Krasznokvajda község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, az Encsi járásban.
Fekvése A Rakaca-patak völgyében, Miskolctól közúton körülbelül 60 kilométerre északkeletre található község két, korábban önálló település, a Csereháthoz tartozó Krasznokpuszta ("Krasznyik") és a Tornai-dombságban fekvő Vajda települések egyesítésével jött létre. Krasznokvajda a központja a "Hétközségnek" nevezett földrajzi-néprajzi mikrorégiónak, amelyhez rajta kívül Büttös, Kány, Keresztéte, Pamlény, Perecse és Szászfa tartozik.
A község főútja a Szalonnától induló és mindvégig a Rakaca-völgyben húzódó, nagyjából nyugat-keleti irányban vezető 2613-as út, amely 27 kilométer megtétele után itt, Krasznokvajda külterületének keleti részén ér véget, beletorkollva a dél felől érkező 2624-es útba. Még ugyancsak a település területén ágazik ki ez utóbbi útból észak relé a 26 126-os út, amely Perecsére vezet.
Története Középkor A falu neve két egymással határos, de nem összeépült településrész nevének egymás mellé helyezésével keletkezett. Az újkorban pusztaként szereplő Krasznik vagy Krasznok keletebbre, Vajda nyugatabbra fekszik. Mindkettő szláv eredetű szóra vezethető vissza: krasznok szépet, a magyar nyelvbe is átkerült vajda szó pedig vezért jelentett.Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp. 1988. 806; Ján Stanislav: Slovenský juh v streredoveku I. Bratislava, 1999. 366.
A két falu középkori története hasonló volt, mivel ugyanahhoz az uradalomhoz tartoztak.Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. 1987. 115, 154. Vajda első említése 1285-ből, egy hamis oklevélből származik, amely arról tudósít, hogy a Hontpázmány nemzetségbeli testvérpár, Ders és Dömötör megosztoztak Hont vármegyei birtokaikon. Az Abaúj vármegyei Jánok, Vajda és Büttös – amelyet öröklött jószágoknak neveztek – Aba nemzetségből való Amadé tartotta elfoglalva, így arról nem tudtak rendelkezni. Abban maradtak, hogy ezek azé legyenek, aki vissza tudja szerezni őket. A visszaszerző jószándékára lett bízva, hogy mikor osztozzon meg e falvakon atyafiaival. Az örökség minden bizonnyal anyai ágon illette a testvéreket. Vajda és Krasznok az Aba nemzetség Amadé-ágának ősi birtoka lehetett.Kubinyi Ferenc: Oklevelek hontvármegyei magán-levéltárakból. 18. sz. (27–28); Hamis voltára: Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I–IV. Bp. 1963–1998. III. 92. 1302-ben sokkal részletesebben sorolták fel a jánoki uradalmat, mint másfél évtizeddel korábban: Jánokon kívül Papolc, Raksony, Parlagi, Vajda, Büttös és Krasznok tartoztak hozzá. A Hontpázmány nemzetségből való Ders fia Miklós mindegyiket pusztán állónak nevezte, és elcserélte őket vejével, Szügyi Andrással, aki két lakott nógrádi falut adott értük. A birtokcsere megvalósult ugyan, de évtizedekig tartó pereskedés alapját vetette meg a Szügyiek és Hontpázmányok eme ága között, akik idővel éppen Vajdáról a Vajdai nevet kezdték viselni. E közben az Aba nemzetség Amadé ága is igényt tartott a birtokokra és a 14. század elején valószínűleg ők voltak tényleges birtokosai. A Szügyieket 1307-ben iktatta be a királyi ember az uradalomba, így Vajdába és Krasznokba is. Károly király csak Amadé fiainak és más ellenfeleinek legyőzése után, 1317-ben rendelte el, hogy a Hontpázmány nemzetségbeli Ders fiai kapják vissza az uradalmat. Ez után kezdődött a Hontpázmányok és a Szügyiek vitája. A belháború elcsendesültével, 1321-ben a Szügyieknek adta a király az uradalmat, 1323-ban egy kúriai ítélet is a Szügyiek javára zárta le a pert. Krasznok és Vajda ott szerepelt az uradalom 1323-as határjárásában.MNL OL DL 71277; Kubinyi Ferenc: Oklevelek hontvármegyei magán-levéltárakból. 39. sz. (57–58), 45. sz. (64–65), 46. sz. (65–66). A per részleteit lásd: Györffy: im. I. Jánok címszó alatt. 1344-ben kiegyezett egymással a Hontpázmány nemzetségbeli család a Szügyikkel. Az egyezséget a királyi tanács közvetítésével hozták létre. Egymás között felosztották a jánoki uradalmat: Jánok a Szügyieké, Büttös és Vajda pedig a Hontpázmányoké lett. A felosztás során leírták Vajda határait.Anjoukori oklevéltár XXVIII. 526, 623, 636, 664. sz. (301, 357, 363, 376); XXXI. 185, 392, 746, 799. sz. (124, 220, 391, 415) Ezután a Hontpázmány nemzetség eme ágának családjai birtokoltak Vajdán, ahol 1427-ben a kamara haszna nevű királyi adót 19 paraszti telek után fizették meg. Ebből 8 telek esett Vajdai Mihály és 11 Ders István részére.Engel Pál: Kamarahaszna összeírások 1427-ből. Bp. 1989. 31, 32. Krasznok valószínűleg már a 14. első felében elnéptelenedett, az 1344-es határjárásban nem szerepelt, és pusztaként Vajda határába olvadt.
A két falu közül Vajda volt egyházas hely. Az egri püspökség tizedeinek felosztásakor tizedei a káptalannak jutottak. E miatt a püspök és a káptalan között per keletkezett, amelyben 1319-ben egyezett ki a két fél. Más Abaúj, Borsod és Ung vármegyei települések és Eger egy részének tizedei mellett Vajda falu tizedeit is visszakapta az egri káptalan.Fejér: Codex diplomaticus VIII/2. 680–687. Papja, Domonkos 1332-ben 15 garasra becsülte a pápai tizedfizetési kötelezettségét, amelyet azonban vitattak, 1333-ban 14, 1334-ben 8 garast fizetett a pápai tized címén.Györffy: Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I–IV. Bp. 1963–1998. I. 154. Plébánosát 1405-ben Istvánnak hívták.Zsigmondkori oklevéltár II. 3891. sz. (471)
Kora újkor A falu a 16–17. században is Vajda néven ismeretes, de későbbi neve – Krasznokvajda – nemesi előneveként már a 17. század második felében megjelenik a birtokosok közé bekerült krasznik-vajdai vagy krasznikvajdai Szent-Imrey családnál. A prédikátum egyszerre vonatkozik a család két birtokára: Vajda falura és a vele szomszédos, szintén középkori eredetű, de már a 15. századtól elnéptelenedett Krasznik vagy Krasznok pusztára.
A középkori jánoki (ma: Janík, Szlovákia) uradalomhoz tartozó Vajda falu Mohácsot követően lassan kikerül az egységes uradalmi igazgatás alól, és középbirtokos nemesek mint conpossessorok, azaz birtokostársak közös jószága lesz. Vajdára is jellemző lesz a 16. század második felében a török kori Cserehát birtokjogi sajátossága, a birtokosi közösség, az ún. conpossessoratus, amikor több nemeshez vagy nemes családhoz megosztva tartozik a birtok, amelyet a földesurak jobbágytelkenként, így jobbágyonként is felosztanak egymás között. A földesúri családokat legtöbbször rokoni kapcsolatok fűzik össze, több birtokos házastársa révén lesz Vajda földesura.
A fő birtokos a 16. században is a középkori eredetű Jánoky vagy Vajdai család marad, amelynek tagjai az egykori jánoki uradalom több falujában (Jánok, Vajda, Büttös) is örökösök. A Jánoky család Jánoki Tamás fiaiban: Gergelyben és Pálban a 15. század végén két ágra szakadt, a 16. század közepén a Gergely-ágat az unoka, (Jánoky Tamás fia) István (1503–1568) képviseli, míg unokafivére, Jánoki/Jánoky Oszvald (†1550 k.) Tamás másik fia, Pál leszármazója. Jánoky Oszvaldnak két lánya született: Anna és Erzsébet.Vécsey Tamás: Jánok és az 1569:58. T.-czikk. MTA, Budapest, 1911 (Értekezések a történeti tudományok köréből 22/10.) 27–29. (701–703.) A Jánokyak fő csereháti jószágait: Vajdát és Büttöst a 16. században közösen birtokolta a Gergely-ág (Jánoky István) és a Pál-ág (Jánoky Oszvald).
