Fonó Albert, 1909-ig FischerAz engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 30114/1909. Forrás: MNL-OL 30793. mikrofilm 326. kép 1. karton. Névváltoztatási kimutatások 1909. év 8. oldal 29. sor (Budapest, 1881. július 2. – Budapest, 1972. november 21.) magyar gépészmérnök, feltaláló, a műszaki tudományok doktora (1952), a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Életpályája Fischer Zsigmond borkereskedő és Herz Róza elsőszülött gyermeke. A Fasori Gimnázium elvégzése után a Magyar Királyi József Műegyetemen tanult, ahol 1903-ban szerzett gépészmérnöki diplomát. Az egyetem után Németországban, Belgiumban, Svájcban, Franciaországban és Nagy-Britanniában különféle gyárakban dolgozott. 1909-ben visszatért Magyarországra és a Mechanikai Munkatárolás Villamoshajtásnál című doktori értekezése alapján megszerezte a műszaki doktorátust. 1909 és 1950 között önálló tervező és tanácsadó mérnök volt. 1950-től a Kohó és Gépipari Iroda szaktanácsadójaként dolgozott. 1954-ben az Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett, 1956-ban Kossuth-díjat kapott. 1968-tól a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia levelező tagja volt. Emlékére a Magyar Asztronautikai Társaság 1980-ban megalapította a Fonó Albert-díjat.
A Farkasréti temetőben nyugszik.
Családja Házastársa dr. Szilasi Nina (1892–1958) volt, akit Pozsonyban vett nőül.
Gyermekei Fonó Péter (1921–?) és Fonó András (1923–?).
Tudományos eredményei
Leginkább az energetika területén volt jártas, erre vonatkozott Mechanikai munkatárolás villamos hajtásnál című doktori disszertációja is. Élete során 20 kutatási témában 46 szabadalmat dolgozott ki. Találmányai között megtalálható az 1923-ban kidolgozott gőzkazán és az 1928-ban szerkesztett újfajta bányászati légsűrítő berendezés. 1924-ben a német Siemens vásárolta meg szabadalmát, ami szállítógépek és vasúti járművek önműködő fék- és menetszabályozójára vonatkozott. 1926-ban elsők között dolgozott ki egy szárnyashajót, amelynek kísérleteibe Kármán Tódor is bekapcsolódott. A sugárhajtás egyik úttörője, a torlósugár-hajtómű egyik feltalálója. 1928-ban szabadalmaztatta a torló-sugárhajtóművet, majd a gázturbinás hajtóművet is megtervezte.
Díjai, elismerései
Munka Érdemrend (1954) Munka Érdemrend ezüst fokozata (1965) Munka Érdemrend arany fokozata (1971) Kossuth-díj (nagy jelentőségű találmányaiért, acéliparunk hőenergia-gazdálkodásában elért jelentős eredményeiért, 1956)
Jegyzetek
Források
Képesrepülés
Kapcsolódó szócikkek A Magyar Tudományos Akadémia tagjainak listája (A–F)
További információk Életrajza a Magyar Szabadalmi Hivatal honlapján Terplán Zénó: Fonó Albert. A múlt magyar tudósai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1991.
Kategória:Magyar gépészmérnökök Kategória:MTA-tagok Kategória:Kossuth-díjasok Kategória:Magyar feltalálók Kategória:Magyarok, akikről kisbolygót neveztek el Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:1881-ben született személyek Kategória:1972-ben elhunyt személyek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek