Az angol nyelvtan szabályok olyan gyűjteménye, melyek együttese meghatározza az angol nyelvű szövegek jelentését. A nyelvtannak rengeteg ága van. A leíró nyelvtan azt írja le, hogyan alkalmazkodik a mondanivaló jelentése a leíráshoz, ezeknek a szabályait rögzíti.
Nincs olyan emberi nyelv, melynek szabályait teljesen feltérképezték volna. Ez az oka annak, hogy még nem hoztak létre olyan szabályrendszert, mellyel mindig vagy általában az anyanyelvként az adott nyelvet beszélők egyetértenének, hogy egy adott mondat nyelvtanilag helyes vagy sem. (Ennek egyik példája, hogy általában gyengén teljesítenek az automatikus nyelvhelyesség-ellenőrzők. ). Egy teljes nyelvtani rendszer felállítása előfeltétele a programozott, beszédre és megértésre képes robotok létrehozatalának.
Betűkészlet Lásd: Angol ábécé
Az angol ábécé 26 betűből áll, mindegyiknek van kisbetűs és nagybetűs változata.
abcdefghijklmnopqrstuvwxyz ABCEDFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ
Az angol helyesírás több nyelvből összerakódott, azonos ejtési alakokhoz más-más írásmódú szavakat is tartalmazó szókészletének jellege miatt az angol nyelvterületeken a beszéd részeként gyakran fordul elő a szavak betűzése, tisztázandó a szavak, elsősorban személynevek pontos írását. A betűk megnevezése tartalmaz számunkra szokatlan alakokat is, a magyaros kiejtés lehetőségeit felhasználva az ábécé így hangzik:
éj, bí, szí, dí, í, ef, dzsí, éjcs, áj, dzséj, kéj, el, em, en, ou, pí, kjú, ár, esz, tí, jú, ví, dabljú, eksz, uáj, zed
Az amerikai angolban a Z megnevezésére a zí alak használatos. Az angolul nem beszélők által gyakran elkövetett hiba a J betű téves ejtése dzsí alakban, a helyes dzséj alak helyett, keverve így a G betű megnevezésével.
Az angol nyelv kettősbetűket is használ, ezek kiejtése már az ezeket tartalmazó szavak kiejtése szerint változik, különösen a th kettősbetű kétféle ejtésmódja. A kettősbetűk egy része kifejezetten idegen nyelvekből átvett szavakban fordul elő.
ch, ph, qu, sh, th.
Az angol nyelv kettősbetűitől el kell különíteni a nem latin betűs írású idegen nyelveknek az angol ábécé felhasználásával készült átírásának eseteit, mint például a pinjin vagy Hepburn-féle átírásokban.
Szórend Az angol egy alany, állítmány, tárgy sorrendet tartó nyelv. Kijelentő módban előszeretettel használja az alany–állítmány–tárgy sorrendet, ahol a legtöbb alkalommal nem használ ragokat. Így: "Tom [alany] eats [ige] cheese [tárgy]" and "Mary watches the cat." (Tamás sajtot eszik, és Mária nézi a macskát.)
Azonban ezen egyszerű szabályok mögött a szórend összetett dolog az angol nyelvben. A valóságban minden mondatban kulcsfontosságú a gondolatok elrendezése, legyen szó beszélt vagy írott nyelvről. Így lehetőség van a gondolatokat úgy sorba fűzni, hogy a hallgatóságnak világos legyen, mire koncentrál az üzenet átadója. The duke has given my aunt that teapot. (A herceg adta a nagynénémnek azt a teáskannát.) (pl. Most a hercegről fogok mesélni.). My aunt has been given that teapot by the duke. (A nagynénémnek adta a herceg azt a teáskannát.) (pl. a nagynénémről fogok mesélni.). That teapot has been given to my aunt by the duke. (Azt a teáskannát adta a herceg a nagynénémnek.) (pl. most arról a teáskannáról fogok mesélni).
A mondanivaló lényegét ki lehet fejezni kiemeléssel is, mint az a következő példákban látható. What the duke gave my aunt was a teapot (Amit a herceg a nagynénémnek adott, az egy teáskanna volt.) (pl. most arról fogok mesélni, mit adott a herceg a nagynénémnek). What happened was that the duke gave my aunt a teapot (Az történt, hogy a herceg a nagynénémnek egy teáskannát adott.) (pl. azt fogom elmesélni, mi történt).
A kijelentő mondatokat általában az alannyal kezdik, ez a jelöletlen forma. A mondat elején valamilyen módon jelzik, ha az nem az alany – ilyenkor ez általában a tárgy. (You I blame for this dilemma ’Téged tartalak felelősnek ezért a dilemmáért.’) és még gyakrabban egy melléknévi kifejezés (This morning I got up late. ’Ma reggel későn keltem fel.’)
