A GBI (German Bold Italic) című dal a japán zenei producer, Towa Tei és az ausztrál énekes-dalszerző Kylie Minogue közös dala Tei második Sound Museum című stúdióalbumáról. A dalt Tei és Minogue közösen írták, és 1997. szeptember 10-én jelent meg kislemezen Japánban, az Elektra, az Akashic és az East West kiadók gondozásában. A dalhoz számos remix készült, és Hiro Sugiyama és az Enlightement tervezőcsapat által készített eredeti betűtípust tartalmazza a kislemez borítója. Egy évvel később az Arthrob és az East West kiadók megjelentették a dalt Ausztráliában és az Egyesült Királyságban is.
A minimal-house, techno-pop és klub stílusú dal egy hangmintát tartalmaz az 1969-es hastánc oktatólemez, a The Art of Belly Dancing bevezetőjéből. Minogue-t egy újonnan feltalált "német félkövér dőlt" betűtípusként ábrázolja. A zenekritikusok dicsérték a szótlanul hangos dalt Minogue repertoárjának jellegzetessége miatt, a "Sound Museum" csúcspontjaként, és karrierje meghatározó pillanataként tekintve rá. A "GBI (German Bold Italic)" csak mérsékelt siker volt a kislemezlistákon, Ausztráliában, Skóciában, és az Egyesült Királywágban a 60.helyen érte el a csúcsot.
A dalhoz tartozó klipet Minogue akkori barátja, a francia Stéphane Sednaoui rendezte. A videóban Minogue kimonóban öltözve sétál New York utcáin. Bár a zenekritikusok dicsérték a teljesítményét, a videó japán kultúrával kapcsolatos kezelése eltérő véleményeket váltott ki a kritikusokból. Más előadók klipjeivel is összehasonlították, köztük Madonna "Nothing Really Matters" című 1999-es klipjével. Minogue a dalt beépítette egy videóbejátszásként a KylieFever2002 turnéjába, és több élő fellépésen is viselt hagyományos japán jelmezeket. Tei 2017-ben újrakeverte a dalt, és kiadott 2005-ben egy másik dalt Minogue-val Sometime Samurai címmel.
Előzmények
Towa Tei japán lemezproducer 1994-ben távozott a New York-i székhelyű Deee-Lite nevű együttesből, miután sérülést szenvedett a színpadon. Visszatért Tokióba, és produkciós munkálatokba kezdett különböző művészekkel, köztük a A Tribe Called Quest és a Yello Magic Orchestra együttesekkel. Kiadta debütáló szólóalbumát a Future Listening! címűt 1994-ben a For Life Music égisze alatt.; A bossanova és elektronikus dallamok keverékét tartalmazó albumot jól fogadták, mely elősegítette Tei hírnevét Japánban. Abban az évben Kylie Minogue énekesnő kiadta saját albumát, mérsékelt kereskedelmi sikert aratva ezzel. Az R&B hatású album volt az első ajánlata a független Deconstruction kiadónál, miután két évvel korábban szakított a PWL kiadóval.;
Nem sokkal az album megjelenése után Minogue romantikus kapcsolatot kezdett Stéphane Sednaoui francia fotóssal, és számos világméretű utazáson vett részt vele, köztük számos japán utazást, hogy ihletett merítsen készülő lemezéhez.; ; Tei, aki a Future Listening! albumának befejezése után a lounge zenével kezdett el foglalkozni, következő lemezén szeretett volna visszatérni a táncos stílushoz. 1996-ban Tei kapott egy kézzel írt faxot Minogue-tól Sangenjaya-i otthoni stúdiójában.; ; ; Emlékezett rá, hogy egy kép volt rajta a következő üzenettel: "A zene legyen veled" Kylie, hívj fel!".; A producer érdeklődött Minogue iránt, hogy közös munkába kezdjenek, akit ideális "ikonnak" tartott, mely a japán és a nyugati emberek számára is egyaránt vonzó volt, különösen a meleg közösségben.;
Minogue elment Tei stúdiójába Sangenjayába, és megírta a szöveget az instrumentális demóihoz.; ; "Azonnal megértette az ötleteimet, és az irányt" – emlékezett vissza Tei. A munkáik során Minogue két dalt vett fel Tei-vel közös albumára: A "GBI (German Bold Italic)" és Sometime Samurai címűeket.; ; A producer úgy érezte, hogy bár az együttműködés gördülékeny volt, a munkatársai nem támogatták.; Ezek a dalok végül kimaradtak Minogue 6. Impossible Princess című stúdióalbumáról. Ezt követően Tei második stúdióalbumán, a "Sound Museum" címűn jelent meg a dal, melyhez Fernando Aponte keverte a hangot a Chung King Stúdióban New Yorkban.; A japán producerek Hideki Matsutake és Takeshi Fujii további szintetizátorhangokat adtak a dalhoz.
Összetétel
A "GBI (German Bold Italic)" egy house, techno-pop dal, mely b♭-moll hangnemben íródott 127 BPM/ütemmel.; ; ; ; ; ; A produkció a "szupermarket muzak" hatását meríti, retró dobgépekkel, mókás riffekkel, jazz ritmusokkal, pattogós szintetizátorokkal, és drone hangeffektussal. A dal ritmusát a német Kraftwerk együttes munkáival hasonlították össze a zenekritikusok.; ; ; ; Simon Sheridan a The Complete Kylie (20099 szerzője azt írta, hogy a szám tele van véletlenszerű "pattanásokkal, ütésekkel, és karcolásokkal", és egy hangos rajzfilmnek nevezte azt. A Words and Music: A History of Pop in the Shape of a City (2003) című angol újságírója Paul Morley a "hip-happy techno és a posztdivatos kísérleti abszurdizmus" hibridjének nevezte. A "GBI (German Bold Italic)" a Bel-Sha-Zaar, Tommy Genapopoluis és a The Grecian Knights 1969-es táncoktató lemezének, a The Art of Belly Dancing bevezető számának hangmintájával kezdődik.; ; ; Ugyanezt a mintát használták fel a Deee-Lite 1990-es Groove Is in the Heart című dalában is, melynek társproducere volt Tei.
A szöveg szerint Minogue a dalban a GBI (German Bold Italic) (német félkövér dölt) betűtípus szerepét játssza.; ; ; Bemutatja a betűtípus tulajdonságait: jól illeszkedik, és jól néz ki különböző színekkel, beleértve a pirosat, a zöldet és a kéket.; ; Felajánlja, hogy segít a hallgatóknak merész tervük elkészítésében, biztosítva őket arról, hogy értékelni fogják stílusérzékét.; Egy ponton Minogue megismétli a német "Gut Ja!" (Igen, jó) szavakat. A zenekritikusok a dalt Alvin Lucier 1969-es I am sitting in the Boom című hangművészeti darabjához hasonlítoták. Yoko Kawaguchi, a Butterfly's Sisters: The Geisha in Western Culture (2010) szerzője szerint a dekoratív betűhatások a női vonzerővel analógok. Minogue csábítóan beszél és kuncog a dal alatt. Tei "kifejező versolvasásnak" minősítette az előadását, és úgy említette, mint az egyik olyan dolgot, amit a legjobban kedvel a Sound Museum-ban.; ; John Rowley aki a Junkee-nak írt: "kacérnak, kuncogónak, és magabiztosnak" definiálta a dalban lévő teljesítményét. Minogue mellett a japán producer Haruomi Hosono is kiemelt előadóként szerepel, aki vokáljával is hozzájárult a dalhoz. Minogue ékesszóló előadásával ellentétben Hosono lágyabb háttéréneket adott elő, ahogyan Tei kérte.
Megjelenés és remixek
bélyegkép|200px|jobbra|Húsz évvel az első megjelenés után Tei (a képen 2007-ben) újrakeverte a „GBI (German Bold Italic)” című dalt EMO (2017) című albumához.
A "GBI (German Bold Italic)" Japánban CD maxi kislemezen jelent meg 1997. szeptember 10-én az Elektra, az Akashic, és az East West Records kiadónál.}} A borítón Minogue mini pixeles portréja látható. A kislemez bónusz CD-ROM mellékleteket is tartalmaz, beleértve a képernyővédőt, az eredeti német Bold Italic betűtípust, és a dal hangmintáit is.; Hiro Sugiyama és tervezőcsapata az Enlightenment tervezte a betűtípust, amelyet Tei és Minogue hivatalos weboldalán is elérhetővé tettek.; ; A kislemez egy rövid bevezetőt tartalmaz, amelyet az amerikai The Gentle People készített, valamint remixeket, amelyeket az angol lemezlovasok Krust (Rekut néven) és Shy FX (aki az Ebony Boogie Down Mixet készítette). A "BMT" című eredeti dal remixe is helyett kapott a lemezen, amelyben Biz Markie, és Mos Def amerikai rapperek is közreműködtek. Az októberben megjelent japán dupla 12 inches bakeliten a dal címe és Tei weboldala az eredeti német Bold Italic betűtípussal jelenik meg az első borítón, a betűtípus mintája pedig a hátsó borítón. A bakelit egy eredeti dalt is tartalmaz, amelyet Tei írt "Boldline" néven.
1998 októberében és novemberében, egy évvel az első japán kiadás után a dal Ausztráliában és az Egyesült Királyságban is megjelent.; ; ; ; Mindkét régióban egy matrica került a borítóra, amelyen Minogue szerepel kiemelt művészként. Ezeknek az 1998-as kiadásoknak a borítója hasonló volt a japán 12-es bakelit lemezéhez, amelyen a cím és Tei weboldala különböző színű háttérre volt nyomtatva. Az Egyesült Királyságban a dalt eredetileg október 5-én tervezték kiadni a Coalition Records-nál. Egy kazetta single és két CD változat végül október 26-án jelent meg az Eastwest és Arthrob kiadóknál.; ;
A dal felkerült Tei 1997-es Sound Museum című stúdióalbumára is, ahol a betűtípust a továbbfejlesztett CD verzióra való telepítéshez mellékelték.; ; A dal két remixe Tei japán remixalbumán szerepel a "Stupid Fresh" címűn. A Krust remix és egy latin Narrow Light mixet Uwe Schmidt német producer készítette "Lisa Carbon" álnéven. Egy évvel később a remix album az európai Sound Museum második lemezeként jelent meg. A dal ezt követően 2001-ben felkerült Tei első válogatásalbumára, a Best címűre. 20 évvel az első megjelenés után Tei ujrakeverte a dalt 2017-es albumára az EMO-ra.; ; ; A "GBI" névre átkeresztett frissített verzió "lecsupaszított" four-on-the-floor változata nagy hatással volt Tei-re az eredeti verzió felvételekor, de azóta eltávolodott tőle. A producer megtartotta Minogue eredeti énekének nagy részét, és megnövelte Hasono énekhangerejét a dalban, valamint egy gitárjátékot is hozzáadott a dalhoz, melyet SuGar Yoshinaga a japán Buffalo Daughter rockzenekar gitárosa játszott fel. Izgalmasnak és érzelmesnek érezte a dal újragondolását. A japán DJ Takkyu Ishino a "GBI" remixét bónusz CD-R-ként tették elérhetővé az EMO Amazon keresztüli megvásárlásával. Ishino a remixet a 2018-as Takkyu Ishino Works 1983-2017 című válogatásalbumára is feltette. Ishino included the remix in his 2018 complication album Takkyu Ishino Works 1983-2017.
Összetétel
A zenekritikusok megjegyezték, hogy a "GBI (German Bold Italic)" jellegzetes jellegét az Independent munkatársa – Fiona Sturges szerint – a dalnak jelentősen "egzotikusabb íze van", mint Tei tipikus klubszámainak.; ; ; ; Sheridan úgy jellemezte, mint "boszorkányok főzetét a hipnotikus japán őrületből, de ennek ellenére mesés szórakozás". Számos kritikus a "Sound museum" csúcspontjaként választotta ki a dalt.; ; ; John Everson (Southtown Star) az album "egyetlen igazán fülbemászó pillanatának" nevezte, míg Howard Cohen a Miami Heraldnak írva úgy találta, hogy Tei ritmikus textúrája és Minogue énekhangja táncolhatóvá teszi az dalt.; Thomas Conner (The Tulsa World) és Aidin Vaziri (San Francisco Examiner) a "Sound Musem" egyedülálló és magával ragadó keverékének bemutatójaként tekintett a számra.; A Kylie Song by Song (2022) című művében Marc Andrews megjegyezte, hogy a Shy FX és Krust remixek Minogue legstílusosabb remixeit mutatták be, a Sharp Boys Dub pedig még tovább bővítette az eredeti számmal való kapcsolatot.
Andrews és Mayer Nissim a Digital Spy-tól egy visszatekintő kritikában Minogue karrierje egyik meghatározó pillanatának tartotta a dalt.; Cameron Adams a Herald Sun-tól és Priva Elan az NME-től a legfurcsább és leglenyűgözőbb együttműködései közé sorolta. Adams a "GBI-t (German Bold Italic)" a legjobb számai közé sorolta, dicsérve hisztérikus, mégis bájos produkcióját.; Sheridan úgy vélte, hogy a nem szokványos szám Minogue különböző zenei stílusokkal való kísérletezésének merész szakaszának a lezárását jelzi, amit 1998 hátralevő részében számos mainstream projekt követett. Sean Smith a Kylie (2014) írója rámutatott arra, hogy a kislemez megjelenésekor Minogue már művészileg továbblépett. A Playlisted: Everything You Need to Know About Australian Music Right Now (2012) című könyvében az ausztrál újságíró Craig Mathieson azt állította, hogy a dal lenyűgöző előfutár, amely bepillantást enged abba, hogy zenéje milyen irányba indul el. Ugyanezt az álláspontot osztva Rowley a "GBI" -t, amelyet Minogue leginnovatívabb táncdalának tartotta, mivel ez hangos alapot teremtett annak, ami végül egyedi house-pop stílusba irányította.