Sándorfi István (, Budapest, 1948. június 12. – Párizs, Franciaország, 2007. december 26.) magyar festő. Külföldön elismert művész volt, idehaza sokáig nem is tudtak róla. Első hazai kiállítása 50 évvel azután volt, hogy elhagyta az országot.
Élete Édesapja egy amerikai tőkés nagyvállalat (IBM) magyarországi igazgatója volt, ezért 1950-ben koncepciós perben (kémkedés vádjával) öt év börtönre ítélték. A család aközben Csökmőre lett kitelepítve, ezután Vecsésen éltek, majd titokban Kispestre mentek az anyai nagyszülőkhöz, id. Magyar József és neje. 1956-ban, pár nappal a forradalom előtt szabadult.
8 évesen, 1956-ban hagyta el családjával Magyarországot. Az IBM segítette őket a szökésben, hiszen miattuk került az apa börtönbe: lefizették az ávósokat, a határőröket. Gyalog mentek át Ausztriába, ahol egy menekülttáborba kerültek, másnap az IBM kocsit küldött a családért és a következő éjszaka már egy elegáns bécsi hotelben laktak. Fél évig utazgattak, jártak Spanyolországban is, majd Németországba mentek. 1958-ig élt a család ott, majd Sándorfi onnantól kezdve haláláig Franciaországban élt. Párizsban az École Supérieure des Beaux Arts-ban szerzett diplomát és járt a École des Arts décoratifs-ba is.
Két lánya van, Ange (*1974) és Eve (*1979).
2007. december 26-án hunyt el egy párizsi kórházban, egy gyors lefolyású betegség vitte el. 2008. január 2-án vettek tőle végső búcsút Párizsban, majd akaratának megfelelően hamvait Magyarországra hozták, a kispesti Újtemetőben nyugszik, anyai nagyszülei sírboltjában.
Művészete Először a rajzolásba menekült, majd 12 évesen olajfestményeket kezdett festeni. 1956-ban első rajzain a kispesti lakásuk ablakából figyelt forradalmárok szerepeltek, annyira jól, hogy anyja el is rejtette ezeket a műveket. Az 1970-es évektől 15 éven át saját magát használta modellként, ennek fő oka az volt, hogy zavarta, ha munka közben más jelen volt. Emiatt az önábrázolás miatt sokan nárcizmust véltek felfedezni a képeiben. Ezzel együtt nem csak az embereket űzte el maga mellől az alkotás fázisai alatt, hanem a természetes fényt is. Első kiállítása egy kis párizsi galériában volt, 17 évesen. A kiállítás megrendezéséhez szerencse is kellett: véletlenül fedezte fel a Galerie des Jeunes nevű galériát, ahol a bemutatott művek alapján döntöttek arról, hogy ki lehet-e állítani náluk. Ezeket a képeket tollal rajzolta, a tintát az ujjával elhúzva, így portréi fényképszerű hatást mutattak. 1970-ben már voltak megrendelései. Egy idős kritikus, Henri Hérault ajánlására képeit kiállították a Galerie 3+2-ben, majd a Galerie Laplace-ban. Itt látta meg és vette meg egyik képét egy kereskedő, aki bemutatta őt egy komoly galériának. 1973-ban volt az első igazán jelentős kiállítása Párizsban, a Modern művészetek Múzeumában. Ettől kezdve több külföldi galéria is versengett Sándorfi képeiért, így a későbbiekben Koppenhága, Róma, Párizs, München, Brüsszel, Bázel, New York, Los Angeles és San Francisco képtárai adtak helyet képeinek.
Az első időszakában egyszerű portrék helyett különféle tárgyak bonyolult beállításait alkotta meg. Meghökkentette a nézőket a belekről készült csendéleteivel. Képein ekkor gyakran kifacsart, megkötözött tagokkal, torzóként, bekötött szemmel, vagy oda nem illő tárgyakkal festette le önmagát. Az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején színvilága a kék, a lila, illetve ezek hideg kombinációja volt. A 80-as években több kéz- és lábrészletet festett, valamint csendéleteket, női alakokat, természetesen csak fotók alapján. Egész pályája során kísérletezett, javítgatta stílusát.
1988-tól kezdve főleg csak női alakokat festett, modelljei gyakran a saját lányai voltak. Szokásához híven a leplekbe burkolt női testek mellett szokatlan tárgyak voltak megtalálhatók. Ezzel szemben csendéletein már főként palackokat, gyümölcsöket - almákat, narancsokat, barackokat, körtéket - ábrázolt. Képei háttere általában semleges, egyszerű fal, azonban azok repedéseit is a legaprólékosabban megfestette.
Első magyar vonatkozású kiállítása 2001-ben volt a párizsi Magyar Intézetben, ezt - miként a későbbi magyarországi kiállításait is - Makláry Kálmán szervezte. Első magyarországi kiállítása (napra pontosan) 50 évvel az után jött létre, hogy elhagyta Magyarországot, 2006-ban, akkor 15 képét lehetett megtekinteni a budapesti Erdész & Makláry Fine Art galériában. 2007. április 13-ától június 3-áig Debrecenben volt gyűjteményes kiállítása, a MODEM-ben 70 képével lehetett találkozni.
Bár két neves intézményben is tanult, önmagát mindig autodidakta művésznek tartotta. Sándorfi Istvánt a műkritikusok gyakran a hiperrealista művészek közé sorolták, ő maga sosem sorolta oda magát, ugyanis az aprólékosnak tűnő képein valami mindig szándékosan hibádzott (elmázolt kéz, elmosódó lábfej), ami megtörte a festmény fotószerű hatását.
Kiállításai
1966 - Galerie des Jeunes, Párizs • Galerie de la Barbière, Le Barroux 1970 - Galerie 3+2, Párizs 1973 - M. d'Art Moderne de la Ville de Paris 1974 - Galerie Daniel Gervis, Párizs 1975 - Galerie Beaubourg, Párizs 1976 - Bucholz Galerie, München 1977, 1980 - Galerie Isy Brachot, Brüsszel 1978, 1981, 1983 - Galerie Isy Brachot, Párizs 1979 - FIAC, Galerie Isy Brachot, Párizs 1981 - Galerie Isy Brachot, Bázel 1982 - Amaury Taitinger Gallery, New York 1984 - FIAC, Galerie Isy Brachot, Párizs 1986 - Galerie Lavignes-Bastille, Párizs - Galerie de Bellecour, Lyon 1987 - Lavignes-Bastille Gallery, Los Angeles - Hôtel de Ville, Nancy 1988 - Armory Show '88, Lavignes-Bastille Gallery, New York - Abbaye des Cordeliers, Châteauroux (retrospektív) - Louis K. Meisel Gallery, New York - FIAC, Galerie Lavignes-Bastille, Párizs 1991 - Galerie Prazan-Fitussi, Párizs 1993 - Galerie Guénéguaud, Párizs - Galerie Mann, Párizs 1994, 1997 - Jane Kahan Gallery, New York 1999 - Galerie Tempera, Brüsszel 1999-2000 - Gallerihuset, Koppenhága 2006 - Erdész-Maklári Galéria, Budapest 2007 - A test színeváltozása. Életműkiállítás, MODEM, Debrecen. 2016 - Museu Europeu d'Art Modern, Barcelona
Sándorfi István képeinek listája A táblázat a jobbra található linkkel nyitható! A kép címe Típusa Mérete Kiállítva Készült Clothilde 1960 Julius Olaj 81x61 cm Gyűjtemény 1960 Silence 1960 Anyu 1965 Face de violon 1965 Lèvres au violon Olaj 55x46 cm Gyűjtemény 1965 Fleurs au citron 1965 L'orifice 1965 Oeil et serpentins 1966 La vie en rose 1966 Autoportrait en vert 1967 Composition oculaire 1967 Formes inertes 1967 Oeuf oculaire 1967 Torse vert 1967 Allégorie sexuelle 1 1968 Allégorie sexuelle 2 1968 Allégorie sexuelle 3 1968 Charlotte 1968 Ma cousine 1968 Mamelon épinglé 1968 Nature morte aux organes Olaj 92x73 cm Gyűjtemény 1969 Allégorie de la cellule vivante Olaj 89x116 cm