A kérdő mondat kezdése teljesen különböző. Az angol kérdéseknek két fajtája van: a wh-kérdés és az eldöntendő kérdés. Mindkét fajtában jelöletlen kérdések azzal a szóval kezdődnek, mely megmutatja, a kérdező mire kíváncsi. Where is my little dog? (wh-kérdés) (Azt akarom tudni, hogy hol.) Is John Smith inside? (eldöntendő kérdés) (Azt akarom tudni, hogy van-e vagy nincs.).
A speciális (jelölt) kérdések az "amit tudni akarok" kifejezést valamilyen más résszel helyettesítik. After tea, will you tell me a story? (Akkor elmondod vagy nem?) In your house, who does the cooking? (Tehát ki?)
A felszólító módú mondatokban akár az I want you to do something (Azt akarom, hogy csinálj (csináljatok) valamit.) vagy az I want you and me to do something. (Azt akarom, hogy te (ti) meg én csináljunk valamit.) jelentésben is állhat. A második esetben a mondat kezdete let us; az első eset jelöletlen formájában elmarad a you, és nem kerül sehogy sem kifejtésre. ("Improve your grammar!" (Fejleszd a nyelvtani ismereteidet!), de használják ennek a jelzett formáját is, amely "You improve your grammar!"; egy másik jelzett forma a "Do improve your grammar." Tiltó mondatban: "Do not argue with me" (Ne vitatkozz velem!) jelöletlen és "Do not you argue with me" jelölt alakban.
A beszélt angol nyelvben a mondat kezdetét intonációval jelölik.
Az angol nyelv általánosságban olyan, amely a mondanivaló lényegét a mondat elejére teszi. Ran quickly (Gyorsan futott) (igei kifejezés) A boltba (prepozíciós kifejezés)
A legfontosabb kivétel, ami megelőzi a fő hangsúlyt kapó, a főnévi kifejezés: A dog (egy kutya) (névelő + főnév) Blue house (kék ház) (melléknév + főnév) Fred's cat (Fred macskája) (birtokos + főnév) de man of the house (a ház ura) (főnév + elöljárószói kifejezés)
Ezekből ilyen mondatot lehet összerakni: "Fred's sister ran quickly to the store." (Fred húga (nővére) gyorsan a bolthoz fut.) Ahogy a fenti példából is látható, egy alapmondat részei (a névelők és egyéb determinánsok és egyéb elöljárószói kifejezések elhagyásával) a következő: Melléknév1 – Alany – Ige – Jelző – Melléknév2 – határozatlan tárgy – Melléknév3 – határozott tárgy.
Kérdőmondatban megváltozik a szórend ("Did you go to the store?" (Elmentél a boltba?). Aktívból passzívba úgy lehet egy mondatban az igenemet megváltoztatni, hogy az aktív mondat tárgyával kezdjük a mondatot. ("John bought the car" becomes "The car was bought by John" (A cselekvő mondat jelentése: János vette az autót.)), és számos esetben megváltoznak a nyelvtani és lexikai elemei a mondatnak (lásd a herceg–nagynéni–teáskanna példát fentebb).
Az angol ezen kívül néha használ tárgy–alany–ige szórendet is, leginkább olyankor, mikor főneveket használva hasonlítanak össze dolgokat. Például, "I hate oranges, but apples I will eat." (Utálom a narancsot, de az almát megeszem.) Sokkal ritkább, de még ma is használják a tárgy–ige–alany szórendet. "If it is apples you like, then apples like I," (Ha te az almát szereted, akkor én is az almát szeretem.) Bár ez utóbbinak a használata az anyanyelvi beszélő számára túlságosan kitaláltnak és anakronisztikusnak hangzik.
Főnevek Az angolban a főnevek leginkább személyeket, helyeket, dolgokat, elvont elképzeléseket jelölnek, és megkülönböztetik ezeket az igéktől. Általában az angol főneveken nem jelölik, hogy milyen esetben vannak, és a nemüket sem mutatja meg semmi, de jelölik a többes számot és a határozottságot.
A főnevek neme Egy jele fennmaradt a nyelvtani nemeknek, az egyes szám harmadik személy jelölésénél. A nemet az élőlényeknél jelzi a nyelv, ami megegyezik a biológiai besorolással (ahol ismert) és társadalmi megállapodás alapján a megszemélyesített tárgyakra is külön utalunk. (A hajókat például nőneműnek tekinti az angol). A he-t használják hímnemű főnevek, a she-t nőnemű főnevek és az it-et használják semlegesnemű főnevek és nem megszemélyesített tárgyak esetében. Mikor az it-et emberre használják, azt általában nyelvtanilag helytelennek és udvariatlannak tekintik, de néha használják, mintha nem lehetne megállapítani az illető nemét vagy ami rosszabb, nem tekintik embernek – csak tárgy.
