Fasching Ferenc (Nagyszombat, 1686. augusztus 12. – Gyöngyös, 1747. április 6.) bölcsészdoktor, jezsuita rendi pap és tanár.
Élete
1702-ben lépett a rendbe, filozófiából doktorált. Több helyen tanított, így 1712-ben Nagyszombatban a költészettan, azután Kassán a matematika tanára volt, 1725-ben Kolozsvárt a bölcseleti kar promótora és a teológia tanára. Több ízben védte a rend jogait a világiak gyűlésein. Különféle helyeken hitszónok és hittérítő, a szatmári rendház főnöke, Egerben spirituális volt.
Munkái
Allegoria Sacra in Daphnide Deum Hominem continuata metaphora exhibens. Tyrnaviae, 1712 Mausolaeum honoris Sociis Jesu caeterisque animarum zelotibus nuperime per Hungariam 200. Tyrnaviae, 1713 Dacia vetus ex probatis Scriptoribus deprompta, antiquitatis Cultoribus oblata. Claudiopoli, 1725 (kézirata a budapesti Egyetemi Könyvtár Kaprinai-gyűjteményébe került B. 4r. IX. k. jelzet alatt) Soliloquia sacra ad curandam aeternae salutis incuriam accomodata... Posonii, 1729 Dacia Siculica seu Descriptio pestis Transylvaniae, quam Siculi incolent Claudiopoli, 1731 Motiva quinquaginta ad praeeligendam Catholicam Religionem primae omnium mortalium utilitati, Catholicis, ut in fidem firmentur, Acatholicis, ut ab errore revocentur. Claudiopoli, 1739 Dacia nova ex probatis Scriptoribus deprompta. Claudiopoli, 1743–44, öt részben Kézirati munkája: Expostulatio Catholicorum anni 1730. cum rigoroso examine, communi Christianitatis bono oblata, super quaestione: An per solum Deum jurandum?
Források
Magyar katolikus lexikon
Kategória:Magyar katolikus papok Kategória:Magyar jezsuita szerzetesek Kategória:Magyar hittérítők Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:Nagyszombatiak Kategória:1686-ban született személyek Kategória:1747-ben elhunyt személyek