A nagykállói Kállay család egyike legrégibb nemes családjainknak, amely eredetét a száznyolc ős nemzetség egyikéből, a Balog-Semjén (Bolok-Simián) nemzetségből (genus) veszi. A család ősi fészke Nagykálló és környéke volt.
Egyes emlékek Szabolcs vezértől származtatják a Balog-Semjén nemzetséget, így a Kállay családot. Más források szerint Bulcsu vezér apja Kál volt.
A családnév eredete
A név eredetét nagy valószínűséggel Szabolcs megyében kell kutatnunk, ahol a család talán már az első betelepüléstől (honfoglalás), de a 13. század elejétől bizonyosan birtokos volt. A 'kál' szó régen nagyot, a 'kálló' pedig gyülekezőhelyet jelentett, utóbbit a 'elkallódik' szavunk is őrzi. (A 'kall' ige eredete bizonytalan.) A 'kalló' a kallómalomra utal, amely szövetanyagokat nedvesen tömörítő vízimalom volt. (Sokáig Nagykállóban volt a környék legnagyobb kallómalma, a település neve erre utal). Vélelmezhető tehát, hogy ezek a kifejezések (vagy valamelyik közülük) előbb helynevekben, majd a Kállay család nevében jelentek meg. (Létezik azonban ennél sokkal merészebb magyarázat is a magyar földrajzi (és ennek alapján család-) nevekben megjelenő 'kál' és 'káld' szavak eredetére: Badiny Jós Ferenc szerint ezek mind a kháldeus (sumer) hagyományra utalnak, amelynek a magyarság több ezer éven át örököse és őrzője volt,Badiny Jós Ferenc: A káld-pártus hagyomány és a magyarok Jézus-vallása (Ősi Örökség Alapítvány, Budapest, 1999) bár a kháldeusok és a sumerek közel sem azonosak.
A Kállay (illetve Kallai és Kallaj) név használata a XVII. században vált általánossá, előtte a család tagjai Kállói, Lökös, Semjéni nevekkel szerepelnek váltakozva különféle iratokban.
Érdekesség, hogy a család eredeti, nemzetségbeli neve (Balog-Semjén) szintén megőrződött Kállósemjén település nevében, ami önmagában is jelzi a Kállay család ősi jelenlétét és birtokosságát a környéken.
Története
A család oklevelekből ismert legrégibb őse Ubul de genere Bolok Simian (Balog-Semjén), aki II. András király korában élt. Ubulnak három fia volt: I. Gergely, I. Mihály és Egyed.A keresztnevek gyakori ismétlődése miatt hagyományosan sorszámmal különböztetik meg a családtagokat a történeti és genealógiai munkákban.
1224-ben II. András király I. Gergely és István ispánoknak, továbbá ezek testvéreinek horvátországi birtokot - mely az oklevél szerint a Kerka (Corca) vizétől a tengerig terjed - adományozott. Az oklevél a Magyar Nemzeti Levéltárban található Kállay-levéltár legrégebbi darabja (de csak házasság révén került a család birtokába), az Aranybullával (feltehetően) megegyező pecséttel látták el. Másolatai megtekinthetők a nyíregyházi Kállay Gyűjteményben és a kállósemjéni Kállay-kúriában.
1251-ben IV. Béla király a tatárjáráskor neki nyújtott tengerparti menedékért és egyéb szolgálatokért cserébe István fiait megerősítette horvátországi birtokaik tulajdonában. (Erre azért is volt szükség, mert az eredeti adományozó oklevél időközben elveszett.)
1271-ben V. István király I. Mihályt megerősíti a Szabolcs megyei Nunkupul (Napkor) és Tuth (Guth) elnéptelenedett puszták birtokjogában, utalva arra, hogy e két birtokot már Mihály apja, Ubul megkapta adományként II. András királytól Egyed nevű rokonának a Kálmán herceg ruténok ellen vezetett hadjáratában bekövetkezett haláláért.
1290-ben IV. László király Simon Mitzbán fiaitól elvette a leleszi monostor fölötti kegyúri jogot, s azt I. Mihály fiainak: I. Istvánnak és Pálnak adományozta.
1325-ben osztoznak meg birtokaikon II. Mihály, I. István és László testvérek Egyednek, Szabolcs vármegye főispánjának fiával Iván mesterrel, s ekkor II. Mihály Kér, Panyola, Nagy-Semjén, Szent-Mihály, Napkor, Béltek, Thivadarthuk nevű helységekben kap részbirtokot.
A család Szabolcs megyéből Szatmár, Bereg, Bihar, Zaránd (ma: Arad) és Fejér vármegyékbe ágazott szét.
Az 1840-es években a család tagjainak kezén 144 ezer hold (1200 négyszögöles holdban számolva) föld volt, ami azonban különböző hitelügyletek fedezeteként nagyrészt elúszott.
A család fontosabb tagjai Balogsemjén nembeli Ubul (13. század) A Kállayak első, oklevelek által is ismert őse. II. András király idején részt vett a Gácsország elleni hadjáratban, ahol a testvére, Egyed elesett. A király ezért Ubulnak adományozta a napkori és guthi pusztákat. Balogsemjén nembeli Mihály (13. század) Ubul fia, ugocsai ispán, a Semjéni, azaz a későbbi Kállay család őse. kállai Lőkös János (15. század) alnádor, az 1446. évi rákosi országgyűlésen szabolcsi ispán, majd 1447-ben alszolgabíró. Luxemburgi Zsigmond királytól Vásáros-Kállón a királyi jogokra adományt nyert. Kállay Pál (15. század) Mátyás király kamarása, Jajca ostrománál és más csatákban tanúsított vitézsége jutalmául Mezőtúr birtokjogát kapta a királytól. Nyirkállai Tamás (15. század), királyi jegyző, 268 levélből álló kötetben megírta a Mátyás uralkodása alatti kancelláriai gyakorlatot. Kiskállói Vitéz János (IX. János) (? – 1548), 1522-ben Báthori István nádor szörényi bánná nevezte ki, Tomori Pállal harcolt Ferhád pasa ellen, a mohácsi ütközetben is részt vett, később Szapolyai János király híve lett. Kállay János (XI.) az erőszakolt rekatolizálásnak ellenáll, nagybátyja, Segnyey Miklós hajdú csapataihoz csatlakozva (1604) kitünteti magát a Kassát körülzáró császári haderő Eperjesig történt megfutamításában, ezért Bocskai Istvántól Simándi Eötvös előnévvel 1606-ban ismételten nemesi oklevelet kap. (Az előnév utal rá, hogy tanult ötvösmester volt.) Tőle származik a református vallású Simándi Eötvös Kállay ág. Több fia született, de csak Jánostól és Györgytől vannak ma is élő ivadékai. Kállay Zsuzsanna (1614-1657) Kemény János erdélyi fejedelem felesége Kállay Miklós (1635-1691) szatmári birtokos, a nagykállói Kállay család restaurátora, visszatért az római katolikus valláshoz. Fiai közül Kállay János (1675-1737) lett a család orosi ágának, míg Kállay Ferenc (1670-1750) a napkori ágnak a megalapítója. A nagykállói Kállay család napkori ágának tagjai: Kállay Ferenc (IV.) (1670-1750) A nagykállói Kállay család napkori ágának megalapítója. Első felesége báró Horváth Mária, második felesége báró Perényi Mária, harmadik felesége pedig Gabelli Borbála volt. A Rákóczi-szabadságharcban alezredesként harcolt II. Rákóczi Ferenc oldalán, de 1711 után sem katonai, sem lényeges közéleti szerepet nem vállalt. Kállay Miklós (Kállósemjén, 1754 – Kálló, 1820) szabolcsi alispán 1803 és 1819 között, országgyűlési követ 1807-1808-ban. Az 1807. évi budai országgyűlésen a Ludoviceum céljaira tízezer forintot adományozott. 1809-ben a Napóleon ellen fegyverbe szólított Szabolcs vármegyei nemesi felkelő sereg tisztikarában ezredesként teljesített szolgálatot. Kállay Kristóf (Kállósemjén, 1786 – Kállósemjén, 1855) 1830-ban császári és királyi kamarási címet kapott I. Ferenc osztrák császártól, majd 1836–1840 között mint helyettes adminisztrátor, míg 1840–1847 között mint főispán állt Kraszna vármegye élén. Kállay György (Kállósemjén, 1752 – Eger, 1821) egri kanonok és albei prépost. Kállay Sándor (Napkor, 1753 – Nagykálló, 1817) Szabolcs vármegyei szolgabiró, királyi udvarnok,több vármegye táblabírája Kállay Leó (Napkor, 1774 – Nyíregyháza, 1842) magyar királyi testőr 1795 és 1796 között. Báró Jósika Miklós apósa volt. Kállay Menyhért (Fehérgyarmat, 1795 – Kállósemjén, 1858) főszolgabíró, majd szabolcsi alispán 1844–48-ban, országgyűlési követ 1847-1848-ban. Kállay Gergely (Kállósemjén, 1784 – Kálló, 1846) szabolcsi alispán 1832 és 1836 között, az 1836. június 13-i nagykállói véres tisztújítás elszenvedője. Kállay Miklós (Napkor, 1801 –1874) Szabolcs vármegye főadószedője, majd 1849 és 1850 között alispánja. Kállay Emánuel (Napkor, 1814 – Nagybánya, 1886) Szabolcs vármegye hadi-főpénztárnoka, 1848–49-ben nemzetőri őrnagy. Fontos szerepet vállalt az 1859-es Garibaldi-féle betörést elősegítő titkos szervezkedésekben. 