Lenz Klára Mária Hermina (Budapest, 1924. június 30. – Madrid, 2013. február 16.) magyar gobelinművész, kocsordosi, valamint újlétai földbirtokos asszony,ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 10. doboz 1991–1993 4. pallium 5. darab 3.Farkas Endréné Lenz Klára kárpótlási ügyben folytatott levelezése (21 oldal) világutazó, műkincsgyűjtő, boldogfai Farkas Endre (1908–1994) vezérkari őrnagy felesége.
Élete Fiatalkora és családja bélyeg|200px|A budapesti Városmajor utca 22-es számú „Lenz Testvérek” déligyümölcs kereskedő cég bérháza, amelyben született és lakott Lenz Klára gobelinművész. A bérház jelenlegi kinézete a II. világháború utáni átépítésének az eredménye, amelyet a Lenz család hajtott végre az államosítása előtt. A jómódú római katolikus nagypolgári földbirtokos és nagykereskedő Lenz család második gyermekeként született. Apja Lenz József (1897–1965), kereskedelmi tanácsos, tartalékos huszárszázados, a „Pro Ecclesia et Pontifice érdemrend” tulajdonosa, a „Gyümölcsexportőrök és Importőrök Egyesülete” elnöke, bérház-tulajdonos, földbirtokos. Anyja a jómódú budapesti nagypolgári Topits családból való Topits Klára (1901–1993) asszony volt. Az apai nagyszülei Lenz Gyula (1838–1910), nagykereskedő, bérház-tulajdonos és Gömöry Anna (1874–1946), kereskedőasszony, a „Lenz Testvérek” déligyümölcs és fűszer kereskedő cég tulajdonosa, bérház tulajdonos; az anyai nagyszülei a római katolikus Topits Alajos József (1855–1926), a „Topits József fia” nevű Első Magyar gőztésztagyár tulajdonosa, a Ferenc József-rend lovagja, az Országos Ipar Tanács tagja, Budapest főváros törvényhatósági bizottsága tagja, és az evangélikus vallású Eckstein Franciska Otília (1870–1945) voltak. Lenz Klára apai nagyapjának a bátyja Lenz János Nepomuk (1843–1913) nagykereskedő, a Lenz testvérek cég társtulajdonosa, a Ferenc József-rend lovagja volt. Lenz Klára apai nagyanyjának a húga Gömöry Irén (1888–1958), akinek a férje dr. Lux Gyula (1884–1957), nyelvész, tanügyi főtanácsos, a Magyar Királyi Állami Német-nyelvű tanítóképző Líceum alapítója és igazgatója volt. Lenz Klára anyai nagybátyja Topits Alajos (1894–1930), tartalékos főhadnagy az 1. honvéd huszárezredben, „Topits József Fia Első Magyar Gőztésztagyár” igazgatója.
Lenz Klára apai nagyanyai dédapja Gömöry Gottlieb (1838–1908), aki az 1864-67. évi mexikói önkéntes hadtest magyarországi résztvevői között volt vadászhadnagyként, amikor Habsburg–Lotaringiai Miksa főherceg a mexikói trón elfoglalásáért utazott Amerikába;Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1894 (8. évfolyam) • 2. rész. Házjegyzék • A) Belterület • I. kerület. (28. o.) az apai nagyanyai dédanyja Gömöry Gottliebné Stranszky Hermina (1847–1939), aki egyben Lenz Klára keresztanyja is volt. Lenz Klára anyai nagyapai dédszülei Topits József (1824–1876), a Topits József fia Első magyar gőztésztagyár (Erste ungarische Dampfmehlspeisenfabrik) alapítója és tulajdonosa, valamint Prückler Klára (1833–1907) tésztagyárosnő. Topits Józsefné Prückler Klárának a nagybátyja Prückler Ignác (1809–1876), a "Prückler Ignácz Magyarország Első rum-, likőr- és pezsgőgyára" alapítója és tulajdonosa volt.
A két világháború között Lenz József a családi vagyont meglehetősen gyarapította több bérház, vidéki kastély és több ezer hold vásárlásával. Lenz Klárának négy fivére született. Iskolába Budapesten az Isteni Megváltó Lányai Szent Margit Gimnáziumában 1934 és 1939 között járt, majd Svájcban végezte. Lenz Klára bátyja vitéz Lenz József (1922–1942), tüzér zászlós.
Házassága és leszármazottjai bélyeg|jobbra|150px|A boldogfai Farkas család címere. A polgári házasságot 1942. május 20-án kötötték meg Budapesten. Lenz Klárát 1942. május 21-én a budapesti Városmajori plébániatemplomban feleségül vette a Zala vármegyei ősrégi nemesi származású eőri és boldogfai Farkas családból való boldogfai Farkas Endre István (Nova, Zala vármegye, 1908. október 6. – Caracas, Venezuela, 1994. november 18.) vezérkari őrnagy, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjének tulajdonosa, akinek a szülei dr. boldogfai Farkas István (1875–1921), jogász, a sümegi járás főszolgabírája és persai Persay Erzsébet Julianna (1885–1913) asszony voltak. Farkas Endre apai nagyszülei boldogfai Farkas Ferenc (1838–1908), Zala vármegye számvevője, pénzügyi számellenőre, Zala vármegyei bizottsági tag, a zalai gazdakör tagja, virilista, földbirtokos, és a szintén Zala megyei nemesi származású nemesnépi Marton család sarja, nemesnépi Marton Zsófia (1842–1900) úrnő voltak. Az anyai nagyszülei a Pest megyei nemesi származású persai Persay családból való persai Persay Gyula (1855–1924), gyógyszerész, Nova és Vidéke Takarékpénztár Részvénytársaság vezérigazgatója, a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt novai vezetője, Zala vármegye bizottsági tag, valamint nemeskéri Kiss Erzsébet (1867–1888) asszony voltak. Az egyik esküvői tanú dr. tolcsvai Nagy Barna (1890–1973), jogász, a honvédelmi minisztérium miniszteri tanácsos, akinek a neje Lenz Hilda (1899–1982) volt, a menyasszony nagynénje; a másik tanú dr. forintosházi Forintos György, jogász, igazságügyi minisztérium osztályfőnöke, miniszteri tanácsos, akinek a neje boldogfai Farkas Margit volt, a vőlegény nővére. Az eljegyzést három hónappal a házasság előtt 1942. február 15-én, tartották; a Magyar Nők Lapja című újságon úgy közölték, hogy: "Boldogan jelentjük olvasóinknak az idei farsang végének legkedvesebb szenzációját hogy boldogfai Farkas Endre m kir vezérkari százados lapunk hűséges barátja eljegyezte a szépséges Lenz Klára úrleányt"."Magyar Nők Lapja, 1942 (4. évfolyam, 1-36. szám). 1. 1942-03-01 / 7. szám
E házasság kötés után kezébe jutott a Tisza partján fekvő 1576 holdas Kocsordos földbirtok és a kis kúriája, amely Tiszadob mellett, Szabolcs vármegyében helyezkedett el (ezen belül a kesznyéteni 422 kh-as földbirtoknak a részét képezte a tiszadobi uradalomnak); az uradalmat hozománynak vásárolta meg a menyasszony apja, Lenz József kereskedelmi tanácsos. E mellett Lenz Klára tulajdonát képezték a Szabolcs vármegyei 459 kh-as újlétai szőlők és borpincéi, valamint a 35 kh-as vámospércsi birtok is. Farkas Endre és Lenz Klára összesen 2070 kataszteri holdat birtokoltak négy településen. Házasságukból 3 gyermek született:Boldogfai Farkas Ákos András. A boldogfai Farkas család. (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2017. XIII. Évfolyam. Budapest. 70. o.)A boldogfai Farkas család (In: Szerk: Késmárky István, Simon István. Dunántúli nemes családok. 2023. Heraldikai kiadó. 109-125.o.) boldogfai Farkas Botond Endre (Budapest, XII. kerület, 1943. május 28. – Budapest, XII. kerület, 1943. május 28.). boldogfai Farkas Ákos Endre János (1944–). boldogfai Farkas Teodóra Erzsébet Klára (1946–). Férje: José Ángel Mayoral Ortiz de Landázuri (Barranquilla, Kolumbia, 1930. július 22. – Madrid, Spanyolország, 2010. május 16.) spanyolországi cukorkagyáros.
Férjével a Városmajor utca 22-es szám alatti kétszintes Lenz házban éltek egy tágas földszinti négyszobás lakásban; a 6 lakásos bérház Lenz Klára nagyanyjáé, özvegy Lenz Gyuláné Gömöry Annáé volt és a többi lakást a Lenz család tagjai lakták. A teljes alapterülete a bérháznak és a kertnek együtt összesen 2800 m2 körül volt; a családnak a kertjében saját teniszpályája és szépen rendezett nagy angol parkja is volt. Vidéken a Szabolcs vármegyében elhelyezkedett Tiszadob melletti kocsordosi uradalombeli kúriájukban üdültek.
Külföldön 1944. október 15-től férje, Farkas Endre vezérkari őrnagy állandó beosztás nélkül maradt; ekkor a katonatiszt Debrecenbe sietett Lenz Klárát és családját figyelmeztetni, hogy azonnal el kell hagyni az országot, és másnap, október 16-án kell elindulni Ausztria felé. Ilyen módon Lenz Klára a második világháborút követően családjával és szüleivel emigrációba kényszerült. Németországon és Svájcon át először Venezuelába mentek, majd Kolumbiában telepedtek le. Több hónapig éltek Zürichben, a Leonhard strasse 1-es szám alatti Leoneck szállóban. Lenz Klára 1946. szeptember 20-án elindult az MS Bolívia nevű hajóval Dél-Amerika felé a svédországi Göteborg kikötőjéből férje, édesapja, János öccse és kisfia, Ákos társaságában. Édesanyja és a másik két öccse, valamint a kislánya, Teodóra később, 1948 júniusában utaztak el hozzájuk Svájcból a Katoomba nevű hajóval. Október 6-án érkeztek a venezuelai La Guaira kikötőbe. Letelepedése kezdetén édesapja újonnan létrehozott óra-ékszer kereskedő céget; a cég venezuelai központját Lenz Klára férjével, Farkas Endre vezette, azonban később az 1950-es évek elején Kolumbiába, Bogotába költözött két gyerekével szüleihez. Légiutas-kísérőnőként dolgozott több éven keresztül a kolumbiai „Avianca” légitársaságnál, valamint a bogotai repülőtéren a magas rangú diplomatákat fogadta és tolmácsolt nekik.
Lenz Klára 1975. április 21-én Bogotában, Kolumbiában, édesanyjával, özvegy Lenz Józsefné Topits Klárával, valamint két öccsével, Lenz Jánossal és Lenz Ferenccel fogadta Mindszenty József hercegprímást a kolumbiai magyar közösség nevében, hiszen férje, boldogfai Farkas Endre családja ismerte a hercegprímást a zalaegerszegi plébános évei óta. Még Magyarországon személyes látogatásokat tett Mindszenty a háború alatt a Lenz családnál a Városmajor u. 22-es szám alatti házban, akiktől majd szeretetcsomagokat kapott 1946-ban a háború után.
Lenz Klára gyakran töltött időt az édesapja, Lenz József által vásárolt földbirtokon a kolumbiai Boyacá megyei Sotaquirá mellett, amely a Nueva Debrecen (Új Debrecen) nevet kapta. Lenz Klára majorsági állatokkal, kertészkedéssel, és gyümölcs-, valamint zöldségtermeléssel foglalkozott, mindig szorosan tartva a kapcsolatot a vidéki világgal. Ott a magányban, nyugalomban számos művészeti alkotása született, és nyugdíjba vonulásakor hosszú hónapokig ott tartotta az állandó lakását is. Textil művészeti alkotásai A három legnagyobb csoport: a vadászattal kapcsolatos állatvilág, az európai és amerikai madarak, valamint prekolumbiánus istenségek a maja, inka és azték civilizációkból. Magyarországhoz való ragaszkodása az emigráció egész ideje alatt megmaradt benne és családjában, ezt számos alkotásával, főleg díszpárnák, asztalterítők, valamint egyéb textilekkel, és azok motívumaival szemléletesen igazolta. Egyéb témákat is feldolgozott, például falikárpitokat középkori motívumokkal, valamint mitikus állatokat (Pegazus, egyszarvú), és ókori egyiptomi jeleneteket is. A művelt világjáró Lenz Klára asszony élete végéig körülbelül 200 gobelint készített, 83 országot járt be és hat nyelven beszélt (magyarul, németül, spanyolul, angolul, franciául és olaszul).
Az 1960-as évek közepén az akkori dél-amerikai orvosai már néhány hetet adtak életének, az általuk nem egyértelműen diagnosztizálható hirtelen kialakult betegsége miatt. Munkahelyéről szabadságra ment és elutazott Münchenbe gyógykezelést remélve. Ott egy magyar orvosprofesszort ajánlottak neki, aki teljesen véletlenül egy Lenz August nevű alapítványból létesített klinikán dolgozott. A müncheni hideg – állítása szerint – jól esett neki, és minden kezelés és gyógyszer nélkül annyira megjavult, hogy másnap operába is járt. Az újabb vizsgálatok után megállapították, hogy teljesen egészséges. Az igen hálás Lenz Klára ezután, huszonnégy hímzett madárképből álló alkotását adta át München városának, a német követségnek szánta, de végül a St. Martin Öregek otthonába került.Matits, F. (1994). Lenz Klára művei. Budapest, Magyarország. Országos Széchényi Könyvtár.
1994-ben Matits Ferenc művészettörténész könyvet szerkesztett Lenz Kláráról Budapesten, ahol gobelinjei találhatók. Számos művét a nyékládházi kultúrházban és a müncheni múzeumban állandó kiállításban tartanak. A Rendszerváltás után boldogfai Farkasné Lenz Klára kérelmet nyújtott be, hogy a kommunizmus alatti elkobzott földbirtokait és házait visszaszerezze. Kérelmét elutasították. Alig két ezer dollárnak megfelelő összeget szerzett, amelyre a textilműveiről szóló könyve kiadására, valamint a nyékládházi templom karbantartására szánt.