Az El Farol bár probléma olyan játékelméleti probléma (a kisebbségi játék alesete), amelyet W. Brian Arthur talált ki 1994-ben a korlátozott racionalitás szemléltetésére. Adott egy népszerű, de szűkös bár, ahová ha a környéken lakók több mint 60%-a elmegy egy adott este, akkor túlzsúfolt lesz, és rosszabbul érzik magukat a vendégek, mintha otthon maradtak volna; ha ennél kevesebben vannak ott, akkor viszont jól szórakoznak. Mindenkinek egyszerre, és a többiek megkérdezése nélkül kell eldöntenie, hogy elmegy-e este a bárba; ehhez mindenki megpróbálja a többiek várható döntését megjósolni.

Ha az összes résztvevő racionális, akkor a problémának nem lehet racionális, kevert stratégia nélküli megoldása, mert akkor mindenki azt választaná; márpedig ha mindenki ugyanazt választja (vagy mindenki elmegy a bárba, vagy mindenki otthon marad), akkor mindenki rosszul jár. Az a kevert stratégia, ami szerint a játékos 60% eséllyel elmegy, 40%-kal otthon marad, Nash-egyensúlyban van; egy ilyen stratégia azonban egyáltalán nem hasonlít arra, ahogyan az emberek a valóságban döntenek. Brian célja a játékkal annak alátámasztása volt, hogy az emberek induktív módon, mintaillesztéssel döntenek, és az ilyen döntési mechanizmusok jól működnek. Ennek demonstrálására egy számítógépes szimulációt írt, amiben 100 ágens játssza az El Farol bár problémát; az ágenseknek az előző alkalmak résztvevőinek számából meg kell jósolniuk, hányan mennek el a következő este. Ehhez mindegyikük kap néhány véletlenszerűen kiválasztott jóslási stratégiát (ilyen stratégia lehet például az előző alkalom létszámára tippelni; azt 100-ból kivonni, és az eredményre tippelni; az előző négy alkalom átlagára tippelni; az öttel ezelőtti alkalom létszámára tippelni; mindig 67-re tippelni stb.), és ezeket próbálgatják, a sikeresebbeket részesítve előnyben. A szimuláció azt mutatta, hogy a résztvevők száma 60% körül ingadozott, noha az egyes ágensek tippjei nem feltétlenül voltak közel a 60-hoz.

Lásd még Kisebbségi játék

Irodalom W. Brian Arthur, “Inductive Reasoning and Bounded Rationality”, American Economic Review (Papers and Proceedings), 84, 406–411, 1994.

Megjegyzések

Kategória:Játékelmélet