Mezey Mária (Kecskemét, 1909. október 16. – Budakeszi, 1983. április 20.) magyar színésznő, érdemes és kiváló művész.
Élete Kecskeméten, az akkori Halasi Kis utca 62. szám alatt (mai Forrás utca és Horváth Döme körút), édesapjának, dr. Mezei Pál (1881–1938) közjegyzőnek akkori szolgálati székhelyén született.https://familysearch.org/pal:/MM9.3.1/TH-1951-21114-13968-99?cc=1452460&wc=92SC-7MS:40678301,106350901,40842701 Édesanyja, Igó Mária (1882–1909) okleveles tanítónő, a szülést követő gyermekágyi lázban, 26 évesen meghalt. Az özvegy édesapa 28 esztendősen a kis, árván maradt gyermeket 11 hónapos koráig egyedül nevelte, majd egy nálánál hat évvel fiatalabb, éppen megözvegyült asszonyt vett feleségül. A kislány, e házasság révén egy mostohanővérkéhez jutott. Az esküvőt követő néhány nap múlva, a kecskeméti földrengés házak százait döntötte romba. Mezeyéké is erre a sorsa jutott, összedőlt, ám csodával határos módon senki sem sérült meg. A Mezey családnak így Kecskeméten nem maradt lakása.
Édesapját, a felesége révén kapott újdonsült rokonok közbenjárására, székelyudvarhelyi helyettes közjegyzővé nevezték ki, de rosszul érezte magát ebben a kényszerű helyzetben, a protekció miatt. A vesztes háború utáni impériumváltást követően Erdélyt otthagyva, önálló ügyvédi irodát nyitott Szegeden.
Tanulmányai Mezey Mária itt, a Tisza-parti városban járt iskolába, majd érettségi után, apja kívánságának megfelelően a Szegedi Ferenc József Tudományegyetem jogi karán kezdte meg felsőbb tanulmányait. Későbbi férje, Paulovits Tibor jogászhallgató kedvéért átiratkozott a magyar–francia–filozófia szakra, a bölcsészkarra. „Hónapos szobákban” éltek három éven át. Mária érezte, hogy egyre inkább eltávolodik a színészmesterségtől, amire gyerekkora óta készült. Felkereste apját, aki addigra már belefáradt a színészet ellen való hadakozásába (korábban egyszer lánya fejét még kopaszra is nyíratta), és megengedte, hogy hivatást változtasson. Mária otthagyta az egyetemet, ifjú férjét, és a fővárosba költözött.
Pályája 1928-ban Rózsahegyi Kálmán magániskolájába iratkozott be, és az Országos Színészegyesületben tette le a vizsgáit. Pályáját Sebestyén Mihály (1893–1977) miskolci társulatában kezdte, 1931-ben. 1933–34-ben a Pécsi Nemzeti Színház, 1935-től a Belvárosi Színház tagja volt. 1939 nyarán színészi meghallgatáson vett részt Párizsban, ösztöndíjat nyert, de a világháború lezárta a határokat, és nem mehetett ki oda. Itthon kellett maradnia a Vígszínházban, 1948-ig. A német megszállás alatt nem vállalt fellépést. 1949-től 1956-ig a Fővárosi Operettszínházban, 1949-től 1953-ig a Vidám Színpadon játszott. 1956-tól a budapesti Madách Színház, 1962-től a Petőfi Színház, 1964-től a Nemzeti Színház tagja volt. Második férjével, Lelbach Jánossal, budakeszi közös házukban élte zárkózott életét. 1968-ban kanadai turnén vett részt, 2 évvel később súlyos betegsége (a hongkongi influenza megtámadta örökölten gyenge tüdejét) miatt visszavonult.
Tíz évvel később, 1980 nyarán Vitray Tamás kérésére fellépett a Veszprémi Tévétalálkozón. Babits Mihály „Zsoltár gyermekhangra” című versét mondta el a megrendült közönségnek. Ez volt utolsó nyilvános megjelenése. 1981-ben megjelent „Vallomástöredékek” című könyve. 1983. április 20-án elhunyt.
Viszonya Márai Sándorral bélyegkép|275px|Mezey Mária az öltözőjében (1940) „Szigethy Gábor irodalomtörténész szerint az ismert színésznő és Márai Sándor kapcsolata nem mindennapi történet. Viszonyuk a negyvenes évek elején tartott, de titkolniuk kellett, mert Márai nős volt. Az író Sirály című regényéről, amely egy férfi és egy nő dialógusa, korábban azt tartották, hogy nincs valóságalapja, de mára (2006) kiderült: a Sirály a színésznőhöz fűződő viszonyának feldolgozása.”http://www.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=1888 Rózsa Melinda: Mezei és Márai
2011-ben Mezey Mária örököse átadta az irodalomtörténésznek a művésznő rendezetlen levelezését és fényképeit, ezek egyértelmű bizonyítékai a két nagy művész 1941-ben megélt szenvedélyes kapcsolatának. Volt úgy, hogy egy szálloda különböző emeletén szálltak meg, s csak az éjszaka leple alatt találkoztak, nehogy az író feleségét megbántsák. 1943-ban a művésznő már csak baráti üdvözlőkártyát küldött karácsonyra az írónak. 1946 után soha többé nem találkoztak, és írásban sem érintkeztek egymással, de mindkettőjük életének meghatározó momentuma volt e kapcsolat. (Kossuth Rádió, 2011. december 22.)
Emlékezete Budakeszin 1988 óta utcanév őrzi emlékét. A település lakója volt 1950–1983 között. Nyughelye a budakeszi temetőben van.
2015. október 10-én mutatta be a Nemzeti Színház a Hoztam valamit a hegyekből – Mezey Mária című darabot sok zenével, amely Mezei Mária életéről, művészetéről szól. A címszerepet Tóth Auguszta játszotta.
