Az 1986-os Formula–1-es világbajnokság utolsó futama az ausztrál nagydíj volt, melyet Adelaide városában, az Adelaide Street Circuit nevű utcai pályán rendeztek. Ez volt az idény tizenhatodik versenye, amely előtt a világbajnoki küzdelem még háromesélyes volt. A Williams-Honda két versenyzője, Nigel Mansell és Nelson Piquet mellett a McLaren-TAG-Porsche pilótája, Alain Prost is a végső győzelemért küzdhetett.
Mansell szerezte meg a pole pozíciót, de többen lerajtolták és az első kör végén már csak a negyedik helyen állt. Néhány kör után a finn Keke Rosberg, akinek ez volt az utolsó versenye, átvette a vezetést Piquet-től. A 63. körben aztán defekt miatt kiállni kényszerült, így Piquet visszavette a vezetést, Mansell pedig harmadik volt, ami neki elég lett volna ahhoz, hogy világbajnok legyen. Egy körrel később aztán ő is defektet kapott és ezzel kiszállt a küzdelemből. Piquet-nek csak akkor lett esélye bajnoknak lenni, ha Prost előtt végez, a Williams pedig elővigyázatosságból kihívta őt egy kerékcserére. A hátralévő körökben a 15 másodperces hátrányát elképesztő rohammal igyekezett lefaragni, de nem sikerült; csak második lett, Prost pedig a győzelmével másodjára is világbajnok.
Legközelebb a 2007-es brazil nagydíjon fordult elő újra, hogy a szezonzárón három versenyzőnek is esélye volt bajnoki címet szerezni.
Háttér A futamot megelőzően három versenyző is esélyes volt a világbajnoki címre. A legkedvezőbb helyzetben a tabellát vezető Nigel Mansell volt 70 ponttal, mögötte a második Alain Prostnak 64 pontja volt, a harmadik Nelson Piquet-nek pedig 63.
Az idény során összességében a Williams erősebb volt, mint a McLaren, hiszen versenyzői a megelőző tizenöt futamból kilencet megnyertek, és már szeptemberben, a portugál nagydíjon megszerezték a konstruktőri bajnoki címet. Ami a Williams ellen szólt, az az, hogy a két pilóta között folyamatos volt a rivalizálás, és nemegyszer fordult elő, hogy egymástól vettek el értékes pontokat. Prost azért tudott végig versenyben maradni, mert az egész idény alatt szorgalmasan gyűjtögette a pontokat - gyakorlatilag az olasz nagydíjon történt kizárását leszámítva, amit azért kapott, mert nem megengedett módon ült át a tartalék autóba, egyszer sem betlizett.
Mansellnek mindazonáltal csak arra kellett figyelnie, hogy mindenképp a dobogón végezzen, mert akkor ő a világbajnok. Prost és Piquet esetében viszont győzelmi kényszer állt fenn.
Időmérő edzés Mansell szerezte meg a pole pozíciót, 3 tized másodperccel csapattársa, Piquet előtt. A harmadik helyre újabb 2 tizedes hátránnyal Ayrton Senna ért oda a Lotusszal. Prost már több mint 1 másodperc hátránnyal lett negyedik, mögötte a Ligier-es René Arnoux és a benettonos Gerhard Berger fértek be a legjobb hatba. Andrea de Cesaris meglepetésre a 11. helyre kvalifikálta a máskülönben harmatgyenge Minardit, amivel megelőzte többek között a ferraris Stefan Johanssont, a benettonos Teo Fabit és a lotusus Johnny Dumfriest is.
A pénteki időmérő közepén váratlanul szakadni kezdett az eső, ami miatt Patrick Tambay a Haas Lolával és Stefan Johansson is megcsúsztak a gyors körükön, és a pályáról lecsúszva a füvön át ugyanott, de különböző balesetben, a betonfalnak csapták az autójukat. A fal, amely egyénként olyan távolságban volt, hogy senki nem is gondolt rá, hogy veszélyes tényező lehet, szombaton már egy duplasoros gumifallal lett védve. A pilótáknak szerencsére nem esett komolyabb baja.
A szombat reggeli szabadedzésen Prost olyan köridőt futott, amely még Mansell első időmérős körénél is jobb volt, sőt a versenypálya körrekordja is (1:19.121). A délutáni második időmérő edzésen aztán egyik McLaren sem tudta megközelíteni a reggeli tempót, tapadáshiányra hivatkozva. Húsz perccel az edzés vége előtt Philippe Streiff Tyrrelljének megadta magát a motorja, ami miatt az ideális ívet olajjal szennyezte be, effektíve véget vetve minden próbálkozásnak.
