bélyegkép|jobbra|350px|A kastély légi fotója
A Cégénydányádi park a 19. században épült, a reformkor idején, angol minta szerinti tájképi kertként, a Szamost kísérő puha- és keményfa állományú ligeterdők helyén, részben megőrizve az eredeti faállományt.
A Szamos mellett elterülő parkot a környék ősi birtokosai, az egymással rokon Kende és Kölcsey családok alakították ki a két egymás mellett fekvő és később összeépült településen, Czégényen és Dányádon.
Fekvése bélyegkép|jobbra|150px|Platán bélyegkép|jobbra|150px|Törökmogyoró Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye keleti részén, a Szatmári-síkságon, Cégénydányádon található a Szamos jobb partján, a községen átvezető 4136-os út mellett, annak déli oldalán.
A kastély története A kúriát Kende Zsigmond építtette 1833-ban, klasszicista stílusban, a Szamos-folyó partjára.
A földszintes épület impozáns, különleges homlokzatkialakítással készült.
Kölcsey Ferenc ide írt verssorai ékesítik:
„Alkota munkáskéz engem; s a szőke Szamosnak partjain a költő lát vala s zenge felém: Ház, örökülj; s vídám békével tartsad öledben gazdád, s gyermekeit, s hív unokái sorát"
A kastély különlegessége fehér faragott kőből épült főbejárata, valamint boltozatos megoldású előcsarnoka.
Az épület másfél éves rekonstrukciója után 2015-ben megnyitotta kapuit. Az 1913-as állapotoknak megfelelően felújított épületben most múzeum működik
A park története
bélyegkép|balra|150px|Szelídgesztenye Az egykor 100 holdas parkot még Kende Zsigmond alapította a Szamos melletti ligeterdők (tölgy, bükk, szil, nyárfa) anyagának felhasználásával, a kor divatját követve, angol minta alapján.
Bár a sok hányattatásnak kitett park faállománya az elmúlt időszakok viszontagságai miatt eléggé megcsappant, de a park azért a még megmaradt faritkaságaival ma is sok élményt kínál az idelátogatóknak.
A parkba belépve, mindjárt a kastély előtti előkertben csodálatos vérbükkök (Fagus) bordós lombkoronája fogadja az ide érkezőt. bélyegkép|jobbra|150px|Kőris Azonban az igazi különlegesség a kastély mögött található: egy közel 160 éves, 25 méter magas, hatalmas lombkoronájú közönséges platán (Platanus × acerifolia, syn. Platanus × hybrida) uralja a tisztást. A közel 7 méter törzskörméretű fa három törzse fonódik egybe, hosszan kinyúló ágait rudakkal támasztották alá, így védve a leszakadástól. Az óriás platán azonban nem egyedüli itt 690 cm törzskörméretével. Rajta kívül még van itt egy 534 cm, egy 449 cm, és egy 487 cm törzskörméretű példány is.
A platánoktól kissé távolabb áll egy 180–190 cm törzskörméretű 12 m magas tiszafa. Rajtuk kívül, a parkban több termetes, öreg fa is található: 388 cm törzskörméretű szelídgesztenye (Castanea sativa), 365 cm törzskörméretű lepényfa (Gleditsia triacanthos), 235 cm törzskörméretű páfrányfenyő (Ginkgo biloba), vadgesztenyék, és egyéb öreg fák is. bélyegkép|jobbra|150px|Vérbükk A kert kialakításakor Kende Zsigmond úgy válogatta össze a fa- és növényállományt, hogy azok színben és formában is egymással összhangban legyenek, s minden évszak kínáljon valami látnivalót. A fák közül főként platánt, vérbükköt, amerikai kőrist, ezüsthársat ültetett, de a Szamos közelsége, a folyó árterének tápanyagokban gazdag öntéstalaja, az itteni bőséges esőzések, a nagy páratartalom, az ártéri erdők védőhatása következtében olyan fakülönlegességek telepítése is eredményes volt, melyek Magyarországon addig nem voltak megtelepíthetők.
A kert kialakítását hasonló nevű unokája is folytatta, aki főleg tűlevelűekkel gazdagította a parkot.
A varázslatos hangulatú angolkert a második világháború utánra szinte teljesen elpusztult. Az ínséges időkben a környékbeliek olyan fákat is kivágtak, melyekből az egész országban is csak az az egy példány volt.
A közben 18 holdra zsugorodott park az 1970-es nagy árvíz idején újabb nagy megpróbáltatásokon ment keresztül. A még megmenekült, sarjadásnak indult fái sorsa szinte a végleges kipusztulás volt, mivel a lakosság ide menekítette állatait az áradás elől.