Színházi szerepeiből Molnár Ferenc: Liliom (Muskátné) Shaw: Warrenné mestersége (Címszerep) Zilahy Lajos: Tűzmadár (Karola) Scribe: Egy pohár víz (Hercegnő) Maugham: Színház (Julia Gosselyn) Ibsen: Rosmersholm (Rebekka West) Csehov: Három nővér (Mása) Aiszkhülosz: Oreszteia (Klütaimnésztra) Williams: Az ifjúság édes madara (Alexandra del Lago) O’Neill: F.M. Névjegy (Anna Christie) Aszlányi Károly: Amerikai komédia (Tony), 1938 Kemény Egon – Tabi László – Erdődy János: „Valahol Délen” (1956) Nagyoperett 3 felvonásban Bemutató: Fővárosi Operettszínház (ma: Budapesti Operettszínház) 1956. március 30. Színhely: Venezuela, Caracass. Játszódik: a második világháborút követő években. Főszereplők: Petress Zsuzsa, Lolita – Mezey Mária, Sennyei Vera, Gaál Éva, Borvető János, Homm Pál, Rátonyi Róbert, Peti Sándor, Rendező: Dr. Székely György Díszlet: Fülöp Zoltán Kossuth-díjas Jelmez: Márk Tivadar Kossuth-díjas Karmester: Bródy Tamás
A Magyar Rádióban Kemény Egon – Ignácz Rózsa – Soós László – Ambrózy Ágoston: „Hatvani diákjai” (1955) Rádiódaljáték 2 részben. Szereplők: Hatvani professzor – Bessenyei Ferenc, Kerekes Máté – Simándy József, a női főszerepben: Petress Zsuzsa, további szereplők: Elmira (özv. füzéresi Füzéressy Szvetozálné, Khetsch Elmira) – Mezey Mária, Tompa Sándor, Sinkovits Imre, Zenthe Ferenc, Bende Zsolt, Horváth Tivadar, Kováts Károly, Hadics László, Gózon Gyula, Csákányi László, Dénes György és mások. Zenei rendező: Ruitner Sándor. Rendező: Molnár Mihály és Szécsi Ferenc. A Magyar Rádió (64 tagú) Szimfonikus Zenekarát Lehel György vezényelte, közreműködött a Földényi-kórus 40 tagú férfikara. 2019 – Kemény Egon kétszeres Erkel Ferenc-díjas zeneszerző halálának 50. évfordulója esztendejében CD-újdonságként jelentek meg a „Hatvani diákjai” és a „Komáromi farsang” című daljátékai eredeti rádió-hangfelvételeinek (1955, 1957) digitalizált (2019) dupla-albumai. kemenyegon.hu A Magyar Rádió számos sanzonhangfelvételt készített Kemény Egon műveiből, amelyek sikerét – mások mellett – Mezey Mária előadása és neve fémjelezte, ezek közül legismertebb: Ha visszanézek... (Vers: Gál Zsuzsa, 1957) Valentyin Katajev: Egy nap az üdülőben (1949) Dienes András: Vak Bottyán (1951) Alena Bernasková: Seherezádé részvénytársaság (1954) Kun Imre: És elmentek hozzá az emberek... (1958) Stanley Houghton: Szegény megboldogult (1958) Andrzej Nowicki: Arkanda (1964) Mikes György-Somogyi Pál: Esti torma (1964) Mikszáth Kálmán: Két választás Magyarországon (1964) Róna Tibor: Húsz éven felülieknek (1964) Karel Čapek és Jozef Čapek: A rovarok életéből (1965) Aleksandar Obrenović: Don Juan visszatér (1965) Beolvasók klubja I. - Írónők a férfiakról (1965) Beolvasók klubja II. - Férfiak a nőkről... (1965) Illyés Gyula: Lélekbúvár (1966) Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja (1966) Gyárfás Miklós: Tanuljunk könnyen és gyorsan drámát írni! (1968) Kaposy Miklós-Mike Klári: A sanzon Magyarországon (1968) Karel Čapek: Az ellopott 139/VII. c. üo. sz. irat (1969) Tom Stoppard: Albert hídja (1969) Gosztonyi János: A meghajszolt szelíd (1970) Erle Stanley Gardner: A Bedford-gyémántok (1971) Ireneusz Iredynski: Ketten (1974) René de Obaldia: A vak könnyei (1974) Csiky Gergely: Az udvari kalap (1975)
Filmjei Játékfilmek
Tévéfilmek
Diszkográfia
Kemény Egon – Ignácz Rózsa – Soós László – Ambrózy Ágoston: Hatvani diákjai daljáték, CD dupla-album. Breaston & Lynch Média, 2019 A szívemmel látlak – Hungaroton Classic, (Cass, Comp, RE), 1998 (Kemény Egon – Gaál Zsuzsa: „Ha visszanézek...”) A szívemmel látlak – Hungaroton, 1989 (Kemény Egon – Gaál Zsuzsa: „Ha visszanézek...”) Kártyaszerelem – Qualiton, LP és kazetta, 1984 (Kemény Egon – Gaál Zsuzsa: „Ha visszanézek...”)
Díjai, elismerései Budapest székesfőváros Rákosi Jenő színészi díj (1963) Érdemes művész (1965) Kiváló művész (1969)
Jegyzetek
Források
Színészkönyvtár Mezey Mária szaval
További információk Szigethy Gábor: Pikáns zsoltár: Mezei Mária; Kortárs, Budapest, 2021
Kategória:Magyar színésznők Kategória:Kecskemétiek Kategória:Református magyarok Kategória:1909-ben született személyek Kategória:1983-ban elhunyt személyek Kategória:A Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze díjasok Kategória:A Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze díjasok