Ástor Pantaleón Piazzolla [ˈastoɾ pantaleˈon pjaˈtsola] (Mar del Plata, 1921. március 11. – Buenos Aires, 1992. július 4.) César-díjas argentin zeneszerző, harmonikás, zenekarvezető.Astor Piazzolla biography
Élete Olasz származású szülőktől született: apja Vicente Piazzolla, Pantaleone, Trani beli pugliaI halász fia volt, aki Argentinába egy hajótörés után emigrált, anyja Asunta Manetti (Assunta), Massa Sassorosso, Villa Collemandina frakciója szülötte volt.Luca Dini Astor Piazzolla aveva nelle vene sangue garfagnino, Il Tirreno, 2012. június 22
Az Astor nevét apja üzletfelétől, Astor Bolognini, sikeres észak-amerikai hegedűstől kapta. Súlyosan deformált jobb lábbal jött a világra, ami miatt számos sebészeti műtétet kellett elszenvednie, miközben apja folyton gyakorlatok végzésére ösztökélte. Bizonyára emiatt problémái adódtak a gyermektársaival lobbanékony természete mellett.
Nyolcéves korában kapta az apjától az első bandoneónját (többnyire nyolcszögletű gombos harmonika). Tizenkét évesen kezdett klasszikus zenét tanulni a magyar származású Wilda Béla zongoristától.
Gyermekkorát Bronxban töltötte. 1937-ben tért haza, majd Buenos Airesbe költözött. 1940-ben Arthur Rubinstein összehozta Alberto Ginastrerával. Piazzolla megismerte a kortárs zeneszerzők műveit. Szimfóniákat, concertókat, szonátákat és kamarazenét komponált. 1954-ben egy párizsi ösztöndíjjal Nadia Boulanger növendéke lett.
1986-ban César-díjat kapott az El Exilio de Gardel című film zenéjéért.
Életművével a tangót és a bandoneónt a komolyzene részévé tette. Gidon Kremer (egykor szovjet) hegedűművész Piazzollát népszerűsítő tevékenysége nagyban hozzájárult ehhez.
Zenéjére legnagyobb hatással a tangó, a dzsessz és Johann Sebastian Bach volt. Mind összhangzattanilag, mind formailag rengeteg hasonlóság fedezhető fel Bach és Piazzolla zenéje között.
Több mint ezer zenedarabja maradt fenn, amelyeket a nagy koncerttermektől a kis klubokig világszerte előadnak.
Leghíresebb művei: Buenos Aires Adios Nonino Maria de Buenos Aires (opera) Libertango Oblivion
Diszkográfia
1975 – Libertango 1986 – Astor Piazzolla Plays Astor Piazzolla 1986 – Tristezas de un Doble A 1987 – Astor Piazzolla: The Central Park Concert 1987 – Suite for Vibraphone and New Tango Quintet 1987 – Sur 1988 – Concierto para Bandoneon 1988 – The New Tango 1989 – Tangos 1989 – Tanguedia de Amor 1990 – La Camorra: La Soledad de la Provocacion Apasiona 1990 – Lumiere 1990 – Vanguardistas del Tango 1990 – Astor Piazzolla 1990 – Libertango 1991 – Astor Piazzolla & Alberto Ginastera 1991 – Adios Nonino 1991 – Maria de Buenos Aires 1992 – Tango: Zero Hour 1992 – Music for Two Guitars 1992 – Ballet Tango 1992 – The Vienna Concert 1992 – Luna 1992 – Woe
Jegyzetek
További információk Életrajz, hangfelvételek Piazzolla-Seite bei Milva Piazzolla.org, angol és spanyol Az Adios Nonino 200 felvétele
Kategória:Argentin zeneszerzők Kategória:20. századi zeneszerzők Kategória:1921-ben született személyek Kategória:1992-ben elhunyt személyek Kategória:César-díjasok