Huszt (, ) területi jelentőségű város Kárpátalján, Ukrajnában. A Kárpátaljai terület harmadik legnagyobb városa. Egy ideig a csehszlovákiai Ruszinföld autonóm székhelye lett 1938-ban, miután a korábbi székhely Ungvár az első bécsi döntéssel magyar közigazgatásba került.

Nagyszőlőstől 24 km-re északkeletre, Ungvártól 88 km-re délkeletre, a román határtól 9 km-re található, a Nagy-ág és a Husztica patak tiszai torkolatánál fekszik. A települést érinti a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal.

A város fölé magasodott a középkori és a kora újkori Magyarország egyik legerősebb és legjelentősebb vára, amely a 14. századtól fontos stratégiai szereppel bírt, hisz az erődítmény biztosította az aknaszlatinai sóbányákból vezető út, illetve több koronaváros védelmét. 1766. július 3-án este a várat 3 villámcsapás érte. Kigyulladt a tető, a gyorsan terjedő tűz lángba borított több épületet (a várnagy lakrészét, a kocsmát és az óratornyot). Az erődítményben található számos épület tetőszerkezete leégett, tíz évvel később császári parancsra kiürítették a várat, azóta rom.

Huszt lakossága 2023. október 13-án 26 127 fő volt, a belső menekülteket nem számítva.khust-miskrada 2023 Sotsialnyy pasport KHustskoi TH

Etimológia Egy népetimológiai magyarázat szerint neve a Husztica patak nevéből származik, az pedig a szláv husztka (jelentése: kendő) főnévből a völgykatlan formájáról, ahol fekszik. Sebestyén Zsolt nyelvész szerint: „a Huszt helységnév víznévből keletkezett névátvitellel. […] A víznév etimológiája nem tisztázott.”

Éghajlata Huszt nedves kontinentális éghajlatú. Az évi középhőmérséklet +9,2 °C. A legmagasabb júliusi átlaghőmérséklet +20,1 °C. A legalacsonyabb januári átlaghőmérséklet -3,2 °C körül alakul.

Az átlagos évi csapadékmennyiség 1078 mm. A legkevesebb csapadék áprilisban hullik — 74 mm, a legtöbb csapadék júliusban, átlagosan 105 mm. A legtöbb esős nap decemberben van, átlagosan 13,80 nap. A legkevesebb esős nap augusztusban van, átlagosan 9,87 nap.

A város története bélyegkép|balra|140px|Az 1528-as térkép részlete

A terület neve – „terra Huszth”, Huzth alakban – 1324-ben jelenik meg oklevélben. I. Károly király 1326 májusában kelt oklevelében privilégiumokat biztosított öt máramarosi egyházközség számára és többek közt említi György, huszti plébános nevét. A király 3 évvel később, 1329. április 26-án kiváltságokat adományozott Husztnak, ezeket három további település – Hosszúmező, Técső, Visk – is megkapta. Az uralkodói kiváltságlevélben Huszth alakban említik, lakosságának zömét szász és magyar hospesek alkották. Az 1332–1337 között készült pápai tizedjegyzék szerint a huszti katolikus egyházközség már 1333-ban fizette a pápai tizedet, ekkor 36 garast adott át az egyházi adószedőnek Gergely pap, Huzth plébánosa.

1514-ben a Dózsa György-féle parasztfelkelés során a helyi parasztok a szomszédos Nyalábvárat vették ostromgyűrűbe, a várba menekülő nemesek a huszti várban tartózkodó Perényi Gábortól kértek segítséget. Miután az ostromlók megtudták, hogy Husztról érkezhetnek katonák, elvonultak a királyházai vár alól. 1526-ban Erdély része lett. A város neve – Huſt alakban, fraktur betűkkel írva – megjelenik az 1528-ban Ingolstadtban nyomtatott Tabula Hungariae térképen, ami Magyarország első fennmaradt, nyomtatott térképe. Lázár deák Huszt mellett ábrázolta az Iza folyót (Yza fl), ami nem a Tisza dél-máramarosi, bal oldali mellékfolyója, hanem a sokáig Izá-nak nevezett Nagy-ág. A terület másik korai ábrázolása Matthia Zündt 1567-es térképén látható.

1541-ben I. Ferdinánd csapatai elfoglalták, a következő évtizedben itáliai hadmérnökök irányításával elvégezték a vár átfogó felújítását. 1594-ben egy jelentős krími tatár sereg tört be Máramaros vármegye területére a Toronyai-hágón keresztül, Kornis Gáspár huszti várkapitány ajándékok segítségével rávette II. Gázi Giráj krími kánt, hogy „e föld népét kímélje meg”. A tatár sereg nem ostromolta meg a várat.

I. Rákóczi György 1636-ban vette ostrom alá a huszti fellegvárat, de nem tudta elfoglalni annak ellenére, hogy még alagutat is próbáltak ásni. 1657-ben a Vereckei-hágón át betörő, Visk, Munkács és Ungvár vidékét végigpusztító Jerzy Lubomirski lengyel fővezér volt kénytelen felhagyni a vár ostromával és nagy zsákmányt szerezve kivonulni az országból. 1661 augusztusában Huszton járt Evlija Cselebi oszmán-török világutazó, történetíró, aki a Nagy-ág mellett táborozó török-tatár különítményt követeit kísért el a várba. A világutazó a következőket jegyezte fel a városról: „Külvárosának házai a vár nyugati oldalára néznek s egyik a másik fölött van. Palotáinak teteje színes cseréppel van fedve, a templomok tetejét ón fedi s a keresztek tiszta arannyal vannak bevonva úgy, hogy az ember szemei elbámulnak rajtuk. A szőlőknek, kerteknek vége nincs. Vize és levegője kellemes.” (lásd Cselebi beszámolóját). A sikertelen tárgyalás után a török sereg Kassa felé vonult. Huszt várában hunyt el 1667. május 13-án gróf Rhédey Ferenc erdélyi fejedelem, Máramaros vármegye főispánja.

bélyegkép|bal|200px|A város látképe 1714-ben

A vár nem ostrom által jutott kuruc kézre a Rákóczi-szabadságharc idején. Jókai Mór közismert humoros története a huszti beteglátogatásról csupán a képzelet szüleménye. A valóságban minden sokkal egyszerűbben történt: Ilosvay Imre kuruc százados álruhában belopódzott a máramarosi erődítménybe, felbujtotta az elmaradt zsold miatt elégedetlen, német katonákból álló várőrséget, amely 1703. augusztus 17-én éjjel megölte a parancsnokot, Franz Gottfried von Eythnert. A megközelítőleg 50 katonából álló őrség átállt a kurucok oldalára, ezzel II. Rákóczi Ferenc kezébe került az erődítmény, amit egészen a szabadságharc végéig megtartott. 1706-ban a várhegy alján állt Rákóczi-házban országgyűlést tartottak, ahol kikiáltották Erdély függetlenségét. 1709. október 22-26-án újabb országgyűlés volt Huszton. 1711. április 30-án a kuruc sereg letette a fegyvert a majtényi síkon. Ennek ellenére a vár még tartotta magát, Móricz István várkapitány több levelet váltott Rákóczival, melyekben igyekezett tisztázni a további teendőit, végül kénytelen volt átadni az erődítményt. 1711. május 12-én Acton ezredes a császári csapatok élén bevonult a várba. A majtényi fegyverletétel után a császári helyőrség állomáshelye lett a huszti erőd. 1717-ben az utolsó tatárjárás során a főként Székelyföldet pusztító csapatok elkerülték Husztot és szeptember 1-jére elérték Visket. Itt a Sztojka Zsigmond által vezetett máramarosi népfelkelők, kiegészülve a huszti várőrséggel megtámadták a tatár hátvédet, közülük sokat levágott és számos foglyot szabadított ki.

Az egyre elhanyagoltabb várat 1748. július 27-én hatalmas vihar rongálta meg. Mária Terézia elrendelte helyreállítását, de a máramarosi főispán az erődítmény rozoga állapota miatt lemondott annak felújításáról. Gervay Péter várnagy halála után néhány hónappal, 1766. július 3-án este a várat 3 villámcsapás érte. Kigyulladt a tető, a gyorsan terjedő tűz lángba borított több épületet – a várnagy lakrészét, a kocsmát és az óratornyot –, majd a leszakadó, égő gerendák eltorlaszolták a vár egyetlen kijáratát, az alsóvár kapuját. Az erődítményben található számos épület tetőszerkezete leégett, csupán a kormos, meredező falai maradtak meg. 1773-ban József főherceg, a későbbi II. József (1780–1790) megszemlélte a várat, és nem járult hozzá újjáépítéséhez. 1776-ban a kapukat berakatták, a helyőrséget és az eszközöket a munkácsi várba telepítették át. A nagy tűzvész utáni első évtizedekben a vár állapotromlása aránylag csekély volt, 1796-ig még állt a lőportorony, a várkápolna, az óratorony, nem romlott jelentősen a falak állapota. Utolsó épen maradt tornya 1798 nyarán dőlt le. 1799-ben a királyi kincstár engedélyezte köveinek felhasználását a huszti római katolikus templom (Szent Anna templom), valamint a kincstári ingatlanok építésénél. Ekkor bontották el a vár keleti oldalát.

bélyegkép|200px|Vasárnapi Ujság (1862) A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Huszti járásának székhelye volt.

