Herbert Otto Gille (1897. március 8. – 1966. december 26.) a Német Hadsereg tábornoka volt és birtokosa a Német Vaskereszt Tölgyfalombokkal, Kardokkal és Gyémántokkal ékesített Lovagkeresztjének, ezzel ő volt a Waffen-SS legmagasabb kitüntetésével rendelkező embere. A háború végén ő viselte a SS-Obergruppenfuhrer és a General der Waffen-SS címet.
Életpályája Otto Gille 1897. március 8-án született a németországi Bad Gandersheimben, Köln közelében. Tanulmányait a bensenbergi katonai iskolában kezdte, majd 1914-ben a berlini Gross Lichterfelde-i iskolába került, mely a híressé vált Waffen-SS kiképzőközponttá nőtte ki magát a háború során.
Az első világégés során hadnagyi rangot kapott, a tábori tüzérség kötelékében szolgált szakasz-, később ütegparancsnoki beosztásban. Kitűnő képességei elismeréseként főhadnaggyá léptették elő és megkapta II. illetve az I. Vaskeresztet és a Harci Érdemkeresztet.
1936. január 3-án Gille feleségül vette Sophie Charlotte Mennecke-t, egy lányuk született.
A háborús vereséget követően nem kívánt a hadsereg kötelékében maradni, így 1919 májusában leszerelt, majd a mezőgazdaságban dolgozott egészen 1940 májusáig. Miután belépett a Waffen-SS-be, hamar SS-Obersturmführer rangot ért el, és egy géppuskás század irányítását látta el. 1940-ben áthelyezték Heubergbe, ahol Felix Steiner tiszteket toborzott az alakuló Wiking-hadosztályhoz.
Gille végigharcolta a nyugati hadjáratot, 1942. október 8-án megkapta a Vaskereszt Lovagkeresztjét, és SS-Oberführer-i rangban átvette a SS-Wiking 5. tüzérezredének parancsnokságát. 1943 májusában az időközben páncélgránátos-hadosztállyá szervezet Wiking irányításával bízták meg. Gille 1944 és 1945 között végigharcolta a németek visszavonulását a keleti fronton, a Wiking vezetőjeként harcolt Korszonynál, Kovelnél, Varsónál és Budapestnél. 1945. május 8-án esett hadifogságba, három évig volt börtönben.
Életének ezt követő részében egy kis könyvesboltot vezetett, és megalapított egy veterán lapot a Wiking Rufot (Viking Kiáltás). 1966. december 26-án szívrohamban halt meg a Hannoverhez közeli Stemmenben.
Kitüntetései Vaskereszt II. és I. fokozata, SS-Becsület Gyűrű Vaskereszt Lovagkeresztje (1942) Vaskereszt Lovagkeresztje Tölgyfalombokkal ékesítve (1943) Vaskereszt Lovagkeresztje Kardokkal ékesítve (1944) Vaskereszt Lovagkeresztje gyémántokkal ékesítve(1944) Rohamtábornoki kitüntetés (1941) Anschluss Medál Sudetenland Medál Keleti front Medál (1941) Becsületrend (1934) Arany Vaskereszt (1942) Brunswick hercegének Háború Érdemrendje II. és I. fokozat, Finn Lovagrend Első Osztályú Szabadság Keresztje Kardokkal ékesítve,
Források Rupert Butler, SS-Wiking, Amber Books Ltd., 2002
Kategória:A Német Birodalom katonái a második világháborúban Kategória:1897-ben született személyek Kategória:1966-ban elhunyt személyek Kategória:A Vaskereszt tölgyfalombokkal ékesített lovagkeresztjének tulajdonosai