Sébastien Bourdais (Le Mans, 1979. február 28. –) francia autóversenyző. A Champ Car sorozat egyik legsikeresebb résztvevője, a versenyág négyszeres bajnoka (2004–2007). 2008-ban és 2009-ben a Toro Rosso Formula–1-es csapat versenyzője volt.
Magánélete Floridában él feleségével, Claire-rel és lányával, Emmával.
Korai évek A gokartozás után 1995-ben kezdődött karrierje, amikor a Formula Campus Bajnokságban indult, és az összesítésben a kilencedik helyen végzett. Ezután két évig a Francia Formula Renault Bajnokságban indult. 1997-ben öt pole-pozíciót és négy futamgyőzelmet szerzett, ezzel az összesítésben a második helyezést érte el. A következő két évben a Francia Formula–3-as bajnokságban versenyzett. 1998-ban öt futamgyőzelemmel a hatodik helyen végzett és megnyerte az Év Újonca díjat is. 1999-ben három pole-pozíciót szerzett, nyolc futamot nyert és ezzel a sorozatban az első helyen végzett.
2000-ben a Formula–3000 nemzetközi mezőnyében versenyzett a Prost Junior Csapattal. Összesítésben a 9. helyen végzett egy pole pozícióval és egy futamon elért második hellyel. 2001-ben a DAMS Csapathoz igazolt és Silverstone-ban megszerezte első futamgyőzelmét. 2002-ben ismét csapatot váltott. a Super Nova Racing autójával hét pole-pozíciót és három futamgyőzelmet szerzett. A pontversenyben vezető Tomáš Enge pontbüntetése miatt ő örökölte meg annak első helyét, két ponttal megelőzve Giorgio Pantanót.
Champ Car thumb|left|250px|Bourdais 2005-benthumb|250px|left|Sébastien Bourdais a Champ Car Houstoni Nagydíján, 2007-ben Ahogy a legtöbb Formula–3000 bajnok, úgy Bourdais is a Champ Car sorozatban folytatta karrierjét. 2003-ban a Newman/Haas Racing-hez igazolt. Első Nagydíján rögtön a pole-pozíciót sikerült megszereznie. Ezt a bravúrt előtte utoljára Nigel Mansell tudta véghezvinni. Bár ezt a futamot csak a tizenegyedik helyen fejezte be, nem kellett sokat várnia az első győzelmére. Az évad negyedik futamán Nagy Britanniában sikerült a dobogó legfelső fokára állnia. Az évben még két futamgyőzelmet, három második helyet, és egy harmadik helyet zsebelt be. Ezzel az összesítésben a 4. helyen végzett és megkapta az Év Újonca címet is. 2004-ben maradt a Newman/Haas Racing csapatnál. A McDonald’s által szponzorált Lola autói uralták a mezőnyt. Bourdais nyolc pole-pozíciót ért el, tizennégy futamból tízen dobogós helyen végzett, ebből hét futamgyőzelem, egy második helyezés és két harmadik hely. Összesítésben első helyen végzett, dominanciáját az mutatja, hogy a világbajnoki ezüstérmes csapattársát, Bruno Junqueirát 28 ponttal előzte meg. 2005-ben szintén nem váltott csapatot, ötször indult az első rajtkockából, és tizenhárom futamból hatot nyert meg, további egy futamon ezüstérmet szerzett. Ezekkel az eredményekkel megvédte világbajnoki címét. 2006-ban is a Neewman/Haas Racingnél versenyzett. Hét pole-pozíciót és hat futamgyőzelmet zsebelt be, továbbá egy ezüst és három bronzérmet szerzett. Ezzel háromszoros világbajnok lett.
2007-ben sem váltott csapatot. Ötször indulhatott az első rajtkockából, nyolc futamgyőzelem mellett még egy ezüstérmet is szerzett, ezzel négyszeres világbajnok lett.
Formula–1 2002-ben az Arrows csapattal tesztelt. A jó eredmények miatt az Arrows szerette volna szerződtetni, de a csőd szélén álló csapatnak erre az anyagi források hiánya miatt nem volt lehetősége. Még ebben az évben a Renault-nál is tesztelt, de végül a csapat Bourdais honfitársát, Franck Montagny-t szerződtette le. (Egyes értesülések szerint először ő kapott ajánlatot, de nem szeretett volna együtt dolgozni a Renault vezetésével.)
