A dekonstrukció vagy más néven dekonstruktivizmus a filozófiában egy posztmodern iskola, ahol Jacques Derrida használta a heideggeri leépítés, destrukció – Destruktion, Abbau – fordításaként (Grammatológia, 1967).
Derrida dekonstrukciója a metafizika alapstruktúrájának, architektúrájának, nyelvhasználatának, írásmódjának és intézményrendszerének lebontására, elemekre szedésére, rétegekre fejtésére irányul. Hasonlattal élve: a fogalmak lekopaszítására törekszik.
A dekonstrukció szakít azzal a hagyománnyal, amely az igazságot és a világ hű képét kereste, azt vallja, hogy minden eddigi olvasatot, rendszert le kell bontani (dekonstruálni, „rétegekre bontani”) és újra kell értelmezni. Tagadja az értelem- és beszédközpontúságot, és úgy véli, ha nem határozható meg egyetlen, érvényes igazság, akkor a filozófiai megközelítés is csak többféle lehet. A dekonstrukció nem a meglévő fogalmak elvetését jelenti, hanem bizonytalanná tételüket, megkérdőjelezésüket, újraértelmezésüket.
A dekonstrukció mint absztrakció annak a tudatosulása, hogy az ember nyelven keresztüli kiemelkedése tulajdonképpen végzetes, mert szükségszerűen saját elpusztulásához vezet. A nyelv a gyakorlatban ugyanis a valóság nevű absztrakciót lényegénél fogva meghamisítja és szembeállítja az összes egyéb módon, például észleléssel, érzékeléssel stb. szerzett – főleg a igaz és az igazság alapkategóriák körül szerzett kiábrándító tapasztalatával.
A dekonstrukció 1968 után az intézményrendszerek, az oktatás, a politika területén kezd hatni: „több, mint nyelv” tudatosításával (Mémoires pour Paul de Man, 1988). A kilencvenes évektől mint az adás, a vendégszeretet etikája jelenik meg – a dekonstrukció az igazságosság szinonimája.
Nietzsche, Freud és Heidegger ebből a szempontból proto-dekonstruktorok voltak.
Az amerikai irodalomtudományos dekonstrukció legfontosabb képviselője Paul de Man.
További információk A posztmodern elemei a… MAVIR ENCI Dekonstruktuált Corvin mozi – Az építészetben Magyarországon Kapy Jenő Ybl – díjas építész képviseli a dekonstruktivizmust https://web.archive.org/web/20070929002851/http://www.konyvnet.hu/konyv.php?konyv_id=17948&kategoria_id=2&knsid=qpy71yADdkatHnQsGf3LmvKGo5a2MDmbrVOHA5N2u3sfh1RYUK John. J. Collins, A Biblia Bábel után. Történetkritika a posztmodern korban (ford. Tóta Péter Benedek), Pannonhalma: Bencés Kiadó, 2008 (Napjaink teológiája sorozat, 10.) Jonathan Culler: Dekonstrukció. Elmélet és kritika a strukturalizmus után; ford. Módos Magdolna; Osiris, Budapest, 1997 (Horror metaphysicae) Kalmár György: Szöveg és vágy. Pszichoanalízis, irodalom, dekonstrukció; Anonymus, Budapest, 2002 (Belépő) Keresztez(őd)ések. Dekonstrukció, retorika és megértés a mai irodalomelméletben; szerk. Bókay Antal, M. Sándorfi Edina; Janus–Gondolat, Pécs–Budapest, 2003 (Orbis universitatis. Irodalomtudomány) Nemes Péter: Dekonstrukció és romantika; Kijárat, Budapest, 2004 Kérchy Vera: Színház és dekonstrukció. A Paul de Man-i retorikaelmélet színházelméleti kihívásai; JATEPress, Szeged, 2014 Radvánszky Anikó: Jel, írás, eredet. A dekonstrukció (kon)textusairól; Kijárat, Budapest, 2015 (Apropó) Angyalosi Gergely: Dekonstrukció és esztétika; Kronosz, Pécs, 2018 (Thienemann-előadások)
Kategória:Irodalomelmélet