Perth ()Skócia középső részén, természetes magaslaton fekszik, kissé a Tay ártere fölé emelkedve. Perth és Kinross tanácsi terület közigazgatási központja, Perthshire történelmi megyeszékhelye. Lakossága 2020-ban volt. 2012-ben city státuszt kapott.
Perth területén már az őskor óta létezett település. A mai város környékéről ismert, hogy már a középső kőkorszak vadászó-gyűjtögetők megjelenése óta lakott volt. A közeli középső kőkorszak állókövek és kőkörök az származnak, felállításuk a földművelés helyi megjelenését követte. Perth közelében található Scone apátsága, ahol korábban a Scone-i kő, más néven a Végzet köve volt. Ezen koronázták hagyományosan a skót királyokat. Ez növelte a város korai jelentőségét, Perth pedig Skócia „fővárosaként” vált ismertté, mivel a királyi udvar gyakran tartózkodott ott. A elején I. Vilmos skót király királyi burgh (királyi város) státusra emelte a várost. Perth az ország egyik leggazdagabb burghje lett, kereskedelmet folytatott Franciaországgal, Németalfölddel és a balti országokkal, és olyan árukat importált, mint a spanyol selyem és a francia bor.
A skót reformáció erős hatást gyakorolt a városra. A négy szerzetesrend közül kettő – Greyfriars (ferences rend) és a Blackfriars (Domonkos-rend) – házait 1559-ben kifosztották John Knox Keresztelő Szent János-templomban tartott prédikációja után. Az 1701-es trónöröklési törvény jakobita felkelésekhez vezetett. A várost három alkalommal, 1689-ben, 1715-ben és 1745-ben is megszállták a jakobita hívek. A Perth Academy 1760-as megalapítása hozzájárult ahhoz, hogy jelentős iparágak telepedjenek meg a városban, köztük a vászon-, bőr-, fehérítő- és whiskygyártás. Perth kedvező helyzetben volt ahhoz, hogy a vasutak megjelenésével fontos közlekedési központtá váljon, első pályaudvara 1848-ban épült.
A késő középkorban lakói vagy Saint Johnstoun (Szentjánosváros) néven is emlegették, utalva fő templomára, amelyet Keresztelő Szent Jánosnak szenteltek. Ez a név fennmaradt a város labdarúgóklubjának, a St. Johnstone FC nevében. Perth-t Walter Scott The Fair Maid of Perth (1828) regénye óta „The Fair City”-nek (vásárváros) is nevezeik. A város önmagát gyakran nevezi a „Felföld kapujának”, földrajzi helyzetére utalva.
Több gyarmati város is a Perth nevet kapta szerte a világon. A legnevezetesebb ezek közül a nyugat-ausztráliai Perth, amit a Perthben született George Murray, a had– és gyarmatügyi külügyminiszter akaratából neveztek el.
Nevének eredete Perth neve pikt nyelvű szóból ered, ami erdőt vagy ligetet jelent, a welszi „sövény” vagy „bozót”. perth szóval rokon. A késő középkor nagy részében a skótul beszélő lakosok köznyelven vagy Saint Johnstoun néven említették a várost, mivel a plébánia központjában álló templomot Keresztelő Szent Jánosnak szentelték. Perthet az 1600-as évek közepéig néven emlegették, a Perthia nevet pedig a tágabb területre tartották fenn. Ekkoriban Perthia Perth Shyre néven vált ismertté, a pedig Perth néven. Perth pikt neve és néhány régészeti bizonyíték arra utal, hogy már korábbi időktől fogva településnállhatott a közelben. A helye valószínűleg egy olyan pont volt, ahol a Tay folyón (amely Perthnél észak-déli irányú) való átkelőhely nyugati partján enyhén kiemelkedő természetes halom található, ez utóbbi némi védelmet nyújtott a gyakori áradások ellen. Perthben és környékén talált leletek azt mutatják, hogy a középső kőkorszak vadászó-gyűjtögetők lakták a területet, akik több mint ezelőtt érkeztek a területre. A közeli új kőkorszaki állókövek és körök a földművelés körüli bevezetését követték, és egy figyelemre méltóan jó állapotban megőrzött bronzkori rönkhajót találtak a Tay folyó iszaplapjaiban Carpow-nál, Perthtől keletre.