A Gergely-ágból származó Jánoky István azonban 1556-ban kénytelen volt megválni az I. Ferdinánd király által elkobzott birtokaitól, ugyanis felségsértéssel vádolták, mert a királlyal szembeforduló Bebek Ferenc (†1558) és fia, György (†1567) pártján állt, feltehetően az oligarchák familiárisa volt. Bebekéket hűtlenségük miatt 1556 elején az országgyűlés elítélte és száműzte, és hívüket, Jánoky Istvánt is fej- és jószágvesztésre ítélték, az uralkodó azonban még abban az évben, 1556. szeptember 7-én megkegyelmezett neki, jószágait is visszaadta.Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) A 57 (Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii) 3. kötet 323–325. (Hungaricana közgyűjteményi portál, Levéltár – Adatbázisok: Királyi Könyvek 3.316 sz.)Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) A 57 (Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii) 3. kötet 957. (Hungaricana közgyűjteményi portál, Levéltár – Adatbázisok: Királyi Könyvek 3.1280 sz.) Az 1568-ban elhunyt Jánoky István birtokait azonban mégsem örökölhették fiai, a Geszti Annától született Zsigmond (1583-ban a szendrői végvár kapitánya és prefektusa) és Gáspár, mivel apjuk halála után a kamara lefoglalta a Hont és Abaúj vármegyei örökséget, arra hivatkozva, hogy Jánoky István örökös nélkül halt meg, így a család ezen ágának magva szakadt. A tényleges örökösök azonban tiltakoztak, még az országgyűlést is megkeresték, amely törvényben (1569:58 tc.) rendelte el a jószágok visszaadását. Közben az I. Miksa király már tovább is adományozta a Jánoky-örökséget, mind az Abaúj vármegyei birtokokat – Jánok, Vajda, Büttös – 1569. augusztus 1-jén,Vécsey Tamás: Jánok és az 1569:58. T.-czikk. MTA, Budapest, 1911 (Értekezések a történeti tudományok köréből 22/10.) 37. (711.) mind a Gömör és Hont vármegyei birtokokat 1570. február 2-án, mégpedig Draskovich Gáspárnak és csömöri Zay Ferencnek.Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) A 57 (Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii) 3. kötet 957. (Hungaricana közgyűjteményi portál, Levéltár – Adatbázisok: Királyi Könyvek 3.1280 sz.)
A portális vagy dikális néven ismert királyi adó (rovásadó) jegyzéke 1552-ben Vajda földesasszonyának Jánoky Oszvald özvegyét tünteti fel.Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) E 158 Dikális összeírások, Abaúj vármegye 1572-ben Jánoky Oszvald és Varjassy Katalin lánya, Erzsébet és férje: szokolyi Baxay (Baksay vagy Baksy) János, valamint másik lányuk: Borbála és férje: szomolyai Füzy Ambrus kap királyi megerősítést 1572-ben Hont és Gömör vármegyei birtokaikra, valamint Abaúj vármegyében Vajda, Jánok és Büttös részbirtokokra, illetve Keresztéte teljes pusztára.Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) A 57 (Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii) 3. kötet 1025. (Hungaricana közgyűjteményi portál, Levéltár – Adatbázisok: Királyi Könyvek 3.1393 sz.) A sógorok, Füzy Ambrus és Baksy János egyébként már 1567-ben is bizonyosan birtokostársak Abaúj vármegyében, 1564-ben pedig együtt választják meg őket Abaúj vármegye hites törvényszéki ülnökeinek.Korponay János: Abaujvármegye monographiaja, II. kötet (Abaujvármegye történelme). Kossch és Scharf, Kassa, 1878. 383., 43. 1572-ben a király visszautalta az abaúji birtokokat Jánoky István fiainak, akik úgy egyeztek meg, hogy Zsigmond a rá eső birtokrészt átadja fivérének, Gáspárnak (†1610 körül), ezt azonban időközben unokanővérük, Jánoky Erzsébet férje, Baksay János elfoglalta. Végül a Gergely-ágból származó Jánoky István fiai kiegyeztek a Pál-ági örökösökkel, azaz Jánoky Oszvald (Ozsvát) leányainak családtagjaival, és mindkét ág részesedett a jószágokból.Vécsey Tamás: Jánok és az 1569:58. T.-czikk. MTA, Budapest, 1911 (Értekezések a történeti tudományok köréből 22/10.) 41–42. (713–715.)
Jánoky Oszvald lánya, Erzsébet és férje: szokolyi Baksy János, akiket a vajdai (krasznokvajdai) református templomban temettek el 1580 körül, lányukat, Baksy Zsófiát a horvát eredetű Sztranszkovics (Sztranszikovics) Horváth (más néven: Sztranszkovich–Draskovich)Szentimrey Kálmán és Tamás: SzentImrey és Krasznik Vajdai SzentImrey nemzetség leszármazásának és nemzedékrendjének leírása (Genealogiaja). Magánkiadás, [Budapest, 1895] Györgyhöz adták feleségül. 1582-ben a portális adójegyzék már Horváth Györgyöt nevezi meg Vajda egyik földesurának. 1596-ban az adójegyzékben 4 vajdai földesúr szerepel, egyrészt a Jánoky-örökösök: Baksy Pál és Jánoky Gáspár (Jánoky István fia), illetve két „idegen” birtokos, a sárosi nemesi családból származó Gyármán Mihály és illetve Győri György.Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) E 158 Dikális összeírások, Abaúj vármegye 1582, 1596 balra|bélyegkép|280x280px|Krasznokvajdai utca