Gyűjtemény 1970 Poupées aux mégots Olaj 73 x 60 cm Magángyűjtemény, Párizs 1970 Au revoir maman Olaj 195 x 97 cm 1974 Maternité à la panhard Olaj 195 x 97 cm 1974 Incident de parcours Olaj 175 x 175 cm 1974 Autoportrait en accordéoniste no. 2. Olaj 200 x 150 cm 1974 Nos oiseaux Olaj 195 x 260 cm 1974 La sainte famille Olaj 195x300 cm Magángyűjtemény, Párizs 1975 Le poids des ascendants Olaj 195 x 250 cm Magángyűjtemény 1975 Photoportrait 1 Olaj 195 x 114 cm 1975 Photoportrait 2 Olaj 195 x 114 cm 1975 Photoportrait double Olaj 195 x 114 cm 1975 Portrait de famille champetre'' | Olaj | 195 x 250 cm
| 1975 |- | La sainte famille| Olaj | 195 x 300 cm
| 1975 |- | Solarium| Olaj | 195 x 195 cm
| 1975 |- | Lecon de conduite| Olaj | 142 x 129 cm
| 1975 |- | Antigone| Olaj | 195 x 114 cm
| 1976 |- | L'ascension irrésistible d'Emmanuel S.| Olaj | 195 x 97 cm | Magángyűjtemény, Belgium | 1977 |- | Denise à travers des tubes|
| 1978 |- | Porcherie| Olaj | 280 x 195 cm | Magángyűjtemény, Párizs | 1979 |- | L'esquive| Olaj | 195x114 cm | Magángyűjtemény, Párizs | 1980 |- | Les palettes de la mémoire ou la souillure des chromosomes|
| 1981 |- | L'offrande ou la culture des asticots|
| 1981 |- | Pâte de guimauve|
| 1981 |- | L'un et l'autre|
| 1981 |- | Le dépit des amnésiques| Olaj | 195x195 cm | Magángyűjtemény, Párizs | 1982 |- | Le pantin| Olaj | 200x150 cm | Magángyűjtemény, Párizs | 1982 |- | L'abandon| Olaj | 195x130 cm | Magángyűjtemény, Párizs | 1982 |- | La pêche miraculeuse| Olaj | 195x260 cm | Magángyűjtemény, Párizs | 1983 |- | Le couple|
| 1983 |- | L'otage| Olaj | 220x150 cm | Magángyűjtemény, Párizs | 1984 |- | Sweet Home | Olaj | 195x260 cm | Magángyűjtemény, Párizs | 1985 |- | La résurrection du blanc de titane| Olaj | 230 x 180 cm | Magángyűjtemény, Párizs | 1985 |- | Fragment de crucifixion| Olaj
| 1985 |- | Pas si fou| Olaj | 180x180 cm | Magángyűjtemény, Párizs | 1985 |- | Les méandres de la comparaison| Olaj | 195x220 cm | Magángyűjtemény, Párizs | 1986 |- | My truth is yours| Olaj | 210x180 cm | Magángyűjtemény, Párizs | 1986 |- | La fausse vierge| Olaj | 180x210 cm | Magángyűjtemény, Párizs | 1987 |- | Scène d'intérieur - Le pardon| Olaj | 195x195 cm | Magángyűjtemény, Párizs | 1987 |- | Shawn et Deborah-peinture noire|
| 1988 |- | Amen| Olaj | 150x130 cm | Magángyűjtemény, Párizs | 1988 |- | Le radeau de la méduse| Olaj | 170x170 cm | Magángyűjtemény, Párizs | 1988 |- | Scène d'intérieur-peinture noire|
| 1989 |- | Ange au peignoir rose|
| 1989 |- | Ange à l'oeil effacé| Olaj | 146 x 114 cm | Magángyűjtemény, Párizs | 1989 |- | Beverly Hill's''' Olaj 162x114 cm Magángyűjtemény, Párizs 1989
Díjak, kitüntetések
Források
Hivatkozások
Külső hivatkozások
Sándorfi István művészetének rajongói Néhány képe Képei (sok) Elhunyt Sándorfi István https://web.archive.org/web/20160304035157/http://cenegal.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=83:in-memoriam-sandorfi-istvan&catid=32:hirek-kozlemenyek&Itemid=323&lang=hu
Kategória:Magyar festők Kategória:1948-ban született személyek Kategória:2007-ben elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek