A Hitler-kormány a Német Birodalom 1933 januárjának a végén létrejött kormánya volt, amelyet 1933. január 30-ától Adolf Hitler vezetett, miután birodalmi kancellárrá nevezték ki.Heinrich Brüning, Memoiren 1918–1934, Deutsche Verlags-Anstalt GmbH, Stuttgart, 1970, S. 467 A kabinet megalakulása mindenekelőtt Franz von Papennek volt köszönhető, aki már január eleje óta közvetített Hindenburg megbízásából, a hivatalban levő kancellár, Schleicher háta mögött a náci párt és a DNVP (Német Nemzeti Néppárt) közös kormányzását illetően.Wolfram Pyta: Hindenburg. Herrschaft zwischen Hohenzollern und Hitler, Siedler Verlag, München, 2009, S. 780ff. A kabinet először koalíciós kormányként állt fel, amelyet az NSDAP, a DNVP és további nemzeti konzervatív politikusok alkottak.
A Reichstag 1933. február 27-ei felgyújtását követő kommunistaüldözés, és az 1933. március 5-ei parlamenti választások megváltoztatták a helyzetet: az NSDAP és DNVP ekkor már többséggel rendelkezett, azonban az 1933. márciusi 24-én megszavazott felhatalmazás alapján, amely négy évre diktatórikus teljhatalmat biztosított a kormánynak, a konzervatív koalíciós partner DNVP is feleslegessé vált.
A felhatalmazás előtt Hitler még a kabinet kezében hagyta a szakmai tanácsadást, de formális egyeztetések már akkor sem voltak. Amilyen mértékben Hitler kiépítette a kabineten kívüli hatalmi bázisát, olyan mértékben csökkent a kormányülések száma. Míg 1933 február/márciusában még 31 ülést tartottak, április/májusban már csak 16-ot, az év további részében és 1934-ben pedig összesen 42-t. A Hitler-kormány 1938. február 5-én gyűlt utoljára össze.Martin Broszat: Der Staat Hitlers. Grundlegung und Entwicklung seiner Verfassung, 9. Auflage, München 1981 (1969), S. 349/350. Hitler külön-külön kommunikált a miniszterekkel, részben közvetlenül, részben a birodalmi vagy pártkancellária közvetítésével. 1934-től kezdve a miniszterek gyakorlatilag a Führer és birodalmi kancellár parancsának végrehajtóivá váltak.
A kormányban kezdetben csak három NSDAP-tag volt: Hitler (kancellár), Frick (belügyminiszter) és Göring (tárca nélküli miniszter). Goebbels (tájékoztatás és propaganda) március 13-án került be. Áprilisban a hirtelen munkaügyi miniszterré kinevezett Franz Seldte belépett az NSDAP-be. A gazdasági miniszter, Alfred Hugenberg, akit külső szemlélők a kormány erős emberének tekintettek, 1933. június 29-én visszavonult. Ezt követően csak néhány párton kívüli maradt a kormányban.
Idővonal
1933. január: A kormány megalakulása 1933. március: Joseph Goebbels a birodalmi propaganda minisztereként lép be a kormányba. 1933. március: Günther Gereke-t letartóztatják és elbocsátják. 1933. április: Franz Seldte kilép a Német Néppártból, és a náci párt tagja lesz. 1933. május: Hermann Göring birodalmi légiközlekedési miniszteri tárcát kap. 1933. június: Kurt Schmitt váltja Alfred Hugenberget a birodalmi gazdasági miniszteri posztján. 1933. december: Ernst Röhm és Rudolf Hess tárca nélküli miniszterként lép be a kabinetbe. 1934. május: Bernhard Rust bekerül a kormányba, mint birodalmi tudományos, oktatási- és népművelési miniszter. 1934. június: Hanns Kerrl tárca nélküli birodalmi miniszterként lép be a kormányba. 1934. június: Röhmot, a tárca nélküli birodalmi minisztert meggyilkolják. 1934. július: Göring (már birodalmi miniszter) a Birodalmi Erdészeti Hivatalban a Reichsforstmeister rangot is megkapja. 1934. augusztus: Franz von Papen alkancellár kilép a kormányból, posztja megszűnik. 1934. augusztus: Hjalmar Schacht váltja Schmittet a birodalmi gazdasági miniszteri székben. 1934. december: Hans Frank tárca nélküli birodalmi miniszter lesz. 1935. március: Göring újabb posztot kap a Luftwaffe főparancsnokaként. 1935. május: A birodalmi védelmi miniszter címet felváltja a birodalmi hadügyminiszter címe. Werner von Blomberg marad posztján. 1935. július: Hanns Kerrl a birodalmi egyházügyi miniszter tárcáját veszi át. 1936. április: Werner von Fritsch , a hadsereg főparancsnoka és Erich Raeder , a haditengerészet főparancsnoka kabineti rangot kap. 1937. január: Blomberg, Frick, Gürtner, Krosigk, Meissner, Neurath, Raeder és Schacht elfogadják az Arany Pártjelvényt, és a náci párt tagjai lesznek. 1937. február: Wilhelm Ohnesorge Eltz-Rübenachot követi a birodalmi postaügyi miniszteri poszton. 1937. november: Göring Schachtot követi a birodalmi gazdasági miniszteri székben. Schacht tárca nélküli birodalmi miniszter lesz. 1937. november: Hans Lammers, a birodalmi kancellária főnöke tárca nélküli birodalmi miniszter lesz. 1937. december: Otto Meissner államminiszteri rangot és az elnöki kancellária vezetői székét kapja meg. 1938. február: Walther Funk váltja Göringet a birodalmi gazdasági miniszteri székben. 938. február: Joachim von Ribbentrop váltja Neurathot a külügyminiszteri poszton. Neurath továbbra is birodalmi miniszter marad (tárca nélkül). 1938. február: Blomberg lemond a birodalmi hadügyminiszteri posztról, és hivatalát megszüntetik. Wilhelm Keitel tábornagy, a Fegyveres Erők Főparancsnokságának főnöke kabineti rangot kap. 1938. február: Walther von Brauchitsch követi Fritschet a hadsereg főparancsnoki posztján, és miniszteri rangot kap. 1939. április: Brauchitsch és Keitel elfogadják az Arany Pártjelvényt. 1939. május: Arthur Seyss-Inquart birodalmi miniszterként (tárca nélkül) belép a kabinetbe. 1940. március: Fritz Todt a Birodalom fegyverzeti és hadianyag-minisztere lesz. 1941. január: Franz Schlegelberger váltja Gürtnert az ügyvezető birodalmi igazságügyi miniszteri poszton. 1941. február: Dorpmüller birodalmi közlekedési miniszter csatlakozik a náci párthoz. 1941. május: Hesst elbocsátják a kabinetből. 1941. május: Martin Bormann kabineti miniszteri kap. 1941. július: Alfred Rosenberg a megszállt keleti területek birodalmi minisztere lesz. 1941. december: Kerrl, a birodalmi egyházi ügyek minisztere meghal. Hermann Muhs váltja. 1941. december: Brauchitsch lemond a hadsereg főparancsnoki tisztségéről. Maga Hitler veszi át a tisztséget. 1942. február: Albert Speer váltja Todtot a fegyverkezési és hadianyag-miniszterként. 1942. május: Darrét meghosszabbított szabadságra küldik. Herbert Backe lesz a birodalmi élelmiszer- és mezőgazdasági minisztere. 1942. augusztus: Otto Georg Thierack váltja Schlegelbergert a birodalmi igazságügyi miniszteri poszton. 1943. január: Karl Dönitz váltja Raedert a haditengerészet főparancsnoki posztján, és miniszteri rangot kap. 1943. január: Schacht kilép a kormányból. 1943. augusztus: Heinrich Himmler váltja Fricket a birodalmi belügyminiszteri székben. Frick továbbra is birodalmi miniszter marad (tárca nélkül). 1943. augusztus: Konstantin Hierl tárca nélküli birodalmi miniszter lesz. 1943. augusztus: Karl Hermann Frank miniszteri rangot kap a Cseh-Morva Protektorátus államtitkáraként. 1943. szeptember: Speer miniszteri jogkörét kiterjesztik a teljes német hadiiparra, és a birodalom fegyverkezési és haditermelési miniszterévé emelik. 1944. január: Dönitz elfogadja az Arany Pártjelvényt, és a náci párt tagja lesz. 1944. április: Backe a birodalom élelmezési és mezőgazdasági minisztere lesz. 1945. április: Göring és Lammers kénytelenek lemondani a miniszteri tisztségről.
A kormány tagjai A birodalmi kabinet az alábbi kormánytagokból állt: