Fáji János (Szászvesszős, 1703. július 9. – Alvinc, 1757. február 26.) református lelkész, Fáy József bátyja.
Élete A Nagyenyedi Kollégium elvégzése után előbb Leidenben, majd 1732 januárjától 1734-ig Utrechtben teológiai tanulmányokat folytatott.Magyar Könyvszemle, 118. évf. 2002. 2. szám
1734. június 29-én a küküllővári papok kollégiumában avatták pappá 23 társával. 1735. május 22-én az Alvinci református egyház lelkipásztorává választották meg ahol élete végéig szolgált.
Munkássága Írt verseket gróf Bethlen István halálára is, valamint szülei haláláról is megemlékezett Kolozsváron, melyet a "halotti chártátska" formába nyomtatott ki.
Az "Univerzális Historiájából" csak a Jézus születéséig terjedő első kötetet dolgozta ki.
Legjelentősebb munkája az" Adversária Johannis Fáji" (Fáji János Naplója (1732)). Ennek családtörténeti adatait Ferenczi Sándor 1914-ben feldolgozta és megjelentette Kolozsvárt. A napló egyetemjárásáról szóló része (mintegy 300 oldal) még feldolgozásra és kiadásra vár.
Művei Disputatio theologica casuistica de mendatio. Traj. ad Rh., 1733.
Jegyzetek
Források
Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav. bőv. kiad. [Bp.], Magyar Református Egyház Zsinati Irodája, 1977.
További információk
Kategória:Magyar református lelkészek Kategória:A Leideni Egyetem hallgatói Kategória:Az Utrechti Egyetem hallgatói Kategória:1703-ban született személyek Kategória:1757-ben elhunyt személyek