A földrajzi nihilizmus a földrajztudomány művelésének egy irányzata. A 19. század utolsó harmadától formálódott modern földrajztudomány folyamatosan újrafogalmazódó filozófiai jellegű alapkérdése a természetföldrajzi környezet és a társadalom közötti kölcsönhatás ok-okozati viszonyának meghatározása lett. E kölcsönhatás felfogását illetően három nagy iskoláról beszélhetünk. Földrajzi determinizmus Földrajzi posszibilizmus Földrajzi nihilizmus
A fogalom A földrajzi nihilizmus (vagy földrajzi idealizmus) alapján úgy vélték, hogy a társadalmi fejlődés nem függ lényegesen a természetföldrajzi környezettől, alapvetően belső sajátosságai, törvényszerűségei mentén halad előre.
Ezen irányzat szerint az emberi civilizáció már annyira magabiztos és fejlett, hogy teljesen függetleníteni tudja magát a természeti környezetétől, tehát bárhol bármit megvalósíthat - azonban nem teljesen igaz, mert a gazdasági racionalitás határt szabhat az ember tevékenységének.
Megvalósítása
A földrajzi nihilizmuson alapuló, az átalakító természeti tényezőket figyelmen kívül hagyó lépések voltak a folyók elterelései, a tengertől a való területszerzés, a csatornarendszerek kialakítása, a korábban mezőgazdaságilag nem művelt területek az ún. szűzföldek felszántása, és az erdőirtások. De idetartoznak az űrben lévő kutatóbázisok, a tengerfenék és a sarkok meghódításai is - ezek mind megvalósíthatóak, de gazdaságosságuk megkérdőjelezhető.
Egyes sivatagi éghajlatú arab országokban szánkópályákat építettek, illetve kiváló mezőgazdasági mintagazdaságokat hoztak létre. Mindezt aránytalanul magas beruházási és üzemeltetési költségek mellett, amely soha nem fog megtérülni. A Szovjetunióban számos környezet-átalakító terv valósult meg. A modernizálás záloga itt abban teljesedett ki, hogy a húszas évektől számtalan vízerőművet építettek. Moszkvát öt tengerrel kötötték össze, csatornarendszerek segítségével.
A gazdaságtalanság mellett súlyos árat fizettek emberéletben és kudarcokban azon hadvezérek és felfedezők is, akik nem vették figyelembe a meghódítandó terület domborzati és éghajlati viszonyait, vagy azok évszakonkénti illetve térbeli eltéréseit.Továbbá nem látták el a megfelelő felszereléssel az embereket, vagy nem alkalmaztak megfelelő technikát.
Források Mendöl Tibor: A földrajztudomány története az ókortól napjainkig, ELTE, Budapest. Dr. Hajdú Zoltán: „Bevezetés a földrajztudományba” c. előadásai.
Kategória:Földrajz Kategória:Filozófiai irányzatok