2007-ben tért vissza a Formula–1-be a Toro Rossóval tesztelni. 2007 januárjában bejelentette, hogy abban az évben még marad a Champ Car-ban. 2007. augusztus 10-én jelentették be, hogy 2008-tól Bourdais Vitantonio Liuzzi helyén, Sebastian Vettel mellett a Toro Rosso csapatánál fog versenyezni. thumb|300px|left|Sébastien Bourdais a japán nagydíjon A 2008-as szezonnyitó ausztrál nagydíjon a negyedik helyen állt, amikor megállt az autó motorja, de már teljesítette a verseny 90%-át, ezért értékelték, és a 7. helyet szerezte meg, két pontot szerezve ezzel csapatának. Malajziában már az első körben kilökte Nico Rosberg, Bahreinben a 15. helyen ért célba. A spanyol nagydíjon Nelson Piquet próbálta megelőzni, de későn vette észre a Renault belső íven kanyarodó versenyzőjét, és összeütköztek. Bal első kerékfelfüggesztése eltörött, ami a verseny feladására kényszerítette. Törökországban kicsúszott és kiesett. Az esős monacói nagydíjon csak pár kört tudott megtenni az új STR3-assal, amikor David Coultharddal ugyanott veszítették el uralmukat az autójuk fölött. A falnak, majd egymásnak ütköztek és mindketten kiestek. Kanadában utolsóként, a 13.-ként ért célba. Hazai versenyén, a francia nagydíjon sem volt esélye a pontszerzésre, csak a 17. lett. A brit nagydíjon a 13. rajthelyet szerezte meg, és a 11. helyen ért célba. Németországban a 15. helyet szerezte meg az időmérőn, és a 12. helyen ért célba. A következő két versenyen is messze volt a pontszerzéstől, mígnem az esős belga nagydíjon megismételte élete legjobb Formula–1-es eredményét: 7. lett. Az év hátralévő öt versenyén mindannyiszor célba ért, de a pontszerzés rendre elmaradt. Japánban ugyan 6.-ként intették le, de utólag 25 másodperces időbüntetést kapott, mert a boxból kihajtva összeütközött Felipe Massával. A kínai nagydíj időmérő edzésén bejutott az első tízbe, de a versenyen csak 13. lett. A brazil nagydíjon ismét eljutott az időmérő edzés harmadik szakaszáig, de a versenyen nem tudta megtartani a 9. pozíciót és egy 14. hellyel zárta a szezont.
2008-ban Bourdais két 7. hellyel összesen 4 pontot szerzett, ami a világbajnoki pontverseny 17. helyére volt elég.
A 2009-es szezonban ismét maradt a Toro Rosso csapatánál. Mivel a szezon első felében rendszeresen gyengébben teljesített, mint csapattársa, az újonc Buemi, július 16-án kirúgta a csapat.
IndyCar 2005-ben lehetőséget kapott, hogy induljon az indianapolisi 500 mérföldes versenyen a Champ Car csapatával. A futamot azonban feladni kényszerült. 2011-re szerződést írt alá a sorozatba a Dale Coyne Racing-el, néhány versenyen rajthoz álló versenyzőként, majd egy évvel később a Dragon Racing-gel ugyanebben a szerepkörben. 2013-ban már teljes szezon futott, ismét a Dragonnal és az évben három dobogós eredménye is lett. 2014-re és 2015-re a KV Racing Technology csapattal képviseltette magát az amerikai sorozatban. Ez időszak alatt három versenyt is nyert. 2016-ra átigazolt a KVSH Racing-hez. Az idényben egy futamgyőzelmet és két TOP5-ös eredményt is gyűjtött.
A 2017-es idényre visszatért a Daly Coyne Racing csapatához. A szezonnyitót egyből meg is nyerte St. Petersburg utcáin. Ebben az évben az indianapolisi 500 mérföldes verseny kvalifikációján egy súlyos balesetet szenvedett, aminek következtében az év hátralévő nagy részét kihagyni kényszerült. Azonban az utolsó három hétvégére visszatért, amelyekről két TOP10-es eredményt is szerzett.
2018-tól 2019-ig a Dale Coyne Racing egyik al csapatánál, a Dale Coyne Racing w/ Vasser-Sullivan istállónál versenyzett. Ez idő alatt mindössze két dobogós helyezést és egy győzelmet ért el.
2020-ra a gárdának anyagi problémák miatt egy jelentős szponzori és háttérrel rendelkező pilótát kellett igazolnia, ezért felbontották az eredetileg 2020 végéig szóló szerződését. 2020 februárjában az A. J. Foyt Enterprises ismertette, hogy a már csak az ovál pályás versenyeken induló veterán, brazil Tony Kanaan és az újonc kanadai, Dalton Kellett mellett ő is 4 fordulón vezetni fogja a 14-es rajtszámú autót: A szezonnyitón, St. Petersburgben, az alabamai Barber Motorsports Parkban, Long Beachen és az utolsó előtti portlandi fordulón, így nem szorult ki az IndyCar-mezőnyéből sem. Azonban nem sokkal idény előtt a széria szervezői bejelentették, hogy az első négy fordulót törölték a koronavírus-járvány miatt, ezért Bourdais már csak kevés ülhet autóba. A végül idény legvégére átkerült St. Petersburg fináléban 4. helyen ért célba és 2021-re is bekerült Leaders' Circle programba.
