Az Avas vulkáni eredetű, 234 méter magas domb Miskolc közepén, egyben az Avas városrész neve is. A városrész magába foglal egy lakótelepet is, amely tíz és félezer lakásával az ország egyik legnagyobb lakótelepe.
A domb északon meredekebb, a többi irányból lankásabb lejtők határolják. A legnevezetesebb részek az északi, északkeleti oldalak, itt találhatók a műemlékek és a látványosságok zöme. A domb tetején áll a tévétorony, közismert nevén az Avasi kilátó, ami a város egyik jelképe. A másik fontos, szintén jelképnek számító építmény az avasi gótikus református templom, a belváros legrégibb épülete. A domb északi részén, a belvárosi Erzsébet tér közelében áll. Mellette, a 16. században épült harangtorony, a minden negyedórában játszott harangjátékáról is ismert. Az Avas körzetéhez tartozik az egykori Mindszent község területén épített mindszenti templom is, a mellette még ma is álló mindszenti ispotály és az úgynevezett Csupros Mária-szobor. Az Avas temetői is régóta használatban vannak, az avasi református temető műemlék, de a zsidótemető és a két mindszenti temető is számos értéket mutat fel.
A domb neve régi magyar szó, aminek a finnugor jelentését is megtalálták. Az Avas a középkori Miskolcnak tölggyel és bükkel benőtt makkoltató területe volt, és ma a „makkot termő, makkoltatásra szolgáló erdő”, „tilalmas erdő” jelentés az elfogadott. Miskolc megművelt hegyének megnevezéséről a középkori forrásokban sokáig a Szent György-hegy nevet találták, maga az Avas megnevezés csak a kora újkori forrásokban jelent meg, de a források arra is utalnak, hogy e nevet is használták már a legrégebbi időktől. Benkő Sámuel: Miskolc történeti-orvosi helyrajza 1782 című könyvében Havas elnevezéssel hivatkozik rá. Az Avas történelmileg kialakult számos helyneve közül több még ma is használatban van, másokat az 1990-es évektől utcanevek idéznek fel.
Az Avasra már az őskori ember is betelepült, amiről számos – felfedezésük idején, a 19. században – szenzációszámba menő, a Herman Ottó Múzeumban őrzött kőkori lelet, szakócák és más kőeszközök tanúskodnak. Az ez irányú kutatásokat Herman Ottó indította el. A kora középkortól az Avas déli-délkeleti részén szőlőtermelés folyt, ahol kiváló minőségű borfajtákat állítottak elő. A bortermelés helyszíneként az Avas oldalában nagyszámú, homokkőbe vájt borospincét, illetve borházat alakítottak ki. A pinceház státusszimbólum volt Miskolcon; a szépen díszített házacskák a szűk, kanyargós utcákon ódon hangulatot árasztanak. A pincék és borházak nemcsak a víg poharazások, a jóízű beszélgetések színhelye volt, de helyet adott néhány fontos irodalmi asztaltársaság működésének is.
Az Avas déli-délkeleti lejtőin 1973 és 1985 között hatalmas, Eger mértékű lakótelep épült. A gyors ütemű építkezéssel a fojtogató lakáshiányt sikerült megoldani, de számos, később jelentkező társadalmi probléma forrása is lett. A terület erősen lecsökkent zöldterületét az avasi arborétum, illetve egyéb, többé kevésbé összefüggően megmaradt fás részek nem igazán tudták pótolni.
A miskolci Avas Az Avas 234 méter magas domb Miskolc közepén a Szinva és a Hejő patakok völgyei között, amely relatíve 114 méterre emelkedik a város felé. A Miskolci-Bükkalja északi csücskében elhelyezkedő Avas minden oldalról elhatárolódik a környezetétől. Északon meredekebb, a többi irányból lankásabb lejtők határolják. Miskolc központi helyeként az északi lejtője és az Avas-tető már az első ábrázolásokon is a város látképének meghatározó szimbólumának számított. A dombnak ezt az adottságát már korán kihasználták, a tető városból is jól látható pontján épült például a Szent György-kápolna, majd az 1900-as évek elejétől, egymást követően, három kilátó is. A mostani kilátó, a miskolci tévétorony, a város egyik jelképévé vált.
