250px|thumb|right|A Spacelab modul a Columbia rakterében Az STS–50 az amerikai űrrepülőgép-program 48., a Columbia űrrepülőgép 12. repülése.
Jellemzői A kereskedelmi (fizetős) megrendelések felhalmozódása miatt a NASA a Spacelab mikrogravitációs laboratóriumban (USML–1) elvégzendő feladatokra összpontosított. A közel 14 napos út az addigi leghosszabb volt az űrrepülőgép-program történetében.
Első nap 1992. június 25-én a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták, Solid Rocket Booster(SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–A (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája perces, fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 302 kilométer, az apogeuma 309 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor kilogramm, leszálló tömeg kilogramm. Szállított hasznos teher kilogramm
Hasznos teher A nyolcadik Spacelab küldetés során a mikrogravitációs laboratóriumban (USML–1) 31 kísérlet területe: folyadék dinamika, kristály növekedés, égés tudomány, biológiai tudomány és a technológiai műveletek (nagyrészt gyógyszeralapanyag előállítás). Az űrhajósok 12 órás váltásokban hajtották végre az előírt programokat. Polymer Membranes Processing (IPMP) – fizikai és kémiai folyamatok során előforduló polimer képződések vizsgálata. Shuttle Amateur Radio Experiment (SAREX–II) – amatőr rövidhullámú rádiós kapcsolat a Space Shuttle legénységével. Ultraviolet Plume Instrument (UVPI) – az űrrepülőgép hajtóműveinek ellenőrző méréseit végezte, Space Acceleration Measurement System (SAMS) – a Spacelab laboratóriumon belül mérte az alacsony szintű gyorsulást (külső zavarok hatása a kísérleti, kutatási, anyag előállítási tevékenységekre). A SAMS eszközök több mint húsz űrrepülőgépen, éven keresztül a Mir űrállomáson, majd 2006-tól a Nemzetközi Űrállomáson teljesít szolgálatot. Extended Duration Orbiter (EDO) – első alkalommal vették igénybe az űrrepülés feltételeit biztosító készletet. Az alapkészlet 7-10 napos űrszolgálatot tesz lehetővé. A tartalék (mentő), életfeltételeket biztosító készlet (hidrogén, oxigén, nitrogén, szén-dioxid tisztító) 14 napos programhoz biztosít feltételeket. Tervezés alatt van a hosszabb (hónap) időtartamú űrrepülések feltételeinek biztosítása.
Tizenharmadik nap 1992. július 9-én a rossz időjárási viszonyok miatt a Kennedy Űrközpontban (KSC), kiinduló bázisán szállt le. Összesen 13 napot, 19 órát, 30 percet és 4 másodpercet töltött a világűrben. kilométert ( mérföldet) repült, 221 alkalommal kerülte meg a Földet. 250px|thumb|left|Az EDO
Személyzet (zárójelben a repülések száma az STS–50 küldetéssel együtt) Richard Richards (3), parancsnok Kenneth Dwane Bowersox (1), pilóta Bonnie Dunbar (3), rakományparancsnok Ellen Baker (2), küldetésfelelős Carl Meade (2), küldetésfelelős Lawrence DeLucas (1), rakományfelelős Eugene Trinh (1), rakományfelelős
Tartalék személyzet Joseph Markel Prahl, rakományfelelős Albert Sacco, rakományfelelős
Visszatérő személyzet Richard Noel Richards (3), parancsnok Kenneth Dwane Bowersox (1), pilóta Bonnie Jeanne Dunbar(3), rakományparancsnok Ellen Baker (2), küldetésfelelős Carl Joseph Meade (2), küldetésfelelős Lawrence DeLucas (1), rakományfelelős Eugene Huu-Chau Trinh (1), rakományfelelős
Források
Kategória:Space Shuttle-repülések Kategória:1992 az űrkutatásban