2021. szeptember 15-én teljes évre nevezte az A. J. Foyt csapat. A Long Beach-i szezonzárón bejelentette, hogy 2021 volt az utolsó éve a bajnokságban, de nyitva hagyta a lehetőségét a visszatérésnek is.
Hosszútávú versenyek Le Mans-i 24 órás verseny és WEC Szülővárosa híres versenyén először 1999-ben indult a Labre Competition színeiben Porsche 911 GT2-es autóval. Csapattársai Pierre de Thoisy és Jean-Pierre Jarier voltak. A versenyt a motor meghibásodása miatt 134. körben kényszerültek feladni. 2000-ben a Pescarolo csapattal indult Emmanuel Clerico és Olivier Grouillard mellett. 4. helyezett lett a három Domináns Audi mögött. 2001-ben csapattársai Jean-Christophe Boullion és Laurent Redon voltak, egy Courage C60-al álltak rajthoz. A versenyből 271 kör után estek ki. 2002-ben Jean-Cristophe Boullion mellett idén Franck Lagorce volt a csapat tagja. A kocsi nem változott, de idén sikerült beérni a célba a kilencedik helyen. 2003-ban nem indult. 2004-ben Nicolas Minassian és Emmanuel Collard csapattársaként versenyzett, de 282 kör után kiestek a versenyből. 2007-ben Stéphane Sarrazin és Pedro Lamy mellett állt rajthoz a Peugeot 908-al. Az első körben a nedves pályán Bourdais kicsúszott, de a verseny során sikerült végül a 2. helyre felhozni magukat az Audi mögé.
A 2008-as futamot kihagyta, de 2009-ben Stéphane Sarrazain-el és Franck Montagny-val újra a Peugeot-val indult és ismét 2. lett összetettben. A 2010-es versenyen kiesett, ugyancsak a Peugeot színeiben versenyezve. 2011-ben már megszokott módon maradt a francia gyártónál, Simon Pagenaud és Pedro Lamy társaként. Ám ismét meg kellett elégednie az összetett 2. pozícióval. 2016-ban a GTE Pro osztályban állt rajthoz egy legendás Ford GT-vel, Joey Hand és Dirk Müller oldalán. Összetettben 18., míg kategóriájában 1. lett.
2017-et kihagyta a Daytonai 24 órás miatt, de 2018-ban újra a mezőny tagja volt ugyanúgy ezzel a gárdával és felállással és a verseny végén a 3., dobogós helyen végzett a GTE Pro-ban. Mivel a 2018–19-es WEC szuper-szezon eseménye volt a legendás viadal, ezért először a történelem során egy szezonon belül két 24 órást is rendeztek. Az egyben szezonzáró második 24 óráson kizárták a csapatot és a triót a verseny végeredményéből, mert több üzemanyagot használtak a megengedettnél.
2022 januárjában az újonc brit Vector Sport igazolta le a 2022-es teljes WEC-szezonra, azonban a sebringi nyitányt ki kell hagynia IMSA-programja miatt, így Mike Rockenfeller ül be a helyére. A második, spái hétvégétől foglalta el a helyét. Az évad negyedik állomásán, Monzában sikerült az LMP2-es kategória 3. helyén zárnia csapattársaival. Az összetett értékelésben a 12. helyen rangsorolt, 21 ponttal.
2024 januárjában a WEC-ben résztvevő Cadillac Racing bejelentette, hogy nem nevez meg állandó harmadik versenyzőt a 2024-es világbajnoki szezonra, ezért az IMSA-programjukból is s indulhattak pilóták, váltva egymást. Az első fordulóban, Katarban Bourdais ült be Alex Lynn és Earl Bamber mellé.
Egyéb Champ Car pályafutása alatt több más versenyen is kipróbálta magát. 2002-ben Christophe Bouchut, David Terrien és Vincent Vosse csapattársaként egy Chrysler Viper GTS-R-rel megnyerte a Spá-i 24 órás versenyt. 2006-ban a Panoz Esperante autóval megnyerte a Sebringi 12 órás verseny GT2-es kategóriáját. 2005-ben részt vett a Bajnokok Nemzetközi Versenyén, ahol 12 versenyző közül az ötödik helyen végzett. A négy futam egyikét, a Texas Motor Spedeway-en ő nyerte meg. Bourdais indult az Amerikában megrendező Daytonai 24 órás autóversenyen is, amit 2014-ben összetettben meg is tudott nyerni, Christian Fittipaldi és João Barbosa csapattársaként, majd 2017-ben a GT Le Mans (GTLM) kategóriában aratott győzelmet, azzal a csapattal és társakkal, amelyekkel indult 2016-ban a Le Mans-i 24 óráson is.