Az Avas legnagyobb nevezetességei már a régi idők óta a szőlők és a borospincék voltak. Elsősorban az északi-északkeleti oldalban vájtak a homokkőbe pincéket, sokuk előtt pedig borházakat építettek. A szőlő- és pincetulajdonosok egy része miskolci volt, pincét tulajdonolni az Avason státusszimbólumnak számított, de sok környékbeli is rendelkezett „kőlik”-kal itt. Így alakultak ki a pincék között kanyargó hangulatos utcák elnevezései is: Csáti sor (Mezőcsát), Csabai sor (Hejőcsaba), Győri sor (Diósgyőr), Arnóti sor (Arnót), Zsolcai sor (Alsó- és Felsőzsolca).
Az Avas Miskolcon mindig központi, sőt viszonyítási szerepet játszott, ezt az is alátámasztja, hogy Miskolc elhelyezkedését többen úgy határozták meg (például Benkő Sámuel), hogy a város két domb közötti völgyben terül el. Fényes Elek is arról írt 1851-ben, hogy „maga a város a Tetemvár és az Avashegy közt fekszik”, de Miskolcot manapság is gyakran emlegetik Avas aljaként (Avasaljaként), városnak az Avas alján.
Miskolc városa a 20. század elejétől igyekezett az Avast az idegenforgalom szolgálatába állítani, amitől komoly bevételre számítottak. A tervekben szereplő nyári programok az avasi pincékre, borozókra, vendéglőkre alapoztak volna, turistaszállót építettek a túrázók számára, de az Avas-koncepció keretében egyéb „látványberuházásokra” is születtek elképzelések. Ilyen volt például egy, a legfelső platón kialakítandó szabadtéri színpad, a templom alatti részen, az Erzsébet tér felé néző részt bástyaszerűen, a Halászbástyára hasonlító módon alakították volna ki (Gárdos Aladár szobrászművész előterveket is készített hozzá), és itt tervezték elhelyezni a miskolci hősök emlékművét is. Felmerült egy kilátó felépítésének a gondolata az 1907-ben lebontott helyett, s ez 1934-ben el is készült, amolyan Deszkatemplom stílusban, Szeghalmy Bálint tervei alapján. Született elképzelés az sikló építésére is, ami a várost és az Avas-tetőt kötötte volna össze. Ez utóbbi gondolat az 1960-as években is felmerült, mi több, ekkor már műszaki tervek is készültek. Az elképzelésekből – a kilátón kívül – nem lett semmi, a tervek csupán kultúrtörténeti érdekességek maradtak. Az Avas vigalmi negyedének rehabilitációja a 2000-es években is komolyan felmerült, ami része volt Miskolc 2010-es, az Európa kulturális fővárosa pályázatának is. Az avasi sikló építésére vonatkozó elképzelések a 2010-es évek elején ismét újjáéledtek, megvalósítási tanulmány is készült a tárgyban.
Az Avas beépült Miskolc történelmébe, gazdaságába. Mást jelent a helyieknek, mást az idelátogatóknak. Jelenti az őskori emberek szerszámkészítő műhelyét, jelenti a középkortól a szőlőtermesztés és a borkészítés hagyományait, a pincékhez kötődő társadalmi, irodalmi életet, majd a 20. század harmadik harmadától jelenti az avasi lakótelep betontömegét, a lakáshelyzet akkori enyhülését, megoldását, és jelenti bizony a máig ható problémákat is.
Az Avas név jelentése bélyegkép|250px|Az avasi templomhoz vezető lépcső az Erzsébet tér felől Miskolc hegyét, pontosabban annak művelt részét a középkori forrásokban Szent György-hegynek nevezték, az Avas megnevezés csak a kora újkori forrásokban jelent meg, akkor viszont rögtön igen gazdag névanyagban. Ez arra utal, hogy az Avas név már a legrégebbi időktől ismert és használatos volt.
Magyar területeken több Avast tartalmazó földrajzi név található. A Földrajzi nevek etimológiai szótára két Avas hegyről és négy Avassal kezdődő településnévről számol be (de ezeken kívül még számos avas jelzővel ellátott helynév is létezik, szerte a magyarok lakta vidékeken). Az Avas földrajzi név már a 13. században feltűnt okiratokban, de először Miskolctól távoli helyeken (például Owas, Owos, Auas). A név eredetéről több, egymástól jelentősen különböző elképzelés és feltételezés látott napvilágot. Baróti Szabó Dávid az avas szót „ó, régi, háj, szalonna, vaj” jelentésben ismertette 1792-ben. Az 1862-es A magyar nyelv szótára is az „ó gyök származékaként” írt róla. Herman Ottó ezzel kapcsolatban a ló tavalyi avas szőréről tett említést. Ballagi Mór „tilos, amitől óvakodni kell” megjegyzésével új értelmezés bukkant fel.
