Szent I. Szilveszter (; Róma?, 3. század – Róma, 335. december 31.) Róma püspöke volt 314. január 31-től haláláig; a katolikus egyház hagyománya a 33. pápaként tartja számon. Pontifikátusa Nagy Constantinus uralkodásának meghatározó szakaszára esett, amikor a keresztény egyház a korábbi üldözések után jogilag elismert, nyilvános és császári támogatásban részesülő intézménnyé vált.
Szilveszter történeti szerepéről kevés biztos kortársi adat maradt fenn. Személyesen nem vett részt sem a 314-es arles-i zsinaton, sem a 325-ös nikaiai zsinaton, de mindkét gyűlésen római követei képviselték. Pontifikátusa alatt zajlottak a nagy konstantini római templomépítkezések, köztük a Lateráni bazilika, az ókeresztény Szent Péter-bazilika és több mártírsír fölé emelt bazilika építése vagy kialakulása.
Alakját a késő ókorban és a középkorban kiterjedt legendakör kapcsolta össze Constantinus megtérésével, megkeresztelésével és a Donatio Constantini nevű hamisítvánnyal. A történeti kutatás ezeket nem tekinti hiteles életrajzi adatoknak, de a Szilveszter-legenda jelentős hatást gyakorolt a középkori pápaság, a császárság és Róma keresztény emlékezete közötti kapcsolatok értelmezésére.
Források és történeti háttér
Szilveszter pontifikátusának alapdátumait a korai római püspöklisták és temetési jegyzékek őrizték meg. A Catalogus Liberianus és a Depositio episcoporum alapján pontifikátusa 314. január 31. és 335. december 31. közé tehető. A Liber Pontificalis szerint római származású volt, apját Rufinusnak hívták; a későbbi legendás Vita vagy Actus Silvestri ezzel szemben anyját Justának nevezi, de ez már hagiográfiai hagyományhoz tartozik.
A forráshelyzet miatt Szilveszter életrajzánál külön kell választani három réteget. Az első a kevés, de történetileg használható adat: megválasztása, halála, arles-i és niceai képviselete, temetése és kultuszának korai nyomai. A második a konstantini korszak szélesebb egyháztörténeti kontextusa: a kereszténység legalizált helyzete, a császári támogatás, a donatista és ariánus válság, valamint a római bazilikák építése. A harmadik a későbbi Szilveszter-legenda, amely a pápát Constantinus megtérítőjeként, megkeresztelőjeként és Róma keresztény újjászületésének főszereplőjeként ábrázolta.
Kaiszareiai Euszebiosz művei fontosak Constantinus és a nikaiai zsinat történetéhez, de nem adnak részletes Szilveszter-életrajzot. A Vita Constantini csak közvetve érinti Róma püspökének szerepét, például amikor arról ír, hogy a császári város püspöke idős kora miatt nem vett részt személyesen a nikaiai zsinaton, hanem presbiterei képviselték.
Származása és megválasztása
Szilveszter születési ideje ismeretlen. A későbbi pápai életrajzi hagyomány rómainak mondja, és apját Rufinus néven említi. Korábbi egyházi pályájáról kevés biztos adat ismert. Egyes későbbi hagyományok a titulus Equitii nevű római keresztény közösségi helyhez kapcsolják emlékét; ezen a helyen alakult ki később a Santi Silvestro e Martino ai Monti templom kultuszköre.
Elődje, Miltiadész 314. január 10-én halt meg. Szilvesztert húsz nappal később, január 31-én választották Róma püspökévé. Megválasztása a keresztényüldözések utáni új korszak elejére esett: a római egyház ekkor már nyilvánosabban működhetett, visszaszerezhette javait, és a császári hatalom támogatásával jelentős intézményi változások előtt állt.
Pontifikátusa
A konstantini fordulat és Róma egyházi helyzete
Szilveszter pontifikátusa a konstantini fordulat korszakára esett. A mediolanumi megállapodás után a keresztények vallásgyakorlata törvényesen biztosítottá vált, és megkezdődött az üldözések alatt elkobzott javak visszaadása. Ez nem jelentette még a kereszténység államvallássá válását, de a keresztény közösségek jogi és társadalmi helyzete alapvetően megváltozott.
Constantinus több intézkedése közvetlenül érintette az egyház életét. A klérus egyes tagjai mentességeket kaptak bizonyos közszolgálati terhek alól, az egyházak jogi személyisége és vagyonkezelése megerősödött, a püspöki döntőbíráskodás társadalmi jelentősége növekedett, a vasárnap pedig állami szempontból is kiemelt pihenőnappá vált. A császár egyházpolitikája ezért egyszerre jelentett védelmet és új kihívást: a keresztény közösségek szabadságot és erőforrásokat nyertek, ugyanakkor az uralkodói hatalom is egyre inkább szerepet vállalt az egyházi viták rendezésében.
Szilveszter személyes befolyásáról ebben a folyamatban kevés adat maradt fenn. A későbbi legendák szoros pápa–császár kapcsolatot feltételeztek, de a korai források nem igazolják, hogy Szilveszter Constantinus közvetlen tanácsadója vagy egyházpolitikai irányítója lett volna. A történetileg pontosabb megfogalmazás az, hogy pontifikátusa egybeesett Constantinus egyházpolitikájának döntő szakaszával, miközben a császár kezdeményezései gyakran erősebben dokumentálhatók, mint maga a római püspök személyes szerepe.
Az arles-i zsinat és a donatista vita
Szilveszter pontifikátusának egyik első fontos eseménye a 314-es arles-i zsinat volt. Ez a donatista vita folytatásához kapcsolódott. A vita közvetlen előzménye Miltiadész 313-as római zsinata volt, amely Cecilianus karthágói püspök javára döntött, Donatust pedig elítélte. A donatisták nem fogadták el a római döntést, hanem ismét Constantinushoz fordultak.
Constantinus Arles-ba hívott össze újabb nyugati püspöki gyűlést. A zsinatot nem Szilveszter hívta össze, hanem a császár; elnöke Marinus, Arles püspöke volt. Szilveszter személyesen nem vett részt rajta, hanem Claudianus vagy Claudius és Vitus presbiterekkel, valamint Eugenius és Ciriacus diakónusokkal képviseltette magát.
Az arles-i zsinat ismét a donatisták ellen döntött, és több fegyelmi kérdésben is határozatot hozott. Foglalkozott a keresztség kérdésével, a klerikusok fegyelmével, a húsvét időpontjával és az egyházi egység megőrzésével. A zsinat levelet küldött Szilveszternek, amelyben sajnálkozott távolléte miatt, és kérte, hogy a római püspök segítse a határozatok szélesebb körű ismertetését.
Az arles-i zsinat jelentősége kettős. Egyrészt a donatista vita azt mutatta, hogy az üldözések után az egyháznak szembe kellett néznie a hitehagyás, az egyházi tisztség érvényessége és a szentségek objektív érvényessége körüli kérdésekkel. Másrészt az is nyilvánvalóvá vált, hogy Constantinus az egyházi egységet birodalmi érdeknek is tekintette, ezért kész volt zsinatokat összehívni és egyházi vitákban eljárási keretet biztosítani.
A nikaiai zsinat és az ariánus vita
Szilveszter pontifikátusának legismertebb egyháztörténeti eseménye az 325-ben összehívott nikaiai zsinat volt. A zsinat közvetlen háttere az ariánus vita volt. Arius alexandriai presbiter tanítása szerint a Fiú nem azonos módon örök és isteni, mint az Atya; ellenfelei ezt úgy értékelték, hogy Arius a Fiút teremtményi vagy alárendelt státusba helyezi. A vita különösen a keleti egyházakat rázta meg, de birodalmi szintű jelentőségűvé vált.
A zsinatot Constantinus hívta össze. Szilveszter személyesen nem ment el Nikaiába. Kaiszareiai Euszebiosz szerint a távolmaradás oka az idős kora volt; a modern szakirodalom ugyanakkor óvatosan fogalmaz, mert a pontos okok nem rekonstruálhatók teljes bizonyossággal. A római egyházat két presbitere, Vitus és Vincentius képviselte. A zsinati aláírási listákban nevük rendszerint Hosius cordobai püspök után és a többi püspök előtt szerepel, de nincs adat arra, hogy a római presbiterek érdemi felszólalásokkal irányították volna a vitát.
A nikaiai zsinat elfogadta a nikaiai hitvallást, amely kimondta, hogy a Fiú az Atyával egylényegű, görögül homoousios. Ez a megfogalmazás az ariánus felfogással szemben azt hangsúlyozta, hogy a Fiú nem teremtmény, hanem az Atyával azonos isteni lényegű. A zsinat emellett fegyelmi kánonokat is elfogadott, és a húsvét ünneplésének egységesítésével is foglalkozott.
A 325-ös hitvallást nem szabad összekeverni a később liturgikusan elterjedt nikaia–konstantinápolyi hitvallással, amelynek végleges formája a 381-es konstantinápolyi zsinathoz kapcsolódik. A szócikk ezért a 325-ös esemény kapcsán a nikaiai hitvallásról beszél.
Szilveszter nikaiai szerepének értékelésekor kerülni kell két leegyszerűsítést. Nem helyes úgy bemutatni, mintha ő hívta volna össze a zsinatot vagy személyesen irányította volna annak vitáit. Ugyanakkor az sem pontos, ha Róma jelenlétét jelentéktelennek tekintjük: a római presbiterek részvétele és aláírása azt jelzi, hogy a római egyház képviseltette magát az első egyetemes zsinaton.
A római templomépítkezések
Szilveszter pontifikátusa alatt Róma keresztény városképe gyorsan átalakult. A nagy építkezések elsősorban Constantinus császári alapításaihoz és adományaihoz kapcsolódtak, de ezek a római egyház intézményi megerősödését szolgálták, és Szilveszter püspökségének idejére estek.
A legfontosabb építkezések közé tartozott a Lateráni bazilika és baptisztériuma. A Laterán a római püspök székesegyházi és igazgatási központjává vált, és később a pápák rezidenciájaként működött. Ugyancsak ebben a korszakban indult vagy zajlott az ókeresztény Szent Péter-bazilika építése a Vatikán dombján, Szent Péter sírja fölött, továbbá a Szent Pál sírja fölötti korai bazilika az ostiai út mentén.
A Liber Pontificalis Szilveszter-életrajzának egyik legjelentősebb része a konstantini templomalapítások és adományok felsorolása. Ide tartoznak a Laterán, a vatikáni Szent Péter-bazilika, a Sessorianus-palotához kapcsolódó Szent Kereszt-bazilika, valamint több temetői bazilika a mártírsírok közelében. Szilveszter konkrét személyes közreműködéséről azonban a források nem adnak részletes adatokat; ezért helyesebb úgy fogalmazni, hogy a nagy konstantini bazilikák az ő pontifikátusa idején épültek vagy alakultak ki, nem pedig úgy, hogy mindezek közvetlenül az ő személyes építtetői programjából származtak.
Liturgikus és fegyelmi hagyományok
A Liber Pontificalis Szilveszterhez több liturgikus vagy fegyelmi rendelkezést is kapcsol, de ezek történeti értéke eltérő. A forrás említ bizonyos klerikusi viseletre, egyházi rendtartásra, böjti szokásokra és a római liturgikus életre vonatkozó adatokat. A modern kutatás ezek egy részét óvatosan kezeli, mert a Liber Pontificalis gyakran későbbi római szokásokat tulajdonított korábbi pápáknak.
Szilveszter emlékezete különösen a titulus Equitii egyházához kapcsolódott. A római hagyomány ezt a helyet a későbbi Santi Silvestro e Martino ai Monti templom előzményeként tartotta számon. A kultusz és a helynév kapcsolata a 4–6. századtól egyre erősebben megfigyelhető, bár a pontos intézménytörténet több ponton bizonytalan.
A Szilveszter-legenda
Az Actus Silvestri
Szilveszter történeti alakját már a késő ókorban legendás hagyomány kezdte körülvenni. A legfontosabb ilyen szöveg az Actus Silvestri, más néven Vita vagy Gesta Silvestri. Ez latin, görög, szír és örmény hagyományban is ismert hagiográfiai legenda volt, amely Szilvesztert Róma keresztény átalakulásának főszereplőjeként mutatta be.
A legenda szerint Szilveszter már fiatal korában a keresztény hit bátor megvallója volt; a Constantinus által indított üldözés idején a Soracte-hegyre menekült; később az apostolok, Péter és Pál álombeli megjelenése után a császár őt kerestette meg. A történet szerint Constantinus leprában szenvedett, és pogány orvosai vérfürdőt javasoltak neki, de a császár könyörületből elutasította ezt. Szilveszter ezután megkeresztelte, mire Constantinus meggyógyult, megszüntette az üldözést, és kiváltságokat adott a római egyháznak.
A legenda további elemei közé tartozik Szilveszter vitája a zsidó rabbikkal, Szent Ilona megtérése, valamint a római sárkány vagy kígyó legyőzése. Ezek a történetek a középkori művészetben és prédikációs irodalomban igen népszerűek voltak, de nem tekinthetők kortársi történeti beszámolóknak.
Constantinus megkeresztelése