Gyűrűzés

A gyűrűzés a kis testű állatok egyedi jelölésének egyik legrégebben használt módszere. A gyakorlatban a vadon élő madarak, a fogságban tartott madarak (díszmadarak, állatkerti példányok stb.) és a denevérek esetében használatos. Leginkább az egyedi kóddal ellátott gyűrűtípusok elterjedtek, de gyakran színes gyűrűk kombinációját is alkalmazzák. Az egyedi jelölés célja leggyakrabban a vonulás kutatása, de ha ökológiai vagy etológiai vizsgálatok során szükséges az egyes vizsgált példányok későbbi azonosíthatósága, ugyancsak többnyire ez a bevált módszer jelenti a leginkább kézenfekvő megoldást.

Mivel Magyarországon a gyűrűzéssel megjelölhető állatfajok közül valamennyi denevérfaj és a vadon élő madarak túlnyomó része védett, ezek befogásához és jelöléséhez speciális jogosítvány (a védett állatfajok védelmére, tartására, hasznosítására és bemutatására vonatkozó részletes szabályokról szóló, 348/2006. (XII. 23.) számú kormányrendelet rendelkezései szerinti engedély) szükséges.

Vadon élő madarak tudományos célú gyűrűzése A madarak jelöléséhez alkalmas, egyedi kóddal ellátott fém lábgyűrűt Hans Christian Mortensen (1856-1921) dán középiskolai tanár alkalmazta először 1899-ben, seregélyeken. Magyarországon 1908-ban, Dánia és Németország után a világon harmadikként kezdték meg a madarak gyűrűzését. A madárgyűrűzés igazi jelentőségét a madárvonulás kutatásában elsőként Schenk Jakab ismerte fel, aki 1898-tól volt munkatársa a Magyar Ornithológiai Központnak, és – több hazai szakember aggodalma, illetve támadásai ellenére – javasolta Herman Ottónak a módszer hazai bevezetését.

Már az első évben, 1908-ban összesen 27 madárfaj 1064 példányát jelölték meg a Magyar Ornithológiai Központ munkatársai, a "BUDAPEST" feliratú jelölőgyűrűkkel. Az első öt hazai gyűrűsorozatot a rossitteni Johannes Thienemanntól kapott mintagyűrűk alapján készítették el.

Sajnálatos módon a második világháború során az értelmetlen pusztítás áldozata lett 1944 decemberében – számos más természeti, emberi és kulturális érték mellett – a Madártani Intézet teljes archívuma és gyűjteménye is. A háború előtti, töredékesen megmaradt adatok alapján a Magyarországon legkorábban meggyűrűzött madár egy Felsőpeszéren 1908. június 17-én megjelölt gólyafióka volt, amit Cerva Frigyes gyűrűzött.

Madárbefogásra használt eszközök A madárfajok egy részénél (főleg a kisebb testű fajoknál) a kifejlett példányok befogása viszonylag könnyű, ezek esetében a madárgyűrűzést végző kutatók elsősorban kifejlett egyedek befogására törekszenek. Egyes fajok esetében viszont a kifejlett egyedek befogása vagy nagyon körülményes, vagy aránytalanul nagy idő- és energia-ráfordítást igényel, esetleg kifejezetten veszélyeztetheti is az egyedek testi épségét. Ilyen fajoknál a gyűrűzők elsősorban a fészekben ülő, még repülésképtelen fiókák jelölésére összpontosítanak.

A legismertebb fogóeszközök a közép-európai viszonyok közt

Függönyháló: A függönyháló évtizedek óta a legelterjedtebb fogóeszköz, amely a kis és kisebb-közepes méretű fajok esetén (nagyjából galamb méretig) általában hatékonyan használható. A háló általában 12 méteres, ritkábban 6, 10 vagy 18 méteres hosszúságú, 2-3 méter magas, és a magasságától függően (2-)4-6 "zsebes"; lyukbősége eltérhet attól függően, hogy milyen fajok befogására szeretnék felhasználni. A háló lyukmérete a fecskefélék és kis énekesek fogására alkalmas, legkisebb lyukméretű hálóktól a rigókig terjedő mérettartományig terjedhet. A vékony szálból kötött téglalap alakú hálót erősebb vezetőszálakra fűzik fel, amelyeken teljes kifeszítés mellett is lazán függ. A hálót a két végén a vezetőszálak végződésénél lévő "füleken" átfűzött rúd (stangli) feszíti ki. A hálónak repülő madár a lazán lógó zsebekbe hull, majd ott kapálózás közben belegabalyodik a hálószemekbe, annyira, hogy önerőből nem tud kiszabadulni, de a gyűrűzést végzők számára – bizonyos mennyiségű, általában nem túl sok gyakorlás után – a kiszabadítása többnyire csak másodpercek kérdése.

Azok számára, akik újoncként vagy „külsősként” szeretnének bekapcsolódni egy-egy gyűrűzőtábor, netán egy-egy gyűrűzőállomás munkájába, rendszerint az a legelső minimum követelmény, hogy (a táborvezető vagy a tábori gyűrűzésvezető által igazolt módon) megtanuljanak függönyhálóból magabiztosan és problémamentesen kiszedni oda beakadt kis énekesmadarakat, illetve tudjanak és merjenek segítséget kérni tapasztaltabb társaiktól, rögtön amint felismerik, hogy egy példánnyal mégsem boldogulnak.

Kandli: Talajhoz rögzített, kis méretű csapóháló, amelyet rugóerő mozgat. A kandlikat főként kisebb madarak, leginkább rovarevő énekesmadarak fogásánál alkalmazzák. A négyzet alakúra kötött háló egy rugós fém keretre van rögzítve, s a keretet fel kell csalizni valamilyen, a megfogni kívánt madárfaj számára csábító zsákmányállattal. Mivel a kandlikat leginkább rigóféle énekesmadarak befogására használják, az elsütőszerkezetet (amit a madárgyűrűzők jelentős része helyben farag) élő lisztkukaccal szokták felcsalizni. Ha a zsákmányállatot bármilyen madár megpróbálja felcsippenteni, azzal kioldja az elsütőszerkezetet, és a háló villámgyors lecsapódásával fogságba kerül. Partimadaraknál alkalmazva a víz szélén elhelyezett kandli elsütőszerkezetét botlódrót oldja ki.

Varsa: Vízimadarak befogásához használatos eszköz. Működési elve megegyezik a halászatban alkalmazott hasonnevű eszközével: a hálóval borított varsába befelé szűkülő bejáraton, gyalog vagy úszva jutnak be a madarak és nem találnak ki. Az iszapban szedegető vagy sekély vízben úszó madarakat terelő vezeti a bejárathoz.

Rakétaháló: Nagyméretű, téglalap alakú háló, amelyet ludak, partimadarak fogásánál használnak. Az egyik szélét a talajhoz rögzítve harmonikaszerűen keskenyre összehajtogatva olyan helyre telepítik, ahol rendszerint sok madár tartózkodik. Valójában nem rakéta, hanem "ágyú-háló" (Kanonennetz), mert a célterületen lévő madarak felett a hálót aknavetőszerű csövekből kilőtt és a hálóhoz erősített súlyok rántják át, amelyeket leshelyről indít el a befogást irányító személy. Mivel egyszerre nagyon sok (akár több száz) madár fogható így, sok ember kell a szedéshez.

Kockaháló: Speciálisan megkötött, nappali ragadozómadarak befogásához használt háló, amely felállítva egy kb. 1 x 1 méteres kockát formáz. Az alul lerögzített hálót a négy sarkánál száraz nádszállal állítják fel (így adja ki a kockaformát), előtte alá egy élő csaliállatot, jellemzően házigalambot tesznek béklyózva, ami a madarat nem akadályozza a mozgásában, csak az elrepülését akadályozza meg. A hálót nyílt terepen, a ragadozómadarak számára jól látható helyen célszerű felállítani; amikor a ragadozó lecsap, a háló összeborul és foglyul ejti a támadót.

Emellett a madárfogásra módszerek, csapdák, berendezések sok százféle változatát és típusát kísérletezték ki. Ezek főként különleges életmódú madárfajok egyedeinek befogásánál játszanak szerepet.

Gyűrűtípusok

Alumínium lábgyűrűk: A Mortensen által kitalált forma lényegében nem változott az elmúlt 100 év során. A kifejlett egyedekre zárt gyűrűt felhelyezni már nem lehet, ezért kisebb-nagyobb, téglalap alakú lapocskákból készült nyitott gyűrűt alkalmaznak, amelyekbe a kibocsátó gyűrűzőközpont nevét és egy karaktersorozatot vésnek. Ez teljesen egyedivé teszi a gyűrűt. A nagyobb méretű gyűrűket kinyílás ellen felhelyezéskor szegecseléssel rögzítik, vagy biztonsági fülecskét hajtanak rá. Bár a legtöbb ilyen gyűrű anyaga alumínium, újabban a fokozott kopásnak kitett helyeken (pl. iszapban tocsogó) madarak jelölésére rozsdamentes acélból is készítenek (tartósabb) gyűrűket. A gyűrűzés hajnalán vörösrezet is használtak gyűrűkészítésre. A nyitott gyűrűt speciális fogóval kell összezárni a madár lábán.

Színes műanyag lábgyűrűk kóddal: Rendszerint sirály méretű, vagy annál nagyobb madaraknál alkalmazzák, mert a nagyobb gyűrűn már távcsővel, messzebbről leolvasható kód is elfér. A gyűrűt két különböző színű, összeragasztott pvc lapból készítik. A számokból és betűkből álló karaktersorozatot úgy gravírozzák a gyűrűre, hogy a vésetben a másik szín legyen látható (pl. fekete-fehér). Az egyedi kódot a madárfaj, a gyűrű színe, elhelyezkedése (melyik lábon, csüdízület alatt vagy felett) és a karaktersorozat (2-4) együttesen határozzák meg. A madár élete során számos leolvasást érhet meg, így ez a módszer hatékonyabb.

Színes műanyag nyakgyűrűk kóddal: Ezt a gyűrűt speciálisan ludak és hattyúk jelölésére alkalmazzák. Anyaga, elkészítése a színes, kóddal ellátott lábgyűrűével megegyezik, attól méretében tér el, illetve elhelyezésében. A madár hosszú, karcsú nyakára helyezik fel úgy, hogy viselkedésében, táplálkozásában ne akadályozza, vagy veszélyeztesse, de a fején át ne tudjon lecsúszni. Erről a kódot (2-4 karakter) egy erős távcsővel akár 4–500 méter távolságból is le lehet olvasni.

Színes gyűrűk kód nélkül: A színes oxidréteg miatt színes fémből, vagy anyagában színes műanyagból készült gyűrűket egyedi jelölésre több gyűrűből álló kombinációhoz használják. Ezek száma, színe, az egymáshoz és a madárhoz (bal/jobb láb, ízület alatt/felett) viszonyított helyzete határozza meg a kódot fajonként.

Speciális jelölési módok: A madarak egyedi jelölésére számtalan módszert kipróbáltak, de a gyűrűzéshez hasonlóan széles körben alkalmazott más megoldást nem sikerült találni. Nagy testű madarakon (pl. túzokok, keselyűk) ritkán az ún. szárny-krotáliát használják, vadrécéknél nagyon ritkán a csőr-krotáliát.

Magyarországon jelenleg használt alumínium lábgyűrű-típusok: Fő szabály, hogy minden madárra olyan gyűrűt kell tenni, amely nem akadályozza a mozgásban és nem okoz számára sérülést. Az előre elkészített gyűrűket szükség esetén a madár lábának átmérőjéhez hozzá kell igazítani (megvágni). A gyűrűzőközpontok megadják az egyes fajok jelöléséhez alkalmazható gyűrűtípusokat .

Gyűrűtípus neve Belső átmérő (mm) Magasság (mm) füzike 2,0 4,0 kis-poszáta 2,5 5,0 nagy-poszáta 2,8 5,5 jégmadár 3,5 3,5 meggyvágó 3,5 5,5 gyurgyalag 3,75 4,5 rigó 4,2 7,0 limicola 5,0 7,0 sirály 6,0 9,0 varjú 8,0 9,0 réce 10,0 10,0 gém 12,0 10,0 sólyom 14,0 10,0 kis-sas 14,0 10,0 kormorán 18,0 10,0 sas 23,0 15,0 hattyú 26,0 20,0

Mit kell tenni gyűrűzött madár (denevér) kézrekerülésekor? Aki gyűrűs madarat, madártetemet, jelölőgyűrűt talál, fém- vagy színes gyűrűs madarat észlel, értesítse az illetékes madárgyűrűzési központot! A megkerülési adat beépül a hazai madárgyűrűzési adatbankba, és a központ munkatársai a feldolgozás után visszaküldik a gyűrűzési és megkerülési adatokat egy válaszlevélben. A lejelentendő információk:

a gyűrű pontos felirata és száma (elpusztult gyűrűs madár megtalálásakor, vagy ha csak a gyűrű kerül elő, a gyűrűt lehetőleg be kell küldeni a jelentéssel együtt a madárgyűrűzési központba) madárfaj (ha megállapítható) a megtalálás vagy a megfigyelés helye (pontos hely vagy a legközelebbi település neve) a megtalálás dátuma (pontosan, vagy ha ez nem ismert, megközelítő jelleggel, pl. 2008 nyár) a megkerülés körülményei (pl. üvegnek ütközött; macska fogta meg; autó ütötte el; a gyűrűszám a madár befogása nélkül lett leolvasva stb.) a madár vagy tetem állapota (pl. egészséges, elengedve; friss tetem; régi tetem; csak a gyűrű került meg stb.) a bejelentő neve és elérhetősége.

A felsorolt jelentési adatok online módon is megadhatók és beküldhetők, a 17 európai nyelven elérhető www.ring.ac honlapon.

Gyűrűzés

Źródło i licencja