A Krisztus, Szűz Mária és durhami Szent Cuthbert-székesegyház vagy ismertebb nevén durhami székesegyház egyike a legjelentősebb angliai zarándokhelyeknek, hiszen itt vannak eltemetve Szent Cuthbert és Beda Venerabilis földi maradványai. A székesegyház a román stílus és a gótika közötti átmenet egyik legszebb példája, a normann építészet egyik kiemelkedő alkotása.
A székesegyház a szomszédságában lévő várral együtt Durham (ejtsd: darem) városának jelképe, 1986 óta pedig az UNESCO világörökségének része.
Fekvése thumb|250px|Kilátás a katedrális tornyából: előtérben a Palace Green, háttérben a vár. thumb|250px|A Galilea-kápolna 1890 körül thumb|250px|A katedrális látképe
A székesegyház a northumbriai Durham városának központjában emelkedő dombon áll, a Wear folyó kanyarulatában kialakult félsziget déli oldalán. Északon a Palace Green nevű tér határolja, mely elválasztja az impozáns durhami vártól.
Története A táj látképét uraló hatalmas durhami katedrális, a Krisztus, Szűz Mária és Szent Cuthbert-székesegyház története a vikingek lindisfarne-i támadásával kezdődött. A menekülő angolszász szerzetesek égi jel alapján itt találták meg 955-ben azt a helyet, ahol biztonságba helyezhették Szent Cuthbert földi maradványait. A legendák szerint a szerzetesek két fejőlányt követtek, akik egy sötétbarna tehenet kerestek (óangol nyelven dun harrow, innen származik a város elnevezése) és így érkeztek a Wear folyó kanyarulatában álló félszigetre. Ekkor Szent Cuthbert ereklyetartója mozdíthatatlanná vált, ami a szerzetesek értelmezésében azt jelentette, hogy itt kell eltemetniük a szent földi maradványait. Valószínűbb azonban, hogy kiválóan védhető fekvése miatt esett a szerzetesek választása a félszigetre. Ugyanakkor közrejátszott, hogy a terület Northumberland earljének tulajdona volt, aki nagy pártfogójuk is volt, mivel az akkori püspök, Aldhun, az earl rokona volt.
Az első szentély egyszerű faépítmény volt, melynek helyén 1017-re felépült az első tulajdonképpeni templom. Az ereklyét őrző első templomból, az úgynevezett Fehér-templomból (White Church) napjainkra semmi sem maradt fenn.
A Brit-szigetek meghódítása után a normannok püspöki székhellyé nyilvánították. A durhami püspök a 19. századig nagyhatalmú és befolyásos egyházi személy volt. Ez a poszt az angol egyház hierarchiájában a negyedik helyet foglalja el. Első püspöke, Walcher, elűzte az itt megtelepedett angolszász szerzeteseket és helyükre bencéseket telepített, akiket megbízott a kolostor megépítésével. William of St. Carileph püspök idejében, 1093-ban kezdték el a mai székesegyház építését, amely a normann stílusú apátsági templomok gyönyörű példája. A püspök célja egy, a Franciaországban egyre nagyobb számban épülő román stílusú templomoknál nagyobb és lenyűgözőbb istenháza építése volt. A normann katedrális alapkövét 1093. augusztus 11-én szentelték fel. 1104-ben, Ranulph Flambard püspök idején elkészült a templom első része: a kereszthajóig húzódó kórus. A főhajó többi részét 1133-ra fejezték be. Hugh le Puiset püspök idején, 1189-re készült el a Galilea-kápolna. Mivel az épület főbb részei rövid idő alatt készültek el, stílusa egységes maradt. Ötvöződnek benne a román és a gótikus stílus jegyei: a vaskos pillérek és falak román stílusra utalnak, de a merész és tágas, világos érzetet adó bordás keresztboltozat, amelyet Európában itt építettek meg először, már a gótika előfutára. A nyugati tornyok a 13. század elején épültek fel, ugyanekkor készült el a főhajó végében az erre merőleges Kilencoltár-kápolna. A legutolsó jelentősebb módosítás a középső torony megépítése volt 1487-ben.
A katedrális életében fordulópontot jelentett a reformáció és VIII. Henrik uralkodása, amikor elpusztították Szent Cuthbert szentélyét (1538) és felszámolták a kolostort (1540). Az utolsó durhami apát, Hugh Whitehead lett 1541-ben az első durhami dékán, amikor újraszentelték a székesegyházat. Ebből az időszakból származik az egyik bencés szerzetes által írt Durhami rítusok (The Rites of Durham), melyben részletesen leírja Szent Cuthbert pompás szentélyét, valamint a szent tiszteletére rendezett színes ceremóniákat. Ez a mű az egykori szentély legrészletesebb leírása.
Az angol polgári forradalom idején a székesegyházat elhagyták, majd bezárták. 1650-ben a dunbari csata után Oliver Cromwell több mint 3000 skót hadifoglyot börtönzött be az épületbe. A királyság restaurációját követően John Cosin lett az új durhami püspök, akinek nevéhez a székesegyház felújítása fűződik. Szintén az ő nevéhez kötődik a templomban ma is látható faragott berendezések nagy részének beszerzése.
A 18. századi restaurálási munkálatok során a falakról 50–75 mm vastag réteget eltávolítottak, amely során az eredeti normann díszítések nagy része elveszett. Ekkor bontották el a Káptalanházat valamint a Galilea-kápolna egy részét egy grandiózus nyugati főbejárat kialakítása céljából.
A 19. században a Durhami Egyetem megalapításával (1832) Van Mildert püspök az intézménynek ajándékozta rezidenciáját, a durhami várat. A század végén épült kicserélték a festett üvegablakok nagy részét, újjáépítették eredeti formájában a Káptalanházat.
1986-ban a székesegyház a közeli várral együtt felkerült az UNESCO világörökség listájára, mint a legnagyobb és legtökéletesebb normann-stílusú építmény Angliában.
Műszaki adatok thumb|250px|A székesegyház középső tornya
A székesegyház teljes belső hossza 143,13 m. Átlagos falvastagság 2,43 m.
Hosszúság Szélesség Magasság Oldalhajók szélessége Kilencoltár-kápolna 39,93 m 11,76 m 23,46 Kórus 40,41 m 12,07 m 22,73 m 5,79 m Kereszthajó 20,11 m 11,27 m 6,4 m Laterna 12,37 m 11,88 m 47,24 m Főhajó 61,26 m 11,88 m 22,21 m 6,4 m Galilea-kápolna 23,46 m 14,93 m
Magasság Középső torony 66,44 m Nyugati tornyok 44,07 m Tornyok ívei 20,9 m
Leírás thumb|250px|A katedrális alaprajza
A székesegyház hosszan elnyújtott főhajója és viszonylag alacsony mennyezete a gótika sajátos angliai megnyilvánulása. Az európai építészet történetében nagy jelentőséggel bírnak a főhajót fedő bordás keresztboltozatok, melyek a maguk műfajában az első voltak.
A katedrális eredetileg latin kereszt alakban épült. Fő eleme a kelet-nyugat irányú főhajó, melyet az észak-déli irányú kereszthajó keresztez. A főhajóhoz két oldalhajó csatlakozik. A nyugati főhomlokzatát két vaskos torony díszíti. A hajók kereszteződésénél épült fel a 66,4 m magas központi torony. A székesegyházhoz utólag építették a keleti végére merőleges Kilencoltár-kápolnát, valamint a nyugati főhomlokzathoz utólag toldották a Galilea-kápolnát.
Főhajó thumb|250px|A katedrális főhajója, kelet felől nézve thumb|250px|A katedrális főhajójának részlete
A templom főhajója napjainkig megőrizte eredeti stílusát. Belsejében a gazdagon tagozott pillérek tömeges, díszített törzsű oszlopokkal váltakoznak. Ez utóbbiakon a kockafejzetre emlékeztető nyolcszögű oszlopfők találhatók. A templom mennyezetét bordás keresztboltozatok alkotják. Az egyes hajókat elválasztó falakat hordó villámvonalas díszítésű bolthevedereket alátámasztó pillérek négyes oszlopcsomóból állnak. A főhajó jellegzetesen háromemeletes normann építmény: az árkádsor felett a triforium, majd legfelül a karzatvilágító ablaksor. Az oszlopok egy részét rombuszmintázat díszíti, ami ugyan gyakori motívum a történelem előtti időkben, de keresztény templomban itt jelenik meg először. A másik domináns díszítés néhány oszlopon a cikkcakkminta, ez mór behatásról tanúskodik.
A durhami székesegyház volt az első olyan normann építmény Angliában, ahol az építőknek sikerült nagy nyitású bordás keresztboltozatot építeni (10 m). A normann építészeti stílusra jellemző félkörívek helyett csúcsos, inkább a gótikára jellemző íveket építettek, melyek sokkal teherbíróbbak.
A főhajó egyik legjelentősebb látnivalója a keresztelőmedence, rögtön a főbejárattal szemben, a székesegyház nyugati oldalán. A márványból faragott medence 1663-ból származik, a 12 m magas faragott fedője pedig a 17. századból.
