Zenta () város és község Szerbiában, a Vajdaságban, a tartomány északi részén, Bácskában, a Tisza jobb partján, 42 km-re délre a szerb–magyar határtól. A Délvidék egyik legrégibb települése, azon vajdasági városok egyike, amelyekben a magyar lakosság van többségben, így a vajdasági magyarság egyik legfontosabb kulturális központja.
Földrajzi fekvése Zenta városa a Tisza jobb partján fekszik Bácska határvonalán. A község területe kb. 293 km². Keletről Csóka községgel határos, ahol a természetes határt a folyó képezi. Nyugaton a Csík-ér jelenti a határt Topolyával, északon pedig Magyarkanizsa és Szabadka irányában, valamint délen Ada irányában mesterségesen húzták meg határait.
A Nagyközség A községhez Zenta városán kívül még négy település tartozik: Bogaras (Богараш / Bogaraš) Felsőhegy (Горњи Брег / Gornji Breg) Kevi (Кеви / Kevi) Tornyos (Торњош / Tornjoš)
Nevének eredete Több álláspont is létezik nevének eredetéről. Egyesek szerint a Szente-Magócs nemzetségből, vagy a régi Scente női személynévből eredeztethető. Jerney János szerint Zenta kun eredetű szó, és puszta földet jelent. Mások szerint azonban a település neve a Zyntharew szóból ered, ami kikötőt illetve átkelőt jelent. Ezt az eredetet támasztja alá az is, hogy a Tisza folyó partján fekszik a település, ezzel átkelést biztosít a bánáti oldalra. Van egy harmadik vélemény is, amely arra alapoz, hogy a 9. században a Tisza jobb partján helyezkedett el Csongrád és Óbecse között a Szentemágócs nemzetség szállásterülete, és innen kaphatta nevét a település is. A levéltárakban fellelhető névváltozatai: Szenta Zentha Szinta Zyntharew Portus Zyntha Civitas Zyntha Zenderev
Története A kezdetektől a 16. századig Kiváló földrajzi adottságainak köszönhetően Zenta ősidők óta lakott hely. Először 1216-ban említi egy okmány Zyntharew (Zintarév) néven, ekkor már lakott település, temploma van, s forgalmas átkelőhely a Tiszán. 1247-ben a Csanád nemzetséghez tartozó Kelemenös ispán fiának, Pongrácnak volt a birtoka, és a Tisza bal partján épült. Az átellenben lévő oldalon keletkezett Zenta falu 1367-ben már a budai káptalan birtokaként szerepelt az okiratokban.
1475-ben konfliktusba keveredett Szeged városával, mivel a zentai réven jogtalanul szedtek vámot azoktól a szegedi polgároktól, akiknek Szerémségben voltak szőlőbirtokaik. Szeged szabad királyi város volt, így polgárai vámmentséget élvezhettek az egész ország területén. Az elkövetett jogsértések miatt a szegediek elfoglalták a várost, s több hónapon át megszállva tartották. A konfliktusoknak ecsedi Báthory István országbíró (1479-től erdélyi vajda) vetett véget egy kétoldali megállapodással: a szegediek elismertek bizonyos vámfizetési kötelezettséget, míg a zentaiak lényegesen mérsékelték a vámtarifát. Zentát ebben az időben mezővárosként emlegetik, s hetipiaca van.
A szegediekkel történt konfliktus után a budai káptalan arra törekedett, hogy Zenta is kiváltságos városi rangot kapjon, de erre Mátyás király nem volt hajlandó, mivel a szegedieket pártolta a konfliktusban. Mátyás halála után végül 1506. február 1-jén II. Ulászló emelte szabad királyi várossá. A városi ranggal egyidőben Zentának címeres pecsétet is adományozott: kerek pajzsban, Szent Péter két kulcsa kereszt alakban egymásra téve, ennek mindegyik végénél egy-egy kecsegehal, fejükkel egymásnak szembe állítva, a kulcsok fölött egy kalász. A pecsétet a következő körirattal látták el: Sigillum Civitatis Zyntha.
A török idők A mohácsi csata után a törökök lerombolták a várost, lakóit pedig elhurcolták rabszolgaságba. Magyar lakossága helyére szerbek települtek. Zenta egy ideig még megőrizte városi jogállását, azonban az 1560–1561. évi török adóösszeírásban már faluként szerepelt, s közigazgatásilag a szegedi szandzsák szabadkai náhijébe tartozott.
1697. szeptember 11-én a Savoyai Jenő által vezetett egyesült hadak a város határában világtörténelmi jelentőségű csatát nyertek a török hadakkal szemben, ugyanis ezzel a győzelemmel szabadult fel majdnem egész Magyarország az Oszmán Birodalom igája alól. E csata következménye az 1699-ben megkötött karlócai béke, amellyel lezárul a törökök közép-európai térhódítása.
