A Júlia és a szellemek (eredeti cím olaszul: Giulietta degli spiriti, franciául Juliette des esprits) 1965-ben bemutatott színes, olasz–francia filmdráma Federico Fellini rendezésében. A Mester első színes, egész estés filmje volt, melynek főszerepét 8 év után ismét felesége, Giulietta Masina játszotta.
A forgatás 1964. július 27-én kezdődött, és 1965. január 31-én ért véget. A munka feszült légkörben zajlott, ezúttal a házastársak között sem volt tökéletes az összhang. A Júlia és a szellemeket sokan afféle „női Nyolc és fél”-nek tartják: míg az 1963-as alkotás egy filmrendező férfi (lényegében maga Fellini) alkotói-magánemberi válságáról szólt, addig a Júlia és a szellemek egy nő (tulajdonképpen maga Masina) válságát ábrázolja egy banális szituációból kiindulva. Az európai közönség általában csalódással és értetlenkedve fogadta, az Amerikai Egyesült Államokban viszont jelentős sikert aratott.
A cselekmény
Giulietta (Júlia) 15 éve él boldognak tűnő házasságban férjével, Giorgióval. Pazar villájukban cselédek állnak az úrnő rendelkezésére, és a Giorgio által meghívott vendégek számára fényes estélyeket rendeznek. Egy napon a naiv, elhanyagolt feleségben gyanú ébred, hogy imádott férje talán megcsalja. Az asszonyt ez a lehetőség rendkívül felkavarja, hiszen másfél évtizedes házasságuk alatt benne még csak fel sem merült a hűtlenség gondolata. Hamarosan kiderül, hogy a gyanú nem volt alaptalan, Giorgio valóban félrelép egy butácska, ám határozottan csinos nővel. Giulietta nem rendez jelenetet, nem vagdossa a drága porcelánkészletet férje fejéhez, ám a maga módján megpróbálja feldolgozni a csapást. Egyik vendégük már korábban felkeltette érdeklődését a spiritizmus iránt. A férfi azt mondta, Giuliettából ragyogó médium válhatna. Az asszony szellemeket idéz, akik később már maguktól is megjelennek, szembesítik őt múltja emlékképeivel, tanácsokat adnak a jelenre és a jövőre vonatkozóan. Az addig csak férjének élő, félénk és gátlásos Giulietta megkísérli felfedezni a luxusvillán (és a házasságon) túli világot: így például átmerészkedik laza erkölcsűnek tartott szomszédasszonya házába, és eljátszadozik a gondolattal, hogy ő is megcsalja élete párját. Vajon sikerül-e megmentenie lelki békéjét és tévútra siklott házasságát?
Háttér-információk Elvárások és alkotói válság bélyeg|250px|Giorgio és Giulietta (Mario Pisu és Giulietta Masina)
Fellini előző filmje, a Nyolc és fél Keleten és Nyugaton egyaránt óriási szakmai és közönségsiker volt. Ez a népszerűség viszont együtt járt a média felfokozott érdeklődésével: Fellinit lépten-nyomon újabb terveiről faggatták. A rendező – aki mindig is igyekezett kerülni a nyilvánosságot – úgy érezte, mintha állandó reflektorfényben állna, és kíváncsi tekintetek kereszttüzében kéne alkotnia. Tisztában volt azzal, hogy kimondva-kimondatlanul előző mesterműve megismétlését, sőt túlszárnyalását várják tőle, holott filmhőséhez, Guidóhoz hasonlóan ő is alkotói válságban volt. (Eredetileg le se akarta forgatni híres filmjét, de aztán mégis kötélnek állt.)1966-ban viszont szó szerint az utolsó pillanatban tényleg lemondta tervezett filmje, a G. Mastrona utazása forgatását, ami miatt Dino De Laurentiis producer óriási kártérítési igényt támasztott vele szemben. Mindehhez magánéleti problémák is társultak. Fellini sosem tagadta, hogy akadtak gáláns kalandjai. Bár mindig igyekezett tapintatos lenni, hogy ne bántsa meg felesége, Giulietta Masina érzékenységét, a színésznő eleinte határozottan rossz néven vette ezeket a félrelépéseket. A rendezőnek lelkiismeret-furdalása volt, hogy miközben az ő csillaga magasra emelkedett, hűséges, önfeláldozó és ráadásul rendkívül tehetséges felesége karrierje megfeneklett. Az Országúton (1954) és a Cabiria éjszakái (1957) óriási