Constantin Papfalvi, Papfalvi Szilárd (magyaros névváltozat), eredetileg Păpuc v. Papuc (Papfalva, 1804 – Balázsfalva, 1892) román görögkatolikus kanonok, politikus.
Élete Apja kántor volt, családja rokonságban állt Ioan Lemeni püspökkel. A kolozsvári piarista gimnázium elvégzése után Balázsfalván görögkatolikus teológiát tanult, majd pappá szentelése után 1825-ben a szeminárium hittantanárává nevezték ki.
1833-tól vajdahunyadi plébános, 1841-től hátszegi vikárius, egyben 1839–1842-ben hunyadvidéki esperes volt.
1848 májusában részt vett az első balázsfalvi gyűlésen. A kolozsvári országgyűlésre Hátszeg és Vajdahunyad is megválasztotta képviselőnek, ő az utóbbi mandátumot fogadta el. Az Unió kihirdetése után részt vett a pesti országgyűlésen. 1848. szeptember 19-i felszólalása után magánbeszélgetésen fogadta Kossuth Lajos. Debrecenben ő volt a román képviselők korelnöke. 1849. április 15-én visszautazott Hunyadba.
1851-ben amnesztiát kapott. Egyháza ezután kanonokká nevezte nevezte ki és előbb a balázsfalvi papnevelde igazgatójaként, majd 1859-től az erdélyi görögkatolikus iskolák tanfelügyelőjeként dolgozott.
1867–1868-ban ismét képviselőséget vállalt, ezúttal a vingárdi kerületet képviselte a pesti országgyűlésben.
Önéletírása kiadatlan.
Források Ștefan Pascu – Iosif Pervain (Coord).: George Bariț și contemporanii săi. IV. București, 1978., 1–8. o. Pálmány Béla (szerk.): Az 1848–1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Bp., 2002
Kategória:Erdélyi románok Kategória:Román egyházi személyek Kategória:Romániai politikusok Kategória:1804-ben született személyek Kategória:1892-ben elhunyt személyek Kategória:Életrajzok hiányzó képekkel