Az Ásványolajforgalmi Vállalat (rövidítve: ÁFOR) 1954–1992 között Magyarországon tevékenykedett állami tulajdonú üzemanyag forgalmazó vállalat volt, amely belföldi kiskereskedelemmel és üzemanyag értékesítéssel foglalkozott. Az ÁFOR a hazai üzemanyagtöltő állomások egységesítését és modernizálását szolgálta.
Története A 20. század elején, amikor a gépjárművek még ritkaságnak számítottak, a töltőállomások viszonylag kevés helyen álltak rendelkezésre, és gyakran csak vegyesboltokból lehetett üzemanyagot beszerezni. Az első hazai töltőállomások az 1920-as években jelentek meg, úttörő szerepet játszott a Magyar-Amerikai Petróleum Rt. és annak utódja, a Vacuum Oil Company Rt., amely később országos hálózatot épített ki. Az 1930-as években a kutak mellett már éttermek és gyorsszervizek is működtek. A két világháború között a hazai magántulajdonú személyautó állomány folyamatosan növekedett, és ezzel párhuzamosan bővült az üzemanyag-kínálat is: a motalkó (benzin-alkohol keverék) mellett megjelentek a különböző oktánszámú benzinek, valamint a gázolajok.https://www.origo.hu/auto/2015/05/szaz-forintbol-tele-lehetett-tankolni-a-trabantot-a-magyar-benzinkutak-tortenete
A második világháború után, a szocialista rendszer kialakulásával a kőolajtermékek kereskedelme állami irányítás alá került. Eredetileg 1948-ban Ásványolajforgalmi Rt. (ÁORT) néven alapították, majd 1949-től állami tulajdonú nemzeti vállalattá vált, ÁOR néven. 1954-től, több átszervezést követően alakult ki a végleges profilja, amely magában foglalta a kőolajtermékek kiszerelését, tárolását, keverését és belföldi forgalmazását, továbbá gépjárműápolási anyagok értékesítését és szervizállomások üzemeltetését.Budapest lexikon A vállalat nagyarányú fejlesztése 1957-ben indult, a kőolajtermék-értékesítés strukturális egységesítésével. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt tagvállalataként örökölt egy korszerűtlen töltőállomás-hálózatot, amely az 1960-as években kezdett el jelentősen modernizálódni. Ebben az időszakban eltörölték a jegyrendszert, és a töltőállomásokon már új, nagyobb teljesítményű kútoszlopokkal és tárolókapacitással szolgálták ki az autósokat. Az 1960-as és 1970-es évekre a töltőállomások túlnyomó része elektromos szivattyúval működött. Az ÁFOR a külföldi tőke bevonásában is előrelépett: 1969-ben az olasz Agip, 1972-ben a brit BP vállalatokkal hozott létre közös benzinkutakat. Ezzel párhuzamosan a Mol és a Shell is megkezdte a magyarországi töltőállomások modernizálását. Az ÁFOR és a hozzá kapcsolódó kutak hosszú ideig a hazai üzemanyag-ellátás meghatározó szereplői voltak, és a vállalat hálózata a rendszerváltás előtt országos lefedettséget biztosított. A vállalat története során az üzemanyagok minősége folyamatosan javult: a 60-as években a normál benzin oktánszáma 86-ra emelkedett, a szuper- és extra-szuperbenzineké pedig 92 és 98 lett. Az 1980-as években az ÁFOR kínálatában többféle speciális üzemanyag és gázolaj is szerepelt, majd 1986-ban az első 92-es ólommentes benzint is bevezették.
A vállalatnak Budapesten saját iparvágányokkal ellátott telephelye volt a kőolajtermékek vasúti szállítását segítendő a XIII. kerületi Kámfor utcánál (Angyalföld vasútállomás felől),Wenczel, 1987Wenczel-Loór, 1996 a X. kerületi Gyömrői útnál a korábbi Gyömrői úti Paraffingyár területén (Kőbánya-Kispest vasútállomás felől),https://villamosok.hu/balazs/bpvasut/ipvg/kobanya2/kobanya2.jpg és a XXI. kerületi Petróleum utca mellett (Soroksári út–Csepel vasútvonalból).
A rendszerváltás után, az 1990-es évek elején a magyar piacon a nemzetközi olajtársaságok megjelenésével az ÁFOR szerepe csökkent. A vállalat fokozatosan felszámolta a saját töltőállomás-hálózatát, amelyet résztben modern, nemzetközi szabványoknak megfelelő kutak váltottak fel. Az ÁFOR története a hazai kőolajtermék-kereskedelem fejlődésének fontos fejezete maradt. 1992-től az ÁFOR a Magyar Olaj- és Gázipari Rt. (későbbi MOL) részeként működött tovább, integrálódva a vállalat országos kőolajtermék-kereskedelmi hálózatába.
1993-ra a régi ÁFOR-töltőállomások jelentős részét modernizálták, és az új korszaknak megfelelően korszerű kútberendezésekkel, új arculattal látták el őket. Egyes településeken azonban a változtatás csak a logóra korlátozódott, a berendezés és az üzemeltetés gyakran évtizedes hagyományokat őrzött. Például Abaújszántón a benzinkutat 1969-ben átvették, és a rendszerváltás után is tovább működött, miközben az üzemanyag kínálata az eredeti 95-ös benzinre korlátozódott, egészen a 2023-as bezárásáig. Néhány régi ÁFOR-kút a mai napig megőrizte az eredeti megjelenését, de már üzemen kívül állva emlékeztetnek a hazai üzemanyag-ellátás egy jelentős korszakára.https://maikurir.hu/az-afor-kutak-tortenete-es-az-utolso-bezarasa/
Jegyzetek
Források
https://www.origo.hu/auto/2015/05/szaz-forintbol-tele-lehetett-tankolni-a-trabantot-a-magyar-benzinkutak-tortenete https://24.hu/kultura/2024/08/10/afor-benzinkut-mol-toltoallomas-retro-abaujszanto-janoshaza-hatso-ablak-ismeretlen-magyarorszag/ Wenczel György: Budapest vasúti hálózata (1987. márc.) Wenczel György: Budapest vasúti hálózata (1989. jan.), MÁVTI Kft., Loór Gyula kiegészítéseivel, 1996. jún. (térkép)
További információk Srágli Lajos: Ásványolajtermékek és kereskedelmük Magyarországon a XIX.-XX. században, Zalaegerszeg, 2005
Kategória:Olajvállalatok