A mór teknős (Testudo graeca) a hüllők (Reptilia) osztályának teknősök (Testudines) rendjébe, ezen belül a szárazföldi teknősfélék (Testudinidae) családjába tartozó faj.
Közepes termetű, mediterrán és eurázsiai elterjedésű teknős faj. Habár elterjedési területe Ázsiában nagyobb, hat alfaja közül kettő Európában is él.U. Fritz, A. K. Hundsdörfer, P. Široký, M. Auer, H. Kami, J. Lehmann, L. F. Mazanaeva, O. Türkozan, M. Wink: Phenotypic plasticity leads to incongruence between morphology-based taxonomy and genetic differentiation in western Palaearctic tortoises (Testudo graeca complex; Testudines, Testudinidae). In: Amphibia-Reptilia. 28 (1), 2007, S. 7–121 (Zusammenfassung ) A mór teknős kis vagy közepes termetű növényevő szárazföldi teknős.
Előfordulása Európában, a Pireneusi-félsziget déli részén, Szicília tengerpartján, Olaszország déli részén, a Fekete-tenger partján és a Balkán keleti részén, ezen kívül Észak-Afrikában és Ázsia délnyugati területein honos. Elterjedési területének nagy része Ázsiában található. Szárazföldi életmódot folytat, száraz, ritkás erdők és homokos területek lakója. Szabadon élő állományai közül több veszélyeztetett.
Alfajai
Testudo graeca ibera - Észak-Afrika, Dél-Spanyolország, Szardínia • "Mór teknős" Testudo graeca graeca, Törökország, Görögország, Macedónia, Bulgária, Románia • "Eurázsiai teknős" Testudo graeca anamurensis, Törökország • "Anamur teknős" Testudo graeca terrestris - Dél-Izrael • "Levantinei teknős" Testudo graeca armenica - Örményország • "Örmény teknős" Testudo graeca nikolskii - Kaukázus • "Kaukázusi teknős" Testudo graeca buxtoni - Kaszpi-tenger • "Kaszpi teknős" Testudo graeca pallasi - Dagesztán • "Dagesztáni teknős" Testudo graeca marokkensis - Marokkó Testudo graeca lamberti - Marokkó Testudo graeca soussensis - Marokkó Testudo graeca nabeulensis - Tunézia • "Tunéziai teknős" Testudo graeca floweri - Levantei Testudo graeca antakyensis Testudo graeca flavominimaralis - Líbia • "Líbiai teknős"
Megjelenése A mór teknőst erőteljes, hátrafelé enyhén kiszélesedő, magasan ívelt csontpáncél védi, melyet kívülről szarulemezek borítanak. A páncél tulajdonképpen a hátgerinc, a medencecsontok, a bordák és a mellcsont összenövéséből keletkezett. A teknősök az egyetlen olyan állatcsoport, amelynek lapockái a mellkasban helyezkednek el. A szarulemezek barnás-feketés foltokkal tarkítottak, sárgás színűek. A színezet és a rajzolat egyedi, és alfajok szerint jobban, vagy kevésbé kifejezett. A tojásból frissen kikelt állatok rajzolata élénk, viszont egyes afrikai alfajoké majdnem egyszínű világosbarna. Az idősebb egyedeknél a rajzolat összemosódik. A lágy részek színe is éghajtattól függően változik a világosbarna és a fekete között. Néhány alfaj egyedei jellegzetes sárga foltot viselnek fejükön. Haspáncélja elöl erősen megvastagodott, hátul egy alig mozgatható csuklópánttal. Veszély esetén az állat fejét és végtagjait behúzza páncélba, közben sziszegő hangot hallat. Fejét puha szarupajzsok borítják. Hossza kifejlett korában elérheti a 35 cm-t, testsúlya az 5 kg-ot is meghaladhatja (Beshkov 1997). Délnyugat-Spanyolországban a hímek testhossza 11,2 cm, a nőstényeké 12,6 cm (Pérez 1998). Állkapcsában nincsenek fogak. Végtagjai jellegzetes dongalábak, amelyeken nem találunk elkülönült ujjakat, csak kapaszkodásra, ásásra alkalmas karmokat. Farka viszonylag rövid s a fölötte levő szegélylemez osztatlan. A combok külső felszíne és a farok között jellegzetes kúp alakú szarupikkelyek képződnek. A két nem között az a különbség, hogy a hím mellvértje homorú s a hátpáncél farok feletti lemeze erősen lefelé hajlik. Összehasonlítás más fajokkal A mór teknős külsőleg nagyon hasonlít a görög teknőshöz, a két faj közötti különbséget az alábbi táblázat szemlélteti.
Mór teknősGörög teknősnagy, szimmetrikus, intenzív minta a fejtetőncsak halvány rajzolaterőteljes pikkelysor a mellső lábélekena láb többi pikkelyéhez hasonló, kicsivel nagyobbakosztatlan farokfeletti pajzsmajdnem mindig osztottszarukúpok hátsó combokonnincsenek szarukúpokfarok pikkelyben végződikfarok nagy, szarukaromban zárulfoltok a gerinc- és oldalpajzsokonelkülönülő foltok csak a gerinc lemezennégyzet alakú folt a haspáncél közepénkét hosszanti sötét folt a haspáncél teljes felületénpáncél nyújtottoválisszélesen feszülő gerinc lemezekkisebb gerinc lemezekmozgatható, osztott haslemezfix haslemez
A szegélyes teknőstől megkülönbözteti kerek páncélja és a hiányzó háromszög alakú plastronfolt. Az egyiptomi teknős kisebb, világosabb, mint a görög teknős, és rajta is jól látható a plastronfolt. A kirgiz teknős mellső lábain öt helyett csak négy karom található.
Nemi különbségek A mór teknősnél erős az ivari kétalakúság. A másodlagos nemi jellegek négy-hat év alatt alakulnak ki. A nemrég kikelt fiatalok neme nem dönthető el ránézésre.
A kifejlett hímek farka hosszabb, farokgyöke vastagabb, mint a nőstényeké. Ez a farok rejti a péniszt, ami csak párzáskor bújik elő. A hímek farkukat oldalra hajtva a páncél alá rejtik, míg a nőstények kinyújtva hordják farkukat. A nőstények kloákája a testhez közelebb nyílik. A hímek haspáncélja befelé ívelt, konkáv. A faroklemez erősen befelé hajlik. A nőstények rendszerint nagyobbak és nehezebbek, ami elrejti a különbségek egy részét.
Színváltozatai thumb|jobbra|Különböző fajok: Testudo graeca (balra) és más teknősfajok thumb|jobbra|Különböző alfajok:T. g. nabeulensis (li.) T. g. ibera thumb|jobbra|Testudo g. ibera Herakleia, Törökország thumb|jobbra| T. g. nabeulensis var. „Sarda“, Szardínia A különböző alfajoknak különböző mintázatuk is van, a halvány homokszíntől a sötét feketéig változhat a színezetük.
Sokáig csak kevés alfajt ismertek annak ellenére, hogy három kontinensen is elterjedt. Egy ideje azonban sorra fedeznek fel újabb és újabb változatokat, és egyre gyakrabban derül ki, hogy egy-egy alfaj igazából már külön faj, sőt, külön nem. Két új vizsgálat szerint a mór teknősnek 10 alfaja különböztethető meg.James F. Parham, Oğuz Türkozan, Bryan L. Stuart, Marine Arakelyan, Soheila Shafel, J. Robert Macey, Yehudah L. Werner, Theodore J. Papenfuss: Genetic Evidence for Premature Taxonomic Inflation in Middle Eastern Tortoises. In: Proceedings of the California Academy of Sciences. Fourth Series, Band 57, Nr. 3, 2006, , S. 955–964Uwe Fritz, D. James Harris, Soumia Fahd, Rachid Rouag, Eva Graciá Martínez, Andrés Giménez Casalduero, Pavel Široký, Mohsen Kalboussi, Tarek B. Jdeidi, Anna K. Hundsdörfer (2009): Mitochondrial phylogeography of Testudo graeca in the Western Mediterranean: Old complex divergence in North Africa and recent arrival in Europe.- Amphibia-Reptilia 30 (2009): 63-80 Zusammenfassung Keleti alfajai Örmény mór teknős, Testudo graeca armeniaca, Chkhikvadze, Bakradze 1991
Ez az alfaj felismerhető a Testudo horsfieldiihez hasonlóan alacsony páncéljáról sötét színezetéről és alig látható mintázatáról. Mérete legfeljebb 20–23 cm. Genetikai kutatások szerint azonosítható a külön alfajként leírt Testudo graeca pallasival. Elterjedése: a Kaszpi-tenger keleti partja, Törökország, és Örményországban a Közép-Kaukázus.
Kaszpi mór teknős, Testudo graeca buxtoni, Boulenger 1921
Az alfajt betagozták a Testudo persesbe. Elterjedése: Északnyugat- és Közép-Irán, Kelet-Kaukázus
Eurázsiai mór teknős, Testudo graeca ibera, Pallas 1814
A legnagyobb alfaj, egyedei akár 30 cm-re is megnőnek. Páncélja laposabb, mint a többi alfajé, és kerek vagy ovális alakú. Alapszíne fiatalon olajbarna, feltűnő fekete rajzolattal. Az öregedéssel együtt sötétednek, különösen a lágy részeken. Ide sorolják ma a korábban önállónak tartott Testudo ibera racovitzai és a Testudo graeca nikolskii alfajokat. Élőhelye: Művelt területek, nyílt füves és bokros területek, erdőszélek, homokpartok. sztyeppék és félsivatagok. Elterjedése: Délkelet-Európa, Kis-Ázsia nyugati része, orosz és grúz tengerpartok, Közép-Kaukázus. A név eredete: az ibera alfajnév nem az Ibériai-félszigetet jelöli, hanem a grúziai Kura-völgy ókori neve.
Levantei mór teknős, Testudo graeca terrestris Forskål 1775
Színezetük túlnyomóan világos, néhol kifejezetten sárga. A sötét foltok kicsik, többnyire barnák, ritkán feketék. Hátuk kifejezetten magas. Fejükön jellegzetes sárga folt látható. Maximális méretként a 16 cm-t adják meg. Ide tagolták be a következőket: Testudo ibera var. bicaudalis, Testudo floweri, Testudo graeca anamurensis és a Testudo antakyensis. Élőhelye: Gyengén fákkal és bokrokkal benőtt sztyeppék, bokros vidékek, száraz erdők. Elterjedése: Dél- és Kelet-Ázsia, Levante
Perzsa mór teknős, Testudo graeca zarudnyi, Nikolsky 1896
Emlékeztet a Testudo marginatára hosszúkás páncéljával, annak fogazott szélével és kiszélesedő hátsó peremével. Színezete olajbarna vagy barna, a fiatalon kifejezett mintázat az öregedés során összemosódik. Nagy alfaj, páncéljának hossza 20 cm. Élőhelye: Sziklás dombok és síkságok, hegységek 2500 méteres magasságig Elterjedése: Kelet-Irán A név eredete: az alfajnevet Nikolai Alexejewitsch Sarudny után kapta.
Nyugati alfajai thumb|jobbra| Faji ismertetőjel: a plastron elülső részének megvastagodott lemezeiAlfaji ismertetőjel:: sárga rajzolat a fejen (T. g. g., Szardínia) Cyrenaika mór teknős, Testudo graeca cyrenaica, Pieh and Perälä 2002
Mellső lábai rövidek, karmai gyengék. Páncélján jól láthatók az egyes lemezek, elülső nyílása kicsi, hátul a széle magasra gyűrt.A hímeken a farok feletti lemez erősebben hajlik befelé, mint a névadó alaknál. Elterjedése: Líbia A név eredete: Cyrenaika régió Északnyugat-Líbiában
Marokkói mór teknős, Testudo graeca marokkensis, Pieh und Perälä 2002
Hátpéncélja viszonylag lapos, alapszínezete okkersárga-sárga. Mintázata sötét, finom vonalakból, vonásokból, foltokból áll, a lemezek szegélye szaggatott, közepükön nagy folt látható. A haspáncél mintázata hasonló, csak halványabb. A fej és a lábak sötétek, sárga foltokkal. A genetikai kutatások szerint a Testudo lamberti is ehhez az alfajhoz sorolandó. Élőhelye: száraz sztyeppék A név eredete: főként Marokkóban él
Közönséges mór teknős, Testudo graeca graeca, Linnaeus 1758
Mintázata szolid rajzelemekből áll sárga alapon. A gerincpajzsok szegélye sötét, közepükön kifejezett fekete folt látható. Ide tagozták be a Testudo graeca whiteit a genetikai kutatások eredményeként. Elterjedése: Algéria, Kelet-Marokkó, Spanyolország (ide feltehetően betelepítve)
Sousstal mór teknős, Testudo graeca soussensis, Pieh 2001
A hátpáncél alapszíne okkersárga, kevés, vékony, fonalszerű rajzolattal; a plastronról a rajzolat hiányzik. A lágy részek barnásak vagy homokszínűek, részben sárgásak vagy narancssárgásak, fejükön világos, de kontrasztban szegény folt található. A legnagyobb marokkói szárazföldi teknős, páncélja 25 cm hosszú is lehet. Sarkantyúja gyakran hiányzik, különösen azoknál, amelyek magában Sousstalban élnek. Élőhelye: Művelt földek, különösen a tüskés bokrokat kedveli, amelyek védelmet és rejtekhelyet biztosítanak Elterjedés: Dél-Marokkó A név eredete: a Dél-Marokkóban található Sousstalról nevezték el
Tuniszi mór teknős, Testudo graeca nabeulensis, Highfield 1990
Sárga alapszínén élénk, feltűnő fekete mintázatot visel. A lágy részek és a karmok homokszínűek vagy sárgák, sokszor fekete csúcsokkal. A legkisebb alfaj; nőstényeinek átlagos páncélhosszúsága 13 cm, súlya 600 g. A hímek páncélhossza 12 cm, testsúlya 375 g.Highfield, http://www.tortoisetrust.org/articles/furculachelys.html, gesehen am 18. Februar 2009 Elterjedése: Tunisz, Kelet-Algéria, Szardínia, Szicília (valószínűleg behurcolták)
Életmódja thumb|Dűnevidék Szardíniában