1869 és 1872 között Nyírbátor Balközép párti országgyűlési képviselője. Kállay Ödön (Napkor, 1815 – Kiscsere, 1879) szabolcsi főszolgabíró, népképviselő, 1848-49-ben Székesfehérváron, majd Komáromban kormánybiztos. Kötél általi halálra és vagyonelkobzásra ítélték, de kegyelmet kapott. 1869 és 1879 között Szeged 48-as párti, majd Függetlenségi párti országgyűlési képviselője. Kállay Adolf (Kisbáka, 1828 – Budapest, 1905) 1848-ban nemzetőr hadnagy, 1861-ben Szabolcs vármegyében aljegyző, 1867 és 1870 között Bónis Barnabással együtt alispán, majd m. kir. táblabíró. Kállay Lipót (Napkor, 1855 – Nyírbogdány, 1920) Szabolcs vármegye tiszteletbeli aljegyzője. 1892 és 1910 között Nyírbogdány Függetlenségi és 48-as párti országgyűlési képviselője. 1876-ban a Konstantinápolyba, Abdülkerim pasának kardot vivő küldöttség tagja volt – ez alkalommal kapta meg a Medzsidi-rendjelet. Kállay János (Nagykálló, 1832 - Budapest, 1885) Nagykálló Függetlenségi párti országgyűlési képviselője 1878 és 1885 között. Kállay András (Napkor, 1839 – Nyíregyháza, 1919) 1889 és 1897 között Szabolcs vármegye főispánja, író, Kállay Miklós miniszterelnök apja. 1918-ban Nyírbogdány pártonkívüli országgyűlési képviselője. Kállay Bertalan (Kiskálló, 1799 – Nagykálló, 1875) táblabíró Szabolcs vármegyében Kállay Ferenc (Nyírbéltek, 1825 – Nagykálló, 1903) Az 1848-1849-es szabadságharcban honvédszázados, később Szabolcs vármegye főszámvevője. 1892 és 1896 között Nagykálló Negyvennyolcas függetlenségi párti képviselője. Kállay Albert (Kállósemjén, 1843 – Szeged, 1922) szegedi, hódmezővásárhelyi és szabadkai főispán. Nevéhez főződik az 1879-es szegedi árvíz utáni helyreállítás irányítása. 1893-ban a király a főrendiház élethossziglani tagjává nevezte ki. Dr. Kállay Rudolf (Kiscsere, 1853 – Nyíregyháza, 1920) sebész, főorvos, a nyíregyházi Erzsébet Közkórház első igazgatója, a később róla elnevezett orvosi szakkönyvtár alapítója. Lánya, Helén, 1914-ben feleségül ment Kállay Miklóshoz, a későbbi miniszterelnökhöz. Dr. Kállay Zoltán (Kiscsere, 1856 – Eger, 1914) jogi doktor, 1887 és 1890 között Nagykálló Szabadelvű párti országgyűlési képviselője, 1910 és 1914 között Heves vármegye főispánja. Kállay Iván (Nagykálló, 1887 – Okna, 1915) A cs. és kir. 9. (Nádasdy) huszárezred főhadnagya. Hősi halált halt az első világháborúban. Kállay Rudolf (Nagykálló, 1889 – Balassagyarmat, 1958) Az Általános Hitelbank ügyvezető igazgatója 1920 és 1945 között. Kállay András (Nagyhalász, 1875 – Nyíregyháza, 1941) nemzetgyűlési képviselő, Nagyhalász és Vencsellő díszpolgára, a Szabolcs Népe című hetilap szerkesztője, Kállay Miklós miniszterelnök bátyja Kállay Tamás (Nagyhalász, 1876 – Budapest, 1963) politikus, 1905 és 1918 között Székelyudvarhely Függetlenségi és 48-as párti országgyűlési képviselője, Kállay Miklós miniszterelnök bátyja Kállay Tibor (Budapest, 1881 – Budapest, 1964) országgyűlési képviselő, pénzügyminiszter, a Felszámoló Hivatal elnöke (a hivatal végezte a Monarchia felbomlása utáni az utódállamok pénzügyi szétválasztását, a szanálást). Kállay Emánuel (Kállósemjén, 1862 – 1914) MÁV-főellenőr, bortermelő Tolcsván. A szőlő- és borgazdasági kiállításon arany- és ezüstéremmel tüntették ki. Kállay Elemér (Napkor, 1882 – Budapest, 1974) író Kállay Miklós (Eger, 1885 – Balatonfüred, 1955) író, műfordító Kállay Kristóf (Budapest, 1920 – Teresopolis, 1990) négyszeres magyar egyéni műkorcsolya bajnok Kállay Miklós (Nyíregyháza, 1887 – New York, 1967) politikus, miniszterelnök Kállay Kornél (Békéscsaba, 1907 – Budapest, 1973) mezőgazdasági mérnök, 1936–38-ban a Szarvasi Mezőgazdasági Tanintézet tangazdaságának vezetője, a nagyüzemi rizstermesztés egyik hazai úttörője, (leányági unokája Fábry Kornél (1972–) katolikus püspök) Kállay Rudolf (Gersdorf, 1921 – Budapest, 1998) máltai lovag Kállay Kázmér (Abádszalók, 1918 – Budapest, 1997) kereskedő, áruház tulajdonos, a Wallenberg zsidó-mentő akció résztvevője. Dr. Kállay Kristóf (Nyíregyháza, 1916 – Budapest, 2006) diplomata, vatikáni nagykövet, máltai lovag, Kállay Miklós miniszterelnök fia.