A gímszarvas (Cervus elaphus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába és a szarvasformák (Cervinae) alcsaládjába tartozó faj. Nemének a típusfaja. Régies elnevezése a rőtvad, ez a német Rotwild (rőt- vagy vörösvad) és az angol Red Deer (rőt vagy vörös szarvas) megfelelője. Magyarország legnagyobb testű kérődző vadfaja, a köznyelvben gyakran szarvasként említik. Hímjét bikának, nőstényét tehénnek, szaporítás előtt ünőnek, a szaporulatát pedig bikaborjúnak és ünőborjúnak nevezik.
A gímszarvas az egyik legnagyobb szarvasféle. Az állat Európa legnagyobb részét, a Kaukázus térségét, Anatóliát és Ázsia nyugati és középső részeit népesíti be. A gímszarvas a Marokkó és Tunézia közötti Atlasz hegységben is megtalálható, ez Afrika egyetlen szarvasa. Az állatot Ausztráliába, Új-Zélandra, Argentínába és Chilébe is betelepítették. Húsa a világ sok részén táplálékforrásnak számít. Gyönyörű agancsáért is sokan vadásznak rá.
A gímszarvas kérődző, fő jellemzője a négy üregű összetett gyomor és a hasított paták. A legújabb DNS-vizsgálatok szerint a gímszarvas (Cervus elaphus) és a vapiti (Cervus canadensis) két külön fajba sorolható. Ezt a tényt egy közép-ázsiai alcsoport is alátámasztja, amely inkább az észak-amerikai vapitikkal rokon, és nem a körülöttük élő többi gímszarvassal. A gímszarvas őse Közép-Ázsiából származik és valószínűleg a mai szikaszarvashoz hasonlított. (Cervus elaphus): Növényevő, kérődző állat, fogazata, emésztő csatornája is ennek megfelelően alakult ki. Csoportos életmódot folytat, nem territoriális faj. A ősztől tavaszig kisebb-nagyobb csapatokat (rudli) formáló csoportok (rudli) magja az anyacsalád: a tehén, a tavalyi ünő- vagy bikaborja és az idei borja.
Habár egyes helyeken a gímszarvasállományok erősen csökkentek, a faj egésze soha sem állt a kihalás szélén. A visszatelepítések és a védelmi intézkedések Európa nagy részén a szarvasállomány növekedését eredményezték, ami alól Magyarország sem kivétel. Észak-Afrikában ezek ellenére egyre kevesebb gímszarvas él.
Ökológia
Előfordulása bélyegkép|balra|200px|Egy bika, egy tehén és egy borjú az írországi Kerry megyében levő Killarney Nemzeti Parkban
A Cervus nevű emlősnem legelső képviselője 12 millió évvel ezelőtt jelent meg Eurázsiában, a miocén korban. A mára már kihalt óriásszarvas, amellyel valamikor kortárs volt, nem tartozik a Cervus nembe, inkább az európai dámvaddal áll közelebbi rokonságban. Az óriásszarvas a szarvasfélék valaha élt legnagyobb képviselője volt.
A gímszarvas Délnyugat-Ázsia (Anatólia, Kaukázus), Észak-Afrika és Európa legnagyobb vadászható állata. Ez az állat sok európai ország, például Anglia és Írország legnagyobb szárazföldi vad emlőse. A berber szarvas, amely nagyon hasonlít a nyugat-európai gímszarvasra, az egyetlen afrikai szarvasféle; állományának legnagyobb része az Atlasz-hegység északnyugati részén található. Az 1990-es évektől Afrikában csak Marokkóban, Tunéziában és Algériában élnek gímszarvasok.
Nagy-Britanniában a skóciai Lake Districtnél és Exmoor (Délnyugat-Anglia) vidékén még élnek őshonos gímszarvasok. De ezekben az állományokban nemcsak fajtiszta állatok vannak, hanem a betelepített gímszarvasok hibridjei is (a betelepített állatokat Warnham és Woburn Abbey környékéről hozták); a skóciai állatok pedig az Ázsiából hozott szikaszarvasokkal keveredtek. Új-Zélandra és kisebb mértékben AusztráliábaAusztráliában csak néhány kisebb állomány van, amelyeket vadasparkokban tartanak is betelepítették. Új-Zélandon a gímszarvas mindkét szigeten jól alkalmazkodott, és nagy területen elszaporodott, emiatt nyugodtan lehet vadászni rá. A szigetországi állatok ősei a skóciai Invermarkból vagy az angliai Warnhamből, Woburn Abbeyből vagy Windsor Great Parkból származnak.
Afrikában a gímszarvasállományok csökkenőben vannak, míg Dél-Európában növekedésnek indultak. Argentínában a gímszarvas kártékony állatnak minősül és a Természetvédelmi Világszövetség is a 100 legkárosabb inváziós faj listájára helyezte.
Kárpát-medencei előfordulása Magyarországon, a dél-dunántúli területeken található jelentős szarvasállomány, ahol 1996-ban a hazai állomány fele, mintegy 30 000 szarvas élt. A minőséget jelzi az évente ott elejtett 150–180 aranyérmes bika is. A legtöbb példány a Dunától nyugatra él, Zala, Somogy, Tolna és Baranya vármegyében.
Élőhelye A tisztásokkal és rétekkel tarkított lombos- és elegyes erdők lakója. A legjobb körülményeket valaha bizonyára a folyóárterekben találta meg, de kedveli a hegyi erdőket is, és ma éppen Közép-Európa nyugati felén találhatók a legerősebb agancsosok. A faj mai elterjedési területét leginkább az befolyásolja, hogy hol lehet egy ilyen nagy testű vadat gondozni úgy, hogy ne támadjanak súlyos konfliktusok az erdő- és mezőgazdasággal. A természetes élőhelyekről a gímszarvas már szinte teljesen kiszorult.
Az agancsok minősége pontosan megmutatja, mennyire alkalmasak a jelenlegi életterek a gímszarvas számára. Ezen területek közül néhány elégtelennek bizonyul, vagy már egyáltalán nem is tud szarvasokat fenntartani, ezért a mai szarvas-előfordulási helyek nagy részén szigorúan ellenőrzik a feltételeket, télen rendszeresen és bőségesen etetik az állatokat, kiegészítő abrakot és ásványi anyagokat is adnak nekik. A szigetszerűen szétforgácsolódott kis élőhelyeknek semmiféle kapcsolata nincs egymással.
Rendszertani besorolása bélyegkép|200px|Nyugat-európai gímszarvasok (Cervus elaphus elaphus) bélyegkép|200px|Afgán gímszarvas bika (Cervus elaphus bactrianus)
Nemrég még úgy tartották, hogy a gímszarvas és a vapiti egy fajba tartozik, ily módon folytonos elterjedési területet alkotva a mérsékelt övi Eurázsián és Észak-Amerikán keresztül. Ezt a feltételezést az is alátámasztotta, hogy fogságban a két állat keresztezéséből ivarképes hibrid egyed születik, amely maga is szaporodásra képes.
Az újabb mitokondriális DNS vizsgálatok után, amelynek során több száz gímszarvas és vapiti alfajtól vettek mintát, rájöttek, hogy két külön fajt képez. A vapitinak legalább kilenc, a gímszarvasnak legalább nyolc alfaja létezik. Az is kiderült, hogy a vapiti nem is a gímszarvassal, hanem a szikaszarvassal és a fehérajkú szarvassal áll közelebbi rokonságban. A két faj közötti határ Kazahsztán és Kína között húzódik; a gímszarvasoké Európa, Észak-Afrika, Nyugat- és Közép-Ázsia, míg a vapitiké Kelet-Ázsia és Észak-Amerika.
Alfajai A gímszarvas alfajait egymástól jól elkülöníthető csoportokba lehet sorolni. Manapság már csak két csoport létezik, mivel a 2004-es évi DNS-vizsgálat utáni rendszerezés szerint a vapitikat külön fajba sorolják. A két megmaradt csoport (az európai gímszarvasok és a közép-ázsiai gímszarvasok) viszonylag közeli rokonai egymásnak, de egyes feltételezések szerint az utóbbi csoport külön fajt is alkothat, mivel elzárva élnek az európai gímszarvasoktól. A közép-ázsiai gímszarvasok Türkmenisztántól Kínáig találhatók meg, míg az európai gímszarvasok elterjedési területe keleten csak a Kaszpi-tengertől nyugatra kezdődik. A közép-ázsiai gímszarvasok ősibb vonásokat is mutatnak. A Természetvédelmi Világszövetség a gímszarvas fajt nem nyilvánította veszélyeztetett fajnak, de egyes alfajok súlyosan vagy mérsékelten veszélyeztetettek. Az adatbázis bejegyzés rövid összefoglalót tartalmaz arra vonatkozóan is, hogy a faj miért kapta a minősítést.
Európai gímszarvasok nyugat-európai gímszarvas (Cervus elaphus elaphus) Linnaeus, 1758 – Az Egyesült Királyság és Nyugat-Európa területén él. skót gímszarvas (Cervus elaphus scoticus) Lönnberg, 1906 – Élettere Skócia. A skót-felföld erdeiben jóval kisebb termetű gímszarvasok élnek, mint Angliában, de külön alfajba sorolásuk vitatott. kelet-európai gímszarvas (Cervus elaphus hippelaphus) Erxleben, 1777 – Délkelet-Európa és Közép-Európa lakója, a nyugati alfajtól az Alpok és a Kárpátok szigeteli el. Magyarországon ez az alfaj él. ibériai gímszarvas (Cervus elaphus hispanicus) Hilzheimer, 1909 – Spanyolországban és Portugáliában terjedt el. berber szarvas (Cervus elaphus barbarus) Bennett, 1833Cervus elaphus barbarus, MSW3 – az Atlasz-hegységben Marokkó, Tunézia és Algéria területén él. Már a római kor óta erősen vadászott alfaj, sokáig nagyon ritkának tartották. Az utóbbi időben állományai növekedtek, már nagyjából 5000 egyede élhet. A Természetvédelmi Világszövetség a „mérsékelten veszélyeztetett” kategóriába sorolja. korzikai gímszarvas (Cervus elaphus corsicanus) Erxleben, 1777 – Korzika és Szardínia szigetén él. Nem világos, hogy valóban földrajzilag elkülönült alfaj, vagy csak az ókori időkben telepítették be a szigetekre. Letörpült méreteitől eltekintve, genetikailag alig különbözik az észak-afrikai berber szarvastól. Szardínia szigetén még mintegy 2000 példánya élhet, melyeket továbbra is fenyeget az élőhelyük elvesztése és a vadászat. E tényezők miatt mára Korzika szigetéről ki is haltak. A Természetvédelmi Világszövetség a „kihalástól közvetlenül veszélyeztetett” kategóriába sorolja ezt az alfajt. kaukázusi gímszarvas vagy más néven maralszarvas (Cervus elaphus maral) J. E. Gray, 1850 – A Kaukázusban, Anatóliában és a Kaszpi-tengertől délre eső vidékeken fordul elő.
Közép-ázsiai gímszarvasok A gímszarvas Közép- és Kelet-Ázsiában élő alfajait olykor külön fajként sorolják be. afgán gímszarvas (Cervus elaphus bactrianus) (Lydekker, 1900) – Afganisztán, Kazahsztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán területén élő veszélyeztetett alfaj. Jarkand-gímszarvas (Cervus elaphus yarkandensis) Blanford, 1892 – Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen él. Korábban kihaltnak vélték, de rábukkantak mintegy 5000 élő egyedére a Tarim folyó völgyében. Még így is veszélyeztetett alfajnak számít.
Egykori alfaja A kasmírszarvast (Cervus canadensis hanglu) korábban a gímszarvas alfajának vélték, de mivel igen hasonlít a tibeti vapitira (Cervus canadensis wallichii) a kasmírszarvast áthelyezték a vapiti nevű szarvasfajba. Az állat a Kasmír régióban él. Súlyosan veszélyeztetett alfaj. A 2009. márciusi szarvasszámláláskor 175 állatot találtak ebből az alfajból.
Megjelenése bélyegkép|balra|200px|A bika csontváza bélyegkép|200px|Gímszarvas nyom a hóban
A gímszarvas a legnagyobb szarvasfélék közé tartozik. Rokonaihoz hasonlóan kérődző, összetett gyomra négyüregű. A nyelőcső után a bendő (rumen) található, utána következik a recésgyomor (reticulum). A harmadik rész a leveles- vagy százrétű gyomor (omasus), végül az igazi, oltógyomor (abomasus). Lábai párosujjban végződnek, mint a tevefélék, kecskeformák és tulokformák lábai. A gímszarvas farka hosszabb, mint a vapitié. A gímszarvas alfajok között is van némi különbség, a méretben és agancsnagyságban. A legkisebb alfaj a Korzika és Szardínia szigeteken élő korzikai gímszarvas, míg a legnagyobb a kaukázusi gímszarvas, amely nem csak a Kaukázusban él, hanem Anatólia félszigetén is. A kelet-európai gímszarvasok közül a legnagyobb példányok a közép-európai Kárpátokban találhatók. A nyugat-európai gímszarvasok eléggé nagy méretűek, mivel bőséges a táplálékforrásuk (ide értve az emberek általi rendszeres etetését is) és keresztezik őket az Új-Zélandról és Argentínából visszatelepített „óriás” példányokkal; emiatt agancsaik is igen méretesek, ami a vadászok kedvére van. A kaukázusi és kárpátokbeli állatok nagysága vetekedhet a vapitikéval. A tehenek kisebbek és könnyebbek, mint a bikák.