Hagyományosan a hímnemű he-t használták abban az esetben, mikor olyan emberre utaltak, akinek nem tudták a nemét, vagy ez az információ lényegtelen volt. Mostanára ezt a felfogást kritizálják a nemi alapon történő megkülönböztetés ellenzői, és egyre inkább helytelennek tekintik ezt a használati formát. Nincs ebben a kérdésben megállapodás. Számos angolul beszélő szívesen használja a "he or she" vagy "s/he" formulát, mások a they (ők) használatát részesítik előnyben egyes számban is. Ez a helyzet ritkán vezet problémához, mert a lényegét a szövegkörnyezetből meg lehet állapítani. "This person has written me a letter but they have not signed it." (Ez az ember írt már nekem levelet, de nem írta alá.) Azonban néhányan ezt is nyelvtanilag hibásnak tekintik. Létezik olyan megoldás is, mely elhagyja a többes számú they és az ebből képzett szavak kezdő hangját (th), bár ez a megoldás a többihez képest ritka. Például a németül beszélők könnyen meg tudják különböztetni egymástól az ugyanúgy leírt sie ("nőnemű ő"), sie ("ők"), és Sie ("Ön") alakokat.
Deixis A deiktikus rész, amely meghatározza a főneveknek azon csoportját, melyre az üzenet vonatkozik. Egy deixis vagy specifikus, vagy nemspecifikus. A specifikus deixisek a következő táblázatban találhatók:
+ határozott határozatlan mutató névmások this, these; that, those; the (ez, ezek; az, azok; a/az) which(ever); what(ever) (valamelyik, valami) birtokos névmások my, your, our, his, her, its, their, one's, [John's (Jánosé)] [my father's (apámé)], stb. whose(ever), (akárki) [which person's (melyik emberé)] stb.
A kérdéses főnévcsoportot a következő két eljárás egyikének használatával lehet meghatározni:
(a) mutató névmással, i. e., a beszélőhöz viszonyított távolságra hivatkozva ("this" (ez), "these" (ezek) = "hozzám közel"; "that" (az), "those" (azok) = "hozzám nem közel"), vagy (b) birtokos névmással, pl., a személyre a beszélő szempontjából hivatkozva ("my", "your", "our", "his", "her", "its", "their"; also "Mary's", "my father's", etc.) Mindkét csoportba tartozhatnak kérdőszavak is: (mutató névmás "which?" (melyik) és birtokos névmás "whose?" kié?). Ezeknek mindnek az a feladata, hogy lehatárolja a főnevek egy csoportját, melyről szó lesz.
"A beszélőhöz viszonyított helyzet" nem csak a fizikai távolságra utal, hanem az időbeli és a deiktikus távolságra is. A beszélői most a történések idejét határozza meg. Így a "this tragedy" (ez a tragédia) egy mostani tragédiára utal, vagy az esemény földrajzilag a beszélőhöz közel történt, míg a "that tragedy" (az a tragédia) egy olyanra utal, mely a múltban történt, vagy földrajzilag a beszélőtől távol történt.
Van még egy további elem is ebben a csoportban, nevezetesen a "the". A "the" szó egy specifikus, határozott deixis, egyéni tulajdonságokkal. Jelentése: "a kérdéses halmaz meghatározható, de a hogyan, az rejtve marad – az információ valahol a szó környékén van, ahol mindenki megtalálja." A hallgató/olvasó az információt előzetesen meglévőnek feltételezett általános tudásból, a szövegkörnyezetből vagy a szöveg egy speciális, mostani részéből tudhatja meg. Tehát a "this train" (ez a vonat) azt jelenti, hogy "jól lehet tudni, melyik vonat, az, amelyik itt van mellettem", míg a "my train" (vonatom) jelentése: "tudod melyik vonat, amelyiket én birtoklok", "the train" (a vonat) egyszerűen azt jelenti, "tudod melyik vonat." Így a "the"-t gyakran követik olyan részek, melyek magukban hordozzák a kért információt. Például a "the long train" (a hosszú vonat) jelentése: "tudod melyik vonat, meg tudod mondani annak hossza alapján."
A nemspecifikus deixisek a halmaz összes, néhány elemét tartalmazzák, vagy nincs bennük elem. A fő kategóriák és azok legfontosabb elemei a következők:
(a) Teljes pozitív ("each" (összes), "every" (minden), "both" (mindkettő), "all (teljes)")