Alan Jones, a hazaiak hőse, akinek ez volt az utolsó versenye, le tudta győzni csapattársát, Tambayt, a Ford frissített specifikációjú turbómotorjával. De ez sem volt egy különösen jó eredmény, hiszen csak a 13. és 15. helyig jutottak, több mint 4 másodperces lemaradással a pole-időhöz képest.
Ezen a versenyen Tambay Haas Lolája és Dumfries Lotusa is fedélzeti tévékamerával lett ellátva. A 900 méter hosszú Brabham-egyenesben Martin Brundle, a Tyrrell pilótája 330 km/h-s végsebességet ért el - miután a következő évtől kezdve leszabályozták a turbómotorokat, 1989-től pedig a szívómotor lett a kizárólagos motorformula, így ezen a versenypályán ez volt a legnagyobb végsebesség, amit elértek.
Végeredmény Helyezés#PilótaCsapatQ1Q2Különbség15 Nigel MansellWilliams-Honda1:19.2551:18.40326 Nelson PiquetWilliams-Honda1:20.0881:18.714 +0.311312 Ayrton SennaLotus-Renault1:21.3021:18.906 +0.50341 Alain ProstMcLaren-TAG1:19.7851:19.654 +1.251525 René ArnouxLigier-Renault1:20.4911:19.976 +1.573620 Gerhard BergerBenetton-BMW1:22.2601:20.554 +2.15172 Keke RosbergMcLaren-TAG1:21.2951:20.778 +2.375826 Philippe AlliotLigier-Renault1:22.7651:20.981 +2.578927 Michele AlboretoFerrari1:21.7091:21.747 +3.306104 Philippe StreiffTyrrell-Renault1:23.2621:21.720 +3.3171123 Andrea de CesarisMinardi-Motori Moderni1:23.4761:22.012 +3.6091228 Stefan JohanssonFerrari1:22.0501:22.309 +3.6471319 Teo FabiBenetton-BMW1:22.5841:22.129 +3.7261411 Johnny DumfriesLotus-Renault1:23.7861:22.664 +4.2611515 Alan JonesLola-Ford24:46.3831:22.796 +4.393163 Martin BrundleTyrrell-Renault1:24.0611:23.004 +4.6011716 Patrick TambayLola-Ford1:24.5841:23.008 +4.6051824 Alessandro NanniniMinardi-Motori Moderni1:25.5931:23.052 +4.649197 Riccardo PatreseBrabham-BMW1:23.3961:23.230 +4.827208 Derek WarwickBrabham-BMW1:23.5521:23.313 +4.9102114 Jonathan PalmerZakspeed1:24.5091:23.476 +5.0732218 Thierry BoutsenArrows-BMW1:24.7681:24.295 +5.8922329 Huub RothengatterZakspeed1:25.7461:25.181 +6.7782417 Christian DannerArrows-BMW1:25.2961:25.233 +6.8312521 Piercarlo GhinzaniOsella-Alfa Romeo3:03.6801:25.257 +6.8552622 Allen BergOsella-Alfa Romeo1:28.9121:27.208 +8.806
Futam A rajtot követően Senna szinte azonnal megelőzte Mansellt, azonban Piquet hamarosan őt is, Mansell pedig visszaesett negyediknek. A 7. körben Rosberg megelőzte Piquet-t, és az élen kényelmes előnyt kezdett el magának kiépíteni. A 23. körben Piquet megpördült, de szerencsére az autója nem sérült meg, így némi visszaesést leszámítva folytathatta a versenyt. Pár körrel később Prost defektet kapott, ezért ki kellett állnia kereket cserélni, és negyediknek jött vissza. Közben Piquet is előretört, a 44. körben már második lett, miután megelőzte Mansellt, kettejükre pedig felzárkódott Prost. A három világbajnoki esélyes így közvetlenül egymás mögött haladt.
A 63. körben Rosberg jobb hátsó defektet kapott és kiesett. A futam után elmondta, hogy egyébként se nyerte volna meg a versenyt, legfeljebb ha Prost kiesik vagy valamilyen komoly technikai gond hátráltatta volna, ugyanis megállapodott a csapattal, hogy mindenképp segíteni fogja csapattársát a bajnoki cím megszerzésében. Kiesése után Prost megelőzte Mansellt, és felugrott a második helyre. Ez még mindig Mansellnek kedvezett, aki így is világbajnok lett volna.
A 64 körben aztán bekövetkezett a tragédia. A hosszú Brabham-egyenesben Mansell éppen Philippe Alliot lekörözésébe fogott bele, amikor 290 km/h sebességnél defektet kapott a bal hátsó kereke és súlyosan megsérült a felfüggesztése. Óriási szerencséjére tudott úgy manőverezni, hogy ne ütközzön neki semminek, de a versenyt nem tudta folytatni, így kiszállt a bajnoki küzdelmekből. A Williams attól félt, hogy Piquet-vel ismegtörténik ugyanez, ezért elővigyázatosságból kihívták kereket cserélni. Prost állt az élre, Piquet pedig 16 másodperces lemaradásban jött vissza mögötte. Óriási hajrával ezt leküzdötte 4,2 másodpercre, de utolérni már nem tudta Prostot, aki megnyerte a versenyt és ezzel a világbajnokságot is. Annyira kevés üzemanyaga maradt, hogy a befutó után szinte azonnal meg is állt. A dobogóra még az utolsó ferraris versenyét futó Johansson fért fel. Mögötte a két Tyrrell ért még célba, közülük Streiff úgy szelte át a célvonalat, hogy elfogyott az üzemanyaga. Az utolsó ponszerző helyen Johnny Dumfries ért be.
Győzelmével Prost lett az első versenyző, aki az ausztrál nagydíjat meg tudta nyerni bajnoki és nem bajnoki (1982) futamon is. A versenyt követően a Renault, amely 1977-es beszállásával a turbómotorok úttörője lett a sportágban, két évre kivonult motorszállítóként is, és csak 1989-ben tértek vissza, akkor már az új, szívómotoros motorformula alapján megépített egységükkel, a Williams partnereiként. Ez volt az utolsó versenye két világbajnoknak, Alan Jones-nak és Keke Rosbergnek is, de befejezte a pályafutását Patrick Tambay, Johnny Dumfries, Allen Berg és Huub Rothengatter is, ahogy a Haas Lola csapat is megszűnt.
Végeredmény Helyezés#PilótaCsapatGumikKörökIdőeredményRajthelyPontok11 Alain ProstMcLaren-TAG821:54:20.3884926 Nelson PiquetWilliams-Honda82 +4.20526328 Stefan JohanssonFerrari81 +1 kör12443 Martin BrundleTyrrell-Renault81 +1 kör16354 Philippe StreiffTyrrell-Renault80Üzemanyaghiány102611 Johnny DumfriesLotus-Renault80 +2 kör141725 René ArnouxLigier-Renault79 +3 kör5 826 Philippe AlliotLigier-Renault79 +3 kör8 914 Jonathan PalmerZakspeed77 +5 kör21 1019 Teo FabiBenetton-BMW77 +5 kör13 NR16 Patrick TambayLola-Ford70 +12 kör17 KI5 Nigel MansellWilliams-Honda63Defekt1 KI7 Riccardo PatreseBrabham-BMW63Elektronikai hiba19 KI2 Keke RosbergMcLaren-TAG62Defekt7 NR22 Allen BergOsella-Alfa Romeo61 +21 kör26 KI8 Derek WarwickBrabham-BMW57Fékhiba20 KI17 Christian DannerArrows-BMW52Motorhiba24 KI18 Thierry BoutsenArrows-BMW50Motorhiba22 KI12 Ayrton SennaLotus-Renault43Motorhiba3 KI23 Andrea de CesarisMinardi-Motori Moderni40Mechanikus hiba11 KI20 Gerhard BergerBenetton-BMW40Motorhiba6 KI29 Huub RothengatterZakspeed29Felfüggesztés23 KI15 Alan JonesLola-Ford16Motorhiba15 KI24 Alessandro NanniniMinardi-Motori Moderni10Baleset18 KI21 Piercarlo GhinzaniOsella-Alfa Romeo2Váltóhiba25 KI27 Michele AlboretoFerrari0Ütközés9
A világbajnokság végeredménye
(A teljes lista)
Statisztikák Vezető helyen: Nelson Piquet: 8 (1–6, 63–64) Keke Rosberg: 56 (7–62) Alain Prost: 18 (65–82)
Alain Prost 25. győzelme, Nigel Mansell 4. pole-pozíciója, Nelson Piquet 19. leggyorsabb köre. McLaren 52. győzelme
Alan Jones 117., Keke Rosberg 128. és Patrick Tambay 123., utolsó versenye.
Források A Formula–1 hivatalos oldala
Forráshivatkozások
Ausztral Kategória:Ausztrál Formula–1 futamok