A főhajó további látnivalói a déli bejárat mellett található 17. századi orgona, valamint a keleti bejárat melletti Bányász Emléktábla, melyet 1947-ben avattak fel, a durhami bányaipar áldozatainak emlékére.
A katedrálisban csak néhány síremlék található, mivel hosszú ideig tilos volt benne temetkezni. A déli árkádsorban található Lord John Neville 1388-as síremléke, aki a székesegyház egyik lelkes támogatója volt. Mellette található apjának, Lord Ralph Neville-nek síremléke (1346).
A főhajó ablakait 19. századi festett üvegek díszítik, amelyek a 14. századi eredeti üvegek hű másolatai. Az oldalhajók nyugati végét 20. századi festett üvegablakok díszítik, amelyek Szent Cuthbert életéből vett jeleneteket ábrázolnak. Az északi bejárat melletti Mindennapi kenyerünk ablakot 1984-ben avatták fel, mely az Utolsó vacsora kenyértörését ábrázolja.
Kereszthajó
A déli kereszthajóban van kiállítva a Castell apát által a 15. század végén, 16. század elején összeszerelt középkori óra, mely a templom fő látnivalóinak egyike. A 17. században újjáépítették, majd 1845-ben szétszerelték, mivel úgy találták, túlságosan frivol a székesegyház számára. Csak 1938-ban került vissza ismét a déli kereszthajóba.
A déli kereszthajót 1924-ben rendezték be kápolnának a Durhami Könnyű Gyalogság tiszteletére. A kápolna oldalait a gyalogság zászlói díszítik. Ugyancsak itt látható a durhami bányászok zászlója (ami a vidék bányász-hagyományaira emlékeztet), valamint Shute Barrington püspök síremléke, aki 1826-ban hunyt el.
A kereszthajó északi részében található a 20. században felújított Gregorián-kápolna, mely korábban Bencés-kápolna néven volt ismert. A vasrácsokkal elválasztott kápolna imára fenntartott hely. Egy, a kápolnában elhelyezett zászló tanúskodik a durhami és a lesothói egyházmegyék közötti baráti kapcsolatról. A kápolnában található Matthew Woodfield püspök 1826-os síremléke.
A főhajó és kereszthajó kereszteződésében, azaz a négyezetben épült fel a 15. században a középső torony, mely 66,4 m magas. Tetejéről csodálatos kilátás nyílik Durham városára, a Wear folyóra, valamint a környező dombvidékre. A toronyba egy 325 lépcsőből álló szűk csigalépcső visz fel. A torony felső részében van a harangszék, tíz haranggal. A torony alatti laterna szolgálja a kórus és az oltár megvilágítását. A laterna alatt található a kórust a főhajótól elválasztó háromíves rekeszfal, (George Gilbert Scott brit építész alkotása), valamint a festett, márvány szószék és a bronzból öntött pulpitus. Mindkettőt a 19. században készítették a székesegyház számára. A bronz pulpitus, mely ugyancsak Scott műve, egy középkori pulpitus másolata és egy pelikánt ábrázol, mely saját vérével eteti fiókáit: a kegyesség jelképe.
Kórus thumb|250px|A kórus 1890 körül
A szokványos középkori templomépítés alól a katedrális sem volt kivétel: keletről nyugat felé építkeztek, hogy mielőbb megépüljön a főoltárnak otthont adó szentély. Ez a durhami katedrálisra különösen igaz volt, hiszen mihamarabb el kellett helyezni Szent Cuthbert ereklyéit. A kórus 1104-re készült el, azonban a 13. században beomlott így, az eredeti, normann stílusú tetőből semmi sem maradt fenn. A kórust két oldalon a Cosin püspök által 1665-ben beszereltetett faragott kórusülések (stallum) szegélyezik. A felettük húzódó, gótikus stílusban faragott baldachin összhangban van a szintén gótikus, hatalmas oltárfallal. A kanonok stallumainak finoman faragott támaszkodópolcai vannak (misericordok). A pulpitust Leonard Childs hímzései díszítik és a négy evangélista szimbólumait ábrázolják.
A jelenleg is használatos orgonát 1876-ban készítette Willis atya, amely helyettesítette az 1686-ban Smith atya által készített hangszert. 1905-ben teljesen újjáépítette a durhami Harrison and Harrison orgonakészítő műhely. A négy manuálos hangszer egyike Anglia legjobb hangzású orgonáinak.
A kórusülések mögött, a déli oldalon áll a püspöki trón (cathedra), melyet 1381-ben készítettek Hatfield püspök kérésére.
Szentély