A csehszlovákiai autonóm Kárpátalja székhelye lett 1938-ban, miután a korábbi székhely Ungvár az első bécsi döntéssel magyar közigazgatásba került.

1939. március 14-én, Csehszlovákia szétesése után itt jelentette be államfőként Avgusztin Volosin Kárpátalja függetlenségét. Az új állam fővárosa Huszt lett, ám másnap a magyar csapatok bevonultak a városba, a független Kárpátalja vezetői zömmel Romániába menekültek. Huszt ezt követően 1944-ig ismét a Magyar Királyság része, a Máramarosi közigazgatási kirendeltség székhelye. A várost 1944. október 24-én foglalták el a szovjet csapatok.

2020-ig Körösös és Túlnagyágtelep tartozott hozzá.

Népessége Középkori lakossága magyar és szász volt. A máramarosi koronavárosok közül Huszton jelent meg először ruszin lakosság. Az 1600-ban készült urbárium még nem jegyzett fel ruszinokat a városban, viszont 1614-ben már egy Sárosvég nevű utcát népesítettek be. 1784 és 1787 között végezték el az első magyarországi népszámlálást, ekkor Huszton 401 házban 473 család élt, a település teljes lakossága 2187 fő volt. A Pallas nagy lexikona szerint 1891-ben a településen 1426 ház volt 7461 lakóval. A népesség felekezeti megoszlása a következőképpen alakult: 1513 római katolikus, 4333 görögkatolikus, 461 evangélikus, 1560 izraelita. A városban 1837 magyar nemzetiségű lakott.

1910-ben Husztnak volt, melyből 5230 ruszin, 3505 magyar és 1535 német lakos. 2001-ben volt, melyből ukrán (és ruszin), 1700 magyar, 1200 orosz és 100 cigány volt. Egy ukrán adatbázis szerint 2001. december 5-én volt. Lakossága 2011. január 1-jén volt.

A település népességének változása az első magyarországi népszámlálás (1784–1787) és 2023 között.

Nevezetességek bélyegkép|252px|A várrom és a makettje Huszti várrom

Templomok

Huszti református templom Huszti római katolikus templom

Jézus mennybemenetele templom A görögkatolikus kőtemplomot 1789-ben építették, s Jézus mennybemenetelének ünnepére szentelték fel. Két kőtornyát jóval később, 1855-ben emelték.

Zsinagóga 1878-ban épült. Belül háromhajós, kilenc kupola van benne. Az épület megőrizte az eredeti belsejét és falfestéseit.

Híres husztiak Itt született 1738-ban gr. Teleki József tudós, koronaőr (elhunyt 1796. szeptember 1.) 1745-ben Koller József egyháztörténész (elhunyt 1832. szeptember 2.) 1780-ban sámsoni Gáthy István földmérő, a geodéziai szögtükör feltalálója (elhunyt 1859. szeptember 24.) 1853-ban Mose Grünwald világhírű rabbi, az Árugát HáBoszem responza és Tóramagyarázatok szerzője 1860-ban ifj. Prielle Kornélia operetténekes, Prielle Péter és Lang Berta leánya. Férje Borsody Vilmos színigazgató akivel 1887-től együtt is szerepeltek (elhunyt – Budapest, 1923. feb. 15.). 1882-ben Benda Jenő író, újságíró (elhunyt 1944. november 24.) 1894-ben Szép Ernő költő, író, újságíró (elhunyt 1953. október 2.) 1921. december 18-án Hořec Jaromír (†Prága 2009. november 22.) cseh költő és újságíró 1930. november 11-én Moskalyk Antonín (†Brno 2006. január 27.) cseh filmrendező

Testvértelepülés Szirmabesenyő, Magyarország (2017. december 14-től) Komárom, Magyarország Héthárs, Szlovákia (2010. december 9-től) Szinna, Szlovákia Žďár nad Sázavou, Csehország

Megjegyzések

Hivatkozások

Források

További információk Kölcsey Ferenc: Huszt (epigramma) A református templom Huszton (orosz nyelven) Mihály János: Máramarosi diplomák a XIV. és XV. századból, Máramarossziget, 1900.Online hozzáférés

Kategória:Huszt Kategória:Huszt község települései Kategória:Máramaros vármegye települései