Más források (például a Pallas nagylexikon) első helyen említi a „tilalmas erdő” jelentést, a Révai lexikon ugyanezt a második helyen hozza. Pais Dezső a kutatásai alapján az avas szót az ov, óv igéből eredeztette, olyan „s” képzős névszói származékként, mint ahogy például a tilt, tilalom til alapszavából a tilos keletkezett. Ezt a származást találta helyesnek Marjalaki Kiss Lajos is: „A nevét is innen kapta: Avas, azaz tilalmas erdő, melyet nem volt szabad sem irtani, sem legeltetni. Így lett a tilalmazott bokros erdőrészből avas-erdő, s idővel az egész hegy neve röviden Avas.” E megközelítést találta helyesnek Szabadfalvi József és Balassa Iván, de ezt szerepeltette első helyen a Magyar nyelv történeti etimológiai szótára is. A 13. századtól a legtöbb adat e jelentésre van, a „régi, elszáradt, múltévi” jelentés ettől később jelent meg. A feltételezést a finnugor ó, avik szóra is visszavezették, amit nagy fákból álló erdőre alkalmaztak. Az avas jelentés sok helyen vált földrajzi névvé a magyar nyelvterületeken, így Miskolcon is. A középkori Miskolcnak az Avas valószínűleg makkoltató, sertéshizlaló helye volt, ahol a bükk és a tölgy bőségesen ellátta a sertéseket makkterméssel, de feltehetően nem szabad terület volt. A vizsgálatok nyomán tehát a „makkot termő, makkoltatásra szolgáló erdő”, illetve az ezzel összefüggésben lévő „tilalmas erdő” jelentés a legelfogadottabb.
Története Földtani kialakulása, szerkezete bélyegkép|250px|Az Avas ábrázolása 1853-ból Az Avas (tágabb értelemben Miskolc) földtani felépítéséről többek közt a Miskolci Egyetem által összeállított, és 1979-ben kiadott Miskolc város építésföldrajzi atlasza című mű ad tudományos szintű áttekintést. Az Avas Magyarország földtani felépítésében a közép-magyarországi főegységben a bükki egységhez tartozik, geológiai környezete a klasszikus értelemben vett Bükk, az Upponyi és Szendrői-hegység. Ez a szerkezeti egység egy nyírási zóna az Alcapa és Tisia között, eredetét tekintve a Gondwana Afrika-lemezének része. Felépítésében, történetében és kőzeteiben a Dinaridák rokona. Több, különböző földtani és domborzati jellegzetességgel rendelkező egység fogja közre: északról a Sajó-medence síkja, nyugatról a Borsodi medence, dél felől a hegylábi dombvidék, dél-délkelet felől pedig a Bükk hegység feldarabolódott karsztja, illetve a Keleti dombság. A terület geológiai felépítésében három nagy szakasz különböztethető meg: a paleozoós-mezozoós tengeri üledékes kőzetek kialakulása, törmelékes üledékes és piroklasztikus (vulkáni eredetű) rétegösszletek létrejötte az oligocén és miocén korban, törmelékes üledékes kőzetekből kialakuló rétegösszletek (pliocén és kvarter).
A karbon elején az idősebb kőzetrétegek pikkelyeződve és takaróredőket, áttolódásokat képezve gyűrődtek fel. A késő kréta folyamán az ausztriai orogén fázis újabb pikkelyeződést hozott létre, ezzel bonyolult, rátolódásos rétegsorok jöttek létre. Ugyanezek a mozgások nagy kőzettömegeket metamorfizáltak. A fiatalabb mozgások tömbösödést okoztak, a régi rögök nagy méretű törések mentén elváltak egymástól és új helyzetben forrtak össze.
Az Avas területének mélyfeküjét a középső triász kor felső ladin korszakában, mintegy 230 millió évvel ezelőtt képződő, 1300–1500 méter vastag mészkősorozat alkotja, amelyre diszkordanciával a miocénban üledékes és vulkáni képződményei rakódtak, és ezek még a felszínen is előfordulnak. Ezek közül a legidősebbek az ottnangiban megjelenő alsó-riolittufa sorozatok, majd a középső miocén ottnangi-kárpáti emeletében képződő barnakőszén rétegek.