A park rekonstrukciójához 1984-ben kezdtek hozzá, számbavéve, a megmaradt növényzetet, amely így is lenyűgöző szépségű: bélyegkép|jobbra|150px|A téltemető sárga virága Az óriási platánok, vérbükkök, a tulipánfa, a vörös tölgy, a több mint 100 éves páfrányfa (Gingko biloba), a liliomfa, a mediterrán hangulatú szelídgesztenyék, a sok tűlevelű , virginiai borókafenyő, feketefenyők, a törökmogyoró, a kaukázusi szárnyasdió, a fák alatt itt-ott megmaradt erős, édeskés illatú jázminbokrok, a szabdalt levelű, piros termésű fürtösbodza, a fák alját tavasszal ellepő téltemető, melynek Magyarországon itt található a legnagyobb összefüggő állománya.
A parkot az Alföld egyik legszebb kastélyparkjaként tartják számon.
Növényvilága bélyegkép|jobbra|150px|Öreg kocsányos tölgy bélyegkép|jobbra|150px|Vadgesztenye bélyegkép|jobbra|150px|Oregoni álciprus (Chamaecyparis lawsoniana) bélyegkép|jobbra|150px|Páfrányfenyő levele A Szamos ősi ligeterdőinek egykori faállományából mára ugyan alig maradt néhány példány, de azért ezek között is található még egy-egy termetes öreg példány, mint a 3 métert meghaladó törzskörméretű öreg kocsányos tölgy, vagy az a fehér nyár, mely a 25 méteres magasságot is eléri, s törzskörmérete 520 cm.
Az itt megtelepített faállomány viszont annál sokszínűbb képet mutat: Vörös tölgy (Quercus rubra) - ősszel pirosra színeződő lombjával díszíti a parkot Oregoni álciprus (Chamaecyparis lawsoniana) Vérbükk (Fagus sylvatica cv. Atropurpurea) - sötétbordós lombja teszi különlegessé Fraxinus excelsior cv. Diversifolia Páfrányfenyő (Ginkgo biloba) - Kínában honos Lepényfa (Gleditsia triacanthos) - hosszú, szúrós tüskéi, és lecsüngő termései teszik érdekessé Tulipánfa (Liriodendron tulipifera) Simafenyő (Pinus strobus) Közönséges platán (Platanus × acerifolia, syn. Platanus × hybrida) Mocsári tölgy (Quercus palustris) Lombhullató mocsári ciprus - a Szamos közelsége miatt különösen nagyra nőtt. Egylevelű kőris Közönséges tiszafa (Taxus baccata) Közönséges vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) Szelídgesztenye (Castanea sativa) - a parknak mediterrán hangulatot kölcsönöz Kaukázusi szárnyasdió (Pterocarya fraxinifolia) Török mogyoró (Coryllus colurna)
Fenyőfélék közül: Kolorádói jegenyefenyő (Abies concolor) Duglászfenyő (Pseodtsuga menziesii) Kaukázusi jegenyefenyő (Abies nordmanniana) Vörösfenyő (Larix decidua) - lombhullató, vöröses törzse messziről világít a tájban Közönséges jegenyefenyő (Abies alba) Görög jegenyefenyő (Abies cephalonica) Kaukázusi lucfenyő Simafenyő (Pinus strobus) Erdei fenyő (Pinus sylvestris) Feketefenyő (Pinus nigra) Virginiai boróka (Juniperus virginiana)
Bokrok:
Fürtös bodza (Sambucus racemosa) - piros, fürtös termésével díszít Kisvirágú vadgesztenye Kecskerágó - ősszel díszít pirosas termésével jázmin - virágzásakor erős, édeskés illattal árasztja el a kertet Alkörmös A fák, bokrok alatt:
Téltemető - sárga virága kora tavasszal lepi el a parkot
Állatvilága bélyegkép|jobbra|200px|Csóka bélyegkép|jobbra|200px|Közép fakopács bélyegkép|jobbra|200px|Erdei fülesbagoly Holló Csóka Erdei fülesbagoly Fekete harkály Nagy fakopáncs Balkáni fakopáncs Közép fakopáncs Kis fakopáncs
Galéria
Források
Bartha Dénes: Fa- és cserjehatározó Gencsi László - Vancsura Rudolf: Dendrológia Garami László: Védett természeti értékeink Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága Zsibongó Európa fái és bokrai A Cégénydányádi Kastélypark a You-Tube-on:
Kategória:Hortobágyi Nemzeti Park Természetvédelmi Területei Kategória:Magyarország parkjai