – 1437. december 9.) – Magyar és cseh király, német-római császár – első felesége I. (Anjou) Mária magyar királynő, 1 fiú, meghalt a születését követően, második felesége Cillei Borbála, 1 leány (+1 természetes fiú) János (1370. június 15. – 1396. március 1.) Görlitz hercege – első felesége Mecklenburgi Richardis, Albert svéd király leánya, 1 leány Károly (1372 – 1373) – Kisgyermekként meghalt (Ifjabb) Margit (1373. szeptember 29. – 1410. június 4.) – III. János nürenbergi várgróf felesége, 1 leány Henrik (1377 – 1378) – Kisgyermekként meghalt
Családfa
VII. Henrik német-római császár* 1276† 1313. VIII. 24. Brabanti Margit* 1276. X. 4.† 1311. XII. 14. II. Vencel cseh király* 1271. IX. 27.† 1305. VI. 21. Habsburg Guta* 1271. III. 13.† 1297. V. 21. I. János* 1296. VIII. 10.† 1346. VIII. 26. Erzsébet* 1292. I. 20.† 1330. IX. 28.
1 Valois Blanka* 1316† 1348. VIII. 1. OO 2 Wittelsbach Anna* 1329. IX. 26.† 1353. II. 2. OO IV. Károly* 1316. V. 14.† 1378. XI. 29. 3Świdnicai Anna* 1339† 1362. VII. 11. OO 4Pomerániai Erzsébet* 1347† 1393. IV. 15. OO 1 1 2 3 3Margit* 1335. V. 24.† 1349. IX. 7. Katalin* 1342. VIII. 19.† 1395. IV. 26. Vencel* 1350† 1351 Erzsébet* 1358. III. 19.† 1373. IX. 19. Vencel* 1361. II. 26.† 1419. VIII. 16. 3 4 4 4 4fiú* 1362. VII. 11.† 1362. VII. 11. Anna* 1366. V. 11.† 1394. VI. 7. Zsigmond* 1368. II. 14.† 1437. XII. 9. János* 1370. VI. 15.† 1396. III. 1. Károly* 1372† 1373 4 4 törvénytelenMargit* 1373. IX. 29.† 1410. VI. 4. Henrik* 1377† 1378 Vilmos
Megjegyzések
Jegyzetek
További információk IV. Károly császár önéletrajza – Karoli IV imperatoris Romanorum vita ab eo conscripta. ELTE Eötvös Kiadó. Budapest. 2010. Fordította: Nagy Balázs
Kapcsolódó szócikkek Csehország uralkodóinak listája Cseh fejedelmek és királyok családfája Német királyok listája Német királyok családfája
Kategória:Német-római császárok Kategória:Cseh uralkodók Kategória:Luxemburgi uralkodók Kategória:Német királyok Kategória:Luxemburg-ház Kategória:1316-ban született személyek Kategória:1378-ban elhunyt személyek Kategória:Itáliai királyok