A 18. század 1704-ben Rákóczi Ferenc csapatai felgyújtották a várost, mert a bécsi udvar háborús utasítására a szerb határőrök előzőleg a magyar felkelők ellen fordultak. 1715-ben III. Károly osztrák császár harmincadhivatalt létesített a községben, de a vámszedés alig jövedelmezett valamit. 1751-ben Mária Terézia kiváltságos koronakerületté változtatta a Tiszamentét. Nagy gazdasági kedvezményekben részesítette az itt élőket és az idetelepülni szándékozókat. 1769-ben nagy tűzvész pusztította el a várost, de kamarai segítséggel ezt hamar kiheverte.
A 18. század utolsó évtizedében Zenta látványos fejlődésnek indult. Vízi- és szárazmalmot létesítettek, az utak mentén eperfasorokat telepítettek, epreskerteket hoztak létre, fellendült a selyemhernyó-tenyésztés és a kézműipar, a céhrendszer virágkorát élte. A lakosság vagyonosodott. A városhoz tartozó 64 ezer hold kiterjedésű határban tízezrével legelt a szarvasmarha, ló, juh és házi sertés. A lakosság száma ekkor kb. 7000 fő volt.
A 19. század 1832-ben megalakult a Magyar Kultúrkör, 1833-ban pedig kórház létesült.
Az 1849 februárjában Magyarországot hátbatámadó szerb felkelők elfoglalták a várost, és vérengzésbe kezdtek. A népirtás során 2000-2800 magyart mészároltak le, s levágott fejükből gúlát építettek a Jézus Szíve-templom előtt. Gyakoriak voltak a botozások, melyek során nyomorékra verték az embereket, a nőket megerőszakolták. A magyar hadsereg 1849. március 22-én foglalta vissza a várost.Vikman Zsuzsa: A zentai emberfejkoszorú
1855-ben elkezdődött a Tisza medrének szabályozása, 1873-ban pedig felépült az első fahíd a folyón.
1867-ben megnyílt az óvoda, 1868-ban megkezdte oktatási tevékenységét a Szerb Olvasókör, 1870-ben polgári iskola, 1876-ban pedig gimnázium is nyílt.
1889-ben megnyílt a Szabadka–Zenta–Óbecse-vasútvonal, illetve Horgos–Zenta-vasútvonal, így a város bekapcsolódott az országos hálózatba és a gazdasági vérkeringésbe.
1897-ben bocsátották vízre Pólában a városról elnevezett SMS Zenta cirkálót.
1910-ben 29 666 lakosából 27 221 magyar, 2020 szerb és 177 német volt.
A trianoni békediktátumig Bács-Bodrog vármegyéhez tartozott, 1920-tól a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett.
Az első világháború bélyegkép|250px|A városháza 1918. november 16-án a szerb csapatoknak sikerült megszállniuk Zentát. Ezt követően megkezdődött a helyi hatalom átszervezése. A közigazgatási teendőket a szerb, ún. Nemzeti bizottság látta el. 1919 januárjában a szerbek parancsnoka körlevél, illetve plakát formájában adta tudatára a zentai lakosságnak az új rend elvárásait. 1922-ben megalakult az országos Magyar Párt.
A két világháború között A két világháború közötti időszak a város számára igen megterhelő volt, gazdasági fejlődése megtorpant, s elvesztette korábbi nagy gazdagságát a földkisajátítások következtében. Iskolái egy részét megszüntették, a gimnáziumot pedig négyosztályossá fokozták le.
A második világháború alatt 1941. április 12-én megkezdődött az Első magyar gépesített hadosztály egységeinek bevonulása és ezzel együtt a város felszabadulása. 1944. október 8-án a várost elfoglalta a szovjet Munkás-paraszt Vörös Hadsereg 31. gárdalövész hadteste és a vajdasági Népfelszabadító Hadsereg fővezérkara. 1944. november 9-én este a szerbek 64 zentai polgárt végeztek ki.
A második világháború után A második világháború után Zenta és a környező települések gyors fejlődésnek indultak a mezőgazdaság, ipar, pénzügy, közlekedés, oktatás, kultúra és a sport terén.
Az 1960-as évek elején megépült az új Tisza-híd, a jugoszláv hadsereg által 1941-ben felrobbantott helyén, ami meggyorsította a gazdasági életbe való bekapcsolódást. Ekkor épült fel a cukorgyár, a legjelentősebb ipari objektum. Később kiépült a várostól délre fekvő ipari zóna és a kikötő, amelyet a zentai csata színhelyére telepítettek.
A 2016-os répafeldolgozási idényben a cukorgyárban nem indították be a termelést; ezzel a gyár 130 állandó és mintegy 250 ideiglenes munkavállalója maradt munka nélkül.Both Mihály: Egy cukorgyár hattyúdala, Magyar Szó, 2016. október 6.
Népessége Zenta városának a 2022-es népszámlálás adatai szerint 14 452 lakosa van, míg a községnek 17 953 (2011-ben ez az arány 18 397 – 22 961, 2002-ben ez az arány 20 302 – 25 568, míg 1991-ben 22 827 – 28 779 volt). A lakosság csökkenése a negatív természetes szaporulat és az elvándorlás következménye. Ami az etnikai összetételt illeti, a magyarok alkotják a város lakosságának 72.7%-át (2011-ben ez 78% volt), így Zenta az egyik legnagyobb vajdasági település, amelyben a magyarok abszolút többségben vannak. Községi szinten a magyarság alkotja a lakosságnak több mint 75%-át, s ezzel az aránnyal a Vajdaság második legnagyobb arányában magyarlakta községe, Magyarkanizsa (16 740 községi, 6665 városi magyar lakos) után. Számbelileg a városban 10 653 magyar él (2011-ben ez 15 860 volt), így Vajdaságban a második helyen áll (csak Szabadka előzi meg 24 687 magyar lakossal), míg a községben 13 590, így negyedik Vajdaságban (Szabadka – 37 200 magyar, Magyarkanizsa – 16 740 magyar és Topolya – 14 599 magyar után).
Zenta népessége a korábbi népszámlálásokon: 1948: 23 777 1953: 23 320 1961: 25 062 1971: 24 723 1981: 23 690 1991: 22 827 2002: 20 302 2011: 18 704 2022: 14 452
Zenta község etnikai összetétele a 2011-es népszámlálás adatai szerint: Nemzetiség Szám % magyarok 13590 75.70 szerbek 2102 11.71 cigányok 521 2,90 jugoszlávok 111 0,62 albánok 35 0,19 horvátok 31 0,17 montenegróiak 26 0,14 szlovákok 16 0,09 macedónok 10 0,06 ruszinok 9 0,05 németek 8 0,04 muszlimok 6 0,03 bunyevácok 5 0,03 szlovének 5 0,03 bosnyákok 5 0,03 oroszok 4 0,02 ukránok 2 0,01 bolgárok 1 0,01 Egyéb/Ismeretlen14668,17 Zenta város etnikai összetétele a 2022-es népszámlálás adatai szerint: Nemzetiség Szám % magyarok 10653 72,72 szerbek 2017 13,96 cigányok 207 1,43 jugoszlávok 105 0,73 albánok 35 0,24 horvátok 24 0,17 montenegróiak 25 0,17 szlovákok 16 0,11 macedónok 10 0,07 ruszinok 8 0,06 németek 6 0,04 muszlimok 6 0,04 bunyevácok 5 0,03 szlovének 5 0,03 bosnyákok 5 0,03 oroszok 4 0,02 ukránok 2 0,01 bolgárok 1 0,01 Egyéb/Ismeretlen13189,12
Gazdaság A kezdetekben a jó termőföldeknek, a Tisza közelségének, árterületeinek, valamint a legelőnek kiválóan alkalmas határterületeknek köszönhetően elsősorban mezőgazdaságból élt a lakosság. A 18. században az állattenyésztés dominált a földműveléssel szemben. Az 1770-es években élénk bőr- és gyapjúkereskedelem folyt. A napóleoni háborúk következtében jelentős mértékben megnőtt a kereslet a mezőgazdasági termények, főként a gabona iránt. Mind a tiszai, mind a tavi halászat jelentős szerepet kapott. 1766 és 1769 között a tiszai halászat joga Zenta mezővárost illette.
A céhek a 18. és a 19. század végén élték újravirágzásukat a mezővárosokban, így Zentán is. Az ipar fejlődéséhez nagyban hozzájárult a város vásártartási joga. 1776-ban Mária Terézia jóváhagyta a zentai szűcsök, szabók és csizmadiák céhszabályzatát a bajai leánycéheként. Ebben az időszakban egyre nagyobb bb árufelesleg keletkezett, ebből kifolyólag a város gazdasága kezdte elveszíteni önellátó jellegét. Ráadásul egyre nagyobb volt a kereslet olyan árucikkek iránt, amelyek előállítására helyben nem kerülhetett sor. Mindez fellendítette a kereskedelmet. Az orosz (ukrán) gabona kiszorította a nemzetközi piacról a magyart, ezért leginkább az örökös tartományoknak állították elő a gabonát Zentán is.