Hernádvécse község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, az Encsi járásban.
Fekvése Dimbes-dombos tájakon, erdők és gyümölcsöskertek között fekszik, a Garadna és a Mogyorós-patak völgyében, Miskolctól 50 km-re északkeletre, Kassától 30 km-re délre. Közigazgatási területe 1694 hektár, lakásainak száma 295.
A közvetlenül szomszédos települések a határ magyar oldalán: észak felől Hernádpetri (6 km), északkelet felől Hernádszurdok (8 km), kelet felől Göncruszka, délkelet felől Vilmány, dél felől Garadna (3 km), nyugat felől Fulókércs, északnyugat felől pedig Pusztaradvány (6 km). A legközelebbi város a mintegy 14 kilométerre fekvő Encs.
Megközelítése A község főutcája a 2627-es út, amiből itt ágazik ki (a 6+850-es kilométerszelvénye közelében, majdnem pontosan észak felé) a zsákfalunak számító Hernádpetrire vezető 26 145-ös út. Keleti külterületei között elhalad a 3-as főút és az M30-as autópálya is, de mindkettőről csak Garadna érintésével érhető el. Áthalad a határai között a is, de megállási pontja nincs a területén.
Története Középkor Hernádvécse évszázadokon keresztül használt neve Vécse volt, mai nevét csak a 19. század végi helynévrendezés során kapta. Régi neve a 14. századig Vejcsének hangzott. A név a szláv Vojcsa személynévből alakulhatott ki magyar névadással, amely mögött a voj = harcos szó rejlik.Franz Miklosich: Etymologisches Wörterbuch der slavischen Sprachen. Wien, 1886. 393; Ján Stanislav: Slovenský juh v steredoveku I. 1999. 369.; Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest 1988. 745.
Első említései a szomszédos birtokok határosaként írnak róla. Először 1234-ben hallunk róla, amikor Szurdokbénye – a mai Hernádszurdok – határosaként fordul elő egy adománylevélben. Ekkor a királyné népei voltak a lakói.Árpádkori új okmánytár VI. 345. sz. (549) 1260-ban Radvány – azaz a mai Pusztaradvány –,Árpád-kori oklevelek a Heves megyei levéltárban. 8. sz. (21-22) egy 1295-re hamisított oklevélben a három Németi – Fel- Közép- és Alnémeti – szomszédjaként írtak róla.A Perényi-család levéltára 1222–1526. 18. sz. (22) Egy Szurdokbénye ügyében folyó perben hallunk először a Vécsei családról, amelyik V. István királytól próbálta megszerezni Szurdokbényét.Hazai okmánytár VIII. 337. sz. (405–407) Ettől kezdve ők voltak a falu birtokosai. 1332-ben a család férfi- és leányága megosztozott a birtokon. A leányági leszármazók a mai Pusztaradvány felé eső, Gálya nevű földet kapták meg. A föld határai között említették a Bécskapuja nevű völgyet, az Eblesz-patakot, a Garadna- és a Dubróka-patakot, amely összefolyt a Garadna-patakkal és Szőled határát.Anjou-kori okmánytár II. 504. sz. (589–591); Wolf Mária: Árpád-kori eredetű települések Abaúj vármegye déli részén. Miskolc, 1989. 113–114. A Garadna-patak a mai Petri-patakkal, a Dubróka pedig a második katonai felmérésen Radvány-pataknak nevezett mai Mogyorós-patakkal azonos.
A kamara haszna nevű királyi adó szedői 1427-ben 29 paraszti telek után hajtották be az adót. Az adózók közül 27-en Vécsei András, ketten Vécsei Benedek jobbágyai voltak. A falu Abaúj vármegyének a Hernádtól nyugatra eső járásába volt beosztva.Engel Pál: Kamarahaszna-összeírások 1427-ből. Budapest 1989. 30. A 15. század első felében a Halmaji Trócsányi és Bor család tagjai is szereztek itt birtokrészeket.1456: MNL OL DL 62330.
A középkorban önálló település volt a ma Hernádvécséhez tartozó Szőled, amelynek lakott területe Vécse lakott részeitől nem messze, ugyanazon út mentén, attól délre feküdt. A két falu határát a mai Petri-patak egykori Radvány-patak összefolyása jelentette. Neve a szőlő szóból származik.Kiss Lajos Földrajzi nevek etimológiai szótára Budapest 1988. 595. Első említése Gálya föld említett határainak leírásából származik. A Szőledi család rendszeresen részt vett a vármegyei közéletben.Kádas István: A megye emberei. A szolgabírói hivatal és viselői Északkelet-Magyarországon (1329–1545) Budapest 2020.; 190. 1427-ben a kamara haszna nevű királyi adó szedői 11 paraszti telken hajtották be az adót. Földesura Dobó András volt, és a Hernádtól nyugatra fekvő falvakkal volt egy járásba beosztva.Engel: Engel Pál: Kamarahaszna-összeírások 1427-ből. Budapest 1989. 29.
A falu egyháza a 14. század elején plébániai rangú volt. Tamás nevű papja 1332-ben 18, 1334-ben pedig 3 garast fizetett a pápai tizedszedőknek.Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I–IV. Budapest 1963–1998. I. 149.
Kora újkor Vécse és Szőled (Szölled) a 16–17. században is önálló, egymással határos települések maradtak. Vécse kora újkori földesurai a késő középkori birtokos családok, a Vécseyek, a gibárti/halmaji Borok örökösei, 1517-ben ugyanis II. Ulászló király Vécse-i Szőllősi Balázst és feleségét, halmaji Bor Katalint, Antal, István és György nevű fiaikkal együtt megterősíti Vécse, Bedeföld és Puszta-Baksa nevű abaúji örökölt részbirtokaikban.Csoma József: Abauj-Torna vármegye nemes családjai. (Abauj-Torna egyesült vármegyék monographiája I.) Forster, Wessselényi és Társai Könyvkiadója, Kassa, 1897. 635.; Eötvös Lóránd Tudományegyetem (ELTE) Egyetemi Könyvtár Kézirattár, Kaprinai-gyűjtemény B. sorozat 20. köt. № XXXVII. A középkori Vécsei család kihalt, és a 15. század végén Bor Katalin (halmaji Bor Gergely lánya) révén új földesura lett Vécsének, Szőllősi Balázs, aki 1507-ben címeres nemességet nyer az uralkodótól. Az egykor a Vécseyek sárközújlaki (ma: Livada Mică, Románia) levéltárában őrzött, és 1944-ben megsemmisült armális címer-miniatúrájában kék pajzson lándzsahegyet markoló páncélos kar és a kar hajlatában egy hatágú csillag volt látható.Dr. Fejérpataky László: A sárköz-újlaki bizottság jelentése. Századok 23. (1889) Melléklet, 117–126. Itt: 124. Vécse-i Szőllősi Balázs, akit 1524-ben – felesége révén nyert falujáról – már Weche-i (Vécsei) Balázsnak neveznek.Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) Diplomatikai levéltár DF 254558 Vécsei Balázst 1530-ban Szapolyai János király gyalogos kapitányaként említ egy oklevél,A magyar királyi Országos Levéltár állandó kiállításának katalógusa. M. kir. Országos Levéltár–Stephanaeum Nyomda, Budapest, 1930. 64. sz. (28–29.) így feltehetően részt vett Buda 1530. év végi védelmében is, amikor Wilhelm von Roggendorf császári tábornok ostromától védték Szapolyai katonái, erőteljes oszmán segédlettel, Buda várát. Vécsei Balázs lesz 17. század végétől ajnácskői és hernádvécsei nemesi előnevet viselő Vécsey család ősapja.
Az 1552. évi portális vagy dikális néven is ismert királyi adó jegyzéke Vécse falu birtokosaként Vécsei (Vécsey) Balázs fiai közül Istvánt nevezi meg,Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) E 158 Dikális összeírások, Abaúj vármegye 1552 aki, apjához hasonlóan, Szapolyai János király híve volt. Vécsey István bizonyosan részt vett Buda 1530. évi védelmében, hiszen Szapolyai János 1532-ben kiadott címerbővítő – egykor szintén Sárközújlakon őrzött és megsemmisült – adománylevelében megemlékezik vitéze hőstettéről, Vécsey István ugyanis I. János király szeme láttára lökte vissza a létrákról a budai vár falait ostromló császáriakat. Vitézségének is köszönhető, hogy új címerében ormós várfalból kiemelkedő, mellső lábaival pajzsot tartó oroszlánt nyert.Dr. Fejérpataky László: A sárköz-újlaki bizottság jelentése. Századok 23. (1889) Melléklet, 117–126. Itt: 124.; Turul 7. (1889) 143. Szapolyai János már korábban is díjazta Vécsey István hűségét, világi létére megtette leleszi prépostnak, illetve a kunok Kolbász-széke nevű kerülete kapitányának.Gyárfás István: A jász-kúnok története (1870–1885) I–IV.). Szilády Károly, Kecskemét, 1870. III. 390.
A 16. század második felében a Bor család gibárti ágának is volt birtokrésze Vécsén, gibárti másként figedi Bor János (1518–1586/87), Bor Pál és Figedy Dorottya fia ugyanis Alsó-, Középső- és Felső-Füged, Gibárt, Fulókércs, Hernádbűd mellett Vécsén is birtokolt.Bor Dezső–Bor György: A halmaji, gibárti és szikszói Bor családok története. Budapest, 2001. 68. Jószágait, köztük Vécsét, fiai, az 1590-ben magtalanul elhunyt fivérek, gibárti Bor Ferenc és György örökölték.MNL OL A 57 (Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii) 6. kötet 38–39. (Hungaricana közgyűjteményi portál, Levéltár – Adatbázisok: Királyi Könyvek 6.17 sz.) Bor János és felesége, Járay Magdolna örököse volt lányuk, Bor Anna, később Török Miklósné is.
1554–1556 között, számos más csereháti faluhoz hasonlóan, Vécse és Szőled földesurait sem nevezik meg név szerint a dikális adójegyzékek, hiszen ezekre a településekre is jellemző a török kori Cserehát birtokjogi sajátossága, az ún. conpossessoratus vagy birtokosi közösség, amikor több nemeshez vagy nemes családhoz megosztva tartozik a birtok, amelyet a földesurak jobbágytelkenként, jobbágyonként osztanak meg egymás között. A jórészt Abaúj vármegyéből, illetve a Cserehátról származó birtokos családokat legtöbbször rokoni kapcsolatok fűzik össze, több birtokos házastársa révén lesz Vécse és Szőled földesura. A portális adójegyzék szerint 1564-ben Vécse birtokosa Balajthy Pál és Vékey Ferenc. A Borsod vármegyei birtokos családból származó Balajthy Pál a halmaji Bor család révén jutott Vécsére, hiszen Balajthy 1553-ban a Bor család falujában, Homrogdon, illetve Dicsházán is birtokos volt a portális adójegyzék tanúsága szerint.Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) E 158 Dikális összeírások, Abaúj vármegye 1553 A Bor család, amely a Borsod vármegyei Balajton is birtokos volt, és a Balajthyak már a középkorban kapcsolatban álltak, 1500-ban halmaji Bor Simont és Balajti Pelbárt fia Istvánt együtt iktatják be 5 balajti jobbágytelek uraságába. A 16. század második felében több Balajthy (Péter, György, István, László) is részt vett Abaúj vármegye közéletében, Balajthy György, Bebek György familiárisa, az 1580-as években halmaji Bor Ilona házastársa volt.Bor Dezső–Bor György: A halmaji, gibárti és szikszói Bor családok története. Budapest, 2001. 53., 78.; Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) Diplomatikai levéltár DF 250668
Nagytárkányi Vékey (Wékey) Ferenc (†1578 k.), Zemplén és Bereg vármegye egyik legvagyonosabb nemese, a Magyar Királyság alországbírája (1564–1578), 1566-tól királyi kapitány és felső-magyarországi hadbíró házassága révén került be az abaúji nemesi elitbe, második feleségét, Farkasics Horváth Annát a Csereháton is birtokos göncruszkai vagy ruszkai Kornis János özvegyeként vette el 1559-ben, és így a Kornis-árvák gyámja is lett.T. Orgona Angelika: Unikornisok Tündérországban. L’Harmattan, Budapest, 2014. 23. Kornis János özvegyének meghatározó tulajdona volt Vécse faluban, ennek egy részét még második házassága előtt, de már özvegyként idegenítette el 1554-ben – anyja, Farkas Julianna és lánya, Kornis Dorottya nevében is – Bor Jánosnak. Így 1557-ben Vécsén már együttesen bír nemesi tulajdonnal gibárti Bor János és Vécsey István (Vécsei Szőllősi Balázs és Bor Katalin egyik fia). Ekkor azonban Bor János vécsei birtokrészét, egy szőledi szőlővel együtt, hűtlenség bűne miatt a király elkobozta és Czikóházy Miklósnak adományozta. Bor János azonban két év múlva, 1559-ben visszaváltotta a vécsei jószágot azon a pénzen, amelyet gibárti jobbágytelkei és kúriája zálogba vetésével szerzett. A 16. század végén gibárti másként figedi Bor János fiai: György és Ferenc súlyosan megsebesítették egymást, és ezzel felségsértést követtek el, majd nem sokkal az eset után, 1590-ben mindketten utód nélkül haltak meg, így családjuk fiágon kihalt, és a nemesi jószág az uralkodóra háramlott. A lányági örökös, Bor Anna azonban előbb hajadonként, majd Török Miklós feleségeként megmaradt a birtokokban.Bor Dezső–Bor György: A halmaji, gibárti és szikszói Bor családok története. Budapest, 2001. 69. 75., 87–88.