sikerét Masina nem tudta megismételni, más rendezőkkel készült későbbi filmjei nem keltettek túl nagy érdeklődést. Ráadásul a Pokol a városban (1958) forgatásán a színésznő még neves partnernőjével, a temperamentumos Anna Magnanival sem tudott kijönni, aki pedig férje egyik jó barátja volt a pályakezdő évek időszakából. A negyvenes éveiben járó Masina úgy érezte, néhány évvel fiatalabb pályatársnői, Sophia Loren és Gina Lollobrigida elhalásszák előle a jó szerepeket, holott szakmailag egyáltalán nem múlják felül őt.Mindazonáltal Masina kissé talán meggondolatlanul igényes és érdekes filmszerepeket is lemondott. Visszautasította az igényes olasz filmvígjáték egyik nagymesterét, Pietro Germit. Nemet mondott Michelangelo Antonioninak is, aki eredetileg neki szánta a feleség szerepét Az éjszaka (1960) című alkotásában. Antonioni ajánlata ráadásul lehetővé tette volna, hogy Giulietta régi barátjával, Marcello Mastroiannival forgasson. Erre 25 évvel később Fellini teremtett lehetőséget a Ginger és Fred című filmjével. Antonioni a Masinának szánt szerepet végül Jeanne Moreau-ra osztotta. Julien Duvivier Műselyemlány (1960) című filmjének egyik jelenetében meztelenül kellett volna szerepelnie, ám Giulietta erre nem volt hajlandó. A francia rendezőnek állítólag nem tetszett, ahogyan Fellini rendezte Giuliettát: ő inkább egy Marilyn Monroe-szerű szexbombát akart volna faragni a színésznőből. Masina imázsának ismeretében ez kétségtelenül merész ötletnek tűnik, ám az biztos, hogy alapvetően megváltoztatta volna a színésznőről kialakult, kissé egyoldalú képet. Fellini úgy érezte, tartozik annyival a feleségének, hogy Gelsomina és Cabiria után egy újabb nagy szereppel ajándékozza meg őt. Producere, Angelo Rizzoli is szorgalmazta a házaspár újabb közös munkáját, ezért Fellini nekilátott megfelelő témát keresni.
Ötletek és kísérletezések bélyeg|bal|250px|Emlékkép a múltból (a hintán: Sandra Milo)
Fellini elképzelése az volt, hogy Masina újabb arcát mutassa meg a közönségnek. Még az Országúton forgatása közben, egy kolostor könyvtárában egy apáca naplójára bukkantak, amely felkeltette a rendező érdeklődését. Giuliettát szintén vonzotta a téma, ám Fellini attól tartott, hogy forgatás közben miszticizmusba keveredne, ezért inkább ejtette az ötletet. Az 1960-as években oly népszerű szkeccsfilmek hatására felvetődött egy olyan film gondolata is, amelyben a színésznő több különböző személyiséget keltett volna életre: egy tenyérjósnőt, egy erőszakos és zsugori nőt, egy (líra)milliárdosnőt és a hírhedt női sorozatgyilkost, Leonarda CianciullitCianciulli az 1930-as évek végén mérgezett kávéval itatott meg három nőt, majd a holttestekből szappant főzött. (1893–1970). Felmerült az az ötlet is, hogy a híres spritiszta médium, Eileen Garrett életéről forgassanak filmet. Fellini ezt a tervet végül azért vetette el, mert úgy érezte, egy önéletrajzi film túl nagy megkötöttséget jelent. A spiritizmus mint téma azonban határozottan vonzónak tűnt, és a rendező más irányú tapasztalataival kombinálva egy érdekesnek és eredetinek tűnő film terve kezdett kibontakozni. Fellini már a Nyolc és fél forgatása előtt érdeklődést mutatott az ezoterika iránt, mágusokat és látnokokat keresett fel. Különösen nagy hatással volt rá Gustavo Adolfo Roll. A férfi csukott könyvből olvasott, tárgyakat teleportált egyik szobából a másikba, az érdeklődők szeme láttára változtatta át a kártyalapok színét és mintáját. Egyébiránt a napóleoni háborúk szakértője volt, és antik festmények restaurálásával kereste kenyerét. (Az emberi értelem határait meghaladó mutatványaiért nem kért pénzt.) A rendező egyfajta lelki rokonságot érzett Roll-lal, hiszen tehetségüket végül is mindketten embertársaik szórakoztatására használták fel.
Ebben az időszakban Fellini kíváncsiságtól vezérelve részt vett egy LSD-kísérletben. A rendező szerint teljes titokban került sor a kísérletre egy pszichológus, egy kardiológus, egy vegyész, két ápoló, egy gyorsíró és számos mikrofon jelenlétében. A szert kockacukorra csepegtetve vette be, a hatás több órán át tartott. Mivel közben folyamatosan beszélt és fel-alá járkált a szobában, nyugtató injekciót kellett beadni neki. Az éjszaka nyugodtan telt, de másnap Fellini alig emlékezett valamire. Nem akarta visszahallgatni a felvételeket, mivel attól tartott, hogy butaságokat hordott össze. Úgy érezte, a kísérlet révén semmi újat nem tudott meg, hipermotilitását pedig azzal magyarázta, hogy a kísérlet alatt teste vette át örökké mozgásban lévő agyának szerepét. A kísérletet vezető Emilio Servadio másképp írta le a körülményeket, mint Fellini. Az ő visszaemlékezései szerint rajta és a rendezőn kívül csupán egy pszichoanalitikus orvos volt jelen. Nem voltak se ápolók, se nyugtató injekció. Szerinte a kísérlet időtartama alatt Fellini bizonyos szellemekkel társalgott, melyek valójában saját fantáziaképei voltak. Servadio szerint a kísérlet közvetve hozzájárult a Júlia és a szellemek megszületéséhez, amelyet úgy értékelt, mint Fellininek a spiritizmussal való leszámolását.
bélyeg|250px|Szellem a házban
Fellini egyik volt barátnője, Anna Salvatore festőnő 1966-ban vaskos könyvet jelentetett meg Subliminal TU! címmel (kb. „a tudatalatti éned”). A kissé zavaros olvasmány egy olyan társaságról szólt, amelynek tagjai egyikőjük lakásán félig érdeklődésből, félig viccből spiritiszta szeánszokat rendeznek. Salvatore korábban barátságot kötött Giuliettával, és bejáratos lett Felliniék otthonába. Könyvének két főszereplője, Big és Lietta alakját valójában a Fellini házaspárról mintázta. A festőnő írása bennfentesek szerint tele van ugyan túlzásokkal és szárnyaló fantáziára utaló fordulatokkal, egyes motívumai viszont feltűnő párhuzamot mutatnak a Júlia és a szellemekkel. Ráadásul később maga Fellini sem tagadta, hogy filmjének számos részlete házasságuk valós történésein alapul.
Fellinit egy pszichiáter barátja, dr. Ernst Bernhard ismertette meg Carl Gustav Jung munkásságával. A rendező óriási érdeklődéssel merült el Jung világában, úgy érezte, mintha a svájci szakember egyenesen neki írta volna a műveit. Úgy tekintett rá mint egy idősebb testvérre (Fellininek egyébként volt egy Riccardo nevű öccse), aki bevezeti őt a nagyvilágba, és választ ad a kérdéseire. Fellini szerint Freud a racionális gondolkodást képviseli, míg Freud volt tanítványa, Jung pszichológiájában a fantázia kap főszerepet. Úgy érezte, Jung segítségével érti meg azt, amit a filmjeiben addig ösztönösen csinált, Jung ad intellektuális támaszt az alkotásainak. Életművében a Nyolc és fél és főleg a Júlia és a szellemek tükrözik a jungi hatást.
Viták és veszekedések bélyeg|bal|250px|Giulietta a félrelépés küszöbén (Giulietta Masina)