Történelme Perth jelentőségét a közeli Scone alapozta meg, amely I. Kenneth uralkodása óta az Alba Királyság egyik fő királyi központja volt, majd I. Sándor 1107–1124 közötti uralkodása idején ágoston-rendi apátságot alapítottak. A királyi udvar gyakori jelenléte miatt Perth Skócia tényleges fővárosának számított, I. Vilmos skót király pedig a elején királyi burgh (királyi város) rangot adott neki. A a királyság egyik leggazdagabb kereskedővárosa volt, kézművesei céhekbe szerveződtek, és Franciaországgal, Németalfölddel, valamint a balti országokkal kereskedett. A Tay folyó 1209-es áradása elpusztította a királyi várat, amelyet nem építettek újjá. I. Eduárd angol király 1296-ban elfoglalta a gyengén védett várost, az angolok 1304-ben erődítési munkákba kezdtek, de a várost I. Róbert skót király 1312-ben visszafoglalta. III. Eduárd angol király 1336-ban kőfalak, tornyok és erődített kapuk építését rendelte el, hogy Perth állandó angol támaszponttá válhasson Skóciában. Robert Stewart, Skócia Őre 1339 júniusától 1339. augusztus 17-éig ostromolta az angolok tartotta Perth-t a második skót függetlenségi háború során. A védők végül ellátmányhiány miatt megadták magukat, így az ostrom skót győzelemmel zárult.
I. Jakab skót királyt 1437-ben Perthben, a domonkosok templománál gyilkolták meg Walter Stewart, Atholl grófja hívei. 1559 májusában John Knox a Keresztelő Szent Jánosnak szentelt városi templomban tartott prédikációja után a reformáció erőszakos városi eseményekhez vezetett, a tömeg elpusztította a templom oltárait, megtámadta a ferencesek és domonkosok rendházait, valamint a karthauzi perjelséget, majd Scone apátságát is kifosztották. Perth a szövetséges mozgalom idején is szerepet kapott, és az 1644-es tippermuir-i csataAz 1644. szeptember 1-i tippermuir-i (Tibbermuir-i) volt a Három Királyság háborújában az első skóciai csata, amelyben király seregeit James Graham, Montrose 1. márkija irányította. A csata során Montrose királypárti erői szétverték a John Wemyss, Lord Elcho vezette Covenanter párti skót parlament seregét. után a királypárti csapatok két napig fosztogatták. 1651-ben II. Károlyt a közeli Scone-ban koronázták meg, ugyanabban az évben Oliver Cromwell a dunbari győzelem után megerősített citadellát építtetett Perth South Inch nevű részén. A jakobita felkelések idején a várost 1689-ben, 1715-ben és 1745-ben is jakobita csapatok szállták meg. 1760-ban megalapították a Perth Academy-t, ekkorra a város lakossága volt, fő exportcikkei közé a vászon, a bőr, a fehérített áruk és a whisky tartoztak. Perth első vasútállomása 1848-ban épült, az 1890-es években pedig megjelentek a lóvontatású kocsik, amelyeket hamarosan az elektromos villamosok váltottak fel.
Gazdasága Perth gazdasági szerepét először fekvése és kereskedelmi kapcsolatai határozták meg. A középkorban a skót királyság egyik leggazdagabb városa volt, ahol a kézművesek céhekbe szerveződtek, a város pedig Franciaországgal, Németalfölddel és a balti térséggel kereskedett. A későbbi, kora újkori és ipari korszakban a város gazdasága a feldolgozóiparra épült, Perth jelentős központja lett a bőráruk készítésének, valamint a len- és pamutszövésnek, ezek az áruk Londonba és távolabbi piacokra is eljutottak. Kereskedelmi szerepét a Tay folyón keresztüli vízi kapcsolat is erősítette, a elején épített új kikötő később kicsinek bizonyult a nemzetközi hajózás nagyobb részéhez. A Perth fő iparágai közé tartozott a vászon-, bőr-, fehérítő- és whiskygyártás, majd a vasút megjelenése — az első állomás 1848-as megnyitásával — tovább erősítette közlekedési és kereskedelmi szerepét.
A végétől Perth gazdaságában egyre fontosabbá váltak a pénzügyi és szolgáltató ágazatok. Ennek meghatározó példája a General Accident Fire and Life Assurance Corporation volt, amelyet 1885-ben perthshire-i üzletemberek alapítottak; a társaság gyors növekedése miatt új központot épített a Tay Street és a High Street találkozásánál. A Tay Street 1870–1880-as évekbeli kiépítése maga is nagy városfejlesztési munka volt, és az ott megjelenő irodák Perth üzleti és közigazgatási központi szerepét jelezték. A a város gazdasága különösen a biztosítás és a banki szolgáltatások területén bővült, miközben a korábbi whiskyipar szerepe visszaszorult. A mai Perth gazdasági képe ezért inkább sokágú szolgáltató és regionális központként írható le: a kiskereskedelem, a közigazgatás, az egészségügy, az oktatás, a pénzügyi szolgáltatások, a közlekedés és a kisebb-nagyobb vállalkozások együtt adják a város gazdasági alapját, nem pedig egyetlen iparág.
Közlekedése Perth Skócia egyik fontos közlekedési csomópontja, amit elsősorban a Tay menti fekvése és a várost érintő főútvonalak alakítottak ki. A várostól délre az M90-es autópálya Edinburgh felé vezet, míg az A9-es út Stirling és Glasgow, illetve Inverness irányába biztosít kapcsolatot. További jelentős útvonalai az A85 Crieff és Crianlarich, az A93 Blairgowrie és Braemar, az A94 Coupar Angus és Forfar, valamint az A90 Dundee és Aberdeen felé. A várost az 1970-es években délről és keletről az M90-es, 1986-ban nyugatról az A9-es kerülte el; az M90, az A9 és az A93 a Broxden csomópontnál találkozik. A Friarton Bridge 1978-as megépítése lehetővé tette, hogy a Dundee és Aberdeen felé tartó átmenő forgalom elkerülje a városközpontot.
A Tay folyón Perthnél több híd ível át. A legrégebbi közúti átkelő a Smeaton’s Bridge, más néven Perth Bridge vagy Old Bridge, amely 1771-ben készült el, majd 1869-ben kiszélesítették. Ettől lejjebb áll a Queen’s Bridge, amelyet 1960-ban adtak át a korábbi Victoria Bridge helyén. A Tay Viaduct 1863-ban készült el, és a vasúti forgalmat vezeti át a folyón. A város déli részén fekvő Friarton Bridge az M90-es autópálya része. Perth vasútállomása a közepétől kapcsolta be a várost a skót vasúthálózatba, a Princes Street állomás 1847-ben nyílt meg, a fő perth-i vasútállomás pedig 1848-ban épült. A vasúthálózat később átalakult, a Strathmore-on át Aberdeen felé vezető fővonal személyforgalma 1967-ben, a Glenfargon és Dunfermline-on át Edinburgh felé vezető közvetlen vonal pedig 1970-ben szűnt meg. Perth kisforgalmú repülőtere New Scone mellett található, kereskedelmi menetrend szerinti forgalom helyett magánrepülésre és pilótaképzésre használják.
Kultúra Látnivalók Perth fontosabb látnivalója a , a város egyik legjelentősebb középkori temploma. A Keresztelő Szent Jánosnak szentelt templom első írott említése 1126-ból ismert, a mai épület fő részei pedig a 15. században alakultak ki. A Perth Museum a város és Perthshire történetét mutatja be. A Perth Art Gallery a George Street keleti végén található; Skócia történeti jelentőségű kulturális intézményei közé tartozik, és az Egyesült Királyság egyik legrégebbi nyilvános művészeti gyűjteményének ad otthont. A Fair Maid’s House Perth legrégebbi fennmaradt világi épületei közé tartozik, egyes részei 1475 körülre vezethetők vissza, ismertségét pedig Walter Scott The Fair Maid of Perth című, 1828-ban megjelent regényével való kapcsolata is növelte. A Perth közelében fekvő Scone Palace a skót királykoronázások történeti helyszíneként ismert; a hagyomány szerint a koronázási szertartások központi tárgya a Scone-i kő, más néven a Végzet köve volt. A Black Watch Castle and Museum a Black Watch ezred történetét mutatja be; kiállításai több mint három évszázad hadtörténetét, egyenruháit, kitüntetéseit, fegyvereit és személyes emlékeit ismertetik.
A Kinnoull Hill Perthtől keletre emelkedő domb és erdős kirándulóhely, ahonnan kilátás nyílik a Tay folyóra és a város környékére. A Branklyn Garden a város keleti részén, a Dundee Road mellett fekvő, 1922-ben kialakított kéthektáros domboldali kert, amely növénygyűjteményéről ismert. A City Mills a Perth Lade vízrendszeréhez kapcsolódó történeti malomegyüttes. A fennmaradt Lower City Mills Perth mezőgazdasági-ipari múltjának jelentős emléke. A North Inch és a South Inch Perth két nagy belvárosi parkja, amelyek a Tay folyó mentén, a városközpont északi és déli oldalán helyezkednek el. A két közterületet a hagyomány szerint III. Róbert skót király 1377-ben adományozta a városnak.
Híres személyek John Buchan (1875–1940), Kanada 15. főkormányzója Lisa Evans, labdarúgó Ewan McGregor, színész
Testvérvárosok Aschaffenburg, Németország